|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 19:56 - |
 |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Mack Garett Archer
- Leugornék, ha a tanárnő elkapna... - vontam meg a vállam, végül megáttam egy tartósnak ígérkező ágat. - Oké, Jamie...kapaszkodj meg egy ágban.- Mikor láttam, hogy megtette, amit kértem, én kisebb lendületet véve(ezzel megkarcolva Lököttke karját) átugrottam egy másik ágra. Nehéz volt megkapaszkodni egy ablakkeretettel a derekamon, de sikerült. Ekkorát viszont már tudtam ugrani, szóval elengedtem gyorsan az ágat, mielőtt meggondoltam volna magam. Földetérésem egész stílusos volt, néhány méterre huppantam le fenékre Mrs. Kenway mellett, az ablakkeret ekkor megrepedt(hát régi volt, hisz ki tudott szakadni a helyéről...) és egy nagy mozdulattal lerántottam magamról a fa darabjait és eléggé erőszakosan hajítottam rajtuk. Utána felnéztem a nőre, aki szorosan összeszorította a száját, ettől egészen dühösnek tűnt, de engem nem ez ijesztett meg, inkább a szemei. Na, azok furák voltak. Megfejthetetlenek, de nem is foglalkoztam velük sokat. Leporoltam magamról a port és feltápászkodtam. - Mindjárt leszedünk, Jamie! |
Jamie Crane
Őszintén nem egészen érdekelt, hogy milyen mutrát vágott a röhögőgörcsömre. És éppen mikor abbamaradt volna, kijelentette, hogy megtartja az ablakkeretet... nos... Nem is kell mondanom, hogy újra hangos nevetésben törtem ki. Hát ez jó.
- Oké, állítsd ki szuvenírnek. - tanácsoltam, mikor végre megint abbamaradt a röhögés.
Na jó. Kész, vége. Hideg fejjel kell gondolkodni. Nos, így elnézve azzal sokat nem érünk, hogy Mrs. Kenway itt áll alattunk, és nézi az idétlenkedésünket. Én viszont sajnos nem tudok addig megmozdulni, amíg Mack le nem tehénkedik rólam azzal az ablakkerettel meg a létrával. És ennek semmi esélyét sem látom. Tehááát...
- Mrs. Kenway, hívná kérem a tűzoltókat? Vagyis csak akkor hívja, ha nem akar maga felsönni ide, és leszedni minket a fáról! - igen, ez volt a legjobb ötletem... |
Mack Garett Archer
Mire megjött Mrs.Kenway sikerült kitalálnom hogyan kéne lekászálodnunk. Már épp a tervemet akartam végrehajtani, mikor rám szólt.
- Mrs. Kenway, azt hiszem mindhárman megállapíthatjuk, hogy nem tudunk lejönni segítség nélkül! - Büntetés volt a legkevesebb, ami miatt aggódnom kellett. - Kérem, segítsen! - Motyogtam félig. Totálisan elfáradtam ebben a kifacsarodott testhelyzetben. Amikor Lökött Nő elkezdett röhögni, teljesen elkeredtek szemeim és néztem rá, mint...mint egy teljesen eszementre. Legalább ő jól szórakozik. Nem korcsolyáztunk, az igaz, de attól még jól éreztük magunkat, nem? Úgy értem Lököttke furi lába csak meggyógyul. Minden okés lesz. Tanár is van már itt. Nyugodtnak akartam látszani, ezért lemosolyogtam a furi nézésem után Lököttkére. - Hé, Jam - megböktem az orrát. - Én szerintem megtartom ezt a keretet. Hátha hasznát vesszük még. |
Jamie Crane
Már egy jó 10 perce csücsülhettünk így négyesben Meck-kel, a létrával és az ablakkerettel a fán. Kezdtem egészen megszokni, hogy a bokám nem egészen szokványos irányban áll, meg az ablakkeret nem egészen szokványos és nem túl gyenge módon áll az oldalamban. Ez így nagyon jó, és szép. A poén csak az, hogy megérkezett Mrs. Kenway, a nevelőnő, aki dűhkitöréseivel mindenkit levesz a lábáról, és aki persze teljesen félreértelmezte azt, hogy Mack egy ablakkerettel létrán állva rajtam fekszik.
- Hé, te gazfickó! Szálsz le onnan de most rögtön! A fene csirkefogóját!
Annak ellenére, hogy sajgott a bokám, rámtört a nevetés. Hát igen. Ha a kandikamera nem is jött ki, de Mrs. Kenway mindent visz. Szegény Mack pedig ha tudott volna, már réges rég elhúzta volna a csíkot. Csak hát az az ablakkeret egy kicsit megnehezítette a dolgát.
- Te meg mit nevetsz?! - intett engem is a jóra a nevelőnő, mikor meglátta, hogy hangos nevetésben török ki. Próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet, de valószínűleg egy mukkot se értett belőle, mert jórészét röhögve mondtam... illetve inkább makogtam. |
Mack Garett Archer
- A te szüleid nem a Green Peace-nek dolgoznak? A fa meghalt, nem érdekli, hogy WC pumpát vagy létrát csináltak belőle. - Elkezdtem izegni-mozogni, hogy tudjon kényelemes fogást találni rajtam. Mostantól Lökött Nőnek fogom nevezni. Ha ezt az egészet egyáltalán túléljük. Én teljes erőmből belé kapaszkodtam és mikor dőlni kezdtünk (ahogy előre megjósoltam és mégis megijedtem) felkiáltottam, mint akinek húzzák a fogát. Lökött Nőnek nem tetszethetett, hogy az ablakkeret rajtam ragadt és az a hasába nyomódott. Legurultam volna róla, ha nem egy fán kötünk ki. Nem hittem el, hogy élünk. Ő se tűrte csendben ezt az egészet. - Nézd, a fa megmentett! - Ennyit tudtam kinyögni. Aggódtam is érte. Jó, hogy a korcsolyákat lent hagytuk! Azok aztán lemetszették volna a fejünket. Már kezdtem szeretni a fákat. Meggondoltam magam, és megígértem, hogy nem fogok halott fát se bántani, ha épségben le kerülünk innen. Csak ne egy fúriafa legyen az, amire estünk. |
Jamie Crane
- Hát, ha már így a vandalizmusról filozofálunk... - hagytam a abba a lökdösődést - ..., szerintem igenis az vandál, aki bánt egy előt vagy valamit, ami élt valamikor. És mivel a fa élt valamikor, ... - gondoltam a végét már kikövetkezteti magától is. Mindenközben pedig persze azon járt az eszem, hogy mégis hogy lehet ezt az embert kiszedni abból a lyukból. Szegény a szerencsétlennél is szerencsétlenebb. Jah, ehhez már tehetség kell. Mi lenne, ha mégis húznám? Há, egy zseni vagyok...! Csak el ne áruljam senkinek...
- Amúgy bocsi. - szünet - Akkor még sem vagy küklopsz. Pedig reméltem, hogy nem sikerül eltörnöm semmidet. Amúgy, ha már így megkérdezted, asszem a lökötségemről vagyok híres. - mondtam, azzal megragadtam az egyik kezét, és ellöktem a létrát a faltól, majd a másik kezét is megragadtam. Dől a faa! Azaz a létraa! És voila, működött. Kezdett kimozdulni... csak egy a probléma. Ablakkeretestől jött. Hoppá... Ja, meg jut eszembe, két és fél méterre vagyunk a földtől. Ha így létrástól földet érünk, asszem' mind a ketten az intenzíven fogunk kikötni. Főleg Mack, mert neki még az ablakkeretet is el kell távolítani.
Nagy szerencsénkre éppen állt ott egy szép, terebélyes bükkfa. Erős, meg minden, de legfőképpen arra volt jó, hogy kifogjon. Meg is tette a szolgálatot. Eközben a lábam szerencsésen beakadt a létra fokai közé, és kész a lábtörés. Azért ahhoz képest elég szerencsésen megúsztuk: alattam a jó nagy faág, én a faágon, nekem asszem eltört a lábam, meg úgy általában minden porcikám fáj, mert rajtam van egy jó nagy létra és egy ötletem sincs, hány kilós Mack. Szuper. Csak éppen ne most legyen itt a kandikamera... |
Mack Garett Archer
- Persze a vandál számodra az, aki faajtókat próbál betörni, igaz? - Nem tudtam felkészülni arra, hogy egy lány kezd el lökdösni. Egész közel kellett hajolnia hozzám, féltem, hogy arcon találom köpni beszéd közben. Mondjuk lehet, hogy megérdemelné. - Képzeld húsból és csontból állok! Fura, mi? Egyébként is, a WC-be esni még mindig nem olyan vészes mint itt ragadni. - Küklopsz? Na, persze. Egyébként egész jól rajzolok! - Semmi baj, számítottam rá, hogy ilyen gyenge vagy. - Odavágjam neki, hogy másszon le az arcomból? - Akkor miről vagy híres? - Intettem, hogy lemászhatna. Egy centit se mozdultam egyébként, csak még jobban kidörzsölte az oldalamat a keret. Tudnék segíteni, ha húzna. Talán megússzuk zuhanás nélkül, és reméltem a legjobbakat. Talán felkéne hívnom anyámat, hogy rendezze meg a temetésem. És lovaskocsival vontassák szánalmas evilági porhüvelyemet a koporsóban. Egy szénfekete és egy szénfehér ló. És az egyik alkotásomat belefaraghatnák a sírkövembe. |
Jamie Crane
- Hé. Faltörő kos? Ne nézz már vandálnak! - oktattam ki figyelembe sem véve, hogy úgy egy fél órája még az én ötletem volt egy faltorő kos precíz használata az ablaknál. Nos... Én nem egy ember vagyok, hanem egy ellentéteken alapuló jelenség. Meg kell szokni...
- Amúgy ha belöklek, ... - kezdtem el befelé tolni a fejétől - ... nem esel bele a WC-be? - céloztam arra a szép, fehéren egy cseppet sem csillogó közWC-re, ami pontosan az ablak alatt helyezkedik el. - Meg amúgy... úgy általában te vasból vagy féből vagy, hogy nem törik ki a nyakad, ha én így löklek? Nem! Tudom, mi vagy! Egy küklöpsz! Fogadok, hogy a másik szemedet, csak rajzoltad... Hmmm... - filozofáltam igazán fontos kérdésekben, miközben persze tovább toltam befelé a fejét, de egy kicsit sem mozdult. - Nem lett volna mégis jobb ötlet, ha én mászok be? - mondtam nagyot sóhajtva. - Más ötlet? Ez valahogy nem megy. Tudod, én nem az izompacsirta-mivoltomról vagyok híres. - hagytam abba a lökődését. |
Mack Garett Archer
Megfogok itt pusztulni, mint egy kígyó, akinek beszorult a feje a csőbe. Vagy mint egy patkány. A legjobban az bántott, hogy örökre itt hagytak. Engem senki szeret? Ezért is lepődtem meg, mikor megláttam a lányt. Nem volt arra szó, hogy mit éreztem, mikor megláttam, hogy egy létrát vonszol maga után. Valahol az öröm és a harag keverékeként értelmeztem. Örag. Vagy Haröm? Harömös voltam rá vagy miatta? Sikerült uralkodnom arc vonásaimon, mikor alám ért. - Remélem, hogy valaki meglátott. Remélem, hogy nem faltörő kosként akarod azt - mutattam a létrára - használni. Mert akkor most tegyél le a tervedről. - Betört a gondnokhoz! Ő még nálam is menőbb és egyszerre ijesztőbb. - Nézzük csak. Ha felmászol és megpróbálsz kirángatni a nyakadba zuhanok és leesünk mindketten... szóval be kéne tolnod. - Ez tűnt a legbiztonságosabb tervnek. Elég furcsa, hogy a biztonságon gondolkodok, miközben beakartam jutni ide bármi áron. Hát mindenesetre félig sikerült. |
Jamie Crane
Kopogtattam a gondnok ajtaján, de se kép se hang. Megint kopogtattam, most egy kicsit hangosabban, mint az előbb, de megint semmi. - Hahó! - kiáltoztam. - Itt tetszik lenni?! - nem jött válasz. Adtam egy boxot az ajtónak. Ja, igen, ez nam faajtó volt, hanem egy jó vaskos fémajtó. Nem is kell mondjam, hogy egy kicist mintha megfájdult volna a kezem. Mondjuk erőset ütni úgyse tudtam... a kezem szerencséjére.
Elkezdtem körbe járkálni a gondnok műhelye körül, hátha megtalálom, vagy éppen rálelek egy ablakra... Persze nekem egy olyan kell, amibe lehetőleg nem szorulok be. Persze az egész műhelynek két darab ablakja volt, mind a kettő zárva, és a gondnok sehol. Elszaladtam a kapusiba, hogy elkérjem a kulcsot. Szerencsére a kapus nem volt ott - biztos szivarszünetet tartott, vagy elment a délutáni söréért -, így könnyedén elcsentem a kulcsot. Kinyitottam a műhelyet, ahol találtam is egy jó régimódi létrát. De a célnak azért megfelelt.
Elvontattam a jégcsernokig, és neki támasztottam a WC-ablak melletti falhoz. Természetesen Mack még mindig ott várt, egy kicsit morcosabb ábrázattal, mint ahogy otthagytam. - Bocsi, de nem volt ott a gondnok, tehát másként keleltt kivegyem a műhelyéből. - szabadkoztam. - De most én onnan ki kéne húzzalak, vagy be kéne toljalak, vagy mit csináljak? |
Mack Garett Archer
Nem szólok semmit, mikor kinevet, mert nem érdekel. Sértődött arcot vágva elfordulok tőle. Az érdekel, hogy ez a póz kényelmetlen és érzem a WC szagát is. Megpróbálok fészlekődni és lehúzom magamról a kabátot, meg a sapkát és a sálamat is. Tisztára beléjük izzadtam és levegőtlennek éreztem a testemet. Beletúrok a hajamba és nagyot nyögök. Olyat, amikor mielőtt ledöfnének késsel. Mikor visszanézek, már el is tűnt. Valószínűleg lefényképezett és ott díszelgek a Facebook-ján vagy az Instagram-ján. Valami ilyesmi szöveggel: "LOOl beragadt xdxdxd". És híres leszek, a folyosón röhögni fognak rajtam, néhányan lepacsiznak és néhányan csóválni fogják a fejüket, mintha megőrültem volna. - Kösz, hogy itt hagytál... - motyogtam magam elé. Nem akartam híres lenni. Elhatároztam, hogy egy kínos helyzetbe őt is elkapom a telefonommal. Majd együtt leszünk híresek. |
Jamie Crane
Egy darabig némán figyeltem, ahogy bemászik, és még meg is örültem, hogy bejutunk valahogy, de mikor beszorult... Rögtön elkapott a röhögőgörcs. - Bocsi! Ne haragudj, nem akarlak kinevetni! - próbáltam mentegetőzni.
- Hogy tudok segíteni? Még le se tudlak onnan rántani, mert nem érem fel. - mondtam, mikor végre valahára elcsitult a röhögés. Megpróbáltam nyújtózkodni, hátha elérem a kezét, de hát ha ugrálok, akkor sem tudok felérni két és fél méter magasságba. Nem a sportra lettem teremvet, ez már jó régen egyértelművé vált.
- Ööö... Most mit csináljak? Várj! Hozok létrát! - mondtam, azzal elhúztam a csíkot a gondnok műhelye felé. |
Mack Garett Archer
- Azt hiszem én megyek. És felhúzlak. Vagy kinyitom az ajtót és nyugodtan besétálsz. - Nagyon közel volt ahhoz, hogy kiüsse az ablakot a hülye korcsolyáival! Frászt kaptam tőle, és ez látszott is az arcomon. Mondjuk én se tudok dobni. - Akkor megyek. - Letettem a korcsolyámat a lába mellé és felugrottam. Elkaptam a párkány szélét és feljebb húztam magam. Nem hiába edzek én. Beljebb löktem az ablakot és méregettem egy darabig, hogy tutira átférek-e a rajta. Nem sok gondolkodási idő maradt, mert hát nem sokáig tudtam magam tartani odafent. Először a lábaimat dugtam be majd jött a testem többi része. Egy darabig ment. A pólóm felcsúszott és a fa dörzsölte oldalamat. Tovább nem ment. Hátranéztem a lányra. - Am...beszorultam. - Közöltem halál nyugodtan. Ennyit a csodálatos tervünkről. Ennyire szerencsétlen nem lehetek! - Itt fogok meghalni! - Vinnyogtam és a lábammal kapálóztam, amit ő persze nem láthatott. |
Jamie Crane
- Juppííí! - kiáltottam, s azonnal behajítottam a kopott korcsolyáimat az ablakon. Azaz inkább csak behajítottam volna, ha lett volna lyukérzékem. Minthogy ezzel a lányok többsége nem rendelkezik, természetesen nem találtam be az ablakon, és a korcsolyáim a fűben landoltak. - Hát... Okéé... Ez nem jött össze. - vettem fel a fűzőkkel összekötött korcsolyákat a fölsről. - Ki mászik először? - kérdeztem vigyorogva. Az ablak amúgyis elég szűkös, tehát valaki bakot kell tartson. Én biztos, hogy nem bírom el őt, de ha én bemászok először, nem tudok segíteni neki. Mint említettem, az ablak körülbelül 2 és fél méter magasan lehet. Hát ez nehéz lesz... |
Mack Garett Archer
- Az ablakot betörni? Elég drága mulatság. Szóval...megfelezzük, ha rajta kapnak. Ha csak egyikünket, akkor nem köpdössük be egymást. - Egy darabig úgy csináltam, mintha rágnék valamit. - Az üveg homokból készül. És az ablak keret fából van. - Azon gondolkodtam, hogyan tudnánk hangtalanul bejutni. Az ablakon keresztül nem. Nem tetszett az ötlete, túlságosan is kézenfekvő volt. Mondjuk egy alagút alul, vagy a tetőablak már jobban hangzott. Jaj, én nem profi betörő vagyok! Jó lesz az az ablak, amin én éppen csak átférek(ami ugye bár nagy szám). Először ő fog menni, de akkor engem nem tudna felhúzni...akkor én menjek? Az ablakot bámultam és törtem a fejemet. - Csajszi... - böktem meg. - Nyitva van. |
Jamie Crane
- Igen, van. Egy másik faajtó. De azt se bántjuk! - mondtam komolyan. - De van egy elég alacsonyan levő ablak. Annak nem fáj, mi lenne, ha azt törnénk be? - ötleteltem. Milyen mókás lenne, mondjuk egy bazinagy faltörő kossal betörni egy akkoracska kicsi ablakot, mint a WC ablaka. Ja, igen. Asszem elfelejtettem megemlíteni, hogy ez az alacsonyan levő ablak pont a WC ablaka, és az is legalább 2 és fél méter magasan van. És olyan kicsi, hogy alig férnénk be rajta. De! Semmi sem lehetetlen. Mindent lehet, csak akarni kell.
- Gyere, megmutatom! - mondtam, azzal megragadtam a csuklóját, és vontatni kezdtem az ominózus ablak felé. - Ez lenne az! Na? Betörjük? |
| Mack Garett Archer
- Persze majd az ajtót hasznŕljuk - úgy tettem mintha mérgelődnék, de nem így volt.Eszembe se jutott vola, hogy az ajtót használjam. Ablaka biztos van, majd azon bemászunk. -Egyébként is félek az ajtó bosszújától. Nem szívesen érezném a kilincset a beleimben. - Halálkomoly arcot vágtam hozzá. Belül majd szétvetett a röhögés. Nekem tök mindegy lenne, mit csinálnak a testemmel a halálom után. Akár ugrálhatnak is rajta. De a Halott fa ajtó bosszúja cím nem hangzott rosszul és milyen királyul nézne ki szoborként! -Van más bejárat? |
Jamie Crane
- Tehát akkor bezárt... - szontyolodtam el. Pedig tényleg nagyon reméltem, hogy a meleg - persze ha 10 fok melegnek számít - idő elelnére azért még áorilis végéig marad a jég. Nos... Ez van, mindegy.
- Törjünk be? - emeltem fel a tekintetemet. - Okéé, ez izgalmasnak hangzik. De az ajtót ne bántsuk. Tudod... Fából van, ami azt jelenti, hogy valamikor élt. Te se örülnél, ha mondjuk kinyiffannál, és egy elmebeteg elkezdené püfölni a hulládat, igaz? - filozofáltam hosszan, az ajtót szemlélve. A mondókám végére a fiúra emeltem a a tekintetem, és vártam a válaszát. És vártam... És még tovább vártam - tudni illik, türelmetlenségemről vagyok híres... 1-2 perc után már nem bírom. - Hmm...? - próbálkoztam még egyszer. De amaz csak hatalmas, olyan pszichopataszerű vigyorral bámult rám. Csettintettem egyet, hátha felébred. - Ébresztő! Jó reggelt! |
Mack Garett Archer
- Azt képzelem ide, aki azt mondta, hogy áprilisban zárják be a korcsolyapályát. Vagy csarnokot. Tök mindegy. - Vontam meg a vállamat könnyedén és nagy mozdulattal levettem a sapkát a fejemről. - Nem szokásom élettelen dolgokat sajnálni, de te sajnálhatod, hisz tényleg nem tehet semmiről. Még mindig jobb az ajtót ütni, mint magát a személyt, nem igaz? - Nem vártam rá választ az utolsó kérdésre. Figyelmesen hallgattam, hogy miért jött ide, a végén bólintottam egyet. Még jobban elvigyorodtam és eszembe jutott valami. - Mi lenne ha csak úgy betörnénk? Sokkal izgalmasabbnak hangzik, nem igaz? - Az igazságot megvallva, lusta lettem volna elkérni a kulcsot. Semmi extra. Unalmas randinak hangzott ez az opció. Elkérni a kulcsot, nyugisan bemenni, fél óra múlva kizavarnak, forró csoki ennyi. De az adrenalinos változat valahogy így nézett ki: titokban belopózni, félni a lebukástól, mikor hangokat hallunk, belém kapaszkodik, röhögve próbálunk kiszökni, futunk egy jót, majd forró csokira a következő izgalmas kalandunkon fogom meghívni. Mondjuk egy repülőből kiugorva. Bár nem tudtam úgy tekinteni rá, mint randipartnerre. Azért jó volt eljátszani a gondolattal. Fogadjunk, hogy az arcát bámultam vigyorogva és nem is figyeltem mit válaszol. |
Jamie Crane
Ja, igaz is... Milyen modortalan vagyok. Semmiféle köszönés vagy bemutatkozás nélkül nekiálltam bökdösni és kötözködni vele. Mindegy, úgy látszik, nem sértődött meg. Sőt a mosolyából ítélve eléggé élvezi a helyzetet. Hát igen... Mások ilyenkor nem sapkában, sálban, nagykabátban jelennek meg korcsolyával a kezükben. Tudom, én már lassan egy jelenség leszek.
- És ki az a valaki? Tanár? Diák? Hmm...? - kérdeztem, de röptében, miközben ő próbálta felvenni azt a "menő srác" image-et, hozzátettem: - De ez ajtót akkor is sajnálhatnád. Szegény nem tehet semmiről...
Mikor végre abbahagyta azt a "menőnek kéne kinézzek" pózváltás sorozatot, egyből elvörösödött. Szegéény... De úgy tettem, mintha fel se tűnne a vörös sufihoz hasonlító feje.
- Én jöttem egyet korcsolyázni. Már idegesít, hogy se nyár, se tél nincs. Utálom ezt a hónapot. És mivel rövidnadrágban és ujjatlanban azért 10 fokban még nem tanácsos járni, inkább a téli dolgokból szelektáltam. Mi lenne, ha elkérnénk a kulcsot a kapustól? |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
