|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 18:29 - |
 Tokyo egyik sötét zugába érkeztünk, ami az ide tévedő "Külsős" számára csak egy egyszerű, vaksötét hely. De ez annál többet rejt. Itt szokott gyülekezni ugyanis a Stray nevezetű "huligán" banda, hogy kieszeljék legközelebbi akciójukat, mely során lehet, hogy akár a Te életedet mentik meg, de az is lehet, hogy Te esel áldozatul kardjuk pengéjének. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Harada Akito
-Ez jó ötlet, Cica-san. -bólogattam, miután elárulta, hogy csatlakozna. Mindig örülünk az újaknak, én pedig főleg akkor, ha félig cicák. Egyszer sima macskát is bandataggá akartam tenni, de kiröhögtek. Talán Cica-sannak megengedik, hogy belépjen a fajtájától függetlenül. Úgysincs olyan nagy összetartás köztünk, szóval senkit sem fog érdekelni. Sőt, ha már itt tartunk, én napok óta egyet sem láttam a bandatagok közül, de végül is nem is kerestem őket.
-De miért vagy rá kíváncsi? Olyan, mint te, csak bozontosabb a farka. Tényleg, te samponnal mosod a szőrös testrészeidet? Ő nem volt hajlandó válaszolni, pedig nagyon érdekel a téma. |
Yoshida Hikari
A meglepettségtől hirtelen megtorpantam. Először az jutott eszembe, hogy csak azért mondja ezt, mert be akar hálózni, de aztán elvetetettem az ötletet, vagyis inkább félretettem. Nem néztem volna ki ezt a ravaszságot Akitoból. Ha pedig hazudott az úgyis gyorsan ki fog derülni. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő is egy Stray tag lehet. Így visszagondolva persze ez dőreség volt részemről, hisz jóformán semmit sem tudtam az itteni dolgokról.
-Mert csatlakozni akarok hozzájuk. Mi másért?- fordultam a srác felé mosolyogva- Hallottam néhány pletykát, ezért jobb dolgom nem lévén Tokióba jöttem. A másik macskalány ügye meg puszta kíváncsiság. Ennyiből én is kérdezhetném, miért vagy ennyire oda egy pár cicafültől meg faroktól.
Nem kívántam Akitonak részletezni azt, hogy még soha nem találkoztam fajtámbelivel, ezért érdekelne annyira. |
Harada Akito
Tartottam a tempót, miután begyorsított, mert semmi esetre sem akartam lemaradni. -Ez jó hír, Cica-san! Én is Stray-es vagyok. -Sosem gondoltam volna, hogy a bandát keresi, mivel ő csak egy cica, de lehet, hogy jobb is így. Még egy ok, hogy vele tartsak ma este. Annyira amúgy nem követtem nyomon a többieket, inkább csak akkor szálltam be a közös munkába, ha unatkoztam.
-Miért akarod megtalálni? -kérdeztem rövid gondolkodás után. -Tudod, segíthetek megkeresni őket. Mármint Cica-san Egyet én sem találom, de a többieket lehet, hogy igen. |
Yoshida Hikari
Akito meglepett arckifejezésén majdnem elnevettem magam. A jelenet szememben elég komikusan hatott, hisz eddig ő mászott rám folyamatosan, de azt úgy látszik, számításba sem vette, hogy el is mehetek. Mondjuk a kijelentésére, miszerint velem tart, a hirtelen jött jókedvem is alábbhagyott. Abban, hogy komolyan gondolja állítását egy másodpercig sem kételkedtem, ezt pedig rögtön be is bizonyította, ahogy felzárkózott mellém. Gyorsítottam a lépteimen pillanatnyi tehetetlenségemben, és azt kezdtem el mérlegelni, hogy megpróbáljam-e lerázni a srácot, vagy viseljem el. Lehetséges, hogy valami érdekes is ki fog sülni a dologból, bár azt még elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet az. Töprengésem közben szinte automatikusan válaszoltam a kérdésére, anélkül, hogy átgondoltam volna, mennyit is kéne megosztanom vele a terveimből.
-Őszintén, fogalmam sincs, hova fogok menni, mivel a Stray nevezetű bandát keresem, és most már a másik nekomimit is.
Megszólalásom után legszívesebben fejbe vágtam volna magamat, hogy így eljárt a szám, bár már nem tudtam visszaszívni az elhangzott szavakat. Zavaromban még az utolsó perverz megjegyzését is figyelmen kívül hagytam. |
Harada Akito
Rémülten bámultam rá vissza, mikork kijelentette, hogy dolga van. Éppen hogy megtaláltam, erre el akar menni. -Várj, Cica-san, ne hagyj itt. -Ha nem is állítom meg, biztos, hogy követni fogom, akárhova megy. Elég ritkák ahhoz a Cica-sanok, hogy ne hagyjak egyet csak úgy elsétálni.
-Merre megyünk? -kérdeztem érdeklődve, aztán zsebre vágott kezekkel elindultam utána. Hosszú még az éjszaka, egy csomó minden megtörénhet. És amúgy is, mostmár barátok vagyunk. Lehet, hogy örülni fog, amiért vele tartok. Kell valaki, aki megvédi. -Rengeteg ötletem van, mit csináljunk együtt, Cica-san. -vigyorogtam rá oldalról. |
Yoshida Hikari
Úgy látszik, tényleg csak az érdekli, hogy macskafülem és farkam van. Ennél zakkantabb már nem is nagyon lehetne-könyveltem el magamban. Próbáltam teljes mértékben kizárni azt az idegesítő érzést, ami folyamatosan azt sugallta, hogy nem lesz ennek jó vége. Inkább türelmesen vártam a válaszára, miközben a karjaimat összefontam a mellkasomon egyfajta védelmi reakcióként. Érdeklődve kaptam fel a fejemet a hír hallatára, miszerint a városban valahol rajtam kívül is van egy macskalány, még a farkam is megrándult meglepettségemben. Úgy látszik, megérte ennyit szenvedni ezzel a párbeszéddel, bár igen nagy kár, hogy nem ismeri a tartózkodási helyét. Mivel még soha nem találkoztam más fajtámbelivel, ezért érdekeltek annyira az ilyesféle információk. Ha mást nem is, de egy-két szót szívesen váltanék valaki hozzám hasonlóval, hisz az emberekhez már nincs olyan sok közöm, legalább is elhatárolva érzem magamat tőlük. Mivel nem éreztem szükségesnek tovább fenn tartani ezt az unalomba fulladt beszélgetést, úgy döntöttem, hogy lelépek innen, hisz listámhoz a Stray felkutatása mellett, egy nekomimi megtalálása is hozzáadódott.
-Na, én léptem. Jó volt veled beszélgetni Akito, de dolgom van-mondtam, majd elindultam kifelé a sikátorból.
A srác pont idegesítően közeledett felém. Én azt terveztem, hogy kikerülve őt eltűnök innen. |
Harada Akito
Megráztam a fejem. Egyelőre még mindig foglalkoztatott a félig cica léte, nem igazán törődtem most mással. Időnként persze a mellein is elidőzött a tekintetem egy perverz vigyor kíséretében. Komolyan mondom, a legjobb dolgok vannak kombinálva ezeken a Cica-sanokon! -Hmm. -Egy percre elgondolkoztam rajta, mit válaszoljak neki a nekokat illetően. Ő még csak a második, akit láttam, de legalább annyira érdekes, mint Akira volt. Remélem, összefutok még vele is.
-Igen, van egy másik Cica-san is a városban. De nem találom. -néztem rá szomorúan. -Ezért is örülök, hogy végre van másik. -Megint megpróbáltam közelebb lépni, hátha mostmár nem megy ennél hátrébb és végre megengedi, hogy megvizsgáljam. Túl régóta várok már erre, hogy most elszalasszam a lehetőséget. |
Yoshida Hikari
Egyértelmű haladás, már a nevét is tudom- ironizáltam magamban. Miközben Akito minden szégyenérzet nélkül végigpillantott rajtam, olyan érzés fogott el, mintha már pusztán a tekintetével fel akarna falni. A hátamon égnek állt a szőr tőle, és ösztönösen léptem egyet hátra. Utána viszont inkább dühös voltam magamra, hogy egy egyszerű ember így meg tudott ijeszteni, ha csak egy pillanatra is. A következő kérdésével pedig ismételten sikerült felhúznia.
-Neked nincs más témád a nekomimi mivoltomon kívül? Amúgy nem tűnsz túl meglepettnek a láttamra. Olyan, mintha már mással is találkoztál volna a fajtámból- böktem ki végül, amit meg akartam tudni. A köntörfalazás nem volt nekem való egy ilyen alakkal szemben.
Közben az is eszembe jutott, hogy én még nem mutatkoztam be neki, de úgy tűnt, ez nem zavarja különösebben. Tökéletesen elvolt a Cica-san megnevezéssel, én meg amúgy sem terveztem kiadni a nevemet egy macskaőrült alaknak. Ha túl sokat tudna meg rólam, akkor el kéne hallgattatnom. Nem kívánom akárkinek felfedni a kilétemet. Annak az lenne a vége, hogy kísérleti nyúlként használnának a tudósok. |
Harada Akito
Vigyorogni kezdtem, mikor hivatalosan is a barátjává fogadott. Így már rögtön egyszerűbbnek tűntek a dolgok. Biztos, hogy remekük megleszünk Cica-san Kettővel. -Akito. -válaszoltam, miközben még egyet léptem felé. Így már csak egy-két méter választott el minket egymástól, úgyhogy alaposan végigmértem. Eddig inkább macskaként tekintettem rá, de innen közelebbről azt is meg tudtam állapítani, hogy emberi csajnak is jó. Lehet, hogy a végén átveheti Cica-san Egy teljes szerepét az életemben.
-Mutasd a farkad. -néztem rá teljesen komolyan. Ennél azért nem próbáltam meg közelebb kerülni hozzá, úgyhogy önként kellett beleegyeznie a vizsgálatba. De mivel már barátok vagyunk, reméltem, hogy nem lesz vele problémája. Ha meg igen, akkor megoldom valahogy. Keresek valami nem halálos büntetést a számára, mondjuk elkábítom, vagy ilyesmi. |
Yoshida Hikari
Lemondóan sóhajtottam fel. Olyan érzésem volt, mintha a falnak beszélnék, de lehet, hogy még annak is több értelme lett volna, mint vele társalogni.
-Ha ennyire ragaszkodsz ehhez a barát témához, akkor legyen. Nekem igazán mindegy- vontam vállat. Mondjuk még a nevedet sem tudom.
Miközben beszéltem nem kerülte el figyelmemet lassú araszolása irányomba, de ilyen apróságokkal már nem is foglalkoztam. Bíztam a képességeimben annyira, hogy egy ember ellen meg tudjam magam védeni. Elképesztő, hogy mikre képes vagyok egy kis informácómorzsáért. A srác teljesen őrült- mondtam le újdonsült barátom elmeállapotáról.
-Ó, azt örömmel hallom, hogy nincs bajod a macskákkal, bár erre valahogy magamtól is rájöttem- lőttem el egy enyhe célzást az eddigi megnyilvánulásaira, de abban már nem is reménykedtem, hogy érteni fogja. Ha nem érdekelt volna annak a lehetősége, hogy más nekomimik is vannak rajtam kívül, akkor már rég leléptem volna. Ennyi fáradalmat nem értek számomra egy őrült tévképzetei. A Stray-ről pedig még mindig nem tudok semmit a pletykákon kívül. Egyre kellemetlenebb ez az éjszaka. Pedig az elején még azt hittem, hogy szórakoztató lesz Tokióba jönni. |
Harada Akito
-Tudom, hogy el akarsz menni. -sóhajtottam csalódottan. Mindig el akarnak menni, de nyilvánvaló, hogy nem fogom hagyni lelépni, mikor végre megtaláltam. Csodás lenne, ha mindketten itt lennének. -De lehetünk barátok. -oldottam meg egyszerűen az idegen-dolgot. Lehet, hogy így már benne lenne az ölelkezésben, meg még néhány klassz dologban, amit lehet a hozzá hasonló félig cicákkal csinálni. Megint megpróbáltam megközelíteni, hátha mostmár nem lesz olyan elutasító. Persze most lassabban, mint azelőtt, mert tényleg nem akartam, hogy elmenjen. Mire megtaláltam az első Cica-sant az erdőben, eltelt egy fél nap és el is tévedtem a fák között. Még mindig nem hagyott alább a lelkesedésem, és szerintem órák kellenek ahhoz, hogy ezek után lenyugodjak. -Szeretem a cicákat, szóval nem kell félned. |
Yoshida Hikari
Végre leállt a folyamatos piszkálásommal, amit elégedettséggel könyveltem el, bár éberségem egy cseppet sem csökkent. Egy ilyen macskamániákus személyből konkrétan bármit kinéztem volna, amit a két perces ismertségünk alatti három akciójával remekül alá is támasztott, nem is beszélve a most elhangzott két mondatáról... Szóval nem menekülhetek el, mi?- derültem magamban egy jót pszichopatának ható kijelentésén, amitől a régi énem biztosan sikítva rohant volna el. Ezzel szemben jelenleg nem éreztem különösebb félelmet, csupán a szórakoztató kategóriából a srác kezdett átcsúszni az idegesítő címkézésem alá. Egyetlen mondata ütött szöget a fejembe, és keltette fel érdeklődésemet. Úgy vettem ki a fogalmazásából, mintha nem én lettem volna az első nekomimi, akivel találkozik. Azt hiszem, ennek megpróbálok utána járni, bár nem tudom, sikerül-e értelmes beszélgetést folytatnom vele. Akaratlanul is mosolyra húztam a számat a helyzeten.
-Nem is futottam el, csupán arrébb léptem. Ez szerintem igazán lényeges különbség. A kérdésedre pedig azzal tudnék felelni, hogy általában nincs kedvem vadidegenekkel ölelkeznem. Ugye tudsz róla, hogy eléggé gyanús alaknak tűnsz?
|
Harada Akito
Mindig it oda-vissza voltam a macskákért, főleg azokért, akik egyszerre emberek is.Velük például dupla annyi jó dolgot lehetett csinálni, mint a sima cicákkal. Egy pillanatra megálltam, mikor felém kapott a karmaival. Újból visszaemlékeztem az első Cica-san karmolászós akciójára és úgy döntöttem, hogy nem akarom ma megint átélni. Főleg azért, mert majdnem megöltem szegényt, és azt még mindig nem hevertem ki igazán.
-Nem menekülhetsz, Cica-san. -ráztam meg a fejem, de egyelőre nem próbáltam meg újra elkapni. Hosszú még az éjszaka, bőven lesz időnk a barátkozásra. -Miért muszáj folyton elfutni, most komolyan? Mindig ezt csináljátok. -Számolni kezdtem közben, mennyi hely van még a lakásomban. Egy kisebb macska biztosan beférne még a többi közé, de ezekből a hibrid Cica-sanokból még egyet sem tartottam otthon és lehet, hogy speciális igényeik is vannak. |
A srác teljes mértékben ignorálta a megszólalásomat, és csak a saját kis álomvilágával volt elfoglalva. Válasz helyett inkább újbóli cicás rohamot indított, most már a megtisztelő -san utótagot is megszólításom mögé biggyesztve. Erre a támadásra már jobban fel voltam készülve, úgyhogy most gond nélkül jobbra suhantam ki kezei közül.
-Te egy őrült macskamániás vagy talán egy otaku lennél? -szegeztem neki a kérdést az első két opcióval, ami felmerült bennem. Még szinte be sem fejeztem a mondatomat, amikor megindította felém harmadik akcióját is. A macskafarkamra viszont sokkal érzékenyebb voltam, mint egy szimpla ölelésre, szóval most nem néztem el neki ilyen könnyen a tettét. Dühösen fújtam egyet, és felé kaptam majd' pengeéles karmaimmal, ami azért mégsem gyerekjáték, bár csupán elijesztésnek szántam a mozdulatot.
-Mi lenne, ha a barátkozás előtt leállnál az amúgy is értelmetlen próbálkozásaiddal?
Először viccesnek indult a dolog, de a macskafarkam piszkálásával betelt nálam a pohár, elvesztettem a jókedvemet. |
Harada Akito
Csalódottan vettem tudomásul, hogy a cica kivédte a támadásomat, azaz arrébb lépett, mielőtt elkaphattam volna. Mindig menekülnek, mielőtt rájönnek, hogy mégis csak akarnak velem barátkozni. Vállat vontam és újra felé vetettem magam. -Cica-san, legyünk barátok. -Amióta az első Cica-san eltűnt, nem találkoztam másikkal, úgyhogy örültem, hogy ma összefutottunk. Ezután megpróbáltam valahogy elkapni a farkát, hogy végre közelebbről is tanulmányozhassak egyet. Akira sosem engedte, pedig mindig is érdekelt, honnan jön ki, meg ilyenek. Meg sem halottam, amit mondott, le voltam foglalva a hajkurászásával. Egyszerűen tökéletes darabja lesz a cicagyűjteményemnek. |
Yoshida Hikari
Már épp arra gondoltam csalódottan, hogy a mai éjszaka is eseménytelenül fog eltelni, amikor váratlanul a sikátor sötétjéből egy hatalmas "Cica!" harci kiáltással vetette felém magát egy fiú. Többet a hirtelen támadás miatt nem tudtam róla megállapítani, hanem ösztönösen cselekedtem. Az utolsó pillanatban táncoltam el balra az ölelése elől. A mozdulatom következtében a kapucnim lecsúszott a fejemről, és teljesen láthatóvá váltak füleim, már amennyire a sötétben kivehetőek voltak. Csak ekkor jöttem rá, hogy macskafarkamat nem is rejtettem el mai kiruccanásom során. Emiatt kicsit dühös voltam magamra, de ami megtörtént, az már megtörtént. Figyelmemet inkább a különös fickóra koncentráltam, aki úgy tűnik, megőrült a látványomra.
-Hé, azért nem kell ám megveszni egy cicafaraktól! Jóravaló emberekre ijeszteni egy ilyen helyen... Hát nem tanultál ey kis jómodort? -fogtam bele az 'ismerkedésbe' a magam módján.
Legalább valami feldobja ezt az unalmas estét -gondoltam elégedetten. |
Harada Akito
Körbe-körben sétáltam a városban az éjszaka közepén, hátha végre történik valami izgalmas is. Egészen idáig borzasztó unalmas napom volt, sehol egy érdekes ember, vagy ilyesmi. Cica-san is eltűnt, vagy legalább is én nem találtam sehol, ami kicsit megijesztett. Mármint, tök jól szórakoztunk a múltkor, amikor összekarmolt, aztán dugtunk a zuhanyzóban. A csíkok még mindig ott voltak a hátamon és a mellkasomon, de igazából nem zavartak. Inkább szuvenírként tekintettem rájuk Akirától.
Éjfél körül szúrtam ki az első ismeretlent, aki igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Farka és macskafülei voltak, pont, mint Cica-sannak. Egyszerűen ellenállhatatlan vágyat éreztem rá, hogy közelebb kerüljek hozzá, szóval fogtam magam, és tárt karokkal rohanni kezdtem felé. -Cicaaa... -Akira ha jól emlékszem, nem igazán örült először a közeledésemnek, de egészen megbarátkoztunk a végére. Talán vele is így lesz, és bekerülhet a gyűjteményembe. |
Yoshida Hikari
Különösebb cél nélkül sétáltam a szinte koromsötét sikátorban, már talán éjfél is elmúlhatott, de csak most éreztem magam igazán elememben. Tokió városának fényei éppenhogy beszűrödtek erre, az átlagos emberek által messzire elkerült helyre. Mióta megérkeztem a fővárosba, vagyis kettő, talán három napja (nem tartottam számon az időt) lődörögtem mindenfelé. Nem tudtam, hol kezdhetném el a Stray nevezetű banda felkutatását, ezért a szerencsémre bíztam a dolgot. Ha a pletykák egy kis része is igaz, akkor előbb-utóbb csak belefutok egy tagba, ha sokat császkálok a környéken- fordult meg a fejemben a gondolat és azóta is aszerint cselekedtem. Nem volt kedvem átfogó keresésbe kezdeni, hisz ez a módszer sokkal viccesebbnek bizonyult. Olyan halkan lépdeltem, hogy szinte én sem hallottam saját neszezésemet. Fekete kapucnis pulóveremet egy mozdulattal mélyebben az arcomba húztam. Eggyé váltam a sikátor sötétségével, amiben az volt a legszórakoztatóbb, hogy én ettől függetlenül tisztán láttam mindent, míg mások vakon botorkálnának csak itt. Eddig nem csalódtam Tokióban, de ha hamarosan nem futok bele egyetlen érdekes egyénbe sem, akkor innen is tovább fogok állni, mivel csupán a vérszomjas bandáról terjedő hírek vonzottak. |
Shana
- Ez egy kicsit zavaros, de hagyjuk. - mondtam, és hallgattam tovább a mondókáját. "Vajon azért beszél ilyen furán, mert át van fagyva, vagy csak alapból ilyen?" ~ kérdeztem magamtól, de hiába vártam, nem kaptam rá választ. Amolyan költői kérdés volt... magamhoz.
- Tudok egy jó kis helyet. Biztos, hogy melegebb van ott, mint itt. De amúgy csak annyi fok van, hogy én egyáltalán nem fázok. - azzal levettem magamról a hosszú, fekete kabátomat, és a hátára terítettem. Majd megfogtam a kezét a forró kezemmel. - Nos... Azt mondják, hogy a végtagokon keresztül terjed jobban a hő. - bologattam. Azzal elkezdtem húzni magam után.
*/ Folyt. köv. Kávéház és cukrászda |
Ariwa Joseku
- Mert nem szoktam külső, vagy első benyomás alapján dönteni. Egyszerűen csak...mégis csak első benyomás alapján döntöttem. - Megzavarodtam egy pillanatra és megálltam, de azonnal tovább is mentem, mert nem éreztem a lábujjaim. - Nem folytathatnánk ezt a beszélgetést egy melegebb helyen? - Összekoccantak a fogaim, valószínűleg az agyam is lefagyott. Legjobban egy nagyon meleg helyre vágytam, valami éjszakai kávézó, ahol kevesen vannak. - Hány fok van? Mert úgy érzem megfagyott a taknyom is. - Prüszköltem. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
