|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 20:09 - |
 Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Aimee Tyson:
Széép türelmesen üldögéltem és a tükörbe bámultam a fejem vagy hajam igazgattam - mert sikerült összekócolódnia és így sikeresen az arcomba lógnia - Szörnyű - dünnyögtem és a vécé tartájnak dőltem. Hallgattam a kint lezajlódó beszélgetést és egyszerű nem értettem. Cole szereti a lányt, a lány szerei Colet... Mi a fenéért nem lehetnének együtt? Istenem... A boldogság nem ilyen bonyolult. Sóhajtottam egyet és hallgattam a tinidrámába átcsapó beszélgetést. Kedves vagyok, meg minden, de utááálooom a hisztiző "felnőtteket". Nem. Azt még én se bírom, elsőbe is volt olyan, hogy nekiálltam ordibálni az egyik csajjal, mert ő hűű, de milyen depis, mert ott hagyta a fiú akivel két hete voltak együtt. Brr... Viszont mikor már Cole és a szobatársam hangját sem hallottam, úgy döntöttem most kimegyek a kekszeimért vagy inkább felöltözök és elmegyek a nőgyógyászhoz... Persze, mert Cole és én is elfeledkeztünk a védekezésről, fogamzásgátlót meg nem szedek - bár szerintem kéne, sőt biztos, hogy kéne... de nem csinálok belőle problémát, még van jó pár órám arra, hogy esemény utáni bogyócskákat irassak fel az orvossal. És jobb biztosra menni ilyen ügyben. Felkeltem a vécéről és résnyire nyitva az ajtót, kidugtam rajta a fejem. Nem volt sehol senki. Fogtam a takarót, megigazítottam magamon és kilépegettem az ágyamhoz és felszedtem mellőle, meg róla a ruháim és gondosan becsukva a szoba ajtaját - nem kulcsra, mert ki tudja mikor akar visszajönni a szobatársam -, öltözködni kezdtem. |
Ria Ashwin
- Tehát... Most azt mondod, hogy nem. Oké. Megértettem. - jelentettem ki. Csak magamat fárasztom le komplekt ezzel. Nem hiszem el, hogy a végére fordult a kocka, és én kellett könyörögjek neki. És természetesen lekoptatott. Hát ezt megérdemeltem. Én is pont ugyanezt csináltam vele.
Hátat fordítottam neki, és tettem egy lépést a szobám felé. De mielőtt komolyan nekiindultam volna, még tettem egy megjegyzést:
- Pedig már rég elfogadtalak, és ha kell, bízhetnék is benned.
Ezzel megindultam a szobám felé. |
| Cole Downer
Ezen el kellett gondolkoznom.Most mégis mit akar? -...Értem. De nem hinném, hogy ez változtat a dolgokon. Most őszintén, Ria. Bízol bennem?Nem hinném. -Talán most én fogom megbántani őt ezzel. Mindegy, mert biztos vagyok benne, hogy nem működne. Megfogtam és megszorítottam a kezeit. -Nem gond, ha nem tudsz teljesen elfogadni..mert egy részem teljesen megbízhatatlan és bunkó, és azt hiszem, ezen nem is tudok vŕltoztatni. De ne dönts hirtelen. Egyikőnk sem járna jól vele, ugye tudod? |
Ria Ashwin
- Tehát Aimee-nek hívják... - töprengtem el magamban pár másodpercre. De tényleg kevés idő volt.
