|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 20:09 - |
 Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Cole Downer
- Ana...mi? Iván? - ráztam a fejem értetlenül, mint aki félrehallja az Iván nevet. Nekem az marad, azt ki tudom ejteni, meg nem felejtem el. Nem valami jó a névmemóriám. Főleg, ha külföldi névről van szó. De hát más nyelvet már nem szándékozom felvenni, maradok az eddigineknél és a focinál. Végülis, az is egy életérzés.
Közben észrevettem, hogy Iván kiitta már az egyik vodkáját, szóval csodálkozva meredtem az üres üvegre. Én még csak a Jack Daniel's felénél tartottam, pedig az biztosan nem olyan erős, mint amit ő szerzett magának. Ezek szerint sietnem kell, ha meg akarom még kóstolni az övét is.
- Majd ha elaludtál, meglátjuk. Tudok várni addig - vontam vállat. Reméltem, hogy még nincs hozzászokva az időeltolódáshoz és elmegy hamar csicsikálni. Majd akkor lecsapok.
- Én sem értem a hímzőszakkört, és te mégis oda jársz, Riri. - Most legalább egálban vagyunk a különleges hobbik terén. Bár biztosan több a világon az alkoholista, mint a hímzés-fétises, de nem ez a lényeg.
Miután Ria kinyitotta nekünk az ajtót, letettem a piám az asztalra és feléjük fordultam. - Aimee-t nem láttad véletlenül? Kezdem már igazán nagyon hiányolni. |
Aimee Tyson
Türelmesen összefontam a mellkasom előtt a kezeim és vártam mit fog válszolni.
- Én várok Cole - mondtam komoly arccal és megbillentgettem jobbra, majd balra a fejem. Elmosolyodtam a "Ria ágya és én" részen, majd megcsóváltam a fejem. - Igazán sajnálom, hogy ezt a románcot meg kell szakítanom. De most komoly gondolkodóba estem... nagyon érdekelne, hogy pontosan mi az isten nyila is van közted és Ria között, mert nagyon nem értem. Valahogy elkavarodtam út közben... Arra már rájöttem, hogy nem ő az aki terhes tőled, de akkor ki? Vagy mi? Vagy he?
A könnyebb érthetőség kedvéért még a kezeimmel gesztikulálni kezdtem egyik helyről a másikra mutogatva magyarázás közben.
- De akkor menjünk. Közben elvárom, hogy elmagyarázd - közöltem komoly arccal és az ajtóhoz álltam Colera pislogva közben. |
Cole Downer
-Nehéz kérdés. -Olyan elgondolkozós fejet vágtam, és tényleg nem tudtam eldönteni, maradjak-e. Persze elég fura lett volna itt maradni valaki más szobájában egyedül, bár már csináltam ilyet. Igen, egyszer tanítás helyett egész nap itt ültem, és vártam Riára. Az vicces volt. -Na, jó, talán megyek veled. De hatalmas szívességet kérsz -ültem fel végül, és elkezdtem visszaöltözni. -El sem tudod képzelni, milyen jól megvagyunk mi ketten. Ria ágya és én. És néha Ria is beszáll harmadiknak, de mikor meglátja, hogy én is ott vagyok, szó szerint lerúg. -Ja, körülbelül egyetlen egyszer volt olyan, hogy ketten feküdtünk itt, mikor átlógtam hozzá reggel, és miután megpróbáltam lesmárolni, gyomorszájon térdelt. Akkor még ennyire sem értékelte a közeledésemet, mint most. Nem mintha a jelenlegi helyzettel tökéletesen elégedett lennék, de hát legalább haladunk. Eegy szép napon talán majd ennél is közelebb enged magához, de az biztos nem holnap lesz, ahogy leszűrtem a reakcióiból. -Mehetünk is. -És ezzel a lendülettel felálltam, majd elindultam az ajtó felé. |
Aimee Tyson:
- Ha, ha, ha - közöltem tömör véleményem a nagydolgos részre és megcsóváltam a fejem. - Remélem nem baszol tönkre semmit, mert nem csak én, de Ria is eltöri a kezed.
És miután kezet mostam és kiléptem a fürdőből... nos mindenre számítottam csak arra nem, hogy Ria ágyába fekszik és mint aki jól végezte dolgát még a cipőit is leveszi. Plusz ha jól láttam még a dzsekije sem volt rajta. A kérdésére nem mondtam semmit, csak fapofával néztem rá.
- Komolyan Cole. Komolyan. - ennyit sikerült kierőszakolnom magamból. De ekkor már muszáj volt elvigyorodnom. - Szörnyű vagy, ezért nem takargatlak be. Majd a nagyranőtt csecsemő betakargatja saját magát. De ha összesarazza az ágyneműt a nagyranőtt csecsemő ki is mossa.
Az ágyamhoz lépegettem és letérdeltem mellé, hogy előhalásszam az ágy alá rejtett pénztárcám.
- Maradsz és szaglászod még egy kicsit a Ria illatú ágyneműt, vagy jössz és vásárolunk? - billentettem félre a fejem és felállva a földről felé pillantottam. Egy vékonyka láncon közben pörgettem a menő pénztárcám, amit még anno akkor kaptam mikor előrendelésben megvettem a kiegészítő csomagot egy játékból... Jaj, de szerettem azt a játékot. Csak jó lenne emlékezni a nevére is... |
Cole Downer
Követtem Aimeet a szobába. Természetesen Ria már megint nem volt ott, biztosan gitárleckéket vett buzgón, vagy hímzőszakör, vagy ilyesmi. -De nem jönnék ki -válaszoltam, majd felfeküdtem Riri ágyára. -Tökéletes helyet találtam magamnak, úgyhogy ha gondolod, a nagydolgot is elintézheted. -A fültágítós dolgon gondolkoztam. Hát, határozottan nem jönne be. A lányoknak sokkal jobban áll, ha már itt tartunk. Sóhajtva lerúgtam a cipőmet, és tovább helyezkedtem az ágyon. Lehet, hogy tényleg el fogok aludni. Mire Aimee kijött, már a dzsekim sem volt rajtam, és kényelmesen kitámasztottam a fejem a könyökömmel Ria párnáján. Elvigyorodtam. -Betakargatsz? -Az ehhez hasonló megjegyzéseimet mától csak és kizárólag Aimeenek fogom tartogatni, mivel Ria általában ki szokott készülni tőlük. Addig jó, amíg nem jön vissza, mert lehet, hogy páros lábbal rúgna ki, ha ezt meglátná. |
(Aimee - Alex kör lezárva. :3) |
Aimee Tyson:
Na az a tanácstalanság. Megcsóváltam a fejem. Nekem kéne tudnom, hogy maradjon, vagy ne? - Nekem sincs sok dolgom - az étterembe meg csak estefelé megyek mosogatni, addig meg még van pár óra - szóval maradj nyugodtan. Engem nem zavarsz, ahogy látod a szobatársam meg nincs sehol - böktem az üres ágyra, és rámosolyogtam. - És segíthetsz helyet keresni a könyveknek is, mert ha az ágyamon maradnak akkor nem hiszem, hogy fogok ma aludni - vakargattam meg a tarkóm és tanácstalanul a könyvkupac felé pislogtam. Az ágyam alatt nem hiszem, hogy van már hely és csak azért, mert tele van szeméttel. Bár az is biztos, hogy valahol a szemét között ott van az ominózus kekszesbödön is amit Colenak ajánlottam fel, de azóta se találtam meg, pedig már jó párszor kerestem. Ki kéne takarítanom az ágy alatt, úgy hiszem. Mondjuk abban nem fogom Alex segítségét kérni mert még én sem tudom micsoda lehet az ágyam alatt, szóval elég ha helyet keresünk a könyveknek... |
Alex Hayes
-Én sem vagyok olyan jó. -Ja, én is csak azért választottam második szakot, mert muszáj volt. Ha rajtam múlt volna, talán egyet sem jelölök be. Úgy látszik, vlem valamiért elnézőbbek voltak az átjelentkezéskor. -Igazából nincs sok dolgom, de... -léptem egyet az ajtó felé azon gondolkozva, most mit csináljak. Maradjak, vagy menjek? Mindkét lehetőség félreérthetőnek látszott. Mármint, ha maradok azt hiszi, hogy nagyon dumálni akarok. Ha elmegyek...az nem tudom, annyira nem tűnik kedvesnek. Tanácstalanul Aimee-re néztem, és megvontam a vállam. Miért nem mondja meg ő, mit szeretne? Sokkal egyszerűbb lenne az egész. |
