|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 20:09 - |
 Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Ria Ashwin
Nem érti...- gondoltam. Fogalmam sincs, hogy magyarázzam meg neki, hogy érthető legyen. Én tudom, hogy bunkó, és néha üresfejű, na de ennyire.
- Na figyelj. - ültem fel az ágyon törökülésbe. - Csak hogy megértsd. Én - mutattam magamra - Téged - mutattam rá - szeretlek - mondtam lassan, tagoltan, érthetően. Tulajdonképpen most mondtam ki ezt legelőször, mióta ismerem. Még a gondolataimban sem "mondtam". Mindegy. - De! Nem vagyok hajlandó csatlakzni a háremedhez. Rendben van? Amíg van más barátnőd, azt jelenti, hogy rám nincs is szükséged. |
Cole Downer
-Okéé, okééé. -válaszoltam lemondóan. -De azért ugye smárolunk még? Majd ha a csajom leszel. -Addig pedig itt van nekem Chloe -tettem hozzá gondolatban. Tényleg, eddig eszembe sem jutott, mit szólt volna Riri, ha elmondtam volna neki, miért késtem le az egész tanítást. Mondjuk utóbbi nem érdekelt, álalában mindig elintéztem valahogy a lógásokat. Vagy apám intézte el helyettem, nehogy kirúgjanak innen, mert nekik is addig jó, amíg én nem vagyok otthon... |
Ria Ashwin
- Addig, amíg nem jön elő a perverz éned. - mondtam, és arrébb mentem egy kicsit, így a feje a matracra landolt. Ez van. Egy dolog, hogy most engedek, egy más, hogy van határ. De legalább már nem fojtogatott az ölelésével. Nem tudom... Valahogy nem az én műfajom az érzelgősség, az ölelkezés, a puszilkodás. Még amikor kicsi voltam, és szülinapi ajándékot kaptam, akkor sem szívesen pusziltam meg a vadidegeneket, akiket amúgy kellett volna ismerjek. |
Cole Downer
Miután megyőződtem róla, hogy mégsem szándékozik megölni, kicsit lazábbra hagytam az ölelésem, hogy azért akkor már ő se fulladjon meg. -Booocs -vigyorodtam el féloldalasan, és ha már ilyen szorosan ölelkeztünk, megint a vállára hajtottam a fejem. Csak hogy feküdtünk, szóval egy egészen kicsit arrébb találtam ráfeküdni. Szóval ha pontosítani akarnék, azt mondanám, hogy egyből a melleire hajtottam a fejem, feljebb húztam mellette a lábaimat, és kényelmesen sóhajtottam egyet. -Egyből éreztem, hogy jó barátok maradunk, Riri... |
Ria Ashwin
- Baráti ölelés...? Azért éppen, ha lehet, meg ne fojts. Köszönöm. - mondtam, és most az egyszer hagytam. Ez különleges alakalom. Máskor úgysem fogom engedni, hogy az ágyon fetrengve ölelgessen. 100%, hogy nem. Csak éppen be ne jöjjön valaki, mnert biztos rosszra gondolna. Főleg ne Sierra. Bár pont rá van a legnagyobb esély. |
Cole Downer
Erre nem mondtam semmit, hanem inkább szépen átkaroltam fél kézzel a vállát. Aztán lassan két kézzel kezdem el átölelni a derekát, és hátra döntöttem az ágyra. -Gyereee Riri, egy baráti ölelésre... -Tovább ölelgettem az ágyon fetrengve, bár teljesen biztos voltam benne, hogy utána kapni fogok érte. De ezek után úgy gondoltam, ennyi jár nekem. |
Ria Ashwin
- Most, hogy mondod, tényleg van tisztáznivaló. Engem nem a jelenléted idegesít, hanem a sok baromságod, meg az, hogy háremet tartasz magad körül. És amikor megmondom, hogy elég, akkor te még azért is folytatod. Ennyi az egész. - montam vállat vonva. Remélem ennyi elég ahhoz, hogy rájöjjön, nem minden úgy van, ahogy gondolja. Lehet, hogy Cole azt hiszi, ismeri az embereket, közben mégsem. Soha nem lehet tudni. Sajnos nem vagyok agyturkász. |
Cole Downer
-Nem tudom. Mondjuk, mert sosem hagylak békén. Vagy ilyesmi. Akármiért. -Egy csomó oka lehetett volna mérgesnek lenni rám, szóval csak választania kellett egyet, és kész. De most nem ezen volt a lényeg. Mondjuk nem tűnt olyan súlyosnak a helyzet, de akár a barátságunk is múlhatott volna rajta, már ha ezt az ő oldaláról annak lehet nevezni. Mindegy, én felkészültem fejben előre a következő néhány hónapra, mert akkor sem fogom csak úgy feladni. |
Ria Ashwin
Látsziott, hogy próbál következtetéseket levonni abból, amit vontam, és eredményre is jutott. Vártam, mikor szólal meg már végre. Aztán mondott két szót, és újabb szünet következett, ezúttal a zokniját bámulta. Majd újra megszólalt.
- Miért lennék mérges? - kérdeztem. Oké, lehet, hogy a hangnememből mégis azt vonta le, hogy itt a világvége, annyira dühös vagyok rá, és annyira utálom. Nem erről volt szó. |
Cole Downer
Oké. Ebből azt vettem le, hogy nem csak hogy nem akar, de nem is fog beszélni róla. És hogy ez valószínűleg azt jelenti, hogy legszívesebben meg nem történtté tenné az egészet. -Rendben..vágom. -feleltem újabb beszédszünet után, és lefelé bámultam a zoknimra. Aztán összeszedtem magam, és kevésbé csalódottan a vállára döntöttem a fejem, ahogy szoktam. -Nagyon mérges vagy? Kezdjünk tiszta lappal. Én is elfelejtem, és te is... |
Ria Ashwin
- Hogy-hogy mi lesz? - értetlenkedtem. Szinte el is felejtettem a tegnapi csókot. Szinte. Kicsit kipirulhattam. Csak kicsit. - Nos... Részemről no comment. Nekem elegem van.. öö... mindenből.
Látszodt rajta hogy azt várja, én kezdeményezzem a beszélgetést, de azt lesheti. Én az a kicsit zárkózottabb típus vagyok, nem éppen a szavak embere, s akkor most azt várja, hogy mondjak valamit. Azt se tudom, hol kezdjem. Vagy egyáltalán mit kezdjek? |
Cole Downer
-Oké.. -válaszoltam néhány másodperc múlva, de itt megakadtam, mert nem tudtam, hogy kezdjek neki. Meg azt sem, hogy mit is kéne most mondanom. NEKI kellett volna megszólalni. Magyarázkodni, meg ilyenek. Attól féltem, hogy ezután már nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Pedig nekem szükségem lett volna rá, tökmindegy, hogyan is állunk egymással. -Hé. Most akkor mi lesz..? De tényleg... |
Ria Ashwin
Elhatároztam, hogy úgy sincs értelme elküldeni. Mert akkor úgyis visszajön... Inkább legyünk túl rajta most.
- Tengernyi időm van. A házikat úgyis holnap reggel írom, tehát maradj nyugodtan. Ráérek. - mondtam, és letettem a gitáromat az ágyra. Mivel az emeleten aludtam, külön fáradság lett volna még lemászni, és eltenni. Úgyhogy inkább majd később elrakom, amúgy is akartam még egy kicsit gitározni később. |
Cole Downer
Felültem törökülésbe, és megvontam a vállam. -Nem lényeges. Csak gondoltam...mindegy. -Kicsit közelebb ültem hozzá. -Mikor érsz rá? Mert akkor visszajövök, Riri. -Most ha nagyon koncentráltam, akkor sem tudtam volna megmondani, miért mérges rám megint. Mert nem csináltam semmit. Ő rohant el tegnap...Na mindegy. |
Ria Ashwin
- Hallod? Én fáradt vagyok, mert nem szúnyókáltam át az egész napot, hanem 8-tól 4-ig benn ültem órán. Szóval ne idegesíts, hanem bökd ki, ha valami konkrétat akarsz, ha meg nem, akkor arra az ajtó. - mondtam. Nem voltam éppen annyira ideges, mint amennyira hallatszott, sőt egyáltalán nem, csak egyszerűen fáradt, és kikészítettek az órák. Egyszerűen nem volt türelmem végighallgatni, ahogy Cole kerülgeti a forró kását. |
Cole Downer
-Öööm, nem igazán, de imádom az ágyadat. Akármelyik szobába is kerülj, és akárki legyen a szobatársad. -Az oldalamra dőlve felkönyököltem. -Beszélgetni jöttem. De ha nincs mit mondanod, akkor nekem sincs. Én a világért sem siettetnélek, Riri -vigyorogtam rá egész barátságosan. Most az egyszer úgy láttam jónak, hogy hagyom, hagy döntsön ő. |
Ria Ashwin
- Szivi...? Ha te mondod... - mondtam, azzal újra pengetni kezdtem a gitárt. - Senkinek sem éneklek, ha nem muszáj. - mondtam. Nos, tény, hogy nem nagyon szerettem a nyilvánosságot, de még alkalom sem volt, hogy énekeljek. Akkor málljak neki kántálni, amikor veszekedünk, vagy amikor valaki mást próbál beterelni a háremébe?
- Most komolyan ezért jöttél? - néztem rá, amint végig nyúlik az ágyamon. |
Cole Downer
Természetesen egyből beljebb mentem, sőt, ha már itt voltam, le is ültem Riri mellé az ágyra. -Épp téged kereslek, szivi. Nem volt rossz, nem is értem, miért vagy ilyen szégyenlős. Vagy csak nekem nem akarsz soha énekelni? -Először elkezdtem rugózni az ágyom, megállapítva, hogy továbbra is elég kényelmes, aztán lerúgtam a cipőimet, és a hátamra feküdtem Ria mögött. -Na, miuz? |
Ria Ashwin
Egy kicsit sem vettem észre, hogy valaki benyitott a szobába. Egy darabig olyan érzésem volt, hogy valaki figyel, de nem foglalkoztam vele, gondoltam, csak képzelődők. Aztán mikor meghallottam Cole hangját...
- Mi a...? - hagytam abba a gitározást. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem csöppet sem barátságosan. Nos... Lehet, hogy nem így kellett volna kezdeni. - De ha már itt vagy, gyere be. |
Cole Downer
Az első tippem természetesen Riáék szobája volt, szóval oda mentem elsőnek. éppen csak úgy benyitni készültem, mint szoktam, mikor meghallottam a kiszűrődő gitározást. És éneklést. Egy darabig kint hallgatttam, aztán résnyire nyitottam az ajtót, és szépen halkan bedugtam a fejem. Innen figyeltem tovább Riát. Azt tudtam, hogy énekel, de eddig akárhányszor kértem, sosem volt hajlandó előttem csinálni. -Sziaaaa Ririiii -köszöntem rá végül. |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson
