|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 18:37 - |
 Kávéház, csukrászda... Ez a kis helyiség kettő az egyben! Amellett, hogy Tokyo legfinomabb süteményei közül válogathatsz, az íletes kávék világából is szürcsölhetsz egy kortoyt. Ráadásul a benti környezet kellemes, és kinti, szivarazós ülőhelyet is biztosítani tud a tulajdonos. Látogass el te is! |
[32-13] [12-1]
Oshiro Katsorou:
- Ch - húztam fel az orrom válaszként - Shana-chan gonosz - húztam össze a szemeim, majd megráztam a fejem. - Nem megyek. Majd két nap múlva... Igencsak szereti néhány egyed védeni a területét - sóhajtottam és megvakargattam a pocakom. - És egyébként nem a haverjaim - dünnyögtem kiterülve az asztalra - Ha lehetne nem is ismerném őket, de hát ez van - vontam vállam és megbökdöstem az asztalt. És ebbe az a röhej, hogy ha valaha is normális családot szeretnék találnom kéne egy fajtámbelit, merta ghouloknak csak ghouloktól lehet gyerekük. Viszont akkor a gyerekeim is gohulok lesznek, amit viszont nem szeretnék. Szóval ez egy ilyen ördögi kör amiből sehogy sem tudsz jól kikerülni. Nem hiába mondják, hogy az élet szívás. - Ühüm. Én is ezen gondolkoztam - bólintottam helyeslően. |
Shana
- Az már nem tartozik rád. - tettem karba a kezem. Miért mondanám el, hogy kit keresek. Biztos vagyok benne, hogy úgyse látta, de még csak nem is hallhatott róla. Szóval... Eleget mondtam már így is. Műsnak még ennyit sem mondok.
- Te is mész vadászni, mint a többi haverod? - kérdeztem, miközben az órára néztem. Hát igen, eltelt az idő. Még szerencse, hogy a kávézó NON-STOP, így nem rakták ki a szűrünket. Az már mekkora lett volna!
- Lehet, hogy ideje lenne menni... - gondolkoztam el. |
Oshiro Katsorou:
- Na így mindjárt más - bólogattam. Hát... Miért nem amgyarázta el előbb? Most már értem mi a helyzet - A lényeg, hogy ki kell a tomogarákat írtani, ugyi? - billentettem félre a fejem és segítségkérően pislogtam rá. Ha ezt rosszul tudom akkor már megint nem értem az egészet. - Tééényleg? Kiit keresel? - váltottam át kíváncsi hangnembe és fészkelődni kezdtem a széken. Felnéztem az órára és így kezdtem megérteni, hogy miért távozott mindenki. Késő van. Nagyon késő. Szegény Patrickot meg nem etettem meg. Patrick az én halacskám, akit arról a szőke színészről neveztem el... Fura neve van, de nem jut eszembe mi is az. De lehet, hogy Csillag Patrickról kapta a nevét. Ré volt már... Nem emlékszem - Tényleg lassan nekem is mennem kéne - néztem vissza Shanára és összefontam a kezeim. |
Shana
Teljesen egyértelmű volt, hogy még mindig nem vágja, kik, azaz inkább mik - mert én nem akarom személynek tekinteni őket - a tomogarák. Ezért hát inkább újra elmagyaráztam neki...
- A tomogarák megölik az embereket... És én a megölt emberek testébe nem gyertyát, hanem fákylát teszek, így még egy ideig a helyükön maardnak, és fennmarad a viszonylagos harmónia. De a fákyla lánga az idő elteltével lassan kialszik, és akkor az illető eltűnik, és senki sem fog emlékezni rá. Nekem ez lenne a dolgom, és hogy kiirtsam a városból a tomogarákat. Ennyi. Remélem érthető. - magyaráztam. Ha még ebből sem érti meg, akkor igazán gyengeelméjű lehet...
