|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 19:56 - |
 |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Ria Ashwin
Nagyon szeretem a forró csokit. - jelentettem ki.
Elindultam Cole után. Hallatszott a hó halk ropogása a talpunk alatt. Időközben egyre jobban kezdett esni a hó. A hajam megtelt fehér hópelyhekkel, ls egy idő után lesepertem a fejemről a már lassan megolvadt havat. Levettem a sálat a nyakamról, és újra tekertem egy kicsit szorosabban, hogy melegítsen is. Egy kicsit tényleg hideg volt.
Kiérve a nyílt utcára elkanyarodtunk valamerre. Én csak mentem Cole után gondolván, hogy ő biztos tudja, hova tartunk. Itt a hó már nem olyan szép fehér, inkább latyakká és sáros barna lévé alakult át a sok autótól és járó-kelőtől. Rég jártam ki a városba. Tulajdoinképpen csak Cole-lal szoktam kimenni, mással nem. Állandó barátaim nemigen vannak, mert kicsit nehezebben tudok megnyílni. Mikor szabadidőm van, általában olvasok, gitározok, vagy csak lézengek az iskola területén, így nem sok emberrel tudok megismerkedni.
- Milyen helyre megyünk? - kérdezem elhessegetve a gondolataimat.
*/folyt. köv. város |
Cole Downer
- Áhh - bólogattam még mindig az előbbihez hasonló, kissé keserű arckifejezéssel, mikor Ria a vendégszobát emlegette. Jó, nem kellett volna meglepődnöm, meg hát nyilván nem egyből az ágyába pakolnék ki a táskából, de valamilyen szinten csak a barátjának számítok. Tényleg nem tudtam volna megmondani, most mik vagyunk mi, mert Ria a szokásoshoz híven nem kezdeményez, sőt igyekszik elkerülni mindenféle intimitást, én pedig emiatt félek kezdeményezni. Talán már nem utasítana vissza. Mégsem mertem igazán kísérletezni, nem éri meg kockára tenni az egészet. Végülis az sem rossz, ha csak együtt lógunk, meg ilyesmi. Egy kicsit jobban érzem magam, ha hagyja, hogy szeressem.
- Nem tudom. Szereted a forrócsokit, vagy ne mondjam, hogy beülhetnénk a Starbucks-ba? - Ez lenne az alapötlet, ha más útközben sem jutna eszünkbe. Ott elvileg minden van, kávé, tea, szóval csak találunk neki is valamit. Szerencse, hogy én nem vagyok válogatós. Illetve a nem túl jó minőségre vagyok csak allergiás, de azon kívül szinte nincs is más kikötésem.
- Ja. De azért ne maradjunk itt, elég hdeg van. - És még sétálni is fogunk, úgyhogy én személy szerint örültem volna, ha gyorsítunk a tempón. El is indultam az udvaron át, a belváros irányába. Szerencse, hogy ilyen közel van a suli a központhoz. |
Ria Ashwin
- Nem, nem kéne a kanapén aludnod. - húztam össze a szemöldökömet. - Van szabad szoba, ahol nyugodtan aludhatsz. Viszont ha a kanapén akarsz aludni, nekem semmi kifogásom. - mondtam, miközben én is kimentem a szabadba, és jó mélyen beszívtam a friss levegőt. Úgy szeretem, amikor hull a hó, ez a kedvenc időszakom.
- Nem, nem a pénzről van szó. Nem tudom. - mondtam, és a földet néztem. Aztán ránéztem. - Tulajdonképpen nem az számít, hogy mit adsz, nem is muszáj adnod karácsonyra ajándékot, tudom, hogy nehéz eset vagyok. - mondtam mosolyogva. - Nem nem kell felmenjek. Akkor hova is megyünk? - kérdeztem, miközben végigpásztáztam a fehér udvart. Sehol egy lélek. Annyira lehangoló, hogy senki sincs itt rajtunk kívül. Még nevelő sem. Fura, hogy szinte ezt csinálhatunk, amit csak akarunk.
