|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.04. 22:20 - |
 A város szívétől nem messze, mégis egy nyugodt helyen fekszik a park. Nagyobb városi rendezvényeken mindig nyüzsögnek errefelé az emberek, viszont hétköznapokon kellemes kikapcsolódást nyújthat. Bár a területe nem nagy, a szabadidejüket itt töltők még így is eloszlanak, így senki sem zavarhat pihenés közben. Tökéletes helyszín az agilityseknek egy kis gyakorlásra vagy kutyasétáltatásra, az atlétikásoknak futásra, de akár az énekesek, festők, rajzosok, fotósok, zenészek vagy irodalom és művészettörténet szakosok is elüthetik itt az időt - ez persze nem azt jelenti, hogy a többi diák nem jöhet egy kicsit kikapcsolódni a város zöld peremére. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Ria Ashwin
- A világért nem mennék apácának. - grimaszoltam egyet. Attól, hogy bizonyos elvek szerint működök, még nem kell fekete ruhás banyának titulálni. Kösz, de nem.
- És nem, a Happy Meal-ezésért sem vagyok oda. A múltkor is csak egy salátát ettem - mellesleg azt sem tudtam, mit csináljak vele, amikor kézhez kaptam-, ami nem volt valami... Lehet, még itt a kajázdai saláta is finomabb annál. De ha te akarsz, menj. Jó étvágyat - mondtam, azzal felálltam és elindultam... valamerre. |
Cole Downer
-Jajj Riri. Szerintem te tökéletesen be tudnál illeszkedni egy erdei kolostorba, apácák közé... -sóhajtottam fel. -Akkor gyere Happy Mealezni. Mint a múltkoooor. -Csillogó szemekkel keltem fel a padról, nagyjából már ki is hevertem a lelki problémáimat. Legalább is egyenlőre. -Amúgy már felhalmoztam egy készletet a raktáramban, szóval ott van alkoholtartalmú...üditő is, ha később mégis megszomjaznánk. -vigyorogtam rá újra. |
Ria Ashwin
- Nem, kösz, inkább kihagyom. A nevelőnő szerintem még mindig pikkel rám abból ítélve, ahogy nézett, mikor becuccoltam. Szinte ölt a tekintetével. Inkább nem megyek, mert még a végén beváltja a tavalyi ígéretét. - sóhajtottam. - De amúgy te is tudod, hogy nem az én műfajom a bulizás meg az ivás. |
Cole Downer
-Öööm, felejtsd el, Riri. Nem szóltam, téged bírlak. Csak és kizárólag téged. -Most hirtelen nem jutott eszembe semmi egyéb, amivel tovább sajnáltathatnám magam, szóval felültem rendesen, és felé fordultam. -Nincs kedved eljönni bulizni? Meg inni. Utolsó alkalom, mielőtt elenőrizgetni kezdenek minket. Én a helyedben meggondolnám. -Az alatt a 2x két hét alatt, amit a kollégiumban töltöttem, rendszeresen kijártam esténként, csak hát egyedül ez sem volt ugyanolyan. |
Ria Ashwin
- Nem, nem utál mindenki, ezt csak bebeszéled. És attól, hogy nem szakítottatok hivatalosan, az szerintem még nem megcsalás. Legalábbis szerintem. Egyábkánt ha nem kedvelted annyira, akkor minek jártál vele? És ha vele jártál, mi az ördögnek koslattál utánam?
Hát igen. Ezek olyan kérdések, amikre csak egy személy tudja a választ, a többi pedig nem értheti meg. Köztük én sem. Na meg azt, hogy a lányoknak mekkora melleik vannak, szerintem valaki mással kéne tárgyalja. Legalábbis úgy szokták, nem? Úgyis mindenki tudja, hogy afiúk többet pletykálnak a lányokról, mint fordítva. Akkor meg? |
Cole Downer
-Engem mindenki utál, Riri. És a csajom is megcsalt. -A vállára hajtottam a fejem, mert most épp sajnáltam magam. -Najó, lehet, hogy csak azért, mert úgy jöttem el onnan, hogy elfelejtettünk szakítani. De az attól mg megcsalásnak számít nem? -Gondolkoztam egy darabig, aztán hozzátettem: -Na mindegy, úgysem kedveltem annyira. De tudod mekkora mellei voltak..? |
Ria Ashwin
Nem tiltakoztam, mert hát úgyis mindegy, mit mondok. Ha akar, ígyis-úgyis eljön, a szüleim meg biztos, hogy nem rakják ki. Szóval ez van. De kicsit megrémisztett a pofája: túl komoly volt, ami nála igencsak ritkaszámba megy. És ez baj.
- Hát... - próbálkoztam komoly válaszadással. - Az a helyzettől függ. Szerintem a te esetedben nem gáz, de ha már én mondanám, az lenne.
A második kérdése viszont megfogott. Én már csak amolyan "ez most komoly?"-pofát vágtam, de sajnos látszodt, hogy komoly. De mi az, hogy ő se tudja, hogy problémái vannak-e.
- Tudod, attól, hogy néha kicsit bunkó vagyok, még nyugodtan elmondhatod a lelki sérelmeidet, és ha tudok, segítek. De előbb döntsd el, hogy van-e egyáltalán problémád. Ha meg túl komoly, menj el pszichológushoz, de az meg a sok kérdezgetésen kívül semmit sem csinál. |
Cole Downer
-Aha. Legközelebb úgyis veled megyek. -Tovább vigyorogtam magamban, pedig tudtam, hogy tiltakozni fog. Legutóbb, a téli szünet előtt is próbáltam rávenni, és akkor sem sikerült a tervem. Aztán a vigyorom lehervadt, és sóhajtottam egyet. Most az egyszer halál komolyan néztem Ririre. -Szerinted az nagyon gáz, ha úgy érzem, nem tartozom már sehova? -Az utóbbi másfél hónapban fokozatosan kezdtem azon gondolkozni, hogy lehet, pszichológusra lenne szükségem. -Mi van, ha lelki problémám van, Riri?-kérdeztem kétségbeesetten. |
Ria Ashwin
Rövid ideig elgondolkoztam. Nekem jól telt az egész nyaram, szinte minden tökéletes volt, még se tudok valami sokat mesélni. Mt csináltam a nyáron? Lovagoltam, marhákat tereltem, néha-néha kirándultunk -persze lóháton-, de nagyjából ennyire futja az élményeimből. Érdekes, hogy neki enyhén szólva pocsék volt, mégis több a mesélnivalója. Az már más kérdés, hogy nem mondja részletesen, de hát az nem is rám tartozik.
- Nos... Jól telt. De semmi különös nem történt. - mondtam. |
Cole Downer
-Oké, oké. Felfogtam -vigyorogtam rá. Máris jobban éreztem magam, hogy beszélgethetek vele. -Csak a szokásos. Családi viták, satöbbi.. -Csak azért érte meg hazamenni, mert kaptam egy csomó mindent. Nem mintha eddig sok mindenben hiányt szenvedtem volna, de mégis. -Inkább mesélj te. -Leültem a pad szélére, és kb le sem vettem a szemem Riáról. |
Ria Ashwin
-Egyszerűen csak reflex volt. Nem kellett volna a fülembe ordíts, mint egy idióta. Amúgy ha direkt csaptalak volna meg, nem kértem volna bocsánatot. - piszmogtam egy allom, nekesort. - Hát... Nagyon jól telt, de ahogy hallom, neked pocsék volt. Na mesélj! |
Cole Downer
Oké. Erre én sem számítottam, szóval az egyik kezemmel az arcom dörzsölgettem, miközben legyintettem egyet. -De agresszív ma valaki... -Alaposan, lassan, tetőtől-talpig végigmértem Ririt. Semmit sem változott, ha eltekintünk attól, hogy mint mindenki, kicsit lebarnult a nyáron. -Unalmasasn. Voltam "otthon", és otthon-otthon is. És neked? -Részletesebben vissza sem mertem rá gondolni, milyen volt újra Franciaországban lenni. Teljesen egyedül mentem, a szüleim foglaltak nekem szobát az egyik hotelban. Mintha mindenki...elfelejtett volna. Mintha nem léteznék. Szar volt. |
Ria Ashwin:
Amikor valaki ismerős hang beleordított a fülembe, reflexből megfordultam, és egy jó nagyot besóztam neki. Csak aztán vettem észre, hogy Cole. Na igen... Ez jellemző rá.
- Bocs. Amúgy szia. Hogy vagy? Perszeee... Minden vágyam volt a nyáron, hogy téged lássalak... - mondtam iróniát tettetve. - Amúgy tényleg, hogy telt a nyarad?
Nos igen... Ezzel vége a jólmegérdemelt csöndnek, nyugalomnak és madárcsicsergésnek, ami olyan jól esett, de legalább találkoztam valakivel. Szó, ami szó, egy ici-picit hiányzott a kolis élet. Viszont! Semmivel sem cseréltem volna fel az otthon, lovak közt töltött nyaramat a kollégiummal. |
Cole Downer:
A szokásos délutáni körömet sétáltam le a parkban, amikor megakadt valaki ismerősön a szemem. És ez az ismerős szerencsémre -és az ő balszerencséjére- nem volt más, mint Ria. Ugyan rávettem magam, és hazalátogattam a nyáron, már 2 héttel a többiek előtt visszaköltöztem a kollégiumba. Attól függetlenül, hogy néhány hetet Franciaországban "nyaraltam", borzasztóan unalmas és magányos szünetem volt idén. Hátulról közelítettem meg a padon üldögélő lányt, és mikor elég közel, körülbelül másfél centire álltam mögötte, boldogan felordítottam. -RIRIIII, UGYE HIÁNYOZTAAM? |
Ria Ashwin:
Magamban elmerengve sétáltam a park egyik elrejtett ösvényén. "Megint itt..." - gondoltam nagy sóhaj kíséretében, de azzal vígasztaltam magam, hogy ezen kívül már csak egy évet kell lehúznom a White King High School-ban, aztán érettségi - ami előtt valószínűleg felakasztom magam, hogy ne kelljen letegyem... Rettenetesen félek tőle, mert tudom, hogy nem vittem sohase túlzásba a tanulást -, érettségi után -ha mégsem akasztanám fel magam-, mehetek, amerre látok. Milyen jó is lenne otthon ülni a nyugis River Park-i westernfarmunkon...
Mikor meguntam a céltalanul bolyongást, leültem egy ösvényszéli padra egy terebélyes nyírfa árnyékába. Kényelmesen hátradőltem, és élveztem az egyedüllétet. |
A város szívétől nem messze, mégis egy nyugodt helyen fekszik a park. Nagyobb városi rendezvényeken mindig nyüzsögnek errefelé az emberek, viszont hétköznapokon kellemes kikapcsolódást nyújthat. Bár a területe nem nagy, a szabadidejüket itt töltők még így is eloszlanak, így senki sem zavarhat pihenés közben. Tökéletes helyszín az agilityseknek egy kis gyakorlásra vagy kutyasétáltatásra, az atlétikásoknak futásra, de akár az énekesek, festők, rajzosok, fotósok, zenészek vagy irodalom és művészettörténet szakosok is elüthetik itt az időt - ez persze nem azt jelenti, hogy a többi diák nem jöhet egy kicsit kikapcsolódni a város zöld peremére. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A város szívétől nem messze, mégis egy nyugodt helyen fekszik a park. Nagyobb városi rendezvényeken mindig nyüzsögnek errefelé az emberek, viszont hétköznapokon kellemes kikapcsolódást nyújthat. Bár a területe nem nagy, a szabadidejüket itt töltők még így is eloszlanak, így senki sem zavarhat pihenés közben. Tökéletes helyszín az agilityseknek egy kis gyakorlásra vagy kutyasétáltatásra, az atlétikásoknak futásra, de akár az énekesek, festők, rajzosok, fotósok, zenészek vagy irodalom és művészettörténet szakosok is elüthetik itt az időt - ez persze nem azt jelenti, hogy a többi diák nem jöhet egy kicsit kikapcsolódni a város zöld peremére.