- Egyébként igen, most, hogy mondod, tényleg keresek valakit... - gondolkodtam el. Jó hosszú ideig bambultam. |
Oshira Katsorou:
- Ha menni akarsz menj csak - néztem Shana-chanra, aki az előbb felállt, majd visszeült hozzám - Nem akarlak feltartani - mosolyodtam el és megbillentgettem a fejem. - Hát én nem tudom... Én speciel nem szeretem sem a Stray-t, sem pedig az öldöklést, de úgy látszik egyik nélkül sem tudok élni - vontam meg a vállam és elgondolkozva néztem - Ühm... tomogarák? - pislogtam értetlenül. Valójában, mikor először elmagyarázta nem nagyon tudtam felfogni. Vagyis de. A tomogara embert öl, a tomogara által megölt ember meg olyan mint egy gyertya és Shana-chan is egy gyertya, de ő kicseréli a gyertyákat fáklyákra, mert azok tovább égnek... Vagy valami ilyesmi. - Szóval a lényeg az, hogy hamarabb megtalálod azt akit keresel - bólintottam és el kezdtem gondolkozni azon, hogy én keresek-e valakit, de hamar rájöttem, hogy nem. Talán a bátyám tudnám keresni, de nem hiszem, hogy örülnék annak a találkozásnak. |
Shana
- Akkor kmost szólok: érdekel! - ordítottam utűna, de már mindegy volt. Eltűnt. Ránéztem az órára: lassan fél1. Hát na, tényleg kezd késő lenni. Nagyot ásítottam. Éppen neki voltam készülve, hogy felállok, és én is elhúzom a csíkot, mint Joseku, de aztán Katsu kérdésére visszültem, és felhúztam a lábaim törökülésbe.
- Nos... - kezdtem gondolkozni. Miért is? - Hát... Eléggé érdekesnek tűnik. - sandítottam a földre. - Meg aztán, ha úgy vesszük, az öldöklés a specialitásom. Legalább gyakorolhatom... Hihi.
Na jó. Kicsit fura lehetett Katsunak ezt egy tözenöt évesnél nem többnek kinéző kislány szájából hallani, de ez van, ilyen az élet. Inkább gyorsan hozzátettem:
- Meg lehet, hogy így egy kicsit könnyebben megtalálom a tomogarák által megölt embereket. Ez azért jó dolog... Nem? - pillantottam rá hatalmas fekete szemekkel. |
Oshiro Katsorou:
- Megijeszteni? - pislogtam Shana-, majd Jose-chanra - Ugyaaan... A valóság nem ijesztő - vontam meg a vállam és elgondolkozva hallgattam mit mond Jose-chan. - Dolgozni...? Én dolgozok. Kidobó vagyok egy bárban minden pénteken. De csak ruhákat veszek, mert ha csak emberen élsz nem kell kajára költeni - ezt az egyet szeretem. Soha nem kell azon aggódnom, hogy mit főzzek... - Egy éhes ghoult az nem tántorít el. Az éhezés nekünk olyan, mint maga a pokol... Ha nem eszünk sokáig, akkor arra is képesek vagyunk rátámadni, aki fontos számunkra. Volt egy ismerősöm, aki az akarat ellenére ártott az ember barátnőjének... Ne tudd meg milyen bűntudata volt. De hát te tudod. Léégy jóó és kerüld a sötét helyeket - integettem hevesen Jose-channak. Én se ettem két hete, szóval lassan nekem is kéne... Majd holnap - Hüm... Te miért akarsz csatlakozni a Stray-hez? - néztem Shana-chanra, mert már csak ő maradt. Mindenki szép lassan elszublimált. Fél szemmel kinéztem az ablakon és figyeltem Jose-chant. Hát. Csak ne egyék, meg aztán ez a lényeg. |
Ariwa Joseku
