|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.04. 22:46 - |
 Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet. |
[45-26] [25-6] [5-1]
Alex Hayes
-Mondhatni igen, elég sokat. -Nagyjából fél percembe tellett megtalálni Aimee könyvét. Azért annyira nem volt eldugva, mint állította. Lehetséges, hogy az eredeti hajszíne szőke volt. Levettem a polcról, majd felé nyújtottam "Ivánt". Közben a könyvtáros néni visszaindult a pulthoz, maga előtt tolva egy az előzőnél is nagyobb rakás könyvet. Az még egy dolog, hogy nem nagyon bírja a fejemet, de ahogy meglátta Aimeet, a szokásosnál is hitetlenkedőbb arcot vágott. Na igen, ezért érdemes volt ma bejönni. Talán így csak az általa legjobban utált második diák leszek a suliban. Érdekes fordulat. -Ne is törődj vele -sóhajtottam, miután csodálónknak végre sikerült becsuknia a száját, s végül tovább állt. Van egy olyan érzésem, hogyha nem lenne ennyi dolga, folyamatosan körülöttünk mászkálna, mintha könyvtolvajok, vagy városi huligánok lennénk.. |
Aimee Tyson:
Jó sokáig gondolkozott. Vagyis inkább hallgatot, amiből persze rájöttem, hogy nem épp bőbeszédű... Én viszont szeretek beszélni és békén sem fogom hagyni, amíg ki nem présel magából egy összefüggő, öt mondatos szöveget. - Alex - biccentettem jelezve, hogy megjegyeztem a nevet. Na még egyel több embert ismertem meg. Kész híresség leszek év végére esküszöm. - Én Aimee vagyok, Aimee Tyson pontosabban - mutatkoztam be és zsebre vágtam az egyik kezem. A tekintetemmel a polcokat kezdtem pásztázni, hátha meglátom ennek a Nyici csókának a könyvét, de erre egyre kisebb esélyt láttam, mert már az elején elkavarodtam a sok könyv között... Már csak az maradt, hogy csinálom az egyetlen dolgot amihez értek. Beszélek - Sokat jársz ide? - néztem a srácra és összefontam a karjaim magam előtt. Persze előtt kivettem a jobb kezem a zsebemből. Kíváncsi vagyok válaszol e. Vagy csak a kezembe nyomja a könyvet, elköszön majd visszasüpped a könyvecskékbe. |
Alex Hayes
Kommunikáció második szint. Remek. Bekanyarodtam az SZ-betűsek polcához. Ami azt illeti, láttam már a könyvet valahol, szóval meg kell lennie. Kivéve, ha az összeset kikölcsönözték, ami egészen nagyon nem valószínű. Na mindegy. -Alex. -válaszoltam némi gondolkodás után. Nem mintha nem jutott volna eszembe, de hát a mai világban nem mindegy, mennyit árul el magáról az ember. Persze kevés volt rá az esély, hogy a csaj FBI-os vagy hasonló, de azért mégis. Ebben a tanévben már elég barátot szereztem. Elzát és Elizát, valamint a mocsaras csávót a tóból. És ehhez esetleg még hozzá számíthatom az új lakótársamat, akit kénytelen voltam nemrég elnavigálni a sulihoz. Ja, és ha kegyetlen akarok lenni, megemlítem magamban az irodalomtanárt, aki újabban pszichológusnak képzeli magát és a nyakamra jár. Egyik jobb, mint a másik. Minél több embert ismerek meg, annál inkább érzem úgy, hogy jobb nekem egyedül. Úgyis csak kétféle képpen végződhet a történet: nem kedveled, de muszáj elviselned, vagy pedig őrülten szereted, és elveszíted. Valamiért ezen opciók egyike sem vonzott különösebben. |
Aimee Tyson:
Nahát az arckifejezése megmosolyogtatott. Látszott rajta, hogy annyira akar nekem segíteni, mint én kötelezőt olvasni. Semennyire. - Szolzsenyicintől aa... - tartottam jobb kezemmel magam elé a cetlit és kissé különös ábrázattal olvastam az igen fura nevet - Ivan Genyiszovics egy napját - vettem mély levegőt és a fiúra néztem. Nos ez már teljesítmény. Ki tudtam olvasni. Háhá. Leraktam az asztalra az eddig megtalált könyveket és elindultam mellette szapora lépésekben. Kivételesen színesen öltöztem fel, Batmanes ujjatlan, mindeféle színű smyles nadrág és neon színű tornacsuka. Konkrétan ennyi is volt a színes ruhadarabok száma a szekrényemben, de ahogy elnéztem a csűvóka öltözködési stílusa hasonlított az én átlagos öltözködésemhez. Plsuz a haja is olyasmi. Csak egyszínű és ez így nyu. - Amúúgy - lépegettem mellé és húztam egyet a felkötött hajamon - Hogy hívnak? - billentettem félre a fejem és fél szemmel ránéztem. Beszélni kell. Beszélni jó és a könyvtár alajából véve unalmas. Ha meg van itt valaki akivel lehet dumálni akkor nem lesz olyan unalmas, mint alapjáraton. |
Alex Hayes
A hirtelen elém kerülő lányra sandítottam. Biztosan azt hiszi, hogy én is emós vagyok, és milyen jól elleszünk mi ketten. Hát, abból nem eszel, kisanyám. Könyvtáros néni az öribarim, nem te. Na jó, azért ennyire bunkónak nem akartam tűnni, úgyhogy feltápászkodtam. -Persze. Mit keresel? -
Nem mintha olyan jól kiigaodnék a könyvtárban, de hátha tudok segíteni. Viszont ez a kommunikáció-dolog nem az én asztalom. Végignéztem magamon. Farmer, -kivételesen színes- tornacipő, és egy vékony hosszú ujjú volt rajtam, mert hát még egyenlőre elviselhetően meleg van. Már most alig vártam a telet, amikor nem én leszek az egyetlen, aki pulcsit visel az épületben. Megkerültem a lányt, és megálltam a sorok előtt. Vagy egy könyvmollyal van dolgom, vagy pedig valakivel, aki későn kezdi a kötelezőket. De alapból ritkaságszámba megy, ha egyáltalán ráveszi magát, és elolvassa, úgyhogy inkább nem is szóltam semmit. |
Aimee Tyson:
Nem tudtam mit kezdeni magammal, mint minden nap. Ahogy ledobtam a cuccaim a szállásra egyből mehetnékem volt és mentem is. Mivel az irodalomtanár már megadta a kötelezőket - vagyis már megadta tavaly év végén, de elvesztettem a lapot és most kaptam új listát -, úgy döntöttem, hogy beszerzem a könyvtárba mindent. Lerobogtam a földszintre, majd onnan egyenesen a célomhoz mentem. Óvatosan benyitottam az ajtón, de nem köszöntem, mert a könyvtáros felszívódott. Gondolom én könyveket válogatott, vagy mit... Na mindegy. A lényeg az volt, hogy nem volt ott ahol én voltam éppen akkor. Leszedtem egy hajgumit a csuklómról és felkötve vele a hajam elindultam a sorok között a "kötelező olvasmányok" felírat felé. Csakis azért kötöttem fel most az egyébként mindig szabadon lógó hajam, mert látni is akartam azt milyen könyvet veszek ki. Konkrétan egyetlen diákot láttam magamon kívül az egész könyvtrába, de ő is a sarokban ücsörgött. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert biztos ő is el van magában. Viszont egy könyvet percekig tartó keresgélés után sem találtam - valamiféle fura nevű író fura nevű könyve volt... bár így belegondolva minden könyv fura írótól származik. Na mindegy. Szóval nem találtam a könyvet és miután ez eljutott az agyamig is és a könyvtárosnőt nem találtam a fiúhoz fordultam inkább. Megálltam vele szemben, miközben már öt kötelezőt öleltem a mellkasomhoz. - Szia - billentettem kissé félre a fejem - Tudnál segíteni...? Nem nagyon jártam még erre és nem találok egy könyvet. - hát most már csak remélem, hogy segíteni fog. |
Alex Hayes
Szokásomhoz híven a könyvtárban kezdtem a délutánt. Igaz hogy még csak év eleje van, de már most kezdtem úgy éreni, hogy rohadtul elegem van az iskolából. Ha esetleg lennének céljaim vele, de így...? Minden esetre ha nem akarok bukni, kezdenem kéne magammal valamit.
Sétálgattam a sorok között, bele-bele olvasva a könyvekbe. Egyre ritkábban akadtam rá olyanra, ami elnyerte volna a tetszésemet. Ez részben azért van, mert rengetegszer járok erre. Amibe pedig beleolvastam és elsőre nem jött be, nem nagy valószínűséggel kerül újra a kezembe. Szóval negyed óra bóklászás után úgy döntöttem, leheveredek a szokott helyemre, a sarokba. Ma sem volt tömeg. Úgy látszik, az olvasás nincs rajta az átlag diákok top ötös szórakozási listáján. A könyvtáros nő pedig szerintem ha nem is kedvel, legalább kezdi megszokni a jelenlétem. Két év után már épp ideje volt, nem igaz? Amikor elsétált előttem maga után húzva a kis könyves kocsiját, vigyorogva integettem neki. Ilyet sem lát tőlem az ember túl gyakran, de hát a jó barátok kedvéért sokmindent megtesz az ember. |
 |
Alex Hayes
Na, ez nem is ment nehezen. Egyetlen mondattal sikerült lepattintanom, ennek ellenére azért reménykedtem bene, hogy nem bántottam meg nagyon. Így jár az, akin nem lehet segíteni. Ha nem megy a tanulás, akkor nem megy. Mit nem lehet ezen érteni egyeseknek? A csodálatos monológját anélkül hallgattam végig, hogy válaszoltam volna. Nem akartam bocsánatot kérni, vagy sírva előadni a latin-amerikai "önsajnáló gyépés tinédzser problémáinak forrása" című telenovellát.Egyszerűen csak bedobtam a szokásos kis trükkömet, miszerint ha keveset beszélsz, egy idő után nem fognak kérdezni. Az esetek 90%-ában beválik. A maradék 10%-ba tartoznak az előbbi, beszélgetős kedvű lányhoz hasonló egyének. Ezeket sehogy sem lehet lerázni. Az ember végső megoldásnak a fenyegetőzést, sósavat vagy a körfűrészt választja, de sok esetben még ezek sem segítenek. Körbenéztem a könyvtárban. Megint kevesen lettünk, ami azt jelentette, hogy ha néhány percre is, de megint nyugtom lesz egy ideig. Ma nem volt túl jó hangulatom, ezért vált a világ hirtelen az ellenségemmé, minden egyes lakójával együtt. Úgy döntöttem, alszom egyet itt, míg ki nem zavarnak. Általában ez 10-15 percen belül szokott megtörténni a könyvtáros nő jóvoltából, úgyhogy igencsak szorított az idő. Minden esetre, sokkal nagyobb volt itt a csend, mint akármelyik hétköznap a szobám előtti folyosón...
William Hardford - Alex Hayes kör lezárva |
William Hardford
Sóhajtottam. - Figyelj csak Alex, én megértelek , hogy nehéz és szar az élet, mármint a fiatalok kifejezésével ha élhetek, de ha segítenek akkor jó ötlet lenne elfogadni. Én csak segíteni akarok. De ha nem szeretnéd, akkor csak mond azt. Nem fogom erőltetni, de talán tudnék segíteni a tanulásban. Gondold át. - mondom neki és szólnak hogy bekellene mennem a tanáriba. Felkeltem és mosolyogtam a fiúra. - Később még beszélünk. Viszlát. - indulok el a tanáriba. |
| Kinderlandi Katerina- Oké...-válaszoltam amikor gyorsan elrohant. Furcsáltam h ilyen gyorsan elrohant. De vissza is jött. -Igen mehetünk!-mosolyogtam vissza rá. Útközben felvettem a táskám a székről. Még nem kaptam ki a szobám, szóval a bőröndömet is húztam magam után. Útközben még gyorsan a kikölcsönzött könyvet is elraktam a táskámba. |
Hollywoodi Elza
-Igen én imádom a lovakat!-mondtam kissé hangosan mire a könyvtáros lepisszegett.
-Bocsánat-suttogtam a könyvtárosnak.
Megnéztem Katerina könyvének a címét.Már elolvastam azt a könyvet én is.
-Én műkorcsolya és galopp szakosztályban vagyok-mondtam sutttogva-Én ezután az istállóba megyek.Jössz velem?-kérdeztem-Ja mindjárt visszajövök-mondtam és elmentem.
Elvittem a táskám,benne a könyvvel és eltettem.Visszasiettem Katerinahez a könyvtárba.
-Akkor jössz?-kérdeztem tőle újra.
Katerina kikölcsönözte a könyvet a könyvtárostól.Mosolyogva vártam válaszát. |
| Kinderlandi Katerina- -Igen, nagyon szeretem a lovakat.-mondtam mosolyogva-Gondolom te is.-majd a lovas könyvre néztem amit a kezében tartott. -És te milyen szakágban vagy, Elza?-kérdeztem, majd elindultam h kikölcsönözzem a könyvet. |
*Vártam válaszát.Remélem,hogy szereti a lovakat.De ha nem szereti a se baj.Kedves lánynak tűnik.Végig mosolyogtam amíg gondolkoztam. |
Hollywoodi Elza
-Akkor szia!-mosolyogtam-Szereted a lovakat? |
Alex Hayes
Na, már megint. Kicsit feljebb toltam a kapucnimat, hogy lássam, jelenleg ki akar zaklatni. Egy tanár...remek. -Levettem a lábam a székről, hogy le tudjon ülni. Ez most komoly? Mit akatsz? -Én nem olvasom, felőlem elvihetni. Nem tetszik. -A tanulmányaim. Na, igen. Idén is bezsebeltem már néhány karót, és ez csak a tanév eleje. Számíthattam volna valami hasonló kaliberű lelkizésre ezzel kapcsolatban. Igen, ez így most felkészületlenül ért. -Tudja, maga rosszabb, mint az az agytúrkász banda. Azok legalább megkérdezik, mit érzek, mielőtt segíteni próbálnak. -Na, ezt kapd ki. Remélem, ettől hamar elmegy a kedved a beszélgetéstől. Persze értékeltem én a segítő szándékát, de hát mégsem fogok megbukni. Most nem. Elég nekem, hogy egy évvel idősebb vagyok az évfolyamtársaimtól. És amúgy sem vagyok tanköteles egy ideje, szóval ha nem akarnék érettségit, nem jöttem volna be, nem? |
William Hardford
Az iskolában sétálgatva, figyeltem pár diákot, és a tanáriban szó esett egy diákról. Alex Hayes. Ismerem a gyereket, mivel tanítom is irodalomból és sajnos nem nagyon jeleskedik a tantárgyakban. Úgy döntöttem, hogy beszélek vele. A srácnak elég rossz a sorsa, ha jól tudom 10 éves kora óta nevelőszülőknél van, az édesapja egy sz*rházi alkoholista, a szememben nem is ember az ilyen aki jól berúgva alkalmanként megüti a gyerekét ittasan. Elindultam a könyvtárba és ott találtam. Oda sétáltam hozzá és kedves mosollyal megálltam mellette. - Szia Alex. Leülhetek? - vigyorgok rá és megvárom a válaszát, de nem igen mond semmit, így leültem. -Húh, mit olvasol? - nézek a könyvre. - Virgina Woolf. Ez nem is rossz. - mosolyodok el. - Szeretnék veled beszélni a tanulmányaidról...Alex én segíthetek, ha szeretnéd. - könyökölök fel az asztalra. |
Alex Hayes
Meredten bámultam a lányra, aki odatermett elém a semmiből, sé magyarázni kezdett. Egyszerűen nem voltam ehhez hozzászokva, így hát nem is válaszoltam azonnal. Mire összeszedtem a gondolataimat, el is rohant. Épp olyan hirtelen köszönt el, ahogy megjelent. Na, mondom, ennyi beszélgetés elég is volt ere a napra.A szememre húztam a kapucnimat, és még egyszer kényelembe helyeztem magam a fotelben. A sarokban. Csend van, király. Mivel a könyvtáros nő épp mással volt elfoglalva, megkíséreltem valóra váltani az álmaimat, azaz feltenni a lábamat a székre. Így már csak egy hideg kóla hiányzott volna a tökéletes dálutáni sziesztmához, de sajnos jelenleg nem állt módomban frissítőt beszerezni. Na meg, nem is nagyon engedik meg, hogy kaját hozzunk a könyvek közé. Pedig én átnéztem szinte az összes polcot, és nincs itt túl sok értékes kötet. A szokásos kötelező olvasmányok, szótárak, lexikonok és néhány szekrénnyi szépirodalmi remekmű. Persze itt is megvan a jó öreg ifjúsági irodalmas sarok, de akárhányszor belenéztem az ottani dolgokba, egyre inkább kezdtem kerülni azt a részleget. Mindig belebotlottam ezekbe a nyálas, romantikus izékbe...Szóval ja, néha már azt sem tudtam megmondani, miért olvasok folyton. De ha ezt sem csinálnám, még is mihez kezdenék? Sem a tanulás, sem pedig a sport nem köt le igazán. Talán könyvkritikákat kéne írnom. Így senki nem botlana bele ugyanazokba a hibákba...azaz rossz könyvekbe, mint én. De például mit tudnék írni arról a metafizikás dologról, amit nemrég a kezeim közé vettem? Hát, azon kvíül, hogy nem lettem tőle sokkal okosabb, szerintem semmit. |
| Kinderlandi Katerina- Hirtelen hozzámszólt egy lány. -Jajj, Szia!-köszöntem neki-Nem zavarsz!-mondtam, majd rámosolyogtam.-Az én nevem Kinderlandi Katerina.-mondtam mosolyogva. Becsuktam a könyvet majd felálltam. Mert mégiscsak illendően kéne neki köszönni... |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet.