- Szerintem... - kezdtem jó lassan. - Te most azt hiszed, hogy csak azért jöttem utánad, mert sajnállak. - mondtam, miközben még mindig a pólójának a szélét szorongattam. - Megint bocsánatot kérek. De nem azért, amiért te gondolod. Hanem azért, mert nem mutattam ki, hogy mit érzek. Elég bunkó voltam, és erre csak most sikerült rájönnöm. - hajtottam le a fejem, és megint elhullott egy-egy csepp könny. De na, annyira lehorgasztottam az orrom, hogy odafentről - nyilván magasabb volt nálam - nem láthatta az arcom. Elengedtem a pólóját. Ha menni akar, menjen. Nem tartom fel. Legalábbis nem akarom. |
| Cole Downer
Megálltam, és hátranéztem rá. -Mi biztos? Hogy elindulok, az egészen biztos, hogy biztos. Tudod, már nem vagyok a szobában. -Felsóhajtottam. Egyáltalán nem volt rá szükségem, hogy utánam rohangáljon, és pusztán sajnálatból és bűntudatból ne hagyjon elmenni.-Figyelj, Ria. Megleszek, szóval nyugodtan vissza is fordulhatsz. Csak időre van szükségem. Remélhetőleg.. -Vagy egy másik személyazonosságra és egy új sulira új családdal együtt... -Te inkább menj és csalogasd ki Aimeer a klotyóból. |
Ria Ashwin
Nem feltétlenül akartam elengedni sem ölelés értelemben sem a másikban. Nehezen akartam belenyugodni abba, hogy nem hisz nekem. Számomra sokat jelentenek a szavak. Én amúgyis nehezen fejezem ki magam, de ha azok sem lennének, akkor mivel akarna kommunikálni. A szavak igenis fontosak. Legalábbis nekem. Neki nem tudom.
Csak annyit tudok, hogy tudaton kívül elindultam utána. Már jól elhaladt a lánybentlakás szobaajtajai előtt, mikor utolértem. Megfogtam a pólója sarkát, és megálltam. - Biztos? |
| Cole Downer
Nem gondoltam volna, hogy kénytelen leszek elszakítani magam az új és egyetlen biztos ponttól az életemben. Mert ja, mit csináljon az ember a suliban, mikor távol vam mindentől, amit szeret? Mit fogok csinálni, hamár nem lesz ki után rohangálnom egész nap? Mostmár mindegy. Egészen biztos voltam benne, hogy csak sajnálatból mondta, amit mondott, és az, hogy most eleged, megerősített ebben. De akkor mi a francért vártam ennyi ideig? Azon gondolkoztam, hogyha talán jobban próbálkoztam volna, mikor felállította a szabályait, észrevette-volna, hogy mennyire próbálok megfelelni. Ha mondjuk mindent beleadok
...Szipogtam egyet-kettőt és hátrébb léptem. -Akkor...akkor azt hiszem, én megyek. -indultam el újra. -Légy jó -Utoljára rápillantottam, azzal a 'majd találkozunk'-nézésemmel, és elindultam a folyosón. A szobámba nem akartam menni, mivel valószínűleg ott találnám a szobatársam. Ki akartam jutni a suliból. |
Ria Ashwin
Csak szép csöndben odaléptem Cole-hoz, és jó szorosan megöleltem. Végre valami normális kérés. És még ő mondja, hogy én nem értem a dolgokat. Ő nem érti. De ez van, nincs mit tenni. És akkor jutott eszembe, hogy szegény fekete-fehér híjú, emós kinézetű szobatársam, akinek nem tudom megjegyezni a nevét, még mindig a fürdőben kuksol. Most ős is végig kellett halgassa a paródiánkat. Szegény idegbajt kaphatott eddig ott. Kezdem komolyan sajnűlni. Na mindegy, majd kiszedem a fürdőből, és bocsánatot kérek tőle is a kitörésem miatt, vagy minek is nevezzem.
Viszont még mindig nem értem Cole-t. Ha szeret, és tisztán, világosan és érthetően elmondtam neki, hogy én is szeretem, akkor mi baja? Mondjuk, nem tettem sokat az ügy érdekében, sőt mindig lekoptattam. De csak most jöttem rá, hogy igazából szükségem van arra, hogy mellettem legyen. |
| Cole Downer
Lassan lépkedve elindultam kifelé. Szívesen Riával maradtam volna. Veszekedhetnénk, mint régen, és egész nap koslathatnék utána, de ezután már nem lenne ugyanolyan. Most legalább megtanultam, hogy az embert nem lehet olyanra kényszeríteni, amit nem akar. Ha már a felszínes kapcsolatokba menekülök, ne arról szóljon az egész, hogy napi huszonnégy órában sóvárgok valami után, ami sosem lehet az enyém. Az ajtó külső szélénél azonban megálltam és visszafordultam egy pillanatra. -Azért egyszer még megölelhetlek, Riri? -Talán igent mond, talán nemet, de legalább megpróbálom valahogy lezárni életem eddigi legmeghatározóbb egy évét. Megint elfutották a könnyek a szemem, de nem bántam, mert ő is sírt. |
Ria Ashwin
Kezdtem úgy lrezni, mintha már nem is a régi Cole-lal állnék szemben. Csak annyi, hogy engedjem ki? Ennyire megbántottam volna? A normális, igazi Cole most valami perverzet kért volna. Ezt nem hiszem el. De ha ő így akarja, nekem oké.
