|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.04. 22:20 - |
 A város szívétől nem messze, mégis egy nyugodt helyen fekszik a park. Nagyobb városi rendezvényeken mindig nyüzsögnek errefelé az emberek, viszont hétköznapokon kellemes kikapcsolódást nyújthat. Bár a területe nem nagy, a szabadidejüket itt töltők még így is eloszlanak, így senki sem zavarhat pihenés közben. Tökéletes helyszín az agilityseknek egy kis gyakorlásra vagy kutyasétáltatásra, az atlétikásoknak futásra, de akár az énekesek, festők, rajzosok, fotósok, zenészek vagy irodalom és művészettörténet szakosok is elüthetik itt az időt - ez persze nem azt jelenti, hogy a többi diák nem jöhet egy kicsit kikapcsolódni a város zöld peremére. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Cole Downer
-Kórházba? Állat. -arrafelé még nem jártam részegen, de rendőrök kaptak már el ittas állapotban kétszer-háromszor. Az mindig vicces, a meneküléses részről meg nem is beszélve. Úgy érzi az ember, mintha autósüldözős akciófilmhőssé vált volna, és a végén kiderül, hogy csak tíz métert futott, ott is vagy kétszer eltaknyolt, és onnan szedték össze végül. Apám annyira viszont nem tartotta annak, mikor hajnali háromkor kellett kihoznia az őrsről. Nem mintha akkor már nem lett volna mindegy, hiszen mindenki tudja, hogy én vagyok a családunk szégyene. Nem illek bele ebbe az öltönyös-éttermes összképbe, vagy mi.
-Hol igyunk, Iván? Menjünk vissza a suliba, vagy ráér estefelé? Annyi vele a baj, hogy ha nagyon be vagy baszva, nem tudsz besurranni, de én szívesen vállalom a kockázatot. -Ő az orosz, kényszerített. Valami ilyesmit mondanék, ha lebuknánk, mert bár általában imádom a botrányokat, nem akartam nagyon kihúzni itt a gyufát. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
Figyelem, merre a jó égbe megyünk, ugyanis én még egyszer sem jártam erre. Mondjuk az nem olyan nehéz, tekintve, hogy a bolygó másik oldaláról érkeztem nem is olyan régen. És minden annyira más itt. Kezdjük azzal, hogy irtó meleg van, és számomra éjszaka süt a nap. Az órám még mindig a murmanszki időt mutatja. Hát igen, ha erre is lusta vagyok, ogy átállítsam...
- Van érzékem, de amiatt már kerültek páran kórházba... Beálltam pultosnak, s kevertem a vodkát az abszinttal. - Brutális volt. De szerettem már akkor is kísérletezni, s miért ne engedték volna meg? Tökéletesen szép pofim van ahhoz, hogy ott állhassak a pult mögött és sunyiban piálhassak. Viszont az Absinthe Madtini fél óra alatt úgy kiütötte a bulizók felét, hogy azt se tudták, hogy élnek-e vagy meghaltak. Aztán jött a mentő. Vicces volt. Hát igen, szép, szabályszegő évek, hiányoztok...! Itt még nem merek akkora bajt keverni, a végén visszaüldenének a családomhoz, hogy tanuljak máshol, pedig ez az egy hely van, ahol azt csinálhatom, amit szeretnék, nevezetesen írni és zenélni. |
Cole Downer
Őszintén utáltam az úszást, nagyjából meg is értettem, ő miért nem akar jelentkezni. Annyira persze nem voltam rossz, de sosem élveztem igazán. Apám erőlteti egyedül, és mint minden ilyesmit, utálok is rendszerint. Nem jó, ha el akarják dönteni helyetted, mit kezdj az életeddel.
-Rám nem kell vigyázni. Csak azért jössz, mert kell valaki, aki szórakoztat. Meg majd választhatsz valamit, orosz barátom, mert biztos jó érzéked van az ilyesmihez. -A park kijárata felé sétáltunk, innen amúgy nem volt olyan messze a központ. Ez volt az egyetlen jó tulajdonsága a sulinak, hogy közel volt mindenféle király helyhez. Már majdnem megbékéltem az idejárással, de a szigorú szabályok még mindig zavartak. Egyszerűen éreztem a késztetést, hogy megszegjem őket, és az első naptól kezdve erre is törekedtem. Igazi alkoholraktár volt az ágyam alatt, szexeltem a szobámban, pizzát rendeltem a kolesz bejáratához, több alkalommal is kiszöktem a kijárási tilalom alatt, engedély nélkül használtam a medencét és rrengetegszer lekéstem a takarodót. Ez a mai kis kiruccanás semmiség lesz a listám végén. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Nem. A kutyaúszás még talán megy, szóval egy vizesre sikeredett horgászat után partra tudnék evickélni, de amúgy elsüllyednék, mint egy zsák kavics. Ami vicces, ugyanis nagyon szorosan kötődik az életem a vizekhez. - Apa, haditengerészet, víz, tengeralattjáró, satöbbi, még sorolhatnám napestig, de nem fogom. Egyszer próbáltam úszni a tengerben. Lehetett vagy öt fokos a víz, mi meg amolyan téli ökörködésből kipróbálltuk, milyen lehet úgy úszni. Három hétig feküdtem utána lázasan, de totálisan megérte. Mintha lefagyott volna az agyam, olyan érzés volt. S ugyebár jól csak a saját kárán tanul az ember.
- Jövök. Kell, aki vigyázzon rád a végén, legalábbis ettől félek. - Nem látszik olyannak, aki hozzá van szokva a nagy adag tömény alkoholhoz, bár tévedtem már máskor is. Viszont bármibe lefogadom, hogy én bírom majd jobban az alkoholt. Hogy miért? Orosz vagyok, a vodka a véremben van. Csak ki ne ürüljön, a végén még olyan puhány leszek, mint a söröző németek. Plusz van már gyakorlatom az ivásban. |
Cole Downer
-Úszni nem jársz véletlenül? -kérdeztem meg fintorogva a biztonság kedvéért. Mind ott mászkálnak a medence szélénél a leborotvált lábukkal, aztán meg csodálkoznak, ha furán nézek rájuk, mikor úgy érzem, hogy megbámulnak. Iván is biztos ilyen lehet, csak ő zöld csíkot hagy a vízben maga után, amikor kijön a hajából a festék spray.
-Én mentem bebaszni. Jössz, vagy maradsz és tovább lógsz a fádon, mint egy fogyatékos? -Lényegretörő és kedves voltam, mint általában. Nem nagyon beszélek mellé, kivéve persze, ha Riáról van szó. Nem olyan egyszerű ám rajta kiigazodni és eldönteni, mit is kell csinálnom, hogy megfeleljek a fura elvárásainak. Sosem lehetek biztos a dolgomban, ezért is kéne ma leinnom magam ezzel a buzival. Felkeltem a padról és elindultam valamerre a boltok irányába, hátha nyitva van valamelyik, ahol kiadják még nekünk, kissrácoknak is az alkoholt. |
| Anatolij Vasziljevics Lozonov: - Ne próbálj megérteni, ugyanis néha én sem értem magam, no de ez van. - Elvigyorodok. Igazából most is csak úgy sorjáznak belőlem a dolgok, s felhagyok önmagam folyamatos kérdéseivel, hogy mi a szenteltvizes démont csinálok én minden második pillanatban. Azt lehetetlen lenne megérteni. - De akkor jó, nem próválom elhitetni veled. Úgysem hinnéd el. - Mert én elhinném? Haha, jó is lenne... Vagy nem, ugyanis úgy szeretem magam, ahogy vagyok, márpedig én bumerángferdén vagyok tökéletes. Meg mindenhogy. Plusz pocsék színész vagyok, egyszer próbáltam eljátszani Supermant, s eluntam. Mondjuk maga a karakter is egyhangú, túl jó. Čs hetvenöt éve nem tudta megtanulni, hogy az alsógatya nadrág alatti viselet. Viszont ha nekem csak nézni kell a színészek alakítását, abban verhetetlen vagyok. "Loki jól mondta, "A szabadság az élet nagy hazugsága", ugyanis sosem lehetünk teljesen szabadok, mind függünk valamitől. |
Cole Downer
-Tudom. -Mindig is úgy gondoltam, hogy baromi okos vagyok, vagy legalább is találékony. Na jó, nem annyira, de azért mégis csak, ha már piáról van szó, mindenre kész és elszánt vagyok.
-Mi? Miért? Új szín? Ne próbáld elhitetni velem, hogy nem vagy buzi... -Egyszerűen nem értettem, miért fest hajat egy normális srác. De nem normális, inkább csak orosz, úgyhogy lehet, hogy náluk ez abszolút renben van. A lányok esetében sem voltam teljesen biztos a dolog értelmében, de hát ez van, mindenki azt csinál, amit szeretne.
Sóhajtottam, aztán megdörzsöltem az arcom a bal kezemmel. -Nem értelek. Egyszerűen nem megy, Iván. |
| Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Egész hasznŕlható ötleteid vannak, tudod? - Vigyorodok el, s elgondolkozom. Leeurópaizott. Oroszország elvileg nem európai orszŕg, bŕr kétségtelenűl túllóg az Urálon. Viszont én murmanszki vagyok, az pedig a kontinens ázsiai felén van, nagyon északon. Akkor én most északi vagy ázsiai vagyok? Egyszerűbb leoroszozni, s kész, és akkor nincs is szükség a meglehetősen gyér földrajztudásomra.
- Amúgy meg a rockra esküszőm, nem vagyok emo. Egyszerűen csak szerettem feketén a hajam, s azon gondolkodtam, milyen legyen az új színe, ugyanis a piroshoz most nincs kedvem, a sakk-kockás pedig most épp nem a legjobb választás, hosszú hozzá a hajam. - Kék is kell majd egyszer, olyan még nem volt! |
Cole Downer
-A korhatár le van szarva, ha engem kérdezel. Keresünk valami illegális termékeket áruló sufni-boltost és néhány bónusz dollárért cserébe azt veszünk, amit akarunk. -vázoltam fel neki az elképzeléseimet. Mostanra már ismertem egy csomó helyet, ahol szívesen kiadják az alkoholos üdítőket akárkinek, aki arra jár. -Ne nézz rám, én is Európai vagyok. A látszat és a hivatalos dokumentumok ellenére. -Én is gyakran szidom Amerikát és apámat is esténként, főleg, mikor nem tudok elaludni. Elég vicces így azért, hogy gyakorlatilag sehol sem lakom. Sem itt nem vagyok otthon, sem pedig azon a másik kontinensen, ahol annak idején megszülettem. Persze jobban szerettem ott élni, mint errefelé, de hát alkalmazkodnom kell a körülményekhez.
-Hogy mi? Miért? Ne már, ne mondd, hogy te is buzi vagy emo vagy! -Annyi volt belőlük, istenem, és mind az úszócsapatban! Iván barátomat mondjuk még nem láttam arrafelé, de ki tudja, talán még csak ma akar beiratkozni. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Egyértelműen hangzik. Mellesleg van, viszont nem tudom, itt mi a korhatár. Meg úgy alapból szinte semmit nem tudok a világ ezen feléről, csak azt, hogy amerikai autót sose vegyen az ember, ha nem akarja elhányni magát. - Egyszer ültem egy Dodge Chargerben. Az út végén kihajoltam az ablakon, képes lettem volna megmutatni a világnak az aznapi reggelimet. Annyira túlkormányzott járművet még nem láttam, s nem is akarok olyanban ülni. A hátulja mintha életre kelt volna.
- Amúgy ha két hét múlva esetleg kellenék majd, fekete hajjal megtalálsz. - Gondoltam, szólok előre neki. A végén csak arra emlékezne, hogy zöld a hajam, s nem ismerne fel más színnel, s ezt valószínűleg tartom az eddigi szellemi teljesítményéből ítélve. Mondjuk én sem mutattam meg azt az intelligens oldalam. |
Cole Downer
-Hát akkor szerezz. -Úgy látszik, ez a szerencsenapom. Találtam egy vodkadílert egyenesen az oroszoktól, aki hajlandó a későbbiekben átcsempészni nekem dolgokat a határon. Különben meg nem lógnék vele, mert tényleg valószínűnek tartottam, hogy rosszat tesz a maradék hírnevemnek. Átragad rólam a furasága és a végén még nekem is bezöldül tőle a hajam.
-Ugyan már, nem vagyok óvodás. -Nyáron esetleg behűtve jó a sör, de különösebb haszna vagy értelme nincs szerintem. Mostanában amúgy is elhanyagoltam az ivást Riri miatt, akinek egyszerűen sosem imponáltam részegen, de még így sem, a magam természetességében. Na, azt a helyzetet is kezelni kéne, ha lenne hozzá energiám a kemény tanulás mellett. -Menjünk a Targetbe, barátom, Iván, és vegyünk valami ütőset. Van nálad pénz? |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Hé, én azt mondtam, most nincs. Nem engedték volna át a határon - vonom meg a vállam. Meg amúgy apámtól akkora fejmosást kaptam volna, hogy a hajam is kiszőkült volna újra tőle... Aztán vitt is volna vissza Oroszországba azonnali hatállyal, szóval a sulinak lőttek volna. Ami nagy kár lett volna, ugyanis Cole most jobbá tette a napom. Ennyit is ritkán nevetek egyszerre. S ennyire idióta lénnyel is ritkán találkozom, mint ő, szóval már ezért is megérte az, hogy egy ideig nem juthatok vodkához.
- Mellesleg nem tűnsz olyan sörözős fajtának szerencsémre. Régen azt üdítőként árulták nálunk, s borzalmas íze volt. - Elfintorodom. Pont emiatt szoktam rá a rumra. Mindig kiittam azelőtt, hogy valami sütibe belevegyíthették volna, pedig én tényleg szerettem a kókuszgolyót és az ilyesmiket. Bár azt hiszem, a mézeskalács volt a kedvencem.... |
Cole Downer
Most ő kedzett el röhögni, úgyhogy megvártam, amíg befejezi és összeszedni magát. Teljesen komolyan gondoltam mindent, amit mondtam, úgyhogy nem értettem, mit talált ennyire viccesnek az előbb. -Mindegy, vodka-e vagy más, csak erős legyen. -vontam vállat. Gondoltam tudja, miről beszélek. Végül is csalódottan sóhajtottam egyet mikor kiderült, nincs nála semmi ilyesmi. Hogy jöhet ide valaki úgy Oroszországból, hogy nincs felfegyverkezve mindenféle alkoholtartalmú itallal? És egy medvével a bőröndben, esetleg.
-Nem hiszem el, hogy ilyen gáz vagy. Így abszolút semmi hasznod nincs. -csóváltam meg a fejem és közben arra gondoltam, hogy este majd bebaszom egyedül attól a Coop-os whiskeytől. Ha ez a szerencsétlen még addigra is fejjel lefelé akarna lógni, esetleg kaphat egy kicsit. Vagy őrizhetné a folyosót és szólhatna, ha esetleg nevelő jön. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
Tíz másodpercig csak pislogva meredek rá, aztán valami hihetetlen módon kezdek el röhögni, viszont ezt igyekszem hangtalanul véghez vinni, aminek eredményeképp a levegőhiánytól vöröslő fejjel, szinte fuldokolva karolom át hasam. Fáj a rekeszizmom. Na jó, nyugodjunk le, ennyire nem vészes a helyzet! De... medveüldözés... Oké, talán mégis. Nem hiszzem el, hogy ennyire primitívnek tartanak minket a világ túlfelén. Azaz ezen a felén, ha jobban belegondolok.
- Ehm... Te most a vodkára gondolsz? Mert az nem olyan tömény ám, bár lehet, hogy nektek az. És nem szoktunk medvét üldözni, azt megteszi helyettünk a murmanszki tél is, a minusz hatvan fokkal. Celsiusban. És mellesleg most épp nincs nálam, de majd valamikor biztos, hogy beszerzek valamennyit. |
Cole Downer
-Ez remek hír, Iv...na, az. -vontam vállat, miután még egyszer meghallgathattam a nevét. Nekem az Iván jobban tetszett volna, egyszerűbb megjegyezni. És ja, egy darab fáról lógó, zöld hajú orosz könyvvel a kezében bőven elég ide az Államokba, meg úgy a világra is szerintem.
-Ezt nem tanultam, orosz barátom, senki sem tuddná elsajátítani. Egyszerűen csak elkezdek röhögni, ha meglátok valami hozzád hasonlót. Jut eszembe, nálad kell, hogy legyen pia. Tudod, az a tömény, amit medveüldözés előtt isztok. -pillantottam rá sokatmondóan, hátha ebből leesik, mennyire szeretném, ha megosztaná velem a készleteit. Persze az én ágyam alatt is lapult egy-két dolog, de egy idő után nem túl érdekfeszítő Coop-os whiskeyt vedelni egyedül a szobában. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Uhum. Ebből ítélve te is. Mellesleg ne inzultáld a kedvenc időtöltésem, ugyanis szerintem az olvasás egy igen jó dolog. Csak furcsa testhelyzetekben művelem, de valószínűleg én vagyok az egyetlen egész Oroszországban, aki képes lenne úgy olvasni, ahogy én. És a nevem még mindig Anatolij. - Még egy embert sem láttam bordásfalra csimpaszkodva olvasni. Mondjuk nem is olyan nagy baj, azt talán még én sem próbálnám ki. Fájna utána a fejem, meg más testrészeim is. Őrizzük meg a természetes szépséget!
- Amúgy lehet egy kérdésem? Hol tanultál meg így röhögni? - Na igen, benne meg ez a furcsa. Mindenkiben van egy pöppenetnyi kattantság, s örömmel veszem észre, hogy ez alól ő sem kivétel. Mondjuk az nem annyira tetszik, hogy veszélyesnek titulálja az olvasást, bár lehet, hogy igaza van. Ha nem vigyázunk, nagy mértékű intelligencianövekedés lesz az eredménye. |
Cole Downer
-Komolyan? -kérdeztem, miután abbahagytam a röhögést és normálisan visszaültem a helyemre. Sose kezdj elmebetegekkel, vagy Iván-inglist fogsz beszélni angol helyett. -Fogadni mernék rá, hogy tőle tanultad a fáról lógást is. És talán az olvasást, az is elég veszélyesen hangzik. -Akkor voltam legutóbb könyvek közelében, amikor azt a fura, magas gyereket üldöztem a mobiljáért a könyvtárban. Azóta sem kifejezetten vágyódom a művelődés után, egyszer az életben bőven elég ilyesmire vetemedni. És ott vannak a tanórák is: három-négyszeresen kielégítik a tudás utáni vágyaimat.
-Na és ide jársz suliba, Iván? -mutattam valamerre arra, a White King irányába. Voltak még persze középiskolák a környéken, de a legtöbb külföldi ide iratkozott be, és persze ez is van a legközelebb a parkhoz. |
| Anatolij Vasziljevics Lozonov: - Egy pszichopata vércsillámpolip. - Mondom fapofával, ártatlanul pislogva a már-már vihogó srácra. Ha ez itt meghal nekem, akkor gyilkos leszek, vagy csak szemtanú egy öngyilkos mellett? Vagy esetleg tettestárs? A második lenne a legjobb lehetőség, akkor talán el sem ítélnek. - Amúgy ennek csak a fele igaz. Szociopata volt. - Jó, már én sem bírom tovább bent tartani a hülyeségeim, világpusztító dózisokban áradnak belőlem. Dobos vagyok, na! És tudok négyig számolni oda-vissza, ami teljesítmény az ilyen pillanataimban, amikor képes vagyok külső szemlélőnek beszívottnak tűnni. Azt még nem próbáltam mellesleg. |
Cole Downer
Vigyorogva hallgattam egészen addig, amíg megszólalt egy a sajátjánál is sokkal, de sokkal rosszabbul hangzó akcentuson. Majdnem lefordultam a padról, úgy kezdtem el röhögni, néhanyan meg is néztem maguknak, mikor elhaladtak a padunk mellett.
-Ki tanított téged angolul? -kérdeztem, mikor sikerült abbahagynom a nevetést. Ez őszintén érdekelt, mert azt az ember egyszer s mindenkorra ki kéne vonni a forgalomból. Lehet, hogy én is egy ilyen kezek közé kerültem volna, ha apámnak nincs pénze az oktatásunkra, és most barbár módra inglist beszélnék. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A város szívétől nem messze, mégis egy nyugodt helyen fekszik a park. Nagyobb városi rendezvényeken mindig nyüzsögnek errefelé az emberek, viszont hétköznapokon kellemes kikapcsolódást nyújthat. Bár a területe nem nagy, a szabadidejüket itt töltők még így is eloszlanak, így senki sem zavarhat pihenés közben. Tökéletes helyszín az agilityseknek egy kis gyakorlásra vagy kutyasétáltatásra, az atlétikásoknak futásra, de akár az énekesek, festők, rajzosok, fotósok, zenészek vagy irodalom és művészettörténet szakosok is elüthetik itt az időt - ez persze nem azt jelenti, hogy a többi diák nem jöhet egy kicsit kikapcsolódni a város zöld peremére.
