|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 18:51 - |
 Ha valaki nyugalomra vágyna, az erdő a legtökéletesebb hely számára. nyáron szép zöld minden, télen hófehér az egész táj. A madarak csiripelnek, a patak folydogál, lágy szellő lengedez, minden tökéletes egy kis pihenőre.
Ezen kívül az erdő szívében, ha az ösvényt követjük, egy nagy odvas fa után egy kapualjat, majd egy hosszú lépcsősort is találunk. Ez egy kilátóhoz vezet, mely a hegyorom tetején van. Innen látni lehet az egész várost. |
[37-18] [17-1]
Akito
-Oké, ezt nemnek veszem... -utaltam a zsepikre. Tényleg nem jött volna rosszul. Mosanában elég érzékeny vagyok... -Anyám körmeit már nehezen vágom le. -Magamban vigyorogtam, miközben visszaemlékeztem a gyilkosságra. Vicces volt. -Merre megyünk, Cica-chan? -ugrottam fel, és indultam el utána. -Vagy inkább Cica-san. Így jobban tetszik, ugye? |
Akira
- Majd anyád körmeit levághatod, az enyémeimet nem. Mégis miért akarsz megszabadítani a fegyveremtől, a karmaimtól? - Morogtam sértődötten. Felálltam majd tettem pár lépést előre. - Nem jössz? - Sóhajtottam. Semmi kedvem nem volt magammal hívni, ezért reménykedtem, hogy nem akar jönni. De úgy éreztem, hogy kicsi rá az esély. |
Akito
Nem válaszoltam, hanem tovább bőgtem alatta. -Fáááháj -takartam el az arcom a kezeimmel. Soha többet nem fogok cicákkal verekedni. Veszélyes lények, hegyes kis karmokkal. Ekkor eszembe jutott még valami -Cica, rád...rádférne egy körömvágás. -Szipogtam egy kicsit, aztán folytattam tovább: -Majd én elviszlek doktorbácsihoz, Cica, ne aggódj. -Szépen lelöktem magamról, és felkeltem a földről. -Van egy zsepid...? Vagy i káb kettő. |
Akira
- Csak véletlenül estem rád, te barom! Hagyj békén. - Nyafogtam továbbra. Áááá, megint ölelget. Hjaj. Mikor hagy már békén? - Figyelj. Mit akarsz tőlem? Miért akarsz velem maradni? - Kezdett ez az egész már nagyon aggasztani. |
Akito
-Cica-chaaaan -öleltem magamhoz szorosan. De jó, mostmár ő is szeret engem... -Tudtam, hogy velem akarsz maradni. -És igen, a boldogságom éppen addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy az ölelgetős mozdulatsortól fájni kezdett mindenem. Kénytelen voltam lazítani a szorításomon, majd teljesen elengedtem, és sírni kezdtem mint állat. -Cica-chaaan...fáááhááj...nagyon fáááj -Utálom az ilyen erőszakos áldozatokat. Nem hogy meghalnának, visszatámadnak... |
Akira
- Még mindig nem vagyok macska, akinek gazdi kell...Ember vagyok, nem érted? EMBER! És nem, nem maradsz velem. Szépen hazamész, és én is. Kész. Oké? - Próbáltam felállni. Tudtam felé pár lépést, majd összeesten, pont rá. |
Akito
-Neem, köszönôm. Szívesebben keresnék egy harmadik felet, akin gyakorolhatnánk, csak hát most eléggé fáj mindenem. -Ha jobban belegondolok, lehet, hogy a karmolásai be sem fognak gyógyulni rendesen....ami azt jelenti, hogy ingyencicatetkómvaaaan -visítottam fel gondolatban a boldogságtól. Ebből maximum annyi látszódhatott, hogy megint jobban vigyorgok a kelleténél. -Szólj, ha vissza akarsz menni. Veled maradok, azt hiszem. Kell neked egy gazdi. |
Akira
- A farkam a derekamból jön. És ha a fenekemhez érsz, felakasztalak a beleiddel. - Mosolyogtam szadistán. Szeretem ezeket az emberi lényeket kínozni. - Naaa, léccy, had akasszalak fel, meg sem fogod érezni. De tényleg. - Néztem rá cukin. |
Akito
-Én nem vagyok gonosz...-ráztam meg a fejem. Ő a gonosz, mert majdnem élve megnyúzott. Egy kézel utána nyúltam, és a haját kezdtem el simogatni hátulról. -Te vagy rossz cica. De ne félj, ma nem öllek meg.Most nincs kedvem hozzá. -Ami azt illeti, mostmár kb semmihez sem volt kedvem, csak feküdni. -Megsimogathatom a fenekedet? Érdekel, honnan jön ki a farkad...-gondolkoztam el perverzem vigyorogva. |
Akira
- Gonosz vagy. - Fordultam neki háttal sértődötten. - Ez a cica nem szeret, keress másikat. Még rajtam kívül vannak cuki, és szebb cica ember keverék lányok. - Feküdtem továbbra is, mert nem volt erőm felkelni. Ásítottam. - Fáj a pocim. Fáj a fejem. Fáj a farkincám. És fáj a hajam is. - Nyafogtam.
|
Akito
Felkapam a fejem, és hátranéztem. Cica-chan a földön feküdt a maga kis vértócsájában, én meg mellette ültem az enyémben. Teljesen felé fordultam, de továbbra sem akartam felállni. Megböktem az oldalát. -Fel a fejjel. -Más nem igen jutott eszembe. Viszont az biztos, hogy az elkövetkezendő napokat pihenéssel fogom tölteni áldozatkeresés helyett. Sóhajtottam, és mellé feküdtem. Mivel elöl-hátul összekarmolt, kénytelen voltam az oldalamra fordulni, és szembenézni vele. |
| Akira: Könnyek gyűltek a szemembe, majd elsírtam magam. Összeestem. Nagyon fájt a mély, tág sebem, és sok vért vesztettem. Szöszire néztem, reménykedve, hogy nem öl meg. Elkezdtem nyöszörögni halkan az éles fájdalomtól. |
Akito
Épp arra készültem, hogy a kővel kiloccsantsam az agyát, mikor felnyávogott. Továbbra sem eresztettem le a karom. Cicák...Cicák mindenhol. Neeem, meg kell ölnöm. Nem hagyhatom eltéríteni magam a feladattól. Végül mégis feladtam, és leszálltam róla, hogy megölelhessem a kiscicákat. Mikor nyúltam volna az egyikért, feltűnt, hogy a kezemet vér borítja. Ott volt mindenhol, a ruhámon, a körmeim alatt is. Törökülésbe leültem Cica-chan mellé, és elgondolkodva megvakartam a fejem. Miért is akartam megölni...? |
Akira
- Légy jó fiú, és tedd le. - Mosolyogtam rá gonoszul, majd visszahúztam a karmaim. Valahogy éreztem, hogy ez számomra halállal is végződhet. Remegve vártam. - Nincs semmi esélyem...Hacsak...- Ugrott be egy jó ötlet. Hangosan felnyávogtam, így magamhoz vonzva pár aranyos kismacskát. Hiszen imádja a macskákat. Remélem ezt ki tudom használni. |
Akito
Az oldalamra görnyedtem a földön. Neem, nem hagyhatom győzni. Meg kell ölnöm őt -gondoltam magamban, és újra talpra álltam. Látni akartam, ahogy az élet eltűnik a tekintetéből, és kifehéredik a bőre. Egyszerűen beleborzongtam a sikítása emlékébe. Igen, hallanik akartam, hogy fáj neki. Ez adott most is erőt, hogy nekiugorjak. Le akartam teríteni a földre, hogy aztán megfojtsam, vagy kitörjem a nyakát. Felkaptam egy követ a földről, és felé nehezedtem. Igen, ezzel fogom szétverni a fejét. |
Akira
Sikítottam. Remegő tekintetemet rá emeltem, majd ellöktem magamtól. A kezemet a hasamra tettem, amitől a mancsom is véres lett. Kicsit néztem, majd lenyaltam róla a vért, majd újra nekimentem, és a mellkasán végighúztam a karmom, melyet teljesen a testébe eresztettem, majd lábbal kigáncsoltam. Lihegtem, mert azért fájt a sérülésem. Amíg a földön volt, kitéptem a kezéből a botot, és eldobtam jó messzire. |
Akito
Felordítottam. Nem voltam hozzászokva ehhez, teljesen váratlanul ért a támadása. Felkaptam a fóldről egy botot, és kettétörtem. Az élesebbik végét nemes egyszerűséggel a hasába vágtam. Aztán kihúztam, és újra megtettem. Elvigyorodtam, és már nem is zavartak a sérüléseim. Meg kell ölnöm őt. Mint a húgomat, és a szüleimet. És mint az öreg nénit a parkban tegnap este. Meg kell ölnöm. Nekivágtam a fának, és folytattam, amit elkezdtem. Folyamatosan szúrkáltam bele a botot, miközben az arcomra fröccsent a vére, és elkeveredett a könnyeimmel. Szegény Cica-chan. |
Akira
- Nem várok. - Futottam felé, majd teljesen beleszúrtam a karmaim a hátába, majd kitéptem testéből a karmaim, és néztem a vért. - Vér...Vér...VÉR - Gerjedtem be. Legyalogattam a vért a karmaimról, csak azzal törődtem, nem is figyeltem, hogy vajon ő mit csinál, esetlen mire készül. Csak a vérrel foglalkoztam. A körülöttem lévő környezetemről most fogalmam sem volt, hogy mi történik. |
Akito
-Neee Cica-chan. -kezdtem el szipogni. Eddig mondjuk sosem támadt bűntudatom az áldozatok miatt, de ők mind emberek voltak. Ez most teljesen más. A kezeimbe temettem az arcom, és sírni kezdtem. Szegény Cica-chan...Igazán nem akartam bántani. Sajnos minden egyes alkalommal sikerült megölnóm, akivel szembe kerültem, és féltem, hogy ő sem lenne kivétel. De oké, ha ennyire szeretné... Megtöröltem az arcom, és felálltam. Körülnéztem, hátha találok valamit, amivel megölhetem őt. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