- Ahogy akarod. - mondtam és félreállteam az útjából. Elegem van már a komédiázásból. Ha neki ez jó, akkor nekem is. Bár... Nem is tudom, mennyire lesz jó. Mindegy. Megálltam a falnak támaszkodva, és őt figyeltem. |
| Cole Downer
-Nem kell -ráztam meg a fejem. -Csak...csak ki szeretnék menni. -Egyáltalán nem hibáztattam őt a történtekért. Csak és egyedül én tehetek róla. Mitől lenne most jobb, ha mondjuk megcsókolna? Vagy ha megint elmondaná, hogy "szeret"... Nem vŕltoztatna a dolgokon. Nem vagyok rŕszorulva senki sajnálatára. Inkább ne szeressen sehogy sem, és kerüljük el egymást. Egy darabig majd figyelem még a folyosón, ahogy órára megy, aztán majd elkezdek lefeküdni ismeretlenekkel. Szépen, fokozatosan el fogom felejteni, és igyekszem majd nem gondolni rá többet. Igen, így lesz tökéletes. |
Ria Ashwin
- Nem! - mondtam határozottan. Bezzeg ahelyett, hogy hagynám a francba elmenni, még mindig itt állok az ajtóban. Az lehet, hogy ő egy reménytelen hülye, de én még rajta is túlteszek. Tényleg nagyon bunkó voltam vele. Kezdem kicsit... inkább kicsit nagyon megsajnálni.
Szembe fordultam vele. Persze előtte leengedtem a kezeimet, hogy ne vágjam bele a falba vagy az ajtóba, és hátul összekulcsoltam. Természetesen még mindig folydogáltak aza rcomon a könnyek, és megint igyekeztem gyorsan eltávolítani őket. De na, ha sír, az könnyekkel vagy anélkül, de úgyis meglátszik az emberen.
- És. Mit szeretnél, hogyan mutassam ki? |
| Cole Downer
-Lehet, hogy kimondod, de az nem ér semmit cselekedetek nélkül. TE nem érted itt a dolgokat. Én csesztem el az egészet már az elején, szóval nem várom el, hogy ezt mondd. -Végig a földet bámultam, mert sokkal könnyebb volt, mint a szemébe nézni. Mindjárt vége... -Ha nagyon bocsánatot akarsz kérni, akkor kérj azért, mert elhitetted nekem, hogy van esélyem megváltozni. Hogyha betartom a szabályaidat...és ezzel minden tekintetben egyedül maradok egy idegen országban..sőt, egy másik kontinensen...és bár ez nem a te hibád, mert szintén a természetemből fakad, hogy elüldözöm az igazi barátokat...De akkor azt hittem, hogy van esélyem nálad. És azt hiszem, hogy ezután is ugyanolyannak lŕttál, mint a legelején... -suttogtam továbbra is lehajtott fejjel. -Sokáig vártam rá, hogy kimutasd, nem hogy kimondd. Mert a szavak nem jelentenek semmit. Nem hinném, hogy jogosan hiheted, hogy ismersz, de tudom hogy ez szintén az én hibám. Mostmár kiengedsz? |
Ria Ashwin
- Kész röhej. Tiszta bolondok vagyunk. - mondtam, azzal széttártam a kezeimet, hogy márpedig ott nem megy át. Legalábbis most nem.
- Na figyelj. Tényleg nagyon nehéz a felfogásod, de én is hülye vagyok. Ez van. És a baromságaidtól eltekintve van egy csomó jó tulajdonságod., amiket néha háttérbe szorítasz. És ez a baj. Például van neked eszed, és van neked szemed, csak nem használod őket. Lehetne egy annyi eszed, hogy ha egy ilyen tökéletlen, mint én megmondja, hogy szeret, akkor nem csak abráti szeretetre gondolsz. Egyáltalán... Melyik hülye az, aki csak úgy dobálózik ezzel a szóval? |
Cole Downer
Egy darabig nem válaszoltam. Miért, mi más lehetne? Egyértelmű, hogy mi nem...hogy ő nem...na. Akárhogy is próbáltam közeledni, elutasított. Annyira de annyira egyértelmű volt, és én mégsem akartam feladni. Hát most itt van, tessék. -Nincs miért bocsánatot kérned...én vagyok nehéz felfogású -bólintottam neki háttal állva, elkeseredetten. -Te teljesen érthető voltál. -Most én nem vagyok elég. Én vagyok az, aki nem felelt meg az elvárásoknak...Mert elcsesztem. Megfordultam, és közelebb léptem hozzá. Úgy gondoltam, még így utoljára megállok a háta mögött, és amilyen halkan csak tudom, beszívom az illatát. Ja, ez is hiányozni fog. Mostmár teljesen egyedül maradok a suliban. Valószínűleg ezek után Aimee sem akar majd látni... -Rendkívül hálás lennék, ha egy kicsit arrébb állnál...Tudod, egyetlen kijárat van ebből a szobából -És most erőt gyűjtöttem magamban ahhoz, hogy kisétáljak majd anélkül, hogy visszanéznék. Ha eddig nem sikerült elbőgnöm magam igazából, akkor valószínűleg kint el fogom. |
Ria Ashwin
Figyelemmel halgattam azt, amit mond. Megpróbált megváltozni? Na ná. És egyáltalán mit mondtam, amivel ennyire elkeseríthettem? Komolyan. Az utolsó, amikor találkoztunk, az udvaron volt. Meghívott piknikezni azt mondván, hogy ha nem megyek, viszi a másik leányzót. Én meg viccből is azt mondtam, hogy vigye őt. De az csak vicc volt... Aztán, mivel komolyan vette, elhúztam. De ezért sértődött volna meg? Na jó, ez nekem magas.
- Baráti szeretet? Egy francokat... - motyogtam. Most már egymásnak háttal áltunk. Nem láthatta ő sem az én arcomat, én sem az ővét. Ezért abbahagytama szemeim dörgölését, és engedtem, hogy lefolydogáljon az az egy-egy darab könnycsepp.
- Hát... Rendben van. Ha igazán ezt szeretnéd... - motyogtam tovább. Nem is tudom, egyáltalán érthető volt-e valami a sok motyogásból, makogásból. - És... Szeretnék bocsánatot kérni. |
Cole Downer
Amíg elfordult, felvettem a ruháimat, amilyen gyorsan csak tudtam, közben pedig figyeltem, amit mond. Mert ja, bármi, amit mondasz, felhasználható ellened, Ria.. -Én ilyen vagyok. -léptem mögé immár felöltözve. -Tudod mit? Elmondom, amit gondolok. Tudod hogy gondoltam rád, amikor először beszélgetni kezdtünk? Csak egy csaj voltál a sok közül, akit meg akartam fektetni. Később jöttem rá, hogy te nem az a fajta vagy, oké? Nem így kellett volna hozzáállnom a dolgokhoz. De én ilyen vagyok. A kedvedért megpróbáltam megváltozni. Egészen eddig rá sem néztem senki másra, említettem már? Most úgy döntötem, hogy ha nem, akkor nem. A baráti szereteted szart sem ér. Nekem nem kell, Ria. Nekem rohadtul nincs szükségem erre. -Idegesen megfordultam, hogy még csak látnom se kelljen most. Vagy inkább, hogy ő ne láthasson engem. Ha van egy kis esze, kimegy, mielőtt befejezném...-Ha...ha nem vagyok elég jó, akkor ez van. Teljesen...teljesen megértelek. De leszállok rólad. Mostantól nincs közöd hozzám, úgyhogy kérlek, ne szólj bele a magánéletembe. Eddig sem kellett volna. |
Ria Ashwin
Lassan elfordultam, így pont az ajtó közepére meredt a tekintetem. Időközben a szobatársam, akinek a hosszú, kilométeres nevéből nem tudtam megjegyezni semmit, beiszkolt a fürdőbe. Azért sajnáltam. lehet, hogy magát érezte hibásnak, vagy nem tudom.
