|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.04. 22:46 - |
 Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet. |
[45-26] [25-6] [5-1]
| Hollywoodi Elza-Megláttam egy szőke hajú lányt aki egy lovas könyvet olvasgatott.-Bocsi most megyek, és sajnálom, hogy zavartalak.Szia! -köszöntem el a fiútól.Majd elindultam a lány felé.Mielőtt odaértem visszanéztem a fiúra és integettem neki.Odaértem a lányhoz.-Szia! Hollywoodi Elza vagyok.Mi a neved? Jaj! Bocsi kizökkentettelek az olvasásból?-mondtam-Nagyon sajnálom! |
| Kinderlandi Katerina- Újjonnan jött diák vagyok. Gondoltam szétnézek a könyvtárban. Egy lovas könyvert kutattam a könyvek között. Csak nézegettem a könyveket. Majd leültem a fotelbe és olvasgattam... |
Hollywoodi Elza
Amikor vége lett a tanítási órának egyből elszaladtam a könyvtárba.Lovaglásról szóló könyvet szerettem volna kivenni.Megtaláltam egy jó lovas könyvet.Levettem a polcról.észrevettem valakit.Odamentem hozzá.
-Szia!Én Elza vagyok.És te ki vagy?-kérdeztem tőle és rámosolyogtam.
Figyeltem,de közben kikölcsönöztem a könyvet.Rámosolyodtam a könyvtárosnőre aki visszamosolygott.Megköszöntem a könyvet,bár nem tudom pontosan,hogy miért.
-Te mit szeretsz csinálni?-kérdeztem tő,suttogva,mert csak egy könyvtárban voltunk.
Betettem a táskámba a kikölcsönözött könyvet.
Visszasétáltam a fiúhoz.Kedvesen mosolyogtam.Nem tudtam,hogy idegesítem-e vagy tetszik neki a társaságom.
-Zavarlak?-kérdeztem tőle-Bocsi,hogy ennyi kérdéssel halmozlak el.
|
Alex Hayes
Miután végeztem a suliban, átsétáltam a könyvtárba, és egy találomra kiválasztott kötettel a kezemben leültem a sarokba. Néhány perccel később csalódottan vettem tudomásul, hogy nem konyítok a metafizikához, úgyhogy felkapartam magam a fotelból, és új olvasni való után néztem. A "W"-vel jelölt polcon kezdtem el keresgélni, sorra beleolvasva minden egyes könyvbe. Woolf. Virginia. Azaz, Virginia Woolf - A világítótorony című műve került a kezeim közé. Ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, vagy tartalma a hátoldalon, szóval kénytelen voltam ott helyben, a sorok között álldogálva kinyitni, és valahonnan a 3. fejezettől kezdve olvasgatni. Egy kifejezetten zsarnok apáról, és a fiáról szólt a történet, és persze egy világítótoronyról, úgyhogy hamar vissza is tettem a helyére. Sohasem szerettem az olyan karaktereket, akiknek a sztorija legalább egy hangyányit is hasonlított az enyémre. Olyan könyvekben is megtaláltam ezt az apró hasonlóságot, amelyekben szerintem senki másnak nem sikerült volna. Beleértve az összes pszichológust és agytúrkászt, akikkel összefutottam az évek során. Hiába próbálják megérteni az embert, képtelenek rá, hacsak nem élték át ugyanazt korábban.Persze erre sosincs sok esély, ezért maradtam inkább a könyveknél a mindent tudni akaró emberek helyett. Soha sem tartoztam a szerencsésebbek közé. Egy ideje az egyetlen lehetőségem arra, hogy valamilyen szinten normálisnak mondhassam magam az volt, hogy nem beszéltem senkivel sem. Így nem veszíthettem el hozzám közel állókat, vagy éppenséggel nem kellett attól tartanom, hogy olyasvalakiben fogok csalódni, akit szeretek. Ez volt az én tökéletes pajzsom már évek óta, és ami azt illeti, jól kijöttem saját magammal. Most sóhajtottam, és fáradtan visszahuppantam a sarokba, a fotelomba. Rajtam kívül csak néhányan lézengtek a könyvtárban, tehát ha esetleg feldobtam volna a lábaimat a mellettem álló székre, nem okoztam volna túlságosan nagy ülőhelyhiányt. Az egyetlen személy, akit esetleg zavarhatott a jelenlétem, az a könyvtáros nő lehetett. Sosem bírta a fejem, pedig életemben egy rossz szót sem szóltam hozzá. Egyszerűen csak nem értette, mit keres egy magamfajta gyerek a kónyvek között. Ide általában stréberek járnak egyedül, vagy lányok csapatokba verődve, színes fülhallgatós mobilokat szorongatva. Sorban leülnek az egyik kanapéra és leckét írnak, vagy halkan sugdolóznak órákon keresztül. Ezeken a napokon igyekszem elkerülni a könyvtárat, mivel nem igazán bírom elviselni az általuk kibocsátott hangfrekvenciákat.
|
Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az iskola földszintjén található a nem túl nagy könyvtár. Mindössze két kisebb helyiségből áll, az egyikben kizárólag a könyvespolcok nyújtózkodnak az égig, míg a másikban ezek mellett helyet kapott a kölcsönzőpult és néhány asztal illetve fotel is. A diákság egy része szinte sosem fordul meg itt, míg a másik fele - nagyrészt az irodalom és művészettörténet szakosok - gyakran töltik itt az idejüket. Az iskola az évek alatt rengeteg kötetet halmozott fel, csoda, hogy egyáltalán befér ide ez a rengeteg kötet.