Aimee Tyson:
- Hát akkor te sokat olvasol - állapítottam meg eszesen és leültem az ágyam szélére - Én szeretek rajzolni, csak nem tudok - bontottam ki a hajam - Szóval a rajz szak alapból ki volt lőve... A művészet történelem érdekelt, a másodikat meg úgy válaszottam, hogy random kiválaszottam egy szakot. És így lettem modell. Annyi tehetségem van hozzá, hogy ihajj - nevettem fel halkan és megcsóváltam a fejem - Köszi a segítséget egyébként - mosolyogtam fel rá. Elgondolkozva figyeltem őt - Menni szeretnél? - kérdeztem és doboltam egy sort az ágyon az ujjaimmal - Menj nyugodtan ha nem szeretnél beszélgetni. A segítséget tényleg nagyon köszönöm, innentől műr úgy is boldugolok - vonogattam meg a vállam mosolyogva és felkeltem az ágyról. |
Alex Hayes
Megint bólintottam egyet. Érdekes. -Rajz és irodalom. Ezért fetrengek egész délután a könyvtárban. -És milyen jó is lenne mellé, ha olvasnék valamit az üldögélés közben. Csak hát sajnos nagyon ritkán akadnak a kezeim közé jó könyvek. Aimee után én is beléptem a szobába, és körülnéztem. Úgy néz ki, a fiúké majdnem úgy van berendezve, mint a lányoké, csak talán nálunk nagyobb a rendetlenség. Leraktam a köteteket a többi tetejére az ágyra, és zsebre tettem a kezeimet. És most? |
Aimee Tyson:
Juj... Én meg is halnék, ha énekelnem kéne. Brr... Énekhangom sincs, bár gitározni tudtam... röpke 7 éve. Nem is olyan sok az, igaz, hogy azóta még csak hangszer sem volt a kezemben. Ne mindegy, szerencsére nem ilyesféle szakra mentem. - Oh, engem nem a szüleim küldtek, csak anyám... ühm. Mindegy - vontam meg a vállam. Hát. Nem biztos, hogy azzal szeretném kezdeni a bemutatkozást, hogy anyám ide akart volna íratni, ha nem hal meg kábítószer túladagolkásban... Hát igen. Nem biztos, hogy túl jó fényt vetne rám. Emlékszem, általános hetedik évében mindenki az anyámmal azonosított, mintha én lennék a "drogos ribanc". Még szerencse, hogy abban az évben csak fél évet töltöttem abban a suliban, majd elköltöztünk máshova. Mikor ő tessékelt ki a szobából csak pislogtam rá. Most vagy tényleg nem akart feltartani, vagy csak azt akarta, hogy menjek ki a szobából. Végül is nekem mindegy... Így is- úgy is kijutottam a szobánkból - Szia - köszöntem el én is és megigazítva a hátamon a táskát megindultam lefele az iskola elé, majd onnan telefonos segítséget kérve a dokihoz. |
Ria Ashwin
Kicsit elszégyeltem magam, hogy hülyeségeimmel untatom. Ráadásul biztos valami fontos dolga van... Az időzítés a specialitásom, csak hát na... inkább nem mondom el senkinek, mert egy jót röhögne rajta.
- Énekes, zenész szakon vagyok. River Park-ból jöttem. Márpedig azért jöttem, hogy fejlődjek. De eddig például a gitárkörön pont ugyanazt tanultam meg, amit tanított nagybátyám, mikor 9 éves voltam. Úgyhogy ebben nem sokat fejlődtem, de na. Egyébként engem is a szüleim küldtek. - mondtam vállat vonva. - Jaj, de ne haragudj, hogy feltartalak! Akkor majd később még beszélünk. Tényleg nem akarlak akadályozni a dolgodban. - magyarázkodtam, miközben szinte kitessékeltem az ajtón. - Akkor szia!
