|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 18:51 - |
 Ha valaki nyugalomra vágyna, az erdő a legtökéletesebb hely számára. nyáron szép zöld minden, télen hófehér az egész táj. A madarak csiripelnek, a patak folydogál, lágy szellő lengedez, minden tökéletes egy kis pihenőre.
Ezen kívül az erdő szívében, ha az ösvényt követjük, egy nagy odvas fa után egy kapualjat, majd egy hosszú lépcsősort is találunk. Ez egy kilátóhoz vezet, mely a hegyorom tetején van. Innen látni lehet az egész várost. |
[37-18] [17-1]
Akira
- Lehet, hogy te nem akarsz harcolni, én viszont igen! - Álltam fel, és harci pózt vettem fel, majd támadni készültem. - Harcra fel! - Vártam, hogy támadjon, közben a mancsaimat magam előtt tartottam, védekezésre, de egyben támadásra is. - Na, mivan? Csak nem berezeltél egy ártalmatlan cicától? Meow. Gyáva vagy. - Próbáltam idegesíteni. |
Akito
-Menjünk -lelkesedtem be én is. -Imádom, mikor meghalnak, és kifolyik a vérük. Meg amikor sikítanak -vigyorogtam rá boldogan. Az olyan jóó. Aztán Cica meggondolta magát, és engem akart kinyírni. -Neeemár. Inkább mást...én nem szeretek cicákat bántani -Tényleg, egy ujjal sem mernék hozzányúlni, mert mégis csak..hát, egy nagy cica. -Kérlek, Cica-chan, nem akarok veled harcolni -vágtam iszonyúan szomorú fejet. Lefelé bámultam a földre, és egy fűcsomót próbáltam kitépni a helyéről. Szörnyű lenne, ha...mondjuk megölném. Az emberek nem érdekelnek, de ő igen, |
Akira
- Gyilkolás? - Csillantak fel a szemeim. - Menjünk gyilkolni! -Néztem rá cukin, várva az Igen választ. Egyedül amúgy sem valami jó. És talán, kiderül róla, hogy normális. De nem biztos. Sőt. Egyáltalán nem lehet rendes. Ahhoz túl cuki. A cuki, perverz pasik meg biztos, hogy gonoszak. - Mégegyszer meggondolva...- Gondoltam. -Mégsem. Inkább egyedül megyek. Vagy...- Néztem a szemébe. - Vagy téged öllek. Ez jobban hangzik. - Mosolyogtam gonoszul. |
Akito
-Hát, megpróbáltalak leszedni a kerítésről, nem emlékszel, Cica-chan? -sóhajtottam fáradtan. Csak hát ugye leugrott... -Hmm.. -Gondolkozni kezdtem. Milyen is Stray-esnek lenni? Háát, nagyjából semmilyen, már ami engem illet. Sohasem csinálok semmit, amit amúgy nem tennék meg magamtól. -Olyan semmilyen. Néha van egy-két feladat, de én csak abban a részben segédkezem, amiben ki kell nyírni valakit. Az mindig vicces. |
Akira
- Na, miben is segítettél? - Fordítottam oldalra a fejem. - Egyébként...Izé...Te a Stray banda tagja vagy? -Néztem rá nagy, kíváncsi szemekkel. Ez viszont érdekelt, ezért megpróbáltam terelni ezt az előző témát- És ha a tagja vagy, elmondod, hogy milyen? - Kérdeztem, közben a fülecskéimet mozgattam. |
Akito
-Háát...megpróbáltalak megmenteni -vigyorogtam rá. Jó, a karmolást azt már kihevertem. Maximum egy darabig csíkos marad az arcom. Meg hát, fáj is. Na mindegy. -Ha nem cica vagy, akkor micsoda? -ültem le vele szembe a fa alá. Még mindig imádom őket...főleg az ilyen pajkos példányokat. -Nincs kedved visszamenni a városba, Cica-chan? -Igen, nem igazán dolgoztam fel az igazi nevét. Nekem mindig Cica-chan marad. Mert ő kiscica és kész. Közben félkézzel arcot töröltem, de úgy látszik, a vérzés már elállt, csak a karomnyomok maradtak. Örök emlék Cica-chantól. Igeeen, már az elején éreztem, hogy mi ketten összetartozunk. |
Akira
- Mit mondtál? Én hálátlan? Mégis mit kéne meghálálnom? - Morogtam, mert már rohadtul felidegesített.- Egyébként, miért követsz? Hagyj békén. Nem vagyok a macskád, se senkit. - Indultam el tovább. Nem volt kedvem vele beszélni, főleg, amiket csinált. Tökéletesen beégetett a többiek előtt. Elegem volt. Megálltam egy fa alatt, majd leültem alá, és gondolkodtam, közben reménykedve, hogy nem jön ide. |
Akito
Miután jól lebaszott kettőt, megtapogattam az arcomat. mivel enyhén vérezni kezdett, egyből levágtam, hogy néhány csodálatos karomnyommal lettem gazdagabb, és ami a tarkómat illeti, arról már ne is beszéljünk. -Ez....ez fájt, Cica-chan... -suttogtam magam elé megrökönyödve, de ő már el is indult visszafelé. -Te vagy eddig a leghálátlanabb macs...na jó, befejeztem. -A biztonság kedvéért lemaradtam néhány méterrel, és csak ezután kezdtem követni őt. Fogalmam sem volt, merre megy, de egyenlőre nem is érdekelt. |
Akira
Elvörösödtem, amikor elkezdett taperolni. Viszont mikor intimebb helyen ért hozzám, lekevertem neki egy akkora nyaklevest, hogy biztos érezni fogja még pár hétig, plusz a hegyes karmaim is rátesznek egy lapáttal. - Te perverz állat! Hogy merészeled?! - Ordítottam teli torokból, hogy visszhangzott az egész erdő. Lekevertem neki a másik oldalról is mégegy pofont, csak hogy biztosabb legyen a dolgomban, amivel a másik oldalról is sikerült szép karmolásnyomokat hagynom. Megfordultam, és elindultam, faképnél hagyva.- Hogy merészeli?! -- Mondtam magamnak, menet közben. |
Akito
Három alkalommal még sikerült majdnem eltaknyolnom a sötétben, de szerencsére megúsztam. Sajnos Cica-chan emberibbnek bizonyult a kelleténél, és bemutatkozott. -Akito -árultam el a nevem második felét. A vezetéknevekkel nem nagyon foglalkoztam, mivel az én esetemben legalább is, semmi jelentőségük nem volt. Mielőtt elengedhette volna a kezemet, közelebb léptem hozzá, és néhány centiről kezdtem el tanulmányozni az arcát. Utána oldalról, majd hátulról is alaposan megnéztem és megtapogattam minden egyes testrészét, beleértve a cicafüleit és a farkát is. Egyszerűen rá akartam jönni, hol kezdődik itt a cica, és hol a lány. |
Akira
Elől mentem, de fél szemmel mindig a srácot figyeltem, nehogy még megtámadjon a fojtó szeretetével. Körülbelül fél óra múlva elértünk az erdő széléhez. Megálltam. - Itt is vagyunk. Nem tudom, miért volna olyan nehéz kitalálni innen egyedül. - Változtam vissza emberré, persze a macskafül, és farok megmaradt. Szembefordultam a sráccal.- A nevem Akira. Akira Fujita. - Nyújtottam felé kezet mosolyogva. |
Akito
Felnéztem Cica-chanra. -Persze persze, megígérem. -Hát ha ezen múlik, megpróbálom majd kissé visszafogni magam. Megint felsóhajtottam. -Nem fogok több ilyen jó cicát találni... -És ez tényleg szomorú volt. Azok nem változtak emberré, és csak kevésbé voltak beszédesek. Persze én mindig is úgy éreztem,vágom a cicanyelvet, de úgy látszik, ezt a különleges darabot a többi idióta is megértette. Pedig annyira jól beleillett volna a gyűjteményembe! -Kár érted -indultam el fejrázva kifelé az erdőből, Cica-chan vezetése mellett. |
Akira
- Most meg hirtelen elhallgatott? - Kérdeztem magamtól. Remélem nem esett baja. Dugtam ki a fejem az üregből, majd körülnéztem. Nem láttam. Kimosztam teljesen, majd megráztam a testem, hogy megszabaduljak a sok portól. Elkezdtem keresni, majd messzebbről megláttam még a sötétben is. Felmásztam az egyik fára, majd megszólaltam. - Najó. Segítek, ha megígéred, hogy nem fogsz rám úgy tekinteni, mint egy háziállatra, és békén hagysz. Nem ölelgetsz, cuppogsz, gügyögsz, mint egy gyereknek. - Mondtam ideges hangsúllyal. |
Akito
-Cica-chaaaan -kiáltoztam tovább a következő fél órában. De mivel Cica-chan nem került elő, úgy döntöttem, feladom. Leültem egy fa alá a sötétben, és sóhajtottam. Szegény cica, sohasem fog visszatalálni a városba...Várjunk csak, én hogy fogok?! Felugrottam, és keresni kezdtem a kijáratot az erdőből. -Nee, ilyen nincs. Cica-chan, merre vagy? -Kétséeesetten bukdácsolni kezdtem a bokrok között, és ötletem sem volt, merre lehetek. |
Akira
Egyre jobban kezdtem tőle félni, ami nálam nem egy gyakori dolog. Amikor elkezdett ordítani, majdnem visszaordítottam, de akkor lebuktam volna, ezért inkább nem tettem. Még mindig a lyukban lapultam, és vártam. -Most komolyan azt hiszi, hogy csak egy macska vagyok? Dehát, én egy ember vagyok! Illetve Neko. Azaz félig ember, félig macska. Mindegy. De nem vagyok háziállat! Miért ilyen képtelenség megérteni? - Hajtottam le a fejem. |
Akito
Gondolkodás nélkül Cica-chan után futottam egészen az erdő széléig. Ott viszont már nem tudtam, merre induljak. -Cica-chan! Ne félj, megtalállak. Csak...csak ne mozdulj, rendben? Mindjárt ott vagyok! -Örültem neki, hogy sikerült leugrania, de most megint meg kellett mentenem. Mennyi baj van ezzel a kis pajkossal... -Tudom, hogy félsz, de nyugodtan előjöhetsz! Nincs semmi baj. Hazaviszlek és minden rendben lesz -indultam el lassan a bokrok és fák között. Nem sok mindent láttam a sötétben, egyszer-kétszer hasra is estem a földből kiálló gyökerek miatt. -Cica-chaaaan... |
Ha valaki nyugalomra vágyna, az erdő a legtökéletesebb hely számára. nyáron szép zöld minden, télen hófehér az egész táj. A madarak csiripelnek, a patak folydogál, lágy szellő lengedez, minden tökéletes egy kis pihenőre.
Ezen kívül az erdő szívében, ha az ösvényt követjük, egy nagy odvas fa után egy kapualjat, majd egy hosszú lépcsősort is találunk. Ez egy kilátóhoz vezet, mely a hegyorom tetején van. Innen látni lehet az egész várost. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