- Olyan fura, hogy csak ketten vagyunk, és nincs senki. - jelentettem ki hangosan is. Megszoktam, hogy az udvar szinte mindig tele van, még hétvégéken is vannak egy jópáran itt. Például ott, annál a fánál a cigisek mindig ott vannak, vagy mások csak úgy sétálgatnak stb. Nagyon üres a hely. |
Cole Downer
- A kanapén kéne aludnom? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért, mielőtt belemennék. Mert ha a kanapén kéne aludnom, hát akkor már inkább a legközelebbi városban keresek magamnak egy motelt, vagy valamit. Nem voltam benne biztos, hogy működik ez vidéken. Reméltem, hogy azért sem Rich, sem az apja nem fog egész nap engem figyelni, meg ellenőrizgetni. Amúgy meg viszonylag udvarias vagyok, szóval ilyen tekintetben abszolút felvállalhatónak tartom magam.
- Hát ha neked akkora ajándék egy $10-os, nyomógombos mobil, akkor fogalmam sincs, mit adjak. Falevelet, botot, kis követ... - Ilyen árlimit mellett esély nincs rá, hogy én megfelelő ajándékot találjak Ririnek. Így is gondban lennék vele, főleg, ha alapból el sem fogadja. Megálltam az ajtóban, hogy bevárjam és együtt mehessünk, hát... Ismeretlen területekre, amennyiben még mindig nem biztos az úticélban. Merthogy én személy szerint továbbra sem mertem semmiféle javaslatot tenni. Az lesz a legjobb, ha együtt találjuk ki útközben.
- Már nem mész fel, ugye? - Nálam volt mindenem, szóval ha csak neki nem maradt fent valamije a szobájában, egyből indulhattunk volna a város felé. Kilépve megálltam, majd felnéztem az égre és kinyújtottam a nyelvemet, bár nem volt rá sok esély, hogy érezhető mennyiségű hó szálljon a számba. Mostanában kezdem megkedvelni a telet, pedig eddig mindig a nyár volt a kedvenc évszakom. Talán, mert megfelelő indok arra, miért nem csinálok soha semmi hasznosat. |
Ria Ashwin
Magamban megmosolyogtam a kicsit meghökkent reakcióját a meghívásomat illetően. De az igazat megvallva, az ezelőtti években is szívesen láttam volna nálunk, csak nem tudtam, hogy mit szólna apám és Rich. Azért két nagy cowboy-monstrum haragját elviselni nem akármi, főleg ha még puskájuk is van. Hát igen, Rich mindig is az a tipikus "mindentől megvédem az én hugicámat"-típus volt, hiába vagyok én a nagyobb. Egyrészt ennek is köszönhető, hogy nem volt még barátom. Szegény fiúk biztos nem is gondolkoztak ilyesmin 5-8-ban, amikor megjelent a nálam jóval magasabb, és valljuk be, azért elég izmos Rich.
- Nos, ha elviseled apámat és a tesómat, bármikor szívesen látunk. - mondtam. - Anyámmal pedig ne foglalkozz, ő örülni fog egy új arcnak a házban. Tudod, elég ritkán járnak hozzánk 50-nél fiatalabb emberek.
Nos... Ha csak annyit kér mindössze, hogy eljöhessen, jöjjön. Majd a címemet is megadom, de azért még készítek valami meglepetést is. Majd. Ha nem retten el Rich hallatán, és egyáltalán eljön.