Úgy éreztem, hogy vele valahogy jobban ki fogok jönni, mint Sierrával, akit az egész eddigi idő alatt ha egyszer vagy kétszer láttam ébren. |
Aimee Tyson:
Még mindig nem tudom felfogni ezt az egészet. Szerintem is diliház az egész, de nekem meg jogom nincs beleszólni. - Öh... Én épp mennék - böktem az ajtóra - De ne érts félre... Szívesen válaszolok, meg beszélgetek veled csak most inkább elintézném azt amit nem ártana elintéznem - vakartam meg a nyakam. Egen... Rájöttem, hogy holnap nincs időm dokihoz menni, mert dolgoznom kell, szóval ma kell elitéznem. És leszarom, hogy mit kell lemondanom, vagy átraknom másnapra én ma akkor is felíratom a bogyókat - De talán ezekre még tudok válaszolni - mosolyodtam el, majd a hátamra vettem azt a hátizsákot, amiben a cuccaim voltak és csak lazán le szoktam dobni az ajtó mellé - Flrodiából jöttem és azért, mert anya azt szerette volna, hogy egyszer ide járhassak ééés művészettörin és modell szakon vagyok. Bár az utóbbit kicserélném, ha ki lehetne. Nem vagyok az a modell alkat - néztem végig magamon. Igen, fekete ruhadarabok... Csak feketék. No meg ez a három mérettel nagyobb pólóm. Nem baj én szeretem. De kezdem érteni, miért néznek emonak - Na és te? - még megvárom a válaszát, aztán tényleg megyek... |
Ria Ashwin
Rövid, vagy inkább hosszú ideig eltöprengtem a kérdésén. Törökülésből inkább felhúztam a lábamat, a kezeimmel átkulcsoltam a lábszáramat, és a térdeimre támasztottam a fejemet. Rövid ideig bambultam így. Erre nincs ésszerű magyarázat.
- Mert hülyék vagyunk. Hülye vagyok én, mert mindig lekoptattam, most meg hülye ő. Kész diliház az egész. Kezd elegem lenni belőle. - mondtam, és halványan elmosolyodtam. Azt a "belőle" szavacskát értettem Cole-ra is, de egyúttal értettem arra a fura, megmagyarázhatatlan kapcsolatra, ami kettőnk között van. Ha lehet egyáltalán ezt bármilyen formátumú kapcsolatnak nevezni. - De inkább nem untatlak a baromságaimmal. Inkább akkor már ha egy bizonyos ideig egy szobában fogunk lakni, akkor legalább tudjunk valamit egymásról. Honnan jöttél? Miért jöttél? Milyen szakokon vagy? - jött is kérdésáradat Ria-módra. |
Aimee Tyson:
Történt már ilyen? Heh... Jó fej egy srác lehet ez a Cole gyerek tényleg. Na mindegy, nem az én dolgom. Biccentettem egyet - Egyébként nem értem. Te szereted őt, ő szeret téged... Miért nem vagytok együtt? - vontam fel a fél szemöldököm és kissé félrebillentettem a fejem. Na még erre a kérdésre megvárom a választ és megyek... Nem szeretek dokihoz járni, de néha muszáj. Mint például most. Lehajoltam a cipőmért és azt is felvettem a lábacskáimra és az ajtóhoz lépegettem. Riára néztem és pislogtam párat. Soha nem fogom megérteni ezt az egész szerelem meg satöbbi dolgot... Mikor azt hittem szerelmes vagyok, kiderült, hogy a srác akivel együtt voltam csak meg akart fektetni és ahogy ezt megetette továbbállt. És nagyanyám csodálkozik, hogy miért nincs egy normális kapcsolatom... Nem csak rajtam múlik. |
Ria Ashwin
Ismét szembe fordultam vele. Nem szerettem lenézni az emberekre, mert nekem is rosszul esik, mikor valaki világítótoronyra kell felnézzek, ezért inkább leültem a földre törökülésbe.
- Nem baj. Történt már ilyen. Meg amúgy nem is járunk, sőt... semmi nem volt... - ezen egy kicsit eltöprengtem, majd egy-két perc múlva folytattam - Tehát nem követtél el semmi rosszat. - mondtam. Na igen. Ahogy öreganyám mondani szokta: "Ez van, ezt kell szeretni. Ilyen az élet, hosszú, nehéz, és tele van meglepetésekkel." Hát ez félig meglepetés volt, félig nem. De ha úgy vesszük, lényegtelen ügy. - AZ egész az én hibám, mert egy hülye vagyok. De mindegy is. Most megkaptam. - bólintottam helyeslően. Ezt inkább magamnak mondtam, mint neki. |
Aimee Tyson:
Mikor kinyilt az ajtó, már rajtam volt a nadrágom és a melltartóm, így nem nagyon zavart az, ha figyel. - Nem... Maradj csak.. Úgy is mindjárt megyek - dörzsöltem meg a tarkóm és gyors' magamra húztam a felsőm. Ő sajnálja? Heh... Nem értem az emberek logikáját. Rápislogtam - Öh... Aimee Tyson. Én is örvendek - ültem le az ágyam szélére és lepislogtam a földre, majd fel a lányra, mert így magasabb volt nálam. - Szóval nem haragszol ez miatt az egész miatt? - bllentettem kissé félre a fejem és remélem érti, hogy mire gondoltam, mert semmi kedvem nincs az egész mondatot kimondani. Mert az hogy hangzana már... "Oh, nem haragszol az miatt, mert megkefélt az a srác, akit szeretsz és gyereked lesz tőle? Perszeee, miért is haragudnál." - De ha így is van, akkor is szeretnék elnézést kérni. Nem épp így akartam... öhm... bemutatkozni - pedig aztán egyáltalán nem vagyok ilyen. De mindegy is. |
Ria Ashwin
Visszamentem a szobámba. Szegény szobatársam valószínűleg még mindig ott kuksol a fürdőben. Kicsit megsajnáltam. Kezemmel megdörgöltem az arcomat, hogy ne látszodjanak a könnyek nyomai. Elhatároztam, hogy emiatt soha többet nem fogok sírni. Illetve ez inkább csak ígéret magamnak.
Óvatosan benyitottam, és nagy meglepetésemre az öltözködő emós szobatársamat láttam.
- Ömm... Izé... Bocsánat. Nem tudom, mennyire vagy szégyenlős, de ha kell kimegyek. - mondtam, miközben hátat fordítottam neki. - Egyébként sajnálom, hogy végig keleltt halgasd ezt a komédiát. És azt mégjobban, hogy így kellett találkoznunk. Ria Ashwin vagyok, nagyon örvendek. |
Cole Downer
Megcsóváltam a fejem. Tegnap még nem ezt mondta volna, azt is biztos. Valószínűleg tényleg csak azért gondolja így most, mert nem lesz rajongója. Hááh, tessék, tényleg nem lesz. -Hogyne.. -sóhajtottam, és én is elindultam a szobám felé. Mivel dugni sajnos most egy darabig nem tudok, úgy terveztem, hogy tényleg kimegyek a suliból a városba. Megveszem azt a vodkát a maradék pénzemből, és mostantól átkapcsolunk kollégium-üzemmódra. Ez azt jelenti, hogy az itteni kézmosószappannal fogok zuhanyozni, és a szobatársamtól kérek fogkrémet. Királyság. Megtöröltem az arcom, és visszanéztem Riára, ahogy bevonul a saját szobájába. Lehet, hogy egy hét múlva kiderül, két gyerekem is lesz..De mostmár nem érdekel. Holnap beszélek Chloe-val, és ha úgy dönt hogy megtartja, felhívom apámékat és beszámolok az örömhírről. Helló, nagyszülők lesztek..meglepetéés. |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson
