|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 18:29 - |
 Tokyo egyik sötét zugába érkeztünk, ami az ide tévedő "Külsős" számára csak egy egyszerű, vaksötét hely. De ez annál többet rejt. Itt szokott gyülekezni ugyanis a Stray nevezetű "huligán" banda, hogy kieszeljék legközelebbi akciójukat, mely során lehet, hogy akár a Te életedet mentik meg, de az is lehet, hogy Te esel áldozatul kardjuk pengéjének. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Shana
- Soha nem dolgoztam csapatban. Én, mint a Stray tagja? - néztem rá kérdőn és meglepetten. - Egy dolgot árulj már el: miért bízol meg bennem? Most találkoztunk először, te meg már rögtön azzal kezded, hogy miért nem állok be Tokyo leghírhedtem bandájába, ami tényleg a legbizalmasabb körülmények közt működik. - itt rövid szünetet tartottam, majd nagy levegővel folytattam. - Egyébként. Igazad van. Akiket én ölök, tényleg nem a jók csapatához tartozásnak. Egy ember se kívánja, hogy egy tomogara ölje meg. - mondtam belegondolva. - De a Stray-ből róluk biztosan nem kapok információt. Azért vagyok itt, hogy megkeressem őket. Ha úgy vesszük, ez a munkám. |
Ariwa Joseku
- Nekem úgy tűnt, akikre vadászol, azok...nagyon nem jók nekünk. Senkinek se. A Stray bandának vannak a legjobb információ forrásai. Néha benézhetnél, ha érdekel valami. - Ne kertelj, Jo! Mondd csak ki. - Őszintén szólva... - nyeltem egyet. - Csak egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha te is ott lennél közöttünk. Úgy értem... - passz...ebből nem jövök ki jól. Elrontottam, mert nem gondolkodtam. - Szeretném tudni, hogy te hogy látod a helyzetet. - Fejeztem a mondandómat, majd leszegtem és a földet bámultam. Azt se tudtam már merre megyek. |
Shana
- Mindössze annyit hallottam, amennyit híresztelnek. Sokan vanank, de szervezetlen banda. Ennek elelnére annira jól megértik egymást, hogy eddig egyetlenegy tag adatai sem szivárogtak ki a rendőrséghez. - magyaráztam telejsen úgy, mintha éppene gy tomogara, egy fáklya vagy egy mistes jelelmvonásait kántálnám már kitszázmilliomodszorra. - Tokyóban mindenki retteg tőlük, mert nem csak hogy lopnak, hanem ölnek is. Nos... Nagyjából ennyit.
Kicsit meglepett a gyors bizalmassága. Körülbelül vagy fél órája ismerhetjük egymást, ő pedig már most sugdolózik, és mesél arról a bizonyos bandáról. Illetve a szavaiból azt vettem ki, hogy mesélni fog. |
Ariwa Joseku
Mikor mellém ért, közelebb léptem hozzá és halk hangon beszéltem hozzá. - Szóval a Stray-ről eddig mit hallottál? Azonkívül, hogy a tagok rabolnak azoktól, akiknek van. És azonkívül, hogy nem minden rosszak. - Az utóbbit tőlem. - Arra gondoltam, hogy talán azt gondolod, hogy valami bűnöző banda vagyunk és csupa szuper lángelméből állunk, akik elakarják foglalni a világot és sorozat gyilkosok bűntudat nélkül. Szóval...csak mondtam, hogy nem is olyan rosszak, mikor lazítani szoktunk. - Erős lánynak tűnt, pont egy ilyenre volt szükségünk. Mármint jó lett volna nekem, fogalmam sincs a többieknek mi jó. Talán félnek, hogy minél többen leszünk, annál átláthatatlabb lesz és egyszer megjelenik egy áruló. |
Shana
Kérdőn néztem rá. "Most miről beszél? Vagy beszélünk? Valaki magyarázza már meg, mi van itt, mert nem vágom. Hova keveredtem? Pedig én csak egy nyugis sikátort kerestem. Erre mit találok? Valami rébuszokban beszélő, Joseku nevű egyént, egy nekot, egy pasit, aki macskaimádó - szerencsére az utóbbi kettő már észrevétlenül felszívódott köreinkből -, valamint egy idétlen embert, aki fél a nekoktól. Mi jöhet még?"
- Mi van? Milyen tagok? Valaki magyarázza már meg... - motyogtam, de azért követtem. Hátha így kapok valami értelmes indokot mindenre. Hátha. Mondjuk így előre láthatólag semmit nem fogok találni, na de mindegy. Mentem Joseku után. |
Ariwa Joseku
- Köszönöm. - Halvány meghajlás kíséretében elmosolyodtam. - Nem minden tag, olyan rossz, mint amilyennek mondják őket. Ha érdekel...megmutatom. - Vontam meg a vállam lazán, még is titokzatos mosoly játszadozott az arcomon. Volt egy tervem, amúgy tesztelni akartam. Egyébként is unatkoztam, velem is megcsinálták már. Csak kipróbálni...elvezetni egy helyre és letámadni. Tiszta sor. Remélem, nem veszi túl komolyan. El kéne sütnöm egy viccet közben...ha mosolyog, akkor még van remény, hogy túlélem. |
Shana
Nem igazán értettem, miféle reakció volt ez Joseku részéről. Már készültem volna elrántani a kezemet, mikor váratlanul elengedte magától. Na jó, figyelek. De amúgyis figyelnék. Ha nem figyelnék a körülöttem levőkre, eddig szerintem már nem is lennék. Na mindegy.
- Először is nem ölelgetett, hanem csak úgy a nyakamba szökött, mert megijedt egy macskától. Azaz nekotól. - mutráztam. - De amúgy hatásosabb volt az én verzióm, mint a tiéd. Ha könyörögni kezdtem volna neki, ég mindig a nyakamon lógna. - tettem karba a kezem. - De jól, akkor legyen. - odafordultam az ismeretlenhez, aki az előbb még rajtam akaszkodott. - Elnézést kérek, hogy hasbarúgtam. Vagy rúgtalak. De nem kell megjijedni egy nekolánytól. Te sem vagy emebr. Igazán tisztában lehetnél azzal, hogy a nekok beszélnek. |
Ariwa Joseku
Megfogtam Shana karját és csalódottan engedtem el, mielőtt elrántotta a kezét. El kellett érnem, hogy figyeljen rám. Felsóhajtottam és zsebre tettem gyorsan az egyre elhidegülő kacsóimat. - Na...elég volt. - Morogtam. - Jól van, a te megoldásod gyors, és egy időre megoldja a problémát. De hosszú távon nem kifizetődő. Szóval értesd csak meg vele, miért nem lehet ölelgetni. - Magyarázatot vártam tőle. Nálam soha nem volt olyan, hogy csak úgy. Mindennek értelme. |
Shana
Nagyokat pillantottam Josekura. Ez most komoly? Könyörgéssel akarja leszedni rólam ezt a monstrumot? Szerintem még ő se gondolja komolyan, nemhogy ez a rám akaszkodó valaki. De mégis komolyan gondolná, akkor már miért nem térdel is le előtte? Basszus.
- Köszönöm szépen a nagylelkű segítségét kedves uram, de szerintem ezzel nem megy semmire. - mondtam egy pofát vágva. Azzal fogtam magam, és hasba rúgtam a rajtam csüngő illetőt.
- Ember. Illetve nemember. Mássz már rá valaki másra, és ne engem idegelj! - mondtam, azzal hasbarúgtam, és valahogy levakartam magamról. - Akkor erről ennyit... |
Ariwa Joseku
- Halálosan fenyegetsz valakit - úgy döntöttem, hogy valamilyen módon segítek. - Uram, szálljon le a hölgyről, vagy pedig bánthatja egyes testrészeit. - Mosolyogtam ártatlan arccal és vártam, hogy történjen valami. Éreztem, ahogy kipirosodik az arcom és a szél odalba lökött. Megigazítottam a sálamat, és újra megszólaltam. - Jó, nem fogjuk bántani egymást, csak...tudja, nem illik más nyakába ugrani, ha megijedünk, akkor se. Ha én megijedek és valaki nyakába ugranék, akkor... - nem is tudtam mit mondani. - Csak kiáltsa el magát, hogy segítség és rohanjon a következő sarkig. - Tanács osztogatásban sosem voltam jó...valószínűleg azért, mert én odavágnék bárkinek, aki meg mer ijeszteni. |
Shana
- Szállj már le rólam ember! - törtem ki, mikor a nagy monstrum a nyakam ba ugrott. - Illetve nem ember, de aza neko normális kéne legyen neked is. - mondtam. De áá, mozdulni se tudtam, alig kaptam levegőt ettől az izompacsirtánaka szorításától. Legalábbis mellettem egy hatalmas terminátornak tünt. Jesszus. Megpróbáltam levakarni magamról, de nem ment.
- Segítenél? - mormogtam a másiknak, illetve mostmár tudom a nevét, szóval Josekunak. Nem hiszem el.
- 5 perced van lemászni rólam, különben felnyársallak. - zsaroltam meg a rám ugrott idegent. Kész, neekm elegem van, vége a türelmemnek. |
Akira
- Takarodj! - Nyávogtam, majd jóval távolabb húzódtam tőle. - Mit akarsz?! - Kezdtem el remegni, de eszembe ötlött valami. Egy jó ötlet. Leugrottam a tetőről, és sikreresen pofára estem. - Miért pont én? - Gondoltam kétségbe esve. Gyorsan talpra álltam, és hipersebességgel elszaladtam az erdőbe, majd ott észrevettem egy kiásott üreget, ami elég mély volt. Beugrottam a lyukba, és csendben vártam, reménykedve, hogy nem talál meg.
/Gondolom most az erdő helyszínen folytatjuk/ |
Akito
Oda sem figyeltem a mellettem lévőkre, csak a kis kedvencem érdekelt. -Nem tudsz lejönni, Cica-chan? Semmi baj, drágaságom. Majd én felmegyek érted. -Elkezdtem felmászni valahogy a kerítésre, hátha le tudom valahogy venni őt onnan. Pedig kifejezetten értelmes kis négylábúnak...vagy kétlábúnak tűnt, akárhonnan is nézzük. De persze nem először szedek le cicát a magasból, sokszor történik ilyen. Félnek lemászni...Nem is értem, miért rohannak el mindig. -Kéne ide egy létra, Cica.chan. Ne nézz le, mindjárt ott vagyok, ígérem. Utána játszunk egy jóóóót. |
Joseku
- Hát oké... - félrefordított fejjel figyeltem a jelenetet. Eléggé csalódott voltam, az én képzeletembe a krimikben szereplő bandákhoz hasonlított a Stray, de jobban megnézve, csak egy csapat fiatal vagyunk, akik lopkodnak, meg...rosszabb dolgokat csinálnak, de semmi szervezettség. És ettől retteg az egész város. A fiú, aki Shana-de-jobb-lesz-ha-nem-szólítasz-meg nyakába ugrott még furcsább volt. - Hali. - Köszöntem halkan neki. |
Katsorou:
Üdvözlöm...? Basszus. Milyen öregnek nézek ki? Végignéztem magamon, de még mindig az a fiatal testecske nézett vissza rám, mint mindig. Hát hello, szia jóképűkém. Bár igaz, hogy nem látom az arcod, de a tested tökéletes. Na de. Egy kissé eltértem a tárgytól. Eeennyiiii? Egy köszönés? Ennyire méltata az emberiség? Hát ez nem ér. Ch. És ekkor belibbent a képbe macskás pajtink aki a macskáját kereste. Felemeltem a tekintetem a háztetőn üldögélő macskára ami megszólalt. Oh, legalább életjelet ad magáról. De várjunk... A macskák mióta beszélnek...? Tágra nyíltak a szemeim és riadtan vetettem rá magam arra az idegenre, akivel az társalgott, akinek az előbb bemutatkoztalm - Ments meg... - mondtam riadtan és szorosan öleltem át, hogy mozdulni se tudjon. Beszélő macska. Itt a világ vége. Minddmeghalunk. Jön a Sátán és megesz minket. Oh, nagy 'kami-sama ments meg és ne engedd, hogy a nagy ghoul-senpai megegyen. Kétségbesett arccal néztem körbe, de a palikát nem engedtem. Bár az is megeshet, hogy nem is palika volt. Nem néztem meg jól. Mindegy. A lényeg az, hogy emberi falnak szolgál és megvéd, hátha a beszélő macska izé rám akarna támadni. |
Shana
Kicsit meglepődtem, amikor egy abszolút ismeretlen nem ember csak úgy szimplán odajött, és kezet nyújtott felém. Egy darabig furán bámulhattam rá. nem nagyon voltam megszokva az ilyesmikkel. Sőt.
- Hát... Ööö... Khm.... Üdvözlöm. - makogtam. Próbáltam udvaris lenni. De tényleg szokatlan volt, hoggy valakivel, akit még soha nem láttam, ilyen egyszerűen szóba álljak. Na mindegy. Kezet ráztam vele. Majd visszafordultam a másikhoz, akit ezek szerint Joseku-nak hívtak.
- Nekem nincs nevem. De ha muszáj, akkor szólíthatsz Shanának. - mutatkoztam be egy kicsit szokatlan módon. - Egyébként ne szokványos, égő fáklyára gondolj. A fáklyák abszolút hidegek. Formájuk olyan, mint az emebreké, de csak tárgyak. - magyaráztam neki a fáklya szó értelmét kissé hűvös hangnem ben. Nos... Nem szabad semmiféle érzés vagy valami kössön se az emberekhez, de főleg nem a fáklyákhoz. A fáklyák egyszerű élettelen eszközök. Úgyis eltűnnek. |
Akira
- Majd ha fagy! Amíg te itt vagy, nem megyek le! - Kiáltottam. - Mi a fenét akarsz? Én nem egy sima macska vagyok, akit csak úgy ölelgethetsz! Hagyj békén! - Jelentettem ki, közben a többieket figyeltem. Semmi kedvem nem volt lemenni, hogy aztán azt csináljon velem, amit akar. Kitudja, lehet, hogy meg akart erőszakolni...Sőt. Biztos? Á, nem kockáztatok, inkább fenn maradtam, és hallgattam a többiek beszélgetését.- Egyébként, miről is van szó? - Kérdeztem a kis társaságot, még mindig macskaként ülve a ház tetejéről. |
Akito
-Cica-chan! Hova mész? -rohantam mostmár tényleg egy macska után. Aztán megálltam a többiek előtt, mert észrevettem egy új tagot. Őt még nem igazán láttam a környéken, a színváltós hajúval egyetemben. Hozzájuk nem is nagyon akartam most közelebb menni. -Nem láttátok a cicámat? Kb ekkora, aranyos fülei vannak, meg szép hosszú farka. És kicsit kapálózik miközben az ember megôleli. De ezen kívül nagyon aranyos és szelíd. -Közben ahogy nézelődtem, megláttam a kis drágát egy ház tetején. -Hát megvagy, Cica-chan. Gyere le hozzám -cuppogtam neki. |
Joseku
- Aha. Néhányuk tényleg tiszta komika. - Vontam meg a vállamat és közelebb léptem, nem bírtam nyugton maradni a hidegben. Folyamatosan toporogtam és azon agyaltam, hogy milyen király már a hajszín változtatás másodpercek alatt. Jól állt a lánynak. - Joseku. - Hosszabban nem akartam bemutatkozni, nehogy egyik feljelentésnél kiderüljön a nevem. Miért nem mondtam valami király álnevet? Mondjuk Acélököl, vagy Ütöttazutolsóórád. Vigyorogtam, majd visszakérdeztem. - És te ki vagy? Egyébként jól esne egy fáklya melege. - Szinte biztos voltam benne, hogy nem arra a fáklyára gondol, hanem valami...valami másra, mint a Stray. Lehet, hogy ezek a fáklyák olyanok mint a punkok, vagy ilyesmik. És ő meg jelen esetben valami anti-punk üldöző lehet. |
Katsorou:
Némán bolyongtam a város elhagyatottabb részein. Nem már vagy két hete és kezdett elhatamasodni rajtam az éhség, így inkább kerültem az embereket, hogy elkerüljem az esetleges baleseteket. Zsebre vágtam a jobb kezem és kutakodni kezdtem a zsebemben. Phuj. Használt rágó. Miért van a zsebemben használt rágó...? Nem is tudom megenni, vagy mi rákomat csinálnak ezzel az emberek. Undorító... Phuj. Megálltam egy kereszteződésnél és körbepillantva átballagtam a másik oldalra, mire a "perverz!" szó ütötte meg a fülem. Most valakit éppen megerőszakolnak, vagy csak szimplán gyökér és ordibál feleslegesen. Mondjuk ha valakit éppen erőszakolnak, akkor abból csak jól jöhetek ki, mert engedélyezve van az elkövető felfalása. És még én leszek a hős megmentő is. Hehe. Gyorsabb léptekben elindultam a kiáltás irányába, de csak egy csapatnyi emberbe akadtam egy sikátorban. Eh. Ez. Elkeserítő. Nem baj. Megvárom míg az egyik neki esik a másiknak azt' nyami-nyami és tele lesz a pocakom. Addig is némán ácsorogtam a sikátor szélében és a fejem billentgetve méregettem a többieket. Az ott egy macska, az ott egy másik macska, az ott egy szőke gyerek - vagy barna? - eh... nincs erőm mindegyiket leelemzni, így inkább odalibbentem hozzájuk és széles vigyorrral az arcomon kezet nyújtottam az felé amelyik az előbb még valami fáklyát emlegetett - Hali - köszöntem csengő hangon és vártam, hogy kezet rázzon velem. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
