|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.04. 22:46 - |
 Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet. |
[45-26] [25-6] [5-1]
Cole Downer
Elkaptam a telóját mielőtt darabokra törne a földön. Bár ahogy nézem, ennek inkább csak kiesne az aksija, meg talán megrepedne a képernyője. Zseniként nyilván látszott, hogy nem egy Iphone 6, de amúgy lehet vele telefonálni, meg talán még a Messengert is viszi. Ja, igen, nekem utóbbi volt, és ahhoz képest, hogy mennyi negatív kritikát kapott a neten, egészen jól lehetett vele boldogulni.
Mikor újból felnéztem, Josh már nem volt ott. Rövid forgolódás után én is elindultam a kijárat felé, bízva abban, hogy arra ment. Meg is láttam a folyosón, úgyhogy lehajtott fejjel mentem utána, közben pedig az edző nevét kerestem a névjegyzékben. Szerencsére könnyen megtaláltam, és nagyjából négy másodperc alatt be is írtam az üzenetet, miszerint Josh jó haverja, Cole beteg volt, és nem tudott lemenni edzésre, ráadásul az aksija is bekrepált. Elégedetten adtam vissza neki a telefont, miután beértem a folyosó végén.
(folyt. köv. folyosók.) |
 Joshua Derveux
Esküszöm, ez a gyerek tényleg süket. Szerencséjére, csak az arcára voltam kíváncsi, így nem volt célom az, hogy valóban meg is üssem ennyi miatt.
- Kapd el - halásztam elő a mobilom a zsebemből és felé dobtam - Ha elejted megverlek - tájékoztattam nagyjából akkor, mikor eldobtam a telefont és az a levegőben volt. A bal kezemet a monoklimra raktam és megdörzsöltem a mostanra már igazán fájó és lüktető sérülést. Mindig is tudtam, hogy úszni veszélyes.
Időközben a könyvtáros nő is végzett, én így egy bájos mosoly kíséretében átvettem tőle a könyvet ami már hivatalosan is az én tulajdonomat képviselte. Részben. Egy hónapig. De az enyém volt.
Semmi kedvem nem volt megvárni Colet. Gondoltam, hogy esze ágában sincs megtartani a telefonom - bár az sem zavart volna ha megtarja, mert ebben is mint sok minden másban apámra ütöttem. Nem tudtam kezelni az okostelefonokat, mert én azokon a jó kis nyomogatósokon nőttem még fel -, így hát ügyet sem vetve rá elindultam a könyvtár kijárata felé. Úgy is utánam hozza majd a telefonom. |
Cole Downer
Anyád. Jó, hogy nem vagyok egy égimeszelő, de a kisöreged erős túlzásnak tartottam. Már jó régóta nem verekedtem senkivel, és ahogy ezt a buzit elnéztem, nem aznap akartam újra elkezdeni. -Hogy mi? Na várj, te nem érted. Sürgősen írnom kéne egy üzenetet, és nem a saját telefonomról akarom elküldeni. Tekints rá úgy, mint egy apró szívességre. -magyaráztam ki magam remélhetőleg érthetően, és vigyorogva vártam, mit reagál. Csak nem üt meg, ha ilyen szépen kérem. Vagy talán mégis. Gyanúsnak tűnt a folt a szeme alatt, valszeg azt is egy komolyra fordult bunyú közben szerezte. Agresszív vagy, Josh barátom. |
Joshua Derveux
- A füleden ülsz kisöreg? - fordultam felé hirtelen miután leraktam az asztalra a kölcsönözni kivánt könyvemet. Összehúztam a szemeim és azzal, hogy elfordultam a könyvtárostól hagytam békében intézni a papírokat - Nekem nem kell az agyad játszanod, mert egy idő után nagy pofonnak leszel kis gazdája. Nálam a nem az nem.
