|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.20. 15:51 - |
 |
[31-12] [11-1]
Cole Downer
Megálltam egy pillanatra, majd újból Josh felé fordultam. -Nem kifejezetten, inkább a hatósági köre vagy mije aggaszt. És utálok úszni. -Vagy hogyan is kell mondani, mikor civilben nem félnél valakitől, de amúgy mivel a felettesed, igen? Eredeti nyelven sem tudom magam sokszor kifejezni. Az anyuci szeme fényére szintén nem tudtam, mit válaszoljak. Csak egy egészen kicsit látom többször, mint apámat, átlagban véve. Egészen biztos, hogy a nővéreimet jobban szereti. -Én csak egy egészen apró szívességre kértelek, de te nem voltál hajlandó megtenni. Ez az oka annak, hogy elkértem a mobilodat. -vázoltam fel neki a helyzetet röviden, ha már egyedül képtelen értelmezni. |
 Joshua Derveux
- Mert szóban nem megy? Mi van veled, tán félsz egy nőtől? - vigyor kúszott fel az arcomra, de jól tudtam, hogy milyen félelmetesek is tudnak lenni ha akarnak. Első pontként azt jelölném meg, hogy volt olyan barátnőm aki azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom. Nem kell mondanom, hogy jó sokáig nem is léptem le mellőle - nagyjából addig, míg meg nem csalt. Második helyre pedig a kövér nő verekedte fel magát azzal szó szerint, hogy úgy megcsapott hogy monoklis lett a képem.
- Nem tudom, hogy kinek nézel aranyom, de hogy nem vagyok a csicskád az számomra teljesen biztos. Majd ha anyuci szeme fénye akar valamit, azt megteszi saját magának. - Keal volt az aki mindig ezt hangoztatta felém, mert mint legkisebb gyerek a kezdekben mindent a seggem alá raktak és játszhattam az agyam, mint valami kiskirály. Aztán persze múltak az évek és ezzel együtt anyuci kedvencéből lesüllyedtem egy népes kis család legfiatalabb tagjává. A mai napig emlékszem arra, milyen csatákat vívtunk az utolsó szelet húsért. Bár ez addig működött, míg apám véletlen el nem törte Nei karját - amit így utólag visszagondolva sem tudom elképzelni miként tudta megtenni teljes véletlenségből. Bár az is igaz, hogy nem minden fán terem még egy olyan emeletes barom, mint az apám. Anyát soha nem értettem, hogy mégis miként bírja ezt a huszon akárhány évet apám mellett. |
Cole Downer
-Mégis csak értesítettem az edzőt. Egyetlen sms volt, de ha akarod, akkor az egy dollárt még mindig oda tudom adni. -vontam vállat. Ha akarja, biztos megnézi, úgyhogy nem volt titok, mit küldtem kinek. Ezt így akár egy köszönömnek is veheti. -Így nem kell majd neked elmenned. -Mert igen, először őt akartam elküldeni, csak nem volt olyan kedves, hogy elmenjen az uszodáig. Ha én megyek, akkor meg nem tudom azt mondani, hogy beteg voltam, és azt meg talán mégsem lenne jó elmondani, hogy az igazgatóiban töltöttem a franciát. Már csak azért sem, mert az edzés nagyjából fél nappal később kezdődött, és ha van kedvem, simán elmehettem volna. Mivel Josh-sal végeztem, biccentettem egyet és elindultam a szobák felé. Hogy mit akartam csinálni, hát, arról fogalmam sem volt. |
Joshua Derveux
Ahogy gondoltam, Cole utánam is sietett, viszont nekem addig volt időm a szeme dörzsölgetni, na meg persze a könyvem hátlapját elolvasni. Nem túl sok mindent árult el, legnagyobb szerencsémre. Borzalmasan utáltam a spoilereket, mégis mindig elolvastam a könyvek utolsó mondatát. De hogy miért, azt megmondani nem tudtam volna. Nem is emlékszem, melyik könyv volt az aminek az utolsó mondatát egy olyan karakter mondott ki akit eltűntnek hitt mindenki a sztoriba és az egész történet arra épült, hogy őt vajon élve vagy halva találják meg. Mondanom sem kell, mennyire lettem ideges magamra mikor lelőttem az egész könyv össze poénját.
- Minek kellett a telefonom? - tartottam jobb kezemben a megnevezett tárgyat, és Colet figyeltem. - Remélem nem basztad el az egyenegem sms-ekre - bár nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt képes lett volna rá, de tekintve azt, hogy a srácot a tipikus páwa fiúk közé soroltam még ki is néztem belőle, hogy mégis képes rá. |
Aimee Tyson
- Igen, orrpiercinget - bólintottam és felnevettem az arcát látva - Nyugi, csak el kell velem jönnöd. Semmi más. Nem foglak rábeszélni se fültágítóra, se semmire. Pedig tiszta menő lennél egy ilyen kis piciképvel - mutogattam majd rápislogtam - Mondjuk lehet csak az olyanoknak jönnél be, mint én... szóval ez számodra nem biztos előnyös tekintve, hogy nem tűnsz se emonak, se hippinek, se rockosnak, se gothnak és se ezeknek a furcsa kombináiójának.
A zsebembe nyúlva előhalásztam a kulcsaim és kinyitottam a szobám ajtaját.
- Bejössz? - néztem rá és beléptem az immáron nyitott ajtón - Ha siettetsz akkor bezárlak mikor jönnél ki a szobából - összevontam a szemöldököm, de a vigyort nem tudtam eltűntetni az arcomról. Ledobtam a táskámat az ágyamra, amin most igen nagy rendetlenség volt. Úgy terveztem, hogy összepakolok, de a végén csak annyi lett az egészből hogy minden ruhám kiszórtam az ágyamra. És otthagytam. |
Cole Downer
-Orrpiercinget? -kérdeztem vissza bizonytalanul. Lehet, hogy nem én vagyok erre a megfelelő ember. Mármint, én nem értek a piercing-divathoz, és hasonlókhoz, remélem, hogy észre vette. -Hát ha biztos vagy benne... -Azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan állna nekem egy tetkó. Talán ha le lehetne szedni, csináltatnék is egyet. És fáj is, úgyhogy...kilőve. És mellékesen pedig, valószínűleg Aimee sem szalonba akar menni éppen, hanem valami kisebb boltba. Jaj, de nem bírom nézni az ilyesmit. -Na, pisilj már. -A focicsapatban lézengő titkos buzikról egyszerűen nem akartam többet hallani. Így is folyton erre fogok gondolni, ha meglátom őket. Az úszócsapatunk viszont más, ott tényleg mintha lenne egy-kettő. Ezt viszont jobb lenne nem megemlíteni senkinek, mielőtt azonosítanak velük, vagy valami. |
Aimee Tyson:
- Bonyolultak vagyunk mi nők, tudom. Az öltözőben fentálló hiearchiát viszont még én sem értem, szóval neked sem kell értened - vigyorogtam Colera és kikerült egy hirtelen elém kerülő tizedikest, aki úgy döntött megáll előttem és beköti a cipőfűzőjét. Szerencséjére kivételesen időben észrevettem és sikeresen hárítottam a 'támadást', tehát nem estem hasra szegény szerencsétlenben. Beértem Cole mellé újból és dobtam egyet a frufrumon. Ha már át akarom festetni, szerintem új fazont is vágatok mert már kezdem ezt unni.
- Uh, el kell velem jönnöd orrpiercinget venni. Kell valami jó színű - igen, ha egyszer már van társaságom akkor már mindenhova el fogom rángatni. És az ékszerbolt sem kivétel. Majd max. kap tőlem cserébe egy fagyit vagy amit akar. De valakinek meg kell mondani milyen orrpiercinget vegyek, mert nem elég a saját véleményem. Egy kívülálló véleménye pedig milliókat ér. Bár eddig csak annyit tudtam meg az én kis világomtól különbözőktől, hogy az orrpiercing undorít és hogy semmi értelme nincs. De nem baj.
- Amúgy meg nem tudhatod, hogy ki meleg. Lehet van a focicsapatban csak te nem tudsz róla - vigyorogtam rá gonoszan és felléptem a lépcsősor első fokára. |
Cole Downer
-Ahaa...-bólintottam elgondolkozva. Szerencse, hogy nálunk nincs ilyen öltöző-hierarchia. Jó, persze néha előfordul, hogy valakit bezárnak az egyik fülkébe, vagy esetleg fejen dobnak boxerrel, de amúgy általában kijövünk egymással. Oldalra pillantottam, mikor Aimee olyan furán kezdett el nézni rám. -Szerencsére nálunk nem igazán vannak buzik. Érdekes is lenne, ha olyat bevennének a csapatba. -Beleborzongtam a gondoladba, milyen lenne, ha egy buzi megbámulna, miközben öltözöm. Húú. Maradjunk a lányoknál. Ezek után inkább próbáltam arra gondolni, hogy mit kéne beszereznem a boltból. Persze az édességeken kívül, mert alap, hogy ilyenkor veszek három zacskónyi csokit, gumicukrot és hasonló kevésbé egészséges élelmiszerfélét. Gondoltam, akkor a szobák felé megyünk, úgyhogy bekanyarodtam a lányok folyosójára. |
/Aimee - ? kör lezárva, bocsi. ono/ |
Aimee Tyson:
Némán bóklásztam a folyosókon, mert egyszerűen már nem bírtam egyhelyben maradni. Az egyik kezemben valamelyik kötelezőm tartottam és elmélyülten elemeztem az oldalszámokat a jobb sarokban. Konkrétan ennyire érdekelt a kötelező, de jól nézett ki a kezemben a nyitott könyv. Főleg így összekötött hajjal. Nagyjából úgy nézhettem ki mint valami stréber lány. Egy nagyon fura stréber lány ACDC-s felsőben és minden irányból szakadt nadrággal. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy egyáltalán miként marad rajtam ez a nadrág, mert nagyjából három szál választotta el attól, hogy elszakadjon az egész. Divattervezőnek sem kell mennem... Mivel a könyv végig a kezemben volt és a lapokat bámultam csak fél szemmel tudtam figyelni a folyosó akadályaira. És ez meg is hozta gyümölcsét. Először az automatának mentem majdnem neki, majd a szekrényekhez érve keresztül estem egy lábban vagy valami ahhoz hasonlóban. Szerencsére nem voltam olyan béna, hogy orra essek, de azért a könyvet sikerült kiejtenem a kezemből. Vettem egy mély levegőt és előreléptem párat, hogy összeszedjem magam és vissza nyerjem az egyensúlyom - Bocsi - néztem hátra fél szemmel az illetőre akiben majdnem elestem. Nem néztem meg olyan jól szóval így hirtelen még csak a nemét sem tudtam megállapítani. Bár káv volt nála. Azt bezzeg egyből kiszúrtam. Körbenéztem a folyosón és a könyvemet kezdtem keresgélni. Természetesen nem találtam meg. Ugyan miért is találtam volna meg? Biztos beesett az egyik szekrény alá... Sóhajtottam egyet és megvakartam a tarkóm. |
 Hétfő délután volt, vége az utolsó órámnak is. A mai napon először egy kis időre kisütött a nap, és próbáltam végig ablak közelében maradni, hogy egy kis ideig legalább élvezzem a jóidőt. Kevés diák lézengett már a folyosón, és ezt örömmel konstatáltam, mert sosem bírtam mikor reggel tolakodnom kell ahhoz, hogy eljussak a szekrényemhez. Ismerős mozdulattal elcsavartam a zárat. Kinyitottam a szekrényt, majd bedobtam a könyveimet, és kb. ugyanilyen sebességgel becsaptam a szekrényajtót, és megpördültem. Elindultam a kihalt folyosón a kávéautomatához, ahol szinte minden nap veszek magamnak kávét. Kiéhezve vettem magamhoz a napi koffeinadagomat, majd komótosan kezdtem elindulni visszafelé. Nekidőltem a szekrénysornak, majd kinéztem az ablakon. Egyre hűlt a levegő, ahogy a hátam hozzáért a hideg szekrényajtóhoz kirázott a hideg. Egy kis melegséget nyújtott, ahogy belekortyoltam a kávémba. |
Aimee Tyson:
- Oh, hát akkor én régebb óta járok ide - néztem hátra és a megfelelő emeleten elindultam előre a folyosón. Pontosan még nem tudtam, hogy melyik az én szobám, így folyton néztem a számokat az ajtókon. - Én két éve járok ide és bánom, hogy nem felvételiztem alapjáraton is ebbe a suliba - vontam meg a vállam és megálltam a szobám ajtaja előtt. Ilyenkor bánom, hogy nem hoztam a táskám. Le kellett pakolnom a könyveket a földre, majd a zsebemből - amit mellesleg én varrtam rá a nadrágra, mert nem volt rajta eredetileg - előhalásztam a kulcsokat és kinyitottam az ajtót - Één... Művészet töri és modell szak - feleltem és lenyomtam az ajtó kilincsét és felkaptam a könyveim - Fura kombó, de hát ez van. És te? - néztem rá és belépegettem a szobámba, szinte azonnal ledobva a nehéz könyveket az ágyra - Eh... Hát többet sem veszek ki ennyi könyvet egyszerre...
/folyt. köv. 1. szoba gondolom én. ~/ |
Alex Hayes
Megvontam a vállam. Ha Aimee tényleg ilyen harcias, nem próbálnám meg "sírölni" a seggét. Meg alapból sem, mert mégis ki csinál ilyet? Na jó, mindenki...-Tavaly év eleje óta. -Igen, az a bizonyos első év...Nem lesz a kedvencem soha. Kissé letörten, baromi szar jegyekkel iratkoztam át, de szerencsére sikerült átmennem mindenből év végén. Idén is meg fogom oldani valahogy. Amíg nem vagyok halálos beteg, elméletileg van értelme az életnek. Kivéve, ha nincs...Egy darabig azon gondolkoztam, mit kérdezzek, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjek. -És te..?...ööm... -dünnyögtem elgondolkozva. Ha nem is jut eszembe semmi, legalább azt értékelhetné, hogy próbálkozom. -Milyen szakos vagy, mellesleg? -Ha jól emlékszem, nincsenek közös óráink, úgyhogy valószínűleg nem irodalmas, mint én. De ki tudja, én sem tűnök annak. |
Aimee Tyson:
- Dehogy - csóváltam meg a fejem és rámosolyogtam. Hallgat és még beszélni sem szeret, szóval a szavamba sem vág bele. Háhá - Te is végzős vagy? Ezt se gondoltam volna - lépegettem előre, de szépen el is mentem a lépcső előtt amin fel kellett volna menni. Így hát megálltam, hátráltam párat és elindultam felfelé a lépcsőn. Közben pedig figyeltem, ahogy figyelnek az emberek - Én nem tudom, hogy mi az isten ilyen érdekes rajtam... a hajamon kívül természetesen. Amúgy tök átlagos vagyok, ha meg a seggem stírölik akkor hozzájuk vágom valamelyik könyvem - néztem hátra összevont szemöldökkel két tizedkis srácra, meg egy lányra akik inkább sietősre vették a tempót lefele a lépcsőn - Ch... - nevettem fel és tovább másztam a lépcsőkön felfele. Fuh basszus... Mindig elfelejtem milyen magasan van a szobám, vagyis szobánk, mert már a szobatáesam is ismerem - Hány éve jársz ide? - ezt a kérdést azért is tettem fel Alex-nek, mert én se járok ide első óta. A középsulit máshol kezdtem, csak később irítkoztam át ide... És azért ő is beszéljen ne csak én. |
Alex Hayes
Tényleg nem néztem volna Aimeet végzősnek, ami azt illeti...-Én is -biccentettem felé. Még egy érdekes kis közös tulajdonság. Ami pedig engem illet, néha én magam sem tudom, hány éves vagyok. Néha úgy viselkedem, mint egy óvotás, pedig már egy éve ki kellett volna járnom a középsulit. Előfordulnak ilyen balesetek. Nem mondanám, hogy zavart a beszédessége, sőt, simán elhallgatom addig, amíg nekem nem kell megszólalni. -Nem gond. De ugye nem bánod, ha tényleg inkább csak hallgatok..? -Közben elhaladtunk jópár diák és tanár mellett, úgyhogy a szokásos semleges pillantások helyett néhány igencsak kíváncsi tekintetet véltem felfedezni magunk körül. Ezt lehet, hogy Aimee-nek és az ő extrém külsejének köszönhetem, vagy talán amiatt viselkednek így, mert látszólak együtt megyünk valahova. Hmm. |
Aimee Tyson:
Alex-szel a nyomomban lépegettem végig a folyosókon. Hát valóban. Nem volt épp beszédes - Hányadikba jársz? - pillantottam hátra rá a vállam fölött, de ennek csak az lett az eredménye, hogy majdnem pofára estem egy kisebb púpban a talajon. Persze időben reagáltam és az egyik lábammal kiékeltem magam, így megtámaszkodva. Ha nem lennék, esküszöm, hogy ki kéne találni... - Én negyedikes vagyok mondjuk - igazítottam meg a könyveket a kezemben és folytattam az utam a szobám felé - Röhej, mert eddig konkrétan mindenki másodikasnak nézett. Bár mondjuk az is igaz, hogy felnőttnek sem nézek ki... - itt néztem végig magamon és a smyles nadrág meg is győzött arról, hogy azoknak van igazuk, akik fiatalnak néznek. De hát van ilyen. Gondolom... - Rólad viszont nem tudom eldönteni hány éves vagy - néztem újból hátra Alex-re - Ja és bocsi. Szeretek beszélni, te meg jó hallgatóság vagy, szóval még fogok kevésbé érdekes dolgokról pofázni feleslegesen, már ha nem zavar - nevettem fel és visszafordítottam a tekintetem a padlóra, ami nem rég gonoszul elárult. |
Cole Downer
Elvigyorodtam. Hogy én, normális? -Csak azért csinálom, hogy nehogy meggondold magad. Amúgy ki szoktam lógni. Ha ügyesen csinálod, nem kapnak el. Egészen belejöttem a dologba, ha már itt tartunk. -tettem hozzá. Az igazgatói felé indultam, hogy megszerezhessük a kikérőket. Mondjuk mire megkapjuk, lehet, hogy inkább a sütizés lesz aktuális. Persze még nem volt hideg, de hát mégis csak egy őszi estéről beszélünk. És így legalább nem piára költöm el az utolsó dollárjaimat. Mondjuk még telne belőle egy-két dologra, de eddig betegesen őrízgettem a kártyámat, mert mi van, ha egyszer nagyobb szükségem lesz erre a kevésre is? Szóval akkor irány a cukrászda...
(folyt köv cukrászda, ohh de romantikus, Ayu :$) |
Ria Ashwin
Némiképp örültem, hogy itt marad. És ehhez komolyan, csak ennyi kellett? Mondjuk. Igaz, hogy azt mondtam neki, hogy hogyha akar, menjen. Szerintem félreértelmezte ezt is. Nem éppen arra céloztam a tegnap, hogy tűnjön el innen, hanem arra, hogy csak akkor menjen, ha tényleg akar. És itt akar hagyni. Csak akkor.
Az arcomra széles mosoly húzódott. Na, ilyet is ritkán lát az ember, de na. Meg kell adni a módját. Egyébként sem voltam tudatában a dolognak.
- Kikérő? Mosolyognom kell azon, hogy tudsz normális is lenni. - mondtam, majd rövid hatásszünet után hozzátettem: - Mehetünk!
Viszont mikor megfogta a kezem, enyhén elpirulhattam, de nem ráztam le. Érdekes érzés volt. Egyszer majd biztosan megszokom... |
| Cole Downer
-Jah, igen. Azt nyilvánvalóan észrevettem. -biccentettem felé vigyorogva. Még biztos kelleni fog egy kis idő, hogy megszokjam ezt az új helyzetet, de működni fog. Erről eszembe jutott valami.-Amúgy, egyenlőre itt maradok. Mármint csak akkor megyek, ha...Ha nem bírom tovább ebben a suliban. Szóval ez ilyeen...tartalék terv. -Nekem személy szerint az tetszene a legjobban, ha Ria velem jönne Montrouge-ba, mondjuk nyelvet tanulni. De erre nem sok esélyt láttam, ugyan is onnan kicsit bonyolultabb lenne hazalátogatni olyan gyakran. Persze nekem ez sosem okozott gondot, egyrészt mert nem akartam hazamenni, másrészt pedig mert már kifejezetten jól kiismertem magam a reptéren. -Mit szólnál, ha lemennénk fagyizni? Amíg jó idő van. Kikérővel, természetesen -tettem hozzá, miközben bizonytalanul és rendkívül óvatosan megfogtam a kezét. |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