- Mindig is érdekelt, de arra nem voltam kíváncsi, hogy miközben utánam koslatsz, másokkal fekszel össze. Nem mintha annyira kívánkoznék az ágyadba, de... Mindegy, nem magyarázkodok. A hülye fejeddel még te is kell kell értsd, mire gondolok. Meg amúgy... Emlékszel. Volt egy egyezségünk. És... Hogy fokozzam. Kismilliomodszorra mondom el: nem vagyok a szavak embere. De az se jelentett neked semmit, amikor megmondtam, hogy szeretlek? - zúdítottam rá egyszerre mindent, ami bennem volt, olyan nyugodt hangnemben, ami csak tőlem kitelt. Jesszus. Igazán nem vall rám, hogy egy ilyen szerelmi komédiába keveredjek. Ráadásul szegény lány takaróstól a fürdőben végig kellett hallgassa a paródiánkat. Igazán kíváncsi leszek ennek az egésznek a végére. |
Cole Downer
Riára meredtem. Most minek jön ezzel a baromsággal..? Ha így akar lelkiismeret furdalást kelteni benne, nem fog sikerrel járni.. -Mégis mikor érdekelt? Amikor először lepattintottáll, vagy amikor huszonakárhányadszor? Ne röhögtess. -ráztam meg a fejem. -Tudom, hogy én rontottam el. De úgysem számít már, nem igaz? -Aimee után néztem, aki bevonult a fürdőbe. Király...Sóhajtva fogtam a párnáját, és azzal próbáltam eltakarni azt a bizonyos testrészemet... -Nem az ő hibája...ő csak...Aimee csak rosszkor volt rossz helyen. De nem is értem, miért magyarázkodok neked. És végül is azt sem, hogy most miért vagy felháborodva. Inkább örülj neki, hogy innentől nyugtod lesz..hogy én...nem foglak piszkálni. Még köszönnöd sem kell majd a folyosón...-Ohh, bakker. Akárhányszor sikerült magam lenyugtatnom, a következő hullám sokkal rosszabb volt. Attól féltem, hogy komolyan elbőgöm magam előtte, és akkor még ennél is jobban sikerül beégnem. Vajon milyen piros lehet a fejem? Az embereknek mindig olyan szokott lenni, mikor sírnak. nem vagyok én ehhez hozzászokva... -Tudod, én próbálkoztam. Megígértem dolgokat, és...megpróbáltam betartani őket. De nincs értelme, ha sohasem érem el a céljaimat velük. De sajnálom, oké?...Ha egy pillanatra elfordulnál esetleg, felöltöznék. És már itt sem vagyok... |
Aimee Tyson:
Folytassuk..? Nem. Inkább kihagyom. De persze értettem, hogy érti. Nem akart zavarni. Pedig aztán... Így se kellett volna bele mennem, vagyis nem ellenkeznem. Vettem egy mély levegőt és a ruháim után nyújtózkodtam volna, ha nem lent lettek volna a földön. Cole most legkevésbé sem érdekelt, majd felvesz egy ruhát, de a takaró az az enyém. Amúgy is ő a barátnője vagy milye... biztos látta már meztelenül. Így hát magamhoz húztam az egészet és nem adtam neki belőle - Én - néztem fel a lányra és magam köré csavartam a takarót - Elnézést az egészért - húztam fel a vállaim és inkább berobogtam a fürdöszobába. Eh... Szerintem jobb ha magukra hagyom őket. Amúgy is igen kellemetlenül éreztem már magam. Bár remélem, hogy Cole legalább ennyire kényelmetlenül érzi magát... Bár ahogy láttam a sírás szélén van. Uh szegény... Bár inkább szegényt lányt sajnálom. Jó lehet egy ilyen pasival. Bár most igencsak hibás vagyok én is. Sóhajtottam egyet és lehajtottam a vécéfedőt, majd arra ültem rá, mert fürdőben nem igen volt ülőhely. Remélem megpróbálják megbeszélni, de szerintem én ma már nem jövök ki innen. Tökéletesen megfelel nekem a fürdőszoba. Be is költözök ide, csak valamikor be kéne hordani a cuccaim... |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson
