Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 20:09 - |
Lakói: Ria Ashwin és Aimee Liberty Sarah Tyson |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Cole Downer
-Neeeee, ne rakj ki. Mindenki kidob, Riri. Apámék is otthonról, most nézd meg. Nem szeretsz, ugye? Senki sem szeret.. -kezdtem el hisztizni, mert hátha beválik... legrosszabb esetben meg komolyan kidob. -Jaj, Riri. Mit kezdjek egyedül...a szobámban, a sötétben....Tudod, félek éjszaka, meg minden...Túl sok kólát ittam, és pisilni kell. |
Ria Ashwin
- De igen, most fogod magad, és mész, mielőtt jön a nevelőnő és rosszra gondol. És rosszabbik esetben kirakat mindkettőnket az iskolából. - próbáltam érvelni. Na igen. Mire gondolhat egy nevelőnő, amikor belép egy lányszobába, ott pedig szinte vak sötétben egy fiút és egy lányt talál. Áháá, bingó.
- Na szóval, szia. Majd holnap úgyis muszáj lesz találkoznunk az órákon. |
Cole Downer
-Nem a dal miatt. De amúgy ismerem, ami azt illeti. -Figyeltem, ahogy elpakolja a gitárját. -Nem akarok menni, Riri. Tudod, ilyenkor még nem tudok aludni. Képtelenség...utálom a hülye szabályokat. Még csak...még csak késő délután van. Ezek nem hallottak még a szórakozásról? Most komolyan...Szadista állatok. Apácák... -Csalódottan ráztam a fejem, és továbbra sem álltam fel a helyemről. |
Ria Ashwin
- Húú. Wow, de jó nekem... - ironizáltam a dal végén. - Felismerted? - kérdeztem, miközben elkezdtem becsomagolni a gitáromat a tokjába. Az uborka nagyságú ujjamamal ez is eléggé nehezen ment, pláne, hogy mutatóujjamról volt szó. De azért valahogy sikerült, és becsúsztatta az ágy alá. Rápillantottam az órára: 10 óra el volt múlva 2 perccel.
- Mindjárt jön a nevelőnő. Na meg Sierra.. Nem is tudom, hol flangálhatott ennyi ideig. Itt a takarodő, szerintem kéne menj. |
Cole Downer
Ez a szám viszont már ismerősen hangzott. Hát igen, ha az embernek lány tesói vannak, megesik az ilyen. Megint csendben hallgattam végig, amíg énekelt. Menedzsert nem tudnék csak úgy szerezni neki, de ha ez kellene ahhoz, hogy sose hagyja abba, megpróbálnám. Ez is csak a kapcsolatokon és a tehetségen múlik, és szerintem itt egyikből sincs hiány. -Tudod, Riri, egyre jobban bírlak. |
Ria Ashwin
- Azt nem tudhatod. Ki tudja, holnap megnémulok. Akkor már biztos nem fogok énekelni. És ki tudja, akaroke egyáltalán énekelni? - vázoltam fel elé a helyzetet. Halkan beszéltem, szinte suttogva, de csak szinte. Inkább a beszéd és a motyogás átmenete volt, amit most leműveltem. Fura volt, hogy Cole nem fecsegett végig, hanem nyugton ült, és hallgatott. Úgy döntöttem, új énekbe kezdek. Akordot és ritmust váltottam. Na igen, még mindig farcs, és egy darabig az is maard.
- I always needed time on my own. I never thought I'd need you there when I cry. - énekeltem. |
Cole Downer
Csendben hallgattam Ririt, és próbáltam rájönni, mit énekel. Tetszett a hangja. De tényleg...viszont a dal nem tűnt eddig ismerősnek. Asszem a mai nap először nem szólaltam meg 4 percen keresztül. Érdemes volt nem megszólalnom, mert így legalább lett még egy okom egésznap nem békén hagyni. -Sokszor fogsz te még énekelni nekeeem... -vágtam rá, mikor vége lett a dalnak. |
Ria Ashwin
Nem válaszoltam neki. Gondoltam a virág után, hogy valamiben sántikál, de nekem em kell semmilyen ajándék. De tényleg. Nem szeretem a külsőségeket.
- I'm so glad you made time to see me. How's life, tell me how's your family? - kezdtem el rövid pengetés után énekelni. Eléggé hamisan hangzott a gitár. Sőt... De most ez van. |
Cole Downer
Bólintottam. Akkor pengető és virág kiesett, marad a csoki. Kivéve, ha nem szereti. De ki ne szeretné, most komolyan? De azért nem ártana megkérdezni... -Riri drágám, szereted a csokit? Tudod, nálad semmi sem biztos... -Ha az sem, veszek neki gumicukrot, és leszarom az egészet. Közben vártam, hogy eldöntse, mit fog nekem énekelni. Úgysem volt semmi dolgom, kivéve ugye a tanulást, de az...hát, az egyenlő a semmivel. |
Ria Ashwin
- Hallottam róla... Pocsék számai vannak. - mondtam. Mi az, hogy én avgyok a lány. Attól, hogy lány vagyok, nem Barbie-kat meg Lady Gagát és Katy Perry-t hallgatok. - Amúgy vettem az adást, ne nézz olyan furán. Direkt nem reagáltam rá - mondtam. - Jaa... És nehogy pengetőt vegyél, mert legalább 5-6 darab vann. Csak azzal nagyon pocsékul lehet pengetni a gitárt. |
Cole Downer
-Ki ne ismerné Lady Gagát? Ráadásul te vagy a lány, nem én.. -néztem rá furán. Okéé, hogy nem veszi a lapot, de ez azért már túlzás. -Dehogy tudok. Úgy nézek ki mint egy zenei tehetség? Az én tehetségem az alvástól a labdarugdosásig terjed, Riri. Nincs véletlenül pengetőd? Tudod, az a kis cucc...úúú, vegyek neked? Azt kapsz szülinapodra. Neeem, inkább karácsonyra. Idén úgy is veled megyek haza... |
Ria Ashwin
- Nem, bocsi, de nem ismerem. - mondtam. Valahogy elkedtem pengetni a gitárt, de rémesen szólt. Már éppen fontolgattam, hogy leveszem azt a bazinagy kötést az ujjamról, de egyelőre még próbálgattam, hátha megy.
- Húú, nem tudok pengetni. Hmm... Tudsz gitározni? - sandítottam rá. Mondjuk eddig nem nagyon mutatta jelét az ilyen jellegű tudásának. |
Cole Downer
Hmm...oké, akkor majd csokit veszek neki. Sokat... -Nekem mindegy. Amit csak szeretnél. -Hozzátettem volna, hogy szívesen megvizsgálom én akárhol, ha már így megsebeslült, de a "gátlásaim" miatt nem tettem. Aztán eszembe jutott valami. -I'm your biggest fan I'll follow you until you love me... -kezdtem bele vigyorogva a Paparazziba. Nem nagyon hallgatok ilyeneket, csak az egyértelmű célozgatás kedvéért jöttem ezzel a dallal. -Ismered? -Továbbra is vigyorogva bámultam Ririre. Komolyan, mintha csak magamtól idéztem volna. |
RIa Ashwin
- Énekelhetek... - mindtam. - De, mint látod, gitározni nem tudok. Nem értem, minek kellett ekkora nagy izét kössenek az ujjamra egy kicsi vágás miatt. - fortyogtam magamban.
- Plussz: nem... kell... vi-rág!- szótagoltam. - Köszönöm. Semmilyen virágot nem kérek. Rózsát pedig főleg nem, azt nem szeretem annnyira.
- Mit énekeljek? |
Cole Dowmer
-Joooooj, énekelj nekem. -Visszamentem, és levágtam magam törkülésbe Riri elé. -Biztos nem kell virág? Mert csak kérned kell, tudod..sőt, nem is kel kérned, drága Riri. -vigyorodtam el, és szčpen kitámasztottam azállam a kezeimmel. -Rózsát, vagy valami színesebb csokrot kérsz? Vagy lehet mindkettő is. Hmmm, lehet, hogy az egész szobát tele kéne rakni velük. Az ablakpárkányra is elférne, meg az íróasztalodra...
|
Ria Ashwin
- Nem vagy te sem hipnotizőr, sem agyturkász, a tudatalattimat pedig sem tudat alatt, sem tudoatt fölött nem tudod befojásolni. - mondtam, miközben turkálni kezdtem a cuccaim között. Rá is akadtam arra, amit kerestem: a gitáromra. Kihámoztam a tokból, és leültem vele Sierra ágyának a szélére. Ekkor jöttem csak rá, hogy ekkora uborka méretű ujjal nem valószínű, hogy pengetni tudom. Nagyszerű, még az egyik kedvenc szórakozásom is oda.
- Azt hiszem, inkább maradok. És nem, nem kell virág. - vágtam pofát. |
Cole Downer
-Aha, perszee...-vigyorodtam el. -Befolyásolni fogom a tudatalattidat. De csak tudat alatt...És ilyet nem mondtam, mert normális vagyok, tudod... -Kifelé indultam a szobából, közben hátranéztem rá. -Jössz vagy maradsz? Ohh, tényleg. Szeretnéd, hogy rendeljek neked virágokat a szobádba? Nem kell érte kimenni, mert házho hozzák. -Jobban vigyorogtam mint azelőtt, mert egyszerűen zseniálisnak tartottam az ötletemet. Báár ahogy Riát ismertem, lehet, hogy nem örülne neki annyira.... |
Ria Ashwin
- Annyit jelent, hogy bízok benned. Nagy ívekben. - mondtam vállat rántva. Nos... Lehet, egy kicsit többet jelentett, de az már lényegtelen. A lényeg: nem tudok már immunis maradni erre a hülyére... Max. ha bedrogálom magam, de azt már a világért sem. |
Cole Downer
Mozdulatlanul bámultam magam elé, amíg el nem húzódott. -Megöleltél Riri. Ez biztosan jelent valamit... -fürkésztem az arcát. Viszonylag nyugodt maradtam, és nem is vűztem hozzá semmi perverzséget, de azért ez szerintem még belefért. -Szerintem alakul a kapcsolatunk. Akár képes vagy beismerni, akár nem, te sem tudsz ellenállni. -Jó, talán mégis tudott eddig, de mepróbáltam befolyásolni ezzel valahogy a tudatalattiját. Asszem a tv-ben hallottam ilyesmit, csak azóta sajnos elfelejtettem, hogy kell csinálni... |
Ria Ashwin
- Nem a normális értelemben normális, hanem az egészet összevetve normális. - nem tudom, mennyire értette, amit magyarázni próbálok, de remélem, hogy egy annyit mégis kihámozott belőle, hogy tényleg önmagáért szeretem, viszont nem akarok egy lány lenni a 20 többi között a háremében.
- Na, ennyi. - mondtam, és megöleltem. Igen, ennyi kellett. De akkor is tiszta hülye vagyok. |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|