Előzőleg is azt figyeltem milyen reakciót produkált és ez most sem volt másképp. Ha olyan idétlen képpel válaszol, mint ahogy legelőbb bámult rám, nem biztos hogy nem röhögök a képébe. Nekitámasztottam a hátsófelem az asztal szélének és a vállam fölött hátranézve vártam a könytárosra, közben néha-néha Colera pillantottam. |
Cole Downer
Értetlenül bámultam rá néhány hosszú pillanat erejéig, de mielőtt válaszolhattam volna, megint elindult. Természetesen mentem utána. -Akkor még nem kellett, de mostmár kéne, úgyhogy értékelném, ha odaadnád. Kapsz érte egy dollárt. -ajánlottam fel nagylelkűen. Ha megint nem utalnak, nem egy dollárral lesz kevesebb a számlámon, mint amennyire szükségem lenne. -Vagy eurót is kaphatsz, ha jobban tetszik. -Ez egy még nagylelkűbb ajánlat volt, amit már biztosan nem utasít vissza. |
Joshua Derveux
Szótlanul lépegettem a polc felé, ahova a könyvtáros irányított és meg is találtam az általam keresett szerzőt. Dmitry Glukhovsky... Még a nyelvem is beletört az orosz eredetű író nevébe, de legalább jó könyvet alkotott az emberiségnek. Meg mondjuk, a játék sem semmi belőle.
Mikor a szeme sarkából megláttam Colet felém közeledni levettem a Metro 2034-et a polcról és felé fordítottam a tekintem.
- Kell? Csak így simán, kell? - felvontam a szemöldököm és összefűztem a mellkasom előtt a kezem. - És ne vágj ilyen idétlen képet, mint a amilyet a lufiárus vág a nyílzáporban. Egyszer felajánlottam, nem kellett. Most már nem kapod meg.
Elfordultam, hogy visszamehessek a könyvtárosnőhöz, majd onnan szépen vissza a szállásra. Az emberiségből mára elegem volt, viszont Colet jó volt húzni. El ne felejtsem letapizni edzésen. |
Cole Downer
Végigkövettem a tekintetemmel, ahogy a pulttól elindul a könyvéért. Sosem értettem a könyvmolyokat. Meg a hímzőszakkörös Riát sem. Na jó, talán mégis meg kéne látogatni az edzőt, vagy talán egy sms is elég lesz. Természetesen nem a saját nevemben, mert éppen ezt akartam elkerülni. -Úgy döntöttem, mégis csak kell a telefonod. -sétáltam Josh mellé. Ha másra nem, legalább erre jó lesz. Nekidőltem a szekrénynek, majd kinyújtottam felé a kezem. |
Joshua Derveux
Kissé felvontam a szemöldököm a sietős válasz hallatán, mert nem igazán értettem, hogy mi ez a nagy felháborodás így hirtelen. Vagyis, pont hogy értettem a felháborodást, de csak a szánalmat tudta belőlem kiváltani ezzel a reakcióval. Ha nagyon akarnám meg lenne hozzá erőm is, akkor nem csak egy egyszerű vigyorral jelezném felé a szándékaim. De a pöttöm gyerek a mai napot megússza egy vigyorral.
- És mondja... - fordultam a könyvtáros felé - A következő kötet bent van a könyvtárban? - tetszett az első könyv, így nem volt csoda, hogy kerestem belőle a következő részt. És a nő "készséegesen" válaszolt is, vagyis fejével afelé a polc felé bökött ahol minden bizonnyal megtalálhattam a következő kötetet. - Köszöntem.
Ellöktem magam az asztaltól és a megnevezett könysor felé haladtam, direktben még Colet figyelve hátulról. |
Cole Downer
Végignéztem, ahogy visszadobja a könyvét, természetesen még mindig kicsit távolabbról. -Nem! -ráztam meg a fejem a kelleténél kicsit gyorsabban, és fintorogva végigmértem Josht. Uhh, remélem, hogy nem hiszi azt, hogy olyna vagyok, mint ő. Nem mintha komolyabb bajom lenne a fura emberekkel, de akárhányszor így néz rám egy férfi nemű, borsódzik a hátam. Persze nem sokszor van dolgom ilyen homogén alakokkal, de azért mégis csak... Tovább nézelődtem a polcok között, de közben néha a pult felé pillantottam, a biztonság kedvéért. Néha leemeltem egy-egy könyvet és belelapoztam, de amúgy nem túlzottan vonzott azolvasás gondolata. Maga a könyvtár viszont érdekesnek bizonyult, mert tényleg csak másodszor jártam erre életemben. |
Joshua Derveaux
Még mindig csak halványan vigyorogva figyeltem mit csinál. Láttam, hogy próbál tőlem tisztes távolságot tartani, de ezt olyan görcsösen, hogy azt öröm volt nézni. Odacsoszogtam a könyvtárosnő asztalához és leraktam a könyvet az asztalra. Igen bizelmatlanul méregett, mondjuk ezt most monoklival a képemen nem is csodáltam.
- Öh... Visszahoztam ezt a... - a könyvre néztem és rákönyököltem az asztalra - Ezt. - ha akartam sem tudtam volna megmondani mi a címe, pedig elolvastam és tetszett is. Csak.. Agyhalál. Teljes. Megvakartam az arcom és figyeltem ahogy a nő elő keresgéli a névcédulám. Meg sem kérdezte a nevem, már egyből tudta ki vagyok. Bár ezt nem csodálom... Igen sokszor jártam ide, amin úgy nagyjából eddig mindenki elcsodálkozott. Ő neki meg már annyiszor elmondtam a nevem... Adam Joshua Derveaux. De a kölcsönzőpapíromon is el van írva a nevem, mert az emberiség képtelen leírni - mondjuk én is csak általános osztály negyedikébe tanultam meg leírni a vezetéknevem.
- Te kölcsönzöl valamit? - fordultam hátra Cole drágához és bájosan el is vigyorodtam csak hogy fokozzam a "feszültséget". |
Cole Downer
Azonnal megálltam és bevártam a buzit. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy minden áron meg kéne tőle tartanom a távolságot. Ahogy beléptem a könyvtárba, már rögtön az volt az első gondolatom, hogy itt kurva sok a könyv. A második valahogy úgy hangzott, hogy"Mégis ki a franc akarja ezt mind elolvasni?". Soha sem fért bele az életembe az olvasás, vagy legalább is csak nagyon ritkán vettem könyvet a kezembe. A sportmagazinok és a hírek kivételével azt hiszem, legutoljára általánosban kényszerültem rá egy kötelezőre, viszont az tökéletesen elég is volt eddig. Tovább sétáltam, miután kellőképp kicsodálkoztam magam. A szemem sarkából azért figyeltem Josht, mert nem árt, ha az ember fel van készülve mindenre. Találomra levettem egy kötetet az egyik polcról, mielőtt feltűnően óvatos lennék. Reméltem azért, hogy nem látszom túlzottan szexinek könyvvel a kezemben, mert ki tudja, mire képes egy ilyen buzi benyomású egyén? Némi gondolkodás után vissza is raktam a helyére, és megint csak tovább indultam a sorok között. Érdekes hely ez a könyvtár. |
Joshua Derveaux
Mindig is meg tudott lepni a hetero férfiak reakciója a vele egy nemből származó emberek kacsintásaira és kissé többet sejtető vigyoraira. Ha nem lettem volna fáradt biztos, hogy felröhögök, de így csak egy halvány mosolyt és fejcsóválást engedhettem meg magamnak.
- Rendben... de tudod, hogy előttem mész ugye? - kérdeztem elindulva utána és zsebre vágtam azt a kezem amivel eddig az arcom masszíroztam. Valahogy tudtam, hogy ezzel még sikeresen ki fogom tudni idegelni a srácot. Csak ki tudja, lehet hogy nem fogja az agyam addig bírni az ilyen beszólásokat és bealszok a könyvtárba... Még ez is megtörténhet. Volt, hogy a buszon aludtam el hazafelé jövet edzésről. Természetesen távolsági busszal járok, mert azok hamarabb érnek a buszmegállóba... és persze, hogy két várossal arrébb szálltam le. Szerencsétlen apámnak - akit egyébként nem igazán sajnálok ez miatt - kellett feljönnie értem autóval, de az is egy szép mutatvány volt. Eltévedt és tőlem kért utbaigazítást. Néha el szoktam gondolkozni azon, hogy mégis mit gondolhat magában.
A könyvtár ajtaja előtt megálltam és vártam míg a kölyök befárad az ajtón. |
Alex Hayes
Felkaptam a maradékot az asztalról, és követtem kifelé a folyosóra. Mikor is lettem én ilyen segítőkész? Lehet, hogy hamarosan beteget fogok jelenteni. Mivel nem tudtam, Aimee pontosan hova is akarja vinni a könyveket, egy-két lépéssel lemaradtam mögötte, és úgy követtem. Szokás szerint nem tudtam mit mondani, úgyhogy szép csendben gondolkoztam. Nem mintha szeretném vagy éppen nem szeretném a fura dolgokat, de hát ehhez a lányhos hasonló emberrel elég ritkán lehet csak úgy összefutni. Már csak az kéne, hogy néhány hét múlva ilyen emo-találkozókat tartson a könyvtárban a haverjaival. Persze erre nem sok esély van, de hát azért mégis jobb, ha az ember óvatos.
(folyt köv egy szép helyen. mondjuk folyosó vagy szobák...) |
Aimee Tyson:
Félrebillentettem a fejem. Ez a gyerek gondolatolvasó. Biztos az. Vagy csak tudja, hogy szerencsétlen vagyok és nem tudom elcipelni a könyveim - Légyszíves - mosolyogtam rá és a fejemmel a maradék pár könyvre böktem - Akkor hoznád ezeket? Igazán leköteleznél. Kissé ühm... hát. Szétszortul béna vagyok, így szükségem lenne egy erős férfi kézre, aki cipelné nekem ezeket - nevettem fel és a mellkasomhoz szorítottam a könyveket, amik nálam voltak. A könyvtár ajtajához lépegettem és a könyökömmel lenyomva a kilincset kihátráltam egy "viszont látásra" kiséretében amit a könyvtárosnak címeztem. Nos ami őt illeti... Hát a nő nem akarta az a viszont látást az is biztos. Vigyorogva megcsóváltam a fejem és megállva az ajtó előtt vártam, hogy Alex is kijöjjön a könyvtárból. Persze a lábammal kiékeltem az ajtót, mert olyan udvarias kislány vagyok, hogy tartom az ajtót a férfiaknak. Hehe. |
Alex Hayes
Bólintottam egyet. Végül is nekem teljesen mindegy, mivel nem nagyon megyek mostanában sehova. Legalább meg lesz a napi jócselekedetem. Csodálatos. Ha kategorizálnám az embereket, Aimee biztosan valahol a szétszórt és a fura között lenne félúton...-Ha gondolod, elkísérhetlek... -tettem hozzá végül, mert nem akartam nézni, ahogy szerencsétlenkedik. Meg továbbra sincs semmi dolgom, úgyhogy az időmbe háromszor is bőven bbeleférne. Az érdekes részt meg az előbb már megnéztem. Egyszerűen megunhatatlanok a könyvtáros nő reakciói. |
Aimee Tyson:
Nem kicsit lepett meg mikor anélkül átvett pár könyvet, hogy szóltam volna neki. Rámosolyogtam és biccentettem felé - Köszi - raktam le a könyveket a könyvtáros elé akit hát... nem épp kedvesen meresztgette rám a szemeit. Beleharaptam az alsó ajkamban és alá kezdtem irogatni a kölcsönző papírokat, amiket ő kedvesen pecsételgetni kezdett. Türelmesen kivártam, míg halál lassan végigpecsételte a lapokat és biccentett a fejével. Megint felkaptam a könyvhalmot és elindultam vel a könyvtár ajtaja felé. Na igen. A probléma ott kezdődött, hogy ezt nekem még a szobámba is fel kell cipelnem... Sóhajtottam egyet és lepakoltam a könyveket az asztalra. Elgondolkozva kezdtem elemezni, hogy mégis miként tunám úgy elcipelni őket úgy, hogy útközben ne hagyjam el a felét a kupacnak. Végül rájöttem. Kétszer kell fordulnom és minden meg van oldva. Felkaptam a halom felét és Alex-re pillantottam - Vigyázz a többire légyszi - vigyorodtam el kelletlenül. Még egy ilyen hülye kérést. Ilyet se kérdhetett még soha senki senkitől... "Há' vigyázzá' mán a könyveimre." Nagyjából ez volt az első szövegkörnyezet ami az eszembe jutott. De itt rájöttem, hogy meg is kérhetném arra, hogy segítsen... Bár nem akartam zavarni, szóval jobbnak láttam az első ötletem. |
Alex Hayes
Vállat vontam. Én sem igazán értem az ilyen embereket, de mindegy. Egy darabig mentem a lány után, aztán néhány méterre a pulttól megálltam, és oldalra billentett fejjel figyeltem a jelenetet. Az egyik asztalnak támaszkodva, bizonytalanul figyeltem, ahogy viszi a könyveket. Lehetséges, hogy ráférne egy kis segítség...Hát ritkán csinálok ilyet, de most megkerültem Aimeet, és megszabadítottam egy-két kötetnyi tehertől. Talán a maradékot már nem hagyja el. Letettem őket a könyvtáros nő elé, éh megint csak félre léptem, hogy hagyjak egy kis helyet magam mellett. Miután nyugtáztam, hogy Aimee végül boldogul a kölcsönzéssel, a szokott sarkom helyett most inkább az egyik asztalhoz ültem le. Néha-néha nem olyan rossz dolog a változatosság. Meg hát igen, meg akartam még nézni ennek a végét. Egyszerűen lázba hozott a gondolat, hogy nem csak rám idegesek első látásra bizonyos iskolai alkalmazottak. |
Aimee Tyson:
- Hát de legalább itt ülsz. Nem értem a logikát - csóváltam meg a fejem értetlenkedve. De tényleg. Van olyan, aki azt sem tudja, hogy van könyvtár. Alex meg itt ücsörög. Legalább van társasága. Nézzük mindennek a pozitív odalát, mert az úgy jó. Halványan elvigyorodtam - Biztos nagyon jó barátok vagytok akkor - bólogattam és meglóbáltam a könyvet a kezemben - Oh, bocsi - pislogtam rá, mikor arrébb állt. Nem akartam zavarni, megyek is - biccentettem felé a fejemmel és elosonva mellette visszalépegettem a könyvhalmomhoz. Ez egy egyszerű módja volt annak, hogy közölje zavarok. Na mindegy, mondjuk könnyen félreértem a testbeszédet. Felkaptam a nagy halom könyvet és nagy nehezen magamhoz szorítva elindultam vele a könyvtáros nő felé. Igaz, hogy már pár lépés után el akartam hagyni a kupac felét... de lényegtelen. Még a végén meg kell kérnem Alex-et, hogy segítsen. Jól is nézünk ki. Nem bírom el. Ch. |
Alex Hayes
-Áhh. Szerintem az a baja, hogy egész délután itt ülök, és jóformán nem csinálok semmit. -És mert az életben nem szóltam hozzá egy szót sem. Szemét könyvtáros. -De mostanában új szintre emeltük a barátságunkat. Néha-néha már majdnem visszaköszön. -Tavaly még csak csúnyán bámult rám, idén viszont mintha már mormogna valamit az orra alatt. Minden esetre én igyekszem udvariasan és némiképp normálisan viselkedni, hátha egyszer felhagy a kiutálásommal. Én türelmes vagyok, szóval már csak ezért is érdemes minden délután itt csücsülni. És ha már itt tartunk...Nem azt mondom, hogy Aimee-vel lelki társak leszünk, de egy fokkal kevésbé tűnik idegesítőnek, mint Elizáék. Léptem egyet oldalra, hogy kiférjen mellettem, ha esetleg távozni akarna. Minden esetre én még egy darabig maradok, és megpróbálok keresni magamnak valamilyen olvasnivalót. |
Aimee Tyson:
Hát igen... Neki enyhén szóval hamarabb sikerült megtalálnia a könyvet, mint nekem. - Köszi szépen - mosolyodtam el és átvéve tőle a könyvet biccentettem egyet - Én viszont nem igen járok ide... de szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Pedig aztán szeretek olvasni - csak lusta vagyok, mint a kaka - tettem hozzá magamban és figyeltem az elhaladó könyvtárost. Halkan felnevettem és megvontam a vállam - Engem nem zavar - tűrtem el egy kósza hajszálat, amit nem sikerült belekötnöm a lófarokba. - Megszámolni sem tudom hányszor néztek rám így, mint a könyvtárosnő - néztem fél szemmel a megnevezett felé és megcsóváltam a fejem - Soha nem tudott érdekelni - akkor is megbámultak mikor nem volt ilyen extra a hajam, hanem csak snassz barna. De mondjuk nem is kell, hogy tetszek a könyvtárosnak. Nem nagyon fog látni engem ebben az egy évben, szóval... - De azt nem értem rád miért néz ilyen furán - néztem Alex-re kissé csodálkozva. Az oké, hogy kicsit extrább a hajviselete, de azért mégsem hupilila. Nem is értem... Na mindegy - Esetleg hangoskodtál, vagy szamárfület hajtottál egy könyv lapjára? |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet.