- Nem. - mondtam mutrát vágva. - Nem fogadhatok el tőled egy ilyen nagy ajándékot. - jelentettem ki egyártalműen. Na igen, a telefon az, amire egyáltalán nincs szükségem. Persze van pozitív és negatív oldala is: tudnék beszélni nagymamámmal, aki szegény mindig megsírat, amikor valahogy hazakeveredek, vagy éppen eljövök otthonról, de tudnék beszélni a tesómmal is meg apámmal is, akik folyton az orromra kötnék, hogy vigyázzak magamra, és hagyjam a fenébe azt "az idegesítő, szőke fiút" - ahogy Rich nevezi -, vagy esetleg az otthoni idegesítő, hülye haverjaimmal. |
Cole Downer
Abban én is teljesen biztos voltam, hogy nem számítana rám valamikor karácsony és szilveszter között felbukkanni. Egyrészt, azt sem tudom, hol laknak, persze már rákerestem a neten, merre lehet River Park. Egyedül viszont negyed óra alatt eltévednék a tanyán a csirkék és a tehenek között. Azt sem tudnám, merre menjek. Volt egy olyan érzésem, hogy annyira városinak születtem, amennyire csak lehetséges.
- Hozzátok? Komolyan? - Úgy néztem rá, mint aki éppen arra vár, hogy Ria meggondolja magát. Eddig minden évben le akartam menni, de persze meggyőzött a végén, pont akkor miért nem lenne jó ötlet. Fogalmam sincs, miért változott meg azóta így a véleménye, de én csak örültem neki, hogy most már szívesen látna a farmjuk közelében.
- Csak ezt szeretném. Hogy találkozzunk valamikor. - Más ötletem nem igazán volt, végtére is én minden évben pénzt kapok, azt meg nagyjából arra költöm, amire akarom. Meg anyám testvérééktől néhány pár rénszarvasos zoknit. Az is lehet, Elviszem Richnek a gyűjteményem egy részét, talán ő többre fogja értékelni, mint én valaha is tettem.
Közben elindultam a kijárat felé, a biztonság kedvéét magamon hagyva a kapucnimat. Esik a hó, a víz pedig egyszerűen nem tesz jót a sérómnak. Csekkoltam az időt a mobilomon, aztán a nagy ötlettől vezérelve megint csak Riri felé fordultam.
- Te, mit szólnál, ha vennék neked egy telefont? Tudod, olyan kis nyomógombosat. |
Ria Ashwin
- Ó, most minek mondtad el? Lehetett volna ez a meglepetés, hogy eljössz hozzánk a szünetben. 100%-ban biztos vagyok benne, hogy meglepődtem volna. - mondtam megdorgálva. De persze csak vicceltem. Mármint... Nem gondoltam komolyan, hogy megszidom csak azért, mert elmondta, hogy találkoznunk kéne, viszont tényleg nagy meglepetés lett volna, ha csak úgy beállít. Főleg ha mondjuk RIch nyitott volna ajtót. Na akkor megnéztem volna Cole arcát. Ahogy elképzeltem, magamban jót mulattam ezen, de kifelé csak szélesen elmosolyodtam.
- De amúgy tényleg találkozhatunk. Ha akarsz, és nem tartasz sem a tesómtól, sem apámtól, nyugodtan eljöhetsz. Vagy akár eljöhetsz, és úgy szervezed a dolgokat, hogy sose találkozz velük. - javasoltam. - Amúgy a "meglepetés" szó alatt én bármit értek. Én mindennek örülni fogok, és biztos lesz valami kreatív ötleted. De te nem válaszoltál a kérdésemre. Sőt, mintha meg se hallottad volna, hogy megkérdeztem, mit szeretnél karácsonyra? |
Cole Downer
- Meglepetést? - Megint visszanéztem Riára, komolyan gondolta-e, amit mondott. Jó, nyilván nem arra számítottam, hogy kész kívánságlistát állított össze és majd most felsorolja, de ha én választok, annak biztosan nem lesz jó vége valamiért.
- Valami tippnek azért örülnék. - Biztos voltam benne, hogy valami olyasminek örülne, ami egyedül az életben nem jutna soha az eszembe. Mindenképpen szerettem volna viszont valamit, mert ha nem ilyenkor adok neki ajándékot, nem valószínű, hogy elfogadja.
- Hát nem tudom. Annak örülnék, ha találkoznánk a szünetben valamikor. - Az elmúlt két évben mindig külön töltöttük az ünnepeket, konkrétan kommunikálni sem igazán tudtunk. Nem hibáztathat viszont, hogy nem merem felhívni az otthoni telefonjukat, ha egyszer mindig Rich vagy az apja veszi fel Ria helyett.
- Nem feltétlenül nálatok. Csak valahol, valamikor. Én szeretek utazni, úgyhogy igazából neked semmit sem kéne csinálnod. - Idén úgysem megyek már vissza Franciába, mert a nyáron eldöntöttem, hogy felszámolom ezt a szokásomat. Semmi sincs, amiért érdemes lenne elindulnom, amúgyis csak unatkoznék ott egyedül. A nővérem hazajön karácsonyra, tehát nála sem lakhatnék.
Előbb felvettem a kabátom, minthogy leültem volna megszabadítani a lábaimat a kissé kényelmetlen korcsolyáktól. Miután már nem fenyegetett a halálra fagyás veszélye, visszavittem őket a kölcsönzőszobába, vagy akárminek is hívják a helyiséget, ahonnan kiloptam őket az előbb. |
Ria Ashwin
- Rendben van. Útközben megjön az ihlet. - mondtam elmosolyodva, miközben vártam, hogy Cole szépen, lassan, az ő tempójában kievickéljen a jégről. Láttam, hogy nagyon szemez már a kabátjával. Legalább most megtanulta, hogy attól, hogy itt egy kicsit melegebb van, még azért nyár nincsen. Miközben lassan haladt, én is ugyanolyan lassan haladtam utána.
- Nem is tudom, vagy valami meglepetést, vagy semmit. - mondtam. Gondolom, imádja, amikor rábízom a döntés jogát. De az igazság az volt, hogy tényleg nem tudom, mire lenne szükségem. Ezen egy kicsit elmorfondíroztam, míg kiért a műjégpályáról.
- És te mit szeretnél karácsonyra? - kérdeztem. Mondjuk én már előzékenyen kitaláltam, hogy mit kap tőlem, de azért inkább megkérdezem, mert ugye lehet, hogy az, amit én kigondoltam, neki nem fog tetszeni. És amúgyis egyelőre csak a gondolat van meg, más még nincs, úgyhogy simán változtathatok a terveken.
Mikor kiértünk a lelátóra, a korcsolyákkal nagy nehezen elbotorkáltam a cipőmig, és átcseréltem a cipőmet. Fura érzés volt megint cipőben a földön járni. Leszedtem a korcsolya éléről a havat, és Cole után néztem, hogy kész van-e.
|
Cole Downer
Tovább gondolkoztam, mégis mit csinálhatnánk mi közösen. Nem értettem teljesen, miért nem látja át egyből, mennyivel egyszerűbb lenne, ha rögtön ő találna ki valamilyen vállalható elfoglaltságot. Tudnia kéne, hogy úgyis megyek utána, akármit csinál. Nem szó szerint értve még hímzőszakkörre is beülnék vele, ha az lenne a kívánsága. Nem leszünk sokkal szerencsésebb helyzetben, ha olyan helyre megyünk, ahol amúgy ő nem érzi jól magát.
- Őszintén nem tudom. Csak induljunk el valamerre, jó? Majd kitaláljuk. - Ha esetleg elindulnánk a város felé, valamelyikünk csak ihletet kap valahonnan. Talán. Reméltem, hogy a forrócsoki ellen nincs kifogása, mert kávézóba még talán eljuthatunk mozgólépcsők nélkül. Közben a kijárat felé indultam, már amennyire nevezhetem így az általam produkált mozgásformát, miközben elegánsan megint beletúrtam a hajamba. A kabátomat szuggeráltam a lelátón, hátha valahogy közelebb kerülünk egymáshoz, de ha másra nem is volt jó, legalább kitűztem magamnak jutalomnak, ha egyszer kijutok a jégről élve.
- Mit kérsz karácsonyra? - kérdeztem hátranézve, mikor már majdnem kiszenvedtem magam a pálya széléig. |
Ria Ashwin
Láttam, hogy nagyon meg kell gondolkoznia a válaszon. Ebben teljesen egyetértek, mert szó, ami szó, a helyekről, ahova eddig eljártunk, nem mindig maradt pozitív emlékem. Ilyen például az étterem. Nos, nem mondoom, hogy nem értékeltem, de ritkán járok ilyen helyekre, és egy kicsit megszégyeltem magam, mert túl elegáns volt, én meg egyszerűen nem tudom, hogy kell ilyen puccos helyeken viselkedni. De például jó volt, amikor eljártunk még régen egy üzletbe, talán Coop volt, ahol magamban vigadhattam azon, hogy milyen egymással teljesen összeférhetetlen dolgokat vásárol Cole.
Mindezek ellenére most kivételesen olyan kedvemben vagyok, hogy szinte bármit csinálnék vele egyrészt azért, mert korcsolyázni nem szeretek úgy, hogy valaki a lelátón ül, és úgy bámul, hogy esnek ki a szemei, másrészt azért, mert más senki sincs az iskolában... mert ugyebár minden normális ember hazamegy hálaadásra, egyedül csak mi vagyunk a nemnormálisok.
- Nem, már nem akarok korcsolyázni. Most az egyszer választhatsz bármit. Tényleg bármit. - mondtam meggyőzően bólogatva. Bár lehet, lemondott már arról, hogy velem bármi nála megszokottat lehet csinálni. |
Cole Downer
Úgy látszik, annyira mégsem volt jó ötlet levetkőzni, mikor bejöttem. Nyilván jobb itt az idő, mint kint a szakadó hóesésben, de attól, hogy Ria után csúszkáltam tíz percig, nem melegedtem ki túlzottan. Miután elengedett, a fejemre húztam a kapucnimat, persze arra nagyon vigyáztam, nehogy lelapítsa a hajamat. Nem segített sokat, ha azt vesszük, hogy még mindig fel voltak tűrve a pulóver ujjai, de hát nem tehetek mást, ha egyszer így áll jól.
- Ennyi? Nem akarsz még izé... Korcsolyázni. Úgy egyedül, tudod. - Rendes volt tőle hogy felajánlotta, csináljunk valami mást, de eddig akárhányszor én választottam, elszúrtam valami béna ötlettel. Meg amúgy sem tudtam volna mit kitalálni. Moziban már voltunk, de már odafelé menet problémáink akadtak a mozgólépcsővel. A gyorskaja nem tetszik, az étterem sem jó, inni nem hagy, szóval igazából nem is értem, miért próbál úgy csinálni, mintha lenne választási lehetőségem. De az viszont jót jelent, hogy velem csinálna valamit. Majd kitaláljuk.
- Tudod mit, mondj inkább te valamit. |
Ria Ashwin
Egy kicsit elmosolyodtam, mikor megköszönte -tulajdonképpen - a semmit.
~ Én köszönöm ~ gondoltam magamban. Azért látszott rajta, hogy meglepődött, mert azért én sem minden nap ölelgetem az embereket mint egy-egy plüssmacit.
- Én pedig azt hiszem, hogy mára nekem is elég volt a korcsolyázásból. - jelentettem ki. - Neked mihez lenne kedved? Eddig azt csináltuk, amit én akartam, most egyet változzon.
Nos... Asszem kedek rájönni, hogy Cole-lal azért lehet néha napján normális emberként kommunikálni. Persze ezt több tényező befolyásolja... Az első és legfőbb, hogy éppen ihatnékja vagy édességhiánya van-e. A második fontos, hogy kivel van.. Ha ivánnal van, az maga után vonja azt is, hogy ihatnékja lesz, ebből kifolyólag megint nem lehet vele kommunikálni. És így tovább, és így tovább. Meg aztán vannak egyéb heppjei, amikor be van kattanva valamitől... Na mindegy, ezeket ne firtassuk. Inkább maradjunk abban, hogy ez a jelenleg előttem álló személy egy külön univerzum, akit soha nem lehet kiismerni rendesen.
|
Cole Downer
- Vagy inkább akkor soha. - Eszembe jutott a buzi úszócsapat, és hogy tényleg ideje lenne már leadnom, egyrészt, hogy többet focizhassak, másrész pedig még mindig utálom. Eddig nem mertem, most sem tudom igazán, mikorra gyűjtöm össze hozzá a bátorságot. Nincsenek mintaszüleim, sőt egyáltalán nem értenek a gyerekneveléshez, és nyilvánvalóan ha büntetésről van szó, sem kifejezetten kreatívak. A múltkor már egészen sikerült megszoknom a kollégiumi szappant és a hajzselé nélküli reggeleket, és újra meg tudom csinálni. Fél év semmi nem lesz.
Nyilván nem számítottam másmilyen válaszra, de megnyugtatott, hogy Riri szerint sem valószínű, hogy tó lenne alattunk, amibe be lehetne esni. Annak meg végképp örültem, hogy azután sem engedte el a kezem, hogy megálltunk. Nem nagy dolog, de tényleg baromi sokat számít ha azt vesszük, hogy eddig szabályosan menekült előlem.
- Szerintem mára eleget tanultam. - Úgy terveztem, kiállok valahova a szélére, talán a palánkon kívülre és onnan figyelem, ahogy kiéli a korcsolyázó szenvedélyét. - De köszönöm - tettem még hozzá néhány másodperc múlva, ugyanis kisebb érzelmi sokkot okozott az ölelése. Nagyjából úgy tartottam bent, aztán fújtam ki a levegőt, mint egy tizenegykétéves, közepesen izgatott gyerek, mielőtt elengedtük volna egymást. Hú, minden nap lejövök, ha ezen múlik. |
Ria Ashwin
Egy kicsit azért nehéz volt magam után vontatni egy nálam jóval magasabb, és hát valljuk be, sokszorosan izmosabb srácot, mint én, úgyhogy ez egy kicsit lassú folyamat volt. Megálltam. De a kezét nem engedtem el.
- Van olimpiai jégkorcsolya, de semmi esélyed nincs. Főleg azért, mert akik oda menne, inkább táncolnak és szökdösnek meg baletteznek a jégen, ami szerintem jelen pillanatban még neked nem menne. De majd egyszer. És nem, semmi esély arra, hogy itt alattunk egy tó legyen, mivel ez műjég. - mondtam, miközben megkopogtattam egy kicsit a korcsolyámmal a jeget.
- Van még kedved korcsolyázni? - kérdeztem, miközben azon morfondíroztam, hogy ha nem akarja, én tulajdonképpen minek eröltetem. Igazából csinálhatunk mást is, ha nem akarja. Fogtam magam, és köszönetképpen megöleltem. |
Cole Downer
Ria irányt választott és húzni kezdett, én meg mivel úgy döntöttem, rábízom az életem, mentem utána. Illetve hát, próbálkoztam de többnyire az ő erejéből haladtunk előre. Végiggondoltam, mi mindent csinálhatnék ahelyett, hogy konkrétan csak ide-ide csúszkálok a jégen, de semmi nem jutott az eszembe. Azért ez elég szomorú, ha belegondol az ember. Aimee nélkül azért kicsit nehezebb kitöltenem a délutánjaimat. Iván is jó azért valamire, de vele csak úgy érdemes lenni, hogy folyamatosan iszom és nem hagyok időt a másnaposságnak.
- Szerinted van olimpiai jégkorcsolya? Mert akkor neveznem kéne. - Időnként lebámultam a talajra, csak hogy megbizonyosodjam róla, nem állnak ki belőle veszélyes dolgok. Tele van a YouTube a szerencsétlenül járt korizó emberek videóival, akik a tavon hasraestek valamiben és beszakadt alattuk a jég. - Arra semmi esély, hogy ezalatt a pálya alatt egy befagyott tó van, ugye? |
Ria Ashwin
Nagyon örültem, hogy csak az én kedvemért próbálkozik, és tényleg nem ment neki annyira rosszul. Ezért megfogtam a kezét, és finoman, hogy el ne essen, elkezdtem húzni egy irányba.
- Most pontosan így! Gyere utánam, és próbálj úgy haladni, ahogy én...
Nem tudom, valamiért a legtöbbször Cole csak idegesít. Idegesít, hogy vagy ivás közben kepom el, vagy éppen túl jó kedvében van, vagy túlságosan a kedvemben akar járni. Gondoltam, hogy most is nagyrészt azért próbál korcsolyázni, hogy a kedvemre tegyen, de ez mégis más volt. Nem mindegy, hogy egy csomó kacatot akar valaki rád tukmálni, vagy közösen töltitek az időt valamivel. Most nagyon jó volt vele kettesben lenni. És mellékesen nagyon aranyos volt, hogy néha-néha idétlenkedett is egy kicsit a jégen. |
Cole Downer
Továbbra is követtem Ria utasításait részben azért, mert bíztam benne, hogy úgy nem fogok meghalni, másrészt pedig úgy láttam, hogy ez teszi őt boldoggá. És amúgy is folyamatosan követem, legalább most ő kért meg rá. Pont sikerült lelassulni annyira, hogy megálljak magamtól fél méterrel a palánk és Ria előtt, úgyhogy megnyugodtam egy kicsit. Nem ment jól, de rosszabbra számítottam. Végülis úgy látszik, ez is sportféle, abban pedig általában nem szoktam béna lenni. De tényleg jól állok most egy csomó tantárgyból, ezt meg kell jegyeznem.
- És most hogyan tovább? - Egy kicsit még mindig bizonytalan voltam, főleg azért, mert az egész szituáció furának hatott, ha belegondoltam, hogy mégiscsak én vagyok az erősebbik nem képviselője kettőnk közül. Őszintén nehezen viselem, ha nekem kell tanulnom, ezt reméltem, ő is tudja és értékeli is. Majdnemhogy áldozatot hoztam Ririért. Valószínűleg a testi épségem is kockáztatom. |
Ria Ashwin
- Nem baj, majd azt is megtanulod. Egyelőre gyere csak lassan, és akkor nem lesz szükséged a fékre. - mondtam, miközben, én már elértem a palánkot, és megálltam.
- Amúgy nem is vagy annyira béna, mint amilyennek beállítottad magad. - bíztattam tovább. Az igazság az volt, hogy úgy nézett ki, mint egy 5 éves óriásgyerek, akit a szülei tanítanak korcsolyázni, de ahhoz képest viszonylag... csak viszonylag ment neki. Mondjuk... Lehet, hogy röhögtem volna egyet, ha véletlenül elüti a palánkot, de azért reméltem ez nem következik be. Elég negatív motiváció szokott lenni az embereknek, ha kiröhögik őket. |
Cole Downer
Rögtön kevésbé kedves arckifejezésre cseréltem a mostanit, mikor észrevettem, hogy Ria konkrétan menekül előlem. Jó, talán nem hátrált olyan gyorsan, de akkor is távolodott, én meg, valljuk be, egyelőre nem voltam a helyzet magaslatán.
- Ennyit én is tudok... Elméletben. - Gyakorlatban már kevésbé voltam tapasztalt, de hát erre talán még magamtól is rájöttem volna. Előbb-utóbb viszont kénytelen voltam megpróbálni, már csak azért, hogy ennél jobban ne égessem be magam előtte. Egyik láb a másik után. Sóhajtva elindultam, már ahogy tudtam ennyi kihagyás után. Sajnos azelőtt sem ment jobban. Ha esetleg arra jártunk, úgy voltam vele, hogy nem erőltetem, inkább figyelek a pálya széléről, majd ha mennek körbe a többiek, kitartom nekik a sört, amivel tovább csúszhatnak.
- Szerintem én nem tudok fékezni - állapítottam meg elgondolkozva, mikor már elég közel voltunk a másik oldalhoz. Persze, ő kikanyarodik, de velem mi lesz? Gyorsítani inkább nem próbáltam többet, de hát ha egyszer visz a lendület, nem biztos, hogy megállok addig. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
