|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.05. 23:04 - |
 |
[33-14] [13-1]
 -Ez azt jelenti, hogy te is nemrég jöttél? -Úgy látszik, az emberek szeretnek ide átiratkozni a tanév közepén. Én nem akartam belefolyni az ilyen ügyekbe, de biztos voltam benne, hogy egy csomót kellett fizetni apáméknak, hogy bezárva tartsanak ebbe a szadista intézménybe. -Szerintem viszont te vagy az egyik a két emberből, akinek ez így tökéletesen megfelel. -A másik személy természetesen Ria volt, aki szerintem még élvezte is, hogy nem csinálhat semmit egész nap a hímzőszakkörön és a gitáron kívül. |
-Nekem eddig tetszik..nem tűnik rossznak, hiszen van ettől rosszabb is de tudom, hogy jobb is.- szívesen visszamennék a régi sulimba ha nem csaptak volna ki egyéb okok miatt. -Mindent meg lehet szokni vagyis szerintem így van. De minden ember másképp gondolkodik...te például!- jó hát erre jobb nem mondani példát, de hátha nem is fog kelleni. Ahogy elnézem a többi embert annyira nem lesz itt rossz nekem, mint gondoltam volna még az elején. Majd alakul minden és ha úgy van, kicsapatom magam. Itt sem lehet nehezebb, mint odahaza. |
| -Azért a nem vészestől elég távol van. A bentlakással vannak azért problémáim. -Amikor ide jöttem tisztára azt hittem hogy Amerika tök laza és király dolgom lesz itt. Érdekes, hogy ehhez képest szinte fogvatartanak minket, mint az állatokat. Biztos, hogy szadisták. -Tavaly félévtől járok ide, és hidd el, tényleg nem minden suli egyforma. |
- Ez még nem vészes..legalábbis szerintem! - mindenki másként látja és éli meg a dolgokat. -Ezek a tanárok nem szadisták..csak szimplán szigorúak. -legalábbis én így gondolom. A régi sulimba azért jobb volt, mindenki ismert mindenkit és megvédtük egymást. Itt a legtöbb ember sznob é fent hordja az orrát. Egoista bunkók. Meg némelyik tanár i, de ehhez hozzá tudok szokni. Kész menyország lesz ez a suli abban a másfél évben, ami még hátra van. -De nem lehet minden suli egyforma és a tanárok meg a diákok sem. |
| Én sem ismertem mindenkit, szóval értettem Lana mire gondol. Otthon egy kicsivel azért népszerűbb voltam, ha jól emlékszem. -Ez a csávó, a fociedzőm és még sorolhatnám. Valami alapvető probléma van a sulival. Egyszerűen szeretik kínozni az embereket. -A kijárás tilalmat már meg sem említettem, pedig mindig is amiatt szenvedtem itt a legtöbbet. Össze sem tudnám számolni, hányszor lógtam ki az itt töltött másfél évem alatt. |
-ÓÓ akkor tökeléletesen ide illek.- mosolyodok el kicsit visszagondolva a régi időkre és arra, amit apám kárán tanultam és tapasztaltam meg.- Attól, hogy idejár az a sok hülye, aki itt szaladgál még nem ismerem őket. -magamban olyan szinten nevettem ezen a gyereken itt mellettem, hogy a tudatalattim fetreng a nevetéstől, de türtőztetem magam. Legyünk kulturáltak! - Különben meg mire értetted, hogy itt mindenki szadista?!- kérdezem érdeklődve, mert lehet más az elképzelésünk a szadista emberről. |
| -Cole. -árultam el a nevem, aztán még hozzátettem: -Szerintem azért, mert ide járok. -Nem tartottam valószínűnek, hogy egy osztályba járnánk, de lehet, hogy van közös óránk. Amíg nem kellett az elsö padban ülnöm, mindegy volt, ki tartózkodik még a teremben. Kivéve a francia tanárt, aki még mindig ideges volt rám a múltkori miatt. Elvigyorodtam, mikor a szerencsétlen gyerek hason csúszott a pályán. -Itt mindenki szadista. -A szigorú szabályokért sem voltam oda, de ezek a tanárok... |
Ránézek. -Lana, és te ki vagy?- nézek rajta végig. -Ismerős vagy valahonnan. -nem tudom honnan, de ismerem. Próbálok barátkozni, de eddig nem túl nagy sikerrel történtek a dolgok. Pár emberrel azért már összeismerkedtem, de nem vittem túlzásba.Figyelem még beszélgetés közben az embereket és néha-néha elmosolyodok a sok vicces béna emberen, akik szenvednek a sportolástól. A tanár még mindig vicces, majd amikor egy srác felesik futás közben sajnos kitör belőlem a nevetés, de nem hangosan így a kezemet a szám elé kapom nevetés közben. |
| Vállat vontam és arra néztem, amerre ő is. Fogadni mertem volna rá, hogy őt is idegesítem, de hát ilyenkor sem Aimee, sem Ria nem elérhető,nekem pedig társaságra volt szükségem. -Hogy hívnak? -Mintha láttam volna már a folyosón, de a nevére nem nagyon emlékeztem. Kezdtem teljes mértékben megbékélni az itteni középszerűrangommal az iskolai hierarchiában, majdhogynem barátokat is szereztem magamnak. A sima beszélgetésben szeribtem pedig még Ria-logika szerint sincs semmi rossz, mivel kábé leszarja, mit csinálok, ha nincs a közelemben. Vicces, de akkor is, ha véletlenül együtt töltenénk az időnket. |
Kiveszem a fülest a fülemből majd egy kis vizet öntök az arcomra meg a hátamra is egy kevest, mert nagyon meleg van. Elgondolkodom, hogy azért vannak errefelé is elég jó palik, nem csak odahaza Madridba, de azért össze sem lehet őket hasonlítani a madridiakkal, de nem panaszkodom. Észreveszem, hogy valaki bámulgat bár nem mintha különösebben érdekelne, megszoktam. -Nem szándékozom maratonra menni! -kissé furán jött le ez a kérdés. Fürkészem a többi pasit a pályán miután végignéztem, azt aki mellém került hirtelen. |
*P.: Miután a csaj leült, visszavettem a vizes pólóm és közelebb csúsztam hozzá a füvön. Nem volt valami sok szabad terület, mivel elég sokan kijöttek nézelődni, így viszonylag közel telepedtünk le egymáshoz. -Maratonra készülsz? -kérdeztem vigyorogva. |
Kis idő múlva sóhajtva felültem, hogy tovább figyelhessem a pályát használókat. Kicsit odébb ültem a tócsából, majd ledobtam a mezem magam mellé és megráztam a fejem. Nem mondom, hogy jók vagyunk, de a tavaly év végi eredményekhez képest sokkal feljebb teljesítettünk ebben a szezonban. Egy idő után egy csajt kezdtem el figyelni, aki egyedül futott körbe a pálya szélén. Több kört számoltam neki, mint amit mi egész évben összesen futottunk a csapattal. Érdekes, hogy vannak, akik maguktól rohangálnak körbe-körbe hosszú percekig és nem unják meg soha. Kényelmesen kitámasztottam magam a kezeimmel és messziről figyeltem a seggét. Úgy voltam vele, hogy nézni szabad, főleg, mert Ria házasság előtt nem szexel és hosszú koplalás áll még előttem. |
Végre vége minden órámnak és futhatok egy kicsit. A pályán igaz kissé sokan vannak mégis van egy kis hely számomra,így sportcuccba,fülessel a fülembe elkezdek nyújtani,majd futni.Futás közben nézem az embereket.Minndenféle ember van itt,van akiknek mindenük a testük,de vannak azért lustább egyéniségek is. Fura,hogy én sosem tartoztam egyikhez sem.Vannak akik a füvön fekszenek,gondolom edzés volt vagy valami. Nem különösebben zavarnak a többiek,így halkan dudorászva futok olyan 10-20 kört,majd a fűre leülve iszom a jó hideg vizet,de a zene még mindig megy é dudorázom folyamatosan.Közben még mindig figyelem a futókat,úlyzózkat és egyéb tevékenységet folytató diákokat,de az egyik tanár idegesen veszekszik az egyik csoporttal,amin azért jót mosolygok. |
A huszadik kör közepén kezdtem úgy érezni, hogy mindjárt megölöm magam. Az egyik idióta felhúzta az edzőnk agyát, aki cserébe maradék időben futtatta a csapatot. Elég nagy a kinti pályánk is, ráadásul valami rohadt meleg volt így április vége felé ezen a környéken. Ahogy vége lett a focinak, kiterültem a fűben és figyeltem, ahogy elkezdik a következő órát. Hivatalosan is befejeztem a napot, nem nagyon volt mit csinálnom délután.
Ez meg ilyen atlétikának nézett ki, vagy legalább is volt, aki futott, néhányan pedig a szertárból hoztak súlyzókat meg ilyeneket. Néhányan még itt maradtak pihenni a csapatból, de a focisok nagy része bevonult az öltözőbe. A hátamra feküdtem, aztán magamra locsoltam a vizes palackom teljes tartalmát. |
Cole Downer
-Nem, semmi, csak...csak elgondolkoztam. -ráztam meg a fejem, és megpróbáltam innetől nyugodtan viselkedni. Aimee alapjáraton is egy idiótának tarthat már, úgyhogy ez nem hiányzik. Miért mindig mellette borulok ki? Nem értem. Felnevettem, felvéve a szokásos laza cole-féle vigyoromat. Ria szerint tökvigyor. Köszönöm, Riri. Tovább indultam, és lassacskán elértünk az öltözőkhöz. Nem akartam feltétlenül megszakítani ezt a csodálatos beszélgetést, de hát azért mégsem mehetek be a női öltözőbe. -Azt hiszem, azlesz a legjobb ha kint megvárlak. -Mondjuk, ami azt illeti, szívesen benéztem volna néha a fehérneműben üldögélő lányok közé, de a legutóbb, mikor megcsináltam, fejen dobtak egy cipővel. Nem mostanában történt, de még mindig élénken élnek bennem a látottak. Meg az is, hogy majdnem kaptam egy szaktanárit érte, mivel nem próbáltam meg úgy csinálni, mintha véletlen tévedtem volna arra. -Kivéve, ha lassú leszel, vagy van valamilyen programod ezután. |
Aimee Tyson:
- Hát én már néha nem tudom mi lenne a legjobb - raktam a tarkómra mindkét kezem és elrúgtam egy nagyobbacska kavicsot a lábam orra elől - Lehet beszélnem kéne vele, lehet nem. De már nem is érdekel. Az biztos, hogy ezen a héten bentmaradok, max. jövőhéten hazamegyek. Vagy tudja a fene.
Megvakargattam a tarkóm, majd kifújva a levegőt előrenyújtottam a kezeim és féloldalasan felnéztem rá. Végül is az, hogy túléltem ezt az egészet nem rajtam múlt, de ebbe már nem akartam jobban belemenni. Igen sok tapasztalatom van arról, hogy mit gondolnak és mondanak az olyanokra akik megpróbálják megölni saját magukat. Hát igen... nem épp pozitív a véleményük. Ez volt az első oka annak, hogy nem mentem bele ebbe a témába. A második pedig az volt hogy hirtelen olyan riadt képet vágott, mint aki szellemet vélt látni.
- Úristen... mi ez a fej? - néztem rá nagyokat pislogva és megragadtam a felkarját - Valami rosszat mondtam, vagy... Cole jól érzed magad?
Igen. Azzal, hogy ő kétségbeesett képet fejet vágot engem is sikerült kétségbeejtenie, meg megijesztenie. Mi lesz ha elájul itt nekem? Nem. Nem fog elájulni. Talán. Vagy nem tudom. Nem tudtam kiolvasni semmit a tekintetéből. Csak annyit, hogy valamin nagyon kiakadt, vagy hirtelen rosszul lett. |
Cole Downer
Amíg bele nem fogott a történetébe, csak nevetve bólogattam. Aztán lassan belegondoltam, hogy lehet, én is valami hasonló szarságnak a közepébe kerültem. Chloe terhes, és mindenképpen meg akarja tartani a gyereket, hiába próbáltam meg lebeszélni. Talán ő is így fog járni, mint Aimee anyja, és én meg már az elején megmondtam Chloe-nak, hogy nem szeretnék semmi esetre sem kapcsolatot tartani velük...-Aha... -néztem szomorúan Aimeere, aztán egyre kétségbe esettebb képet kezdtem vági. Te jó isten, mi lesz így velem? Nem akartam ezt. Nagyon nem. És mire sikerült volna túltennem magam rajta, itt vannak az újabb kérdések. Miért, miért,miért? -Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha a suliban maradnál. Néha sokkal...hogy is mondjam, nyugisabb itt, mint akárhol máshol... -Néha pontosan nem éreztem így, de hát mi mást mondhattam volna? Ritkán találkozik az ember ilyen érdekes előtörténetű személlyel. -És még azt hittem, az én életem bonyolult. Azért örülök, hogy túlélted. |
Aimee Tyson:
- Áhááá - bólintottam jelezve, hogy felfogtam a dolgokat. Hát biztos jobbak lesznek ha ő mondja. Én akkor sem fogom megérteni a focit és a focistákat. Mindig is érdekesnek tartottam a sportokat és a sportokat űzőket. Mert olyan értelmetlen dolognak találtam azt, hogy az emberek direkt lefárasztják magukat, mikor nem lehet tudni, hogy mikor kell futni egy villamos elől, vagy valami...
- Ch.. - ciccentetem fel és megböktem egy ujjal az arcát - Ne szó'j be - vigyorodtam el és hátradobtam a hajam. - Mondjuk neked nem is kell megértened. De most el tudnál engem édővörös hajjal képzelni? Mert eredetileg vörös hajjal születtem és nem tetszett... aztán voltam barna, fekete, fehér, lila még csíkos is volt a hajam ééés így kötöttem ki itt. És merd azt mondani, hogy nem áll jól.
Összehúztam a szemem, de nem tudtam közben nem vigyorogni, szóval el tudom képzelni miféle értelmes képet vághattam.
- Na szóval akkor neki is állok elmagyarázni a helyzetet, ha tetszik, ha nem - kezdtem bele az egészbe - Kezdjük az elejétől. Apám egy drogos állat volt mikor összejött anyámmal. Anya nagyjából tizanöt-tizanhat lehetett, apám pedig huszonöt környékén volt. Elérte, hogy anyám beleszeressen, kihasználta és mikor kiderült, hogy terhes lelépett. Anyám meg miután megszülettem úgy döntött öngyilkos lesz. Bedrogozta magát és felvágta az ereit. Ekkor talán két éves voltam, tehát nem nagyon emlékszem rá. Mivel apám nem nagyon nézett felém ezidő alatt - ugyan miért is tette volna? - ezért a gyámomnak a nagyszüleim jelölték ki. Ők neveltek fel, most is náluk élek. Csak ott kezdődik a bibi, hogy apám két éve hirtelen felbukkant és teszi nekem a nagymenőt, hogy ő milyen jó szülő meg minden. Közben a fia meg akart erőszakolni mikor náluk jártam... Szóval most teljesen rá van állva arra, hogy ha egyszer hazamegyek akkor menjek már el hozzájuk is. De nekem se kedvem, se erőm nincs azzal hülyével összezárva lenni. Se az apámmal, se a nőjével, meg se a fiaival.
Hát. Jól összefoglaltam ezt az egészet az is biztos. Ha Cole tudta követni, akkor csak gratulálni tudok neki. |
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