- Ami azt illeti - néztem riadtan rájuk. Én bátor? Én, mint gyáva? - Muszáj mennem, mert korán kelek. Mennem kell dolgozni. Látom, ti nem nagyon szoktatok...emberi munkahelyem tevékenykedni. - A szám elé húztam a sálamat, és úgy álltam fel. - Shana, egyébként nagyon egyszerűen. Megtudod a helyszínt, oda mész, teszed, amit mondanak, vagy amit akarsz. De nem is ez a lényeg, az utána lévő osztáson is ott kell lenned. Aztán megmutatják a találkozó helyeinket meg ilyenek. Ha érdekel, csak szólj nekem. És a ghoul micsodák remélem allergiásak a Tic-Tac-omra, majd belé dobom a szájukba, ha belém mernek harapni. - Vigyorodtam el. Tényleg könnyű volt bejutni, de még nem hallottam olyanról, aki kilépett volna. Nem akartam Katsu előtt gyávának tűnni, se gyengének, főleg nem friss husinak. - Csináltass tetkót, ha nem akarsz a bátyádra hasonlítani! Vagy valami piercing-et. Az is feltűnő. Majd még találkozunk remélem. Szinte mindeneste kissé szétfagyva megfogtok találni a sikátorban. - Intettem nekik búcsúzoul és kiléptem a hideg éjszakába. |
Shana
Egy darabig figyelmesen hallgattam a beszélgetést. Főleg a Stray nevezetű bandáról szóló apró-cseprő információk érdekeltek. Lehet, hogy mégis segítségemre lehetne a banda... mondjuk. Nem biztos, csak lehet. És egy idő után Katsu rátért arra a részre, ahogy az ő fajtája eszi z emebreket éjjel, körülbelül ilyen tájt. Még szerencse, hogy - már - nem vagyok ember. Hát még milyen szerencse, hogy amikor ember voltam, egy tomogara evett meg és nem egy ghoul, mert így legalább újraéledhettem. Hehe, de jó nekem.
- Ez most valami horror story, hogy megijeszd szegény Josekut? Neem, ő bátor, és nem ijed meg egy ennyitől. - veregettem meg hamisan vigyorogva Joseku hátát.
- Egyébként ebbe a Stray nevezetű bandába hogy lehet belépni? Érdekelne a dolog... |
Oshiro Katsorou:
- De nyaaa már - biggyesztettem le az ajkaim és integettem kettőt a bajszomnak. Kihúztam magam az eredeti ülőhelyzetembe - Hát ez macerásan hangzik - vakargattam meg a fülem tövét. Citromfű, meg sampon... - De muszáj befestenem, mert lenő és szőke leszek - pislogtam Jose-chanra és megbökdöstem a forgómnál lévő hajtöveim. - És nem akarok szőke lenni, mert akkor úgy nézek ki, mint a bátyám - vontam meg a vállam. Igen. Nem akarok rá hasonlítani. Mostanában megromlott a kapcsolatunk, mert ő beállt az Aogirihez... És ők azért ölnek, mert szórakozni akarnak. Nem eszik meg azokat, akiket levadásznak, csak hobbiból ölnek... Idióták. Én néha még azt sem tudom megölni akit kinéztem magamnak és tudom, hogy nincsenek rokonai. Ezek meg csak megölnek mindenkit aki szembe jön. A kilencedik körzetbe például az összes galambot kiírtották. Eh... - Ühüm. Én láttam már őket mást tenni. Nem csak rongálnak, bár van a Stray-nek is szerintem egy jobb, meg egy rosszabb része - és itt valamiért beugrott az az idézet, hogy: "Luke, állj át a sötét oldalra.". Muhaha. Akkor a Stray-nek is van egy sötét oldala. - Bár szerintem a sötét oldal köbö annyiból áll, hogy sok sötét ember van egy helyen - húztam össze a szemeim elgondolkozva. Egen. A sötétek kötnek csak bele olyanba, aki kétszar nagyobb náluk. Csakis sötétek lehetnek a sötét oldalon - Menni szeretnél? - billentettem félre a fejem és Jose-chanra néztem - Akkor szerintem kérj meg valakit, hogy kisérjen el - néztem fel az órára - Általában ilyenkor vadásznak a többiek és hát ember vagy. Gondolom te sem akarod úgy végezni, mint egy csirke. Lefejezve - néztem rá a szemem sarkából, majd nyújtózkodtam egy nagyot - Mondjuk én személy szerint szeretek hamar végezni az "áldozatommal", mert szar érzés látni a szenvedését. Eh... Nekem is fájna, ha levágnák a kezem, de visszanőne, ha tele lenne a pocakom. Viszont fejet nem lehet visszanöveszteni... Bár az a Jason vagy mi tudott. Bár ő kannibál volt... lényegében csápok nőttek ki a húsából, amik elkapták a zuhanó fejét és visszahúzták a testéhez és a helyén tartották egészen addig, míg vissza nem forrt a teste. Fúj, de undorító egy ghoul. Bleh... És az a procropogtatás... Nem futnák össze vele szívesen... - főleg mert S osztályú. Én a'sszem D osztályú vagyok, ami talán néggyel van az S osztály alatt... És akkor ott vannak az SSS osztályúak. Uh... Hát ő velük még annyira sem akarok találkozni. Bár csak öten vannak. Szerencsére. |
Ariwa Joseku
- Ne piszkáld a hajamat - fintorogtam rá és eltoltam a kezét. - Kéket, de összekeverem előtte egy kis samponnal és citromfűvel. Tartósabbá teszi és egy kicsit világossá. Egyébként nekem tetszik így is a hajad, ne fesd be. - Egy pillanatra elgondolkoztam. A hajam privát volt, azt is utáltam ha a fejemet simogatták meg. Egyedül apám merte megtenni, de csak egyszer. Utána soha többé. A galambokat én kiskoromban mindig molesztáltam őket. Kísértetiesen elvigyorodtam, és visszagondoltam azokra a kis szürke madarakra, akiknek whiskey-t raktam ki a madárfürdetőbe és sós chipset a madáretetőbe. Napokig neki szálltak az ablaknak és furcsa hangokat adtak ki. - A galambok olyanok Katsu-nak, mint neked a fáklyák meg az ilyenek Shana. A Stray egy független banda, ahol a tagok az elnyomás és a korrupció ellen küzdezenk, legalábbis ez a szépített változat. Egyébként...csak rongálunk. Én legalább is. - Mutattam egy ujjal magara, jól átmelegedtem. Viszont a falon megláttam az időt és elszörnyedtem. - Késő van. - Jegyeztem meg és azon gondolkoztam, hogy hamarosan lelépek. |
Shana
- Tudod, ha nem mondod, hogy miféle galambokról beszélsz, egyértelműen minenkinek a tollas kis állatkák jutnak az eszébe. Sőt, az a normális, ha a szárnyas lényekre gondolunk először, nem egy téged gyilkoló bandára. - tettem karba a kezem. Szerintem teljesen normális, hogy én sem arra a ghoulgyilkoló akármire gondoltam, hanem azokra a cuki kis szürke, fekete vagy fehér csőrös kis lényekre.
- Örülök. Még mindig jobb a Shana-chan, mint a Gyertya-chan. - bólogattam helyeslően, és törökülésbe ültem a széken. Azt figyeltem egy darabig, hogy a kék hajfestékről beszélgetnek. Ez normális dolog? Még jó, hogy tőlem nem kérdezték meg a sikátorban, hogy milyen hajfestéket használok a piroshoz... Jesszus.
- Én nem vagyok Stray-es. De amúgy érdekelne a dolog. Tulajdonképpen ez hogy működik? - érdeklődtem tovább a tokyoi huligánbandáról. Illetve csak annak mondják. Vagy lehet, hogy az is? Még mindig nem vagyok teljesen képben, de mindegy. |
Oshira Katsorou:
- Galambfóbia? - vontam fel a szemöldököm - Ne nézzé' már ilyen hülyének - húztam össze a szemeim - Nem olyan galambfóbia... Hanem a CCG-estől félek... fogalmam sincs afelől, hogy az nektek mi van beszélve, hogy ez mit jelent, de mindenesetre a Ghoul Vadászok Bizottságának rövidítése. A galambok az alkalmazottjaik, akiket arra használnak, hogy minden ghoult levadásszanak Tokió területén. Szóval. Nem szeretem őket - mondtam elhúzva a szám és nekidőltem a szék támlájának, míg a kezeim a tarkómra raktam. Bár ekkor az aprócska lányocska velem szembe felpattant és a becenevével kezdett problémázni - Nem tetszik? - biggyesztettem le az ajkaim. Hát akkor új becenevet kell találnom neki... - Jó. Akkor leszeeel Shana-chan és kész. Örüljjé' - vontam meg a vállam. Nem fogom Shanának hívni, mert az már túl személyes. Blöeh... Nekem mindenki -san, vagy -chan vaaagy -kun. És ennyit erről. Itt sem teszek kivéltelt. Jose-chan felé fordultam és megpiszkáltam az egyik hajtincsét - Milyen festéket használsz, hogy ilyen árnyalatú a hajad...? - kérdeztem elgondolkozva elemezve pár hajszálát, majd összefogtam kicsit többet és "bajszot" csináltam belőlük magamnak - Az én hajam mindig csak ilyen színű lesz... Vagy lila. Pedig ilyen kék festéket veszek, mint amilyen a te hajszíned - pödörgettem összevont szemöldökkel a "bajszom" és nagy bölcsen bólogattam, no meg artikuláltam mit valami arisztokrata. De akkor jól sejtettem. A stray-ről beszéltek. - Stray tagok vagytok? - vontam fel a fél szemöldököm, de el nem hajoltam volna Jose-chantól... nem akarok megszabadulni a bajszomtól. - Még soha nem láttalak titeket - billengettem meg a fejem - Mondjuk valóban csak olyan... "féltag" szerűség vagyok. Ott megjelenek ahol kell, de egyébként nem érdekelnek a Stray ügyei. - igen... Általában csak akkor avatkozok közbe a dolgoknak, ha túl nagy fába vágják a fejszéjüket. Tökéletes példa rá az mikor segítek nekik, mert beleakadnak egy ghoulba. Vagy leszedek egy macskát a fáról... Meg ilyenek. Pontosan elég feladat ez számomra. |
Ariwa Joseku
- A Stray bandáról. - Magyaráztam sóhatjva. - Hogy mikor és ki fogja szervezni a következő akciót. Még nem tudjuk, hogy hol lesz, legalábbis én nem. - Mikor elhalad egy gyanús fickó mellettünk. - És akkor lecsapunk rájuk, azokra a fosztógatókra. - Morgom félhangosan. - Elhiszem-elhiszem, hogy nem vagy sorozatgyilkos, de azt emberek, vagyis mi, csak ezt a magyarázatot tudnánk elfogadni arra, hogy mik is vagytok. Átalakítanak egy elfogadható, de borzalmas valóságra, ami sokkal könnyebb szerintük, mint az a fáklyás és a galambos verzió. Érted? A felsőbbrendű lénytől, pedig teljesen kiakadnának. - Az emberek nagy része úúgy el van szállva maguktól, mint a héliumos lufik. És azzal villognak, hogy az ember mennyi minden jó dolgot talált fel, közbe meg pusztítják a Földet. |
Shana
- Galamb? Neked komolyan galambfóbiád van...?
Az tudatosult bennem egyre jobban, hogy az őrültek házában kötöttem ki. "Mi az, hogy pyromániás és sorozatgyilkos? A tomogarakat az emberek még csak nem is látják, nem hogy azt, ahogy kinyiffantom őket. "
- Egy kérdésemre válaszoljatok: hova kerültem? - mondtam lemondóan. - Most vagy én kéne menjek a diliházba, ami rossz lenne, mert a tomogarák kiiktatnák a fél várost, vagy ti. - sóhajtottam.
- Amúgy... Nevem igaz, hogy nincs. De ne Gyertya-channak hívjatok, hanem Shanának! - kezdtem higgadtabban, majd gyorsan váltottam a durcásabb hangszínre. - Én nem vagyok sorozatgyilkos, de főleg nem pyromániás! - mondtam -szó szerint - szikrát szóró szemekkel kicsivel hangosabban a kelleténél, miközben a forrócsokis csészét egy kicsit erősebben szorítottam meg a kelelténél, ezért egy kicsit szét roppant. Nos... A kávéházban levő emberkék egy kicsit.... egy kicsit nagyon megnéztek. Na igen, ilyen felállításban nem valószínű, hogy elhinnék nekem, amint az imént szentül állítottam.
Kicsit higgadtabban visszaültem a székre - időközben észrevettem, hogy fel is álltam, bár nem tudom, hogy mikor -, és a fejemet az asztalra ejtettem, ami, hát na, koppant egy nagyot. - Mindegy, inkább hagyjuk. - mormoltam.
Azon kezdtem gondolkozni, hogy éppen miről folyik a téma."Mi az, hogy alkalom? Nem kifejezetten vagyok perverz vagy ferde hajlamú vagy hasonló. De na. Ezt még én is félre tudom érteni. Mintha két homi nő éppen most, előttünk tárgyalná meg, hogy mikor találkoznak legközelebb. Jesszus. Szerintem most meghülyültem. Ezek rossz hatással vanank rám..."
- Ti most... miről is beszéltek? - kérdeztem én is. Komolyan. Igazán érdekelt, hogy egyáltalán mit nem szabad elmondjunk a rendőrségnek. Mondjuk úgy biztonságosabb nekik, ha azt se tudjuk, hogy mit nem mondjuk el. Na jó, eze gy kicsit értlmetlen gondolat. Mondom, hogy rossz hatással van rám ez a díszes társaság... |
Oshiro Katsorou:
Hát jó. Emi... Mondhat bármit nekem túróstészta marad. Bár azt sem tudom milyen íze van a túróstésztának. Mondjuk ha rágod olyan, mint a szivacs és az íze... Mint a romlott szemgolyó. Bleh. - Én nem vagyok kannibál - néztem Josekura, akinek még nem találtam semmilyen csini becenevet. Ott vagy Gyertya- és Túróstészta-chan... Ő mondjuk legyeeen ühm... Józsi-kun. Tökéleteeees. - Én felsöbbrendű lény vagyok, aki az alatta lévő kis izékat eszi. Vagyis, mint a vadonban. Szóval érezzétek magatok megtisztelve, hogy szerény személyem szóba elegyedik véletek - a jobb kezem a mellkasomra tettem és büszkén kihúztam magam. Természetesen engem nem kell komolyan venni és remélem ezzel ők is lassan tisztában lesznek. Néha vagyok normális, de akkor inkább nem megyek emberszabásúak közé. Kissé értetlenül pislogtam Túróstésztára meg Josekura - ennyi idő kellett ahhoz, hogy ne tetszen a Józsi-kun név... pedig még illik is a nevéhez. Mondjuk már akkor sem értettem ezt a "következő alkamasdit", mikor Joseku először felhozta - Ühm... Ti miről is beszéltek? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és próbáltam felfogni a dolgokat. Mondjuk lehet, hogy a Stray-ről van szó. Abból meg inkább kimaradnák. Múltkor nekem kellett megvédenem két ilyen Stray-es csóka valagát, mert szerencsétlenek voltak és kikezdtek egy fajtámbelivel... Uh, a hülyék. Azok milyen bénák voltak. De remélem megtanulták, hogy sok ghoul van Tokióba... Főleg errefelé. Elég közel van a 11.-es, a 13-as és a 4-es körzet. Persze a huszas meg évezredekre van. - Eeeh... A huszas körzetben akarok élni, ott nincsenek galambok - dőltem rá az asztalra és teljesen kiterültem rajta. Mondjuk ők azt sem tudják mik a galambok. Vagyis tudják... De biztos, hogy a galamb galambra gondolnak. Pedig nem. A galambok gonosz, rossz emberkék, akiknek a munkájuk az, hogy minket ghoulakat megöljenek. Most még tudják titkolni, hogy létezünk, de lassan kezdik elveszíteni az irányítást... És akkor már az emberek is tudni fognak rólunk. Juppíí. A'sszem hordanom kell a maszkom mikor vadászok, mert bajos lesz, ha valaki meglátja az arcom. Rámküldenek egy galambot, aztán végem. Szép halál is lenne...
|
Ariwa Joseku
- Persze, nincs értelme elmondniuk senkinek, egy a rendőrök Gyertya-chan-t pyromániával és sorozatgyilkossággal vádolnák, a másikat pedig kannibalizmussal. Nincs mit. - Böktem oda gyorsan Shana-nak, majd újra Emi-hez fordultam. Teljesen ki voltam a következő alkalom miatt. Nem tudom ki tervezte és mikor fog, de elméletileg eszméletlen lesz. - Mondjad, de te nem fagytál szét? Elég sápadtnak tűnsz. - Pislogtam, majd a többiekre néztem. - Amúgy ti is. Lehet, hogy a fény miatt? - Megittam a forró csokim maradékát. Megakartam hívni a többieket is, de mivel a Kannibál nem ihatott, Emi-t pedig ne igazán ismertem, de mivel pénzem sem volt, nem sikerülhetett tervem. Majd máskor. Vajon Kannibál enne halottat, mint mi a mirelit halat? Vagy Gyertya-chan mindent nyersen eszik, és a gyomrában felemészti a tűz? Miért beszélünk mindig kajáról, pont vacsora után? Még a maradék fizetségemet is elköltöm kajára, éhen fogok veszni! - Szóval...a következő alkalomról beszéltünk. |
Emiko Chou
Széles mosolyt vetettem a fiúra. - Nem túróstészta, hanem Emiko. De hívhatsz csak simán Emi-nek is. Ezután végül nagy kegyesen elengedtem, és a kék hajú lány felé fordultam, aki valami emebrevőkről meg toma-izékről kezdett el hadoválni. Talán valami diliházból szabadult elmebeteg lehet szegénykém. Elkezdtem bámulni a csuklóját, hátha meglátok rajta valami orvosi azonosító-karkötőt vagy ilyesmit, de csalódnom kellett. Amit viszont ezután mondott, már sokkal érdekesebb volt számomra. Apró, titokzatos vigyor kúszott az arcomra. Közelebb hajoltam a lányhoz és lehalkítottam a hangomat, de csak annyira, hogy az asztalnál ülő másik két személy is tökéletesen hallja amit mondok. - Én megoszthatom veled, amit tudni szeretnél, de csak akkor, ha a kis barátaid tartják a szájukat. - Ezután szinte vádlón pillantottam az említettekre. |
Shana
- Gyertya-chan a jónagyanyád... - morogtam. - Fáklya, ember, fáklya! És már nem vagyok az, mert rég eltűntem. Mindegy, ez neked túlontúl magas... - mondtam lemondóan Katsura pillantva. Egyik teljesen reménytelen, mert lassú a felfogása, másik szintén reménytelen, mert nem képes hinni nekünk. Milyen értetlen emberk közé kerültem. Ráadásul most feltűnt valami izgága leányzó is, aki úgy öltelte át a monstrumot, mintha ezer éve ismernék egymást, de azért a másik félen látszodt, hogy azt se tudja, mi fán terem a "támadója".
- Kik közé kerültem... - sóhajtottam. Időközben lassan megittam a forrócsokit. Ha az nem lett volna, az idegeim már tönkre lennének menve. Úgy szeretem a csokit! Meg mindent, ami csokis, és édes!
- Köszönöm szépen. - mondtam hálásan mosolyogva Josekunak. Ja, amúgy most jut eszembe, hogy a fura lányt köszönés nélkül hagytam. Na igen, köszönni luxus, de most már ez van, ha tetszik jó, ha nem, nekem akkor is jó. |
Oshiro Katsorou:
Némán figyeltem a társalgást egyikről a másik lányra nézve. - Oh, neeem. Csak akkor eszek, ha naagyon éhes vagyok - mondtam megvonva a vállam. És akkor is általában a húszas körzetbe megyek, hogy attól az idős csávótól húst kérjek. Eh... Mi is a neve? Yoshimuraaa! Tényleg. És az Anteikut vezeti. Na megvan. Olyan világmegváltó gondolataim tudnak lenni néha... - Szóval te egy gyertya vagy? - fordultam Shana felé és pislogva félrebillentettem a fejem. Nagyjából ennyit fogtam fel és azt, hogy "a specialitásom a tűz", csak ezzel tudtam párosítani - Tuti az vagy. Gyertya-chan - összevontam a szemöldököm, mire valami hozzámért. Vagyis inkább magához húzott. Arrafelé fordítottam a tekintetem, amerre a másik testet éreztem és pislogtam párat - Hát te meg ki a túróstészta vagy? - néztem le a lányra. Még egy lány. És ez is kisebb nálam. Hát esküszöm, valamiféle óriásnak érzem magam. Mindenkire úgy kell lenézni... Szörnyű. Az emberiség összemegy, vagy csak a nők lesznek egyre kisebbek. |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
