|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.05. 23:04 - |
 |
[33-14] [13-1]
Cole Downer
Hátravetett fejjel felnevettem. -Természetesen a jobba. Csak az edzőnk ezt nem hajlandó elismerni, mivel akkor is leveszem a pólóm, mikor az ellenkező csapatban vagyok. És még sok más apróságért... -Ja, hát nem vagyok valami felnőttek kedvence. A ribancok viszont imádtak annak idején, de úgy tűnik, itt már nekem kell üldöznöm a csajokat -esetenként egy teljes évig-, mire történik valami. -Jövő hónapban. Azaz heteken belül. És jók leszünk, ebben biztos vagyok. Persze a hazai csapatnak a közelébe sem érünk -sóhajtottam. Otthon még nem vettem olyan komolyan a focit mint kéne, pedig elméletileg labdarúgó ország vagyunk. Minden esetre itt megpróbáltam behozni a lemaradásomat, csak hogy rájöttem, nem vagyok olyan béna, hogy ne kerülhetnék be a suli normális csapatába. Azaz nincs lemaradásom. Na, ezt kapd ki, te szemét...Szerintem én jobban utálom az edzőt, mint ő engem. Vagy ez nem lehetséges? -Hát, ahogy érzed. De nem értem, mire jó ez a hajfestés-dolog. Vagy legalább is addig még felfogom, amíg az emberek egyszínűre csinálják, de így... -A családi sztorijaira meg inkább nem reagáltam semmit. Majd elmeséli, ha gondolja. Ami engem illet, én nem igazán vagyok büszke a csodálatos, összeszedett családi életemre. |
Aimee Tyson:
- Szóval ez a csapat rosszabbik fele. Remélem akkor a jobb fele tényleg jobb... mert ez szürnyűséges. Mint egy csapat lány. Már csak a műköröm hiányzik róluk - billentgettem meg a fejem és felhúztam a vállaim - De akkor te a csapat melyik felébe is tartozol?
Gonoszul elvigyorodtam, majd olyan picsás módra megdobtam a hajam és sikeresen fel is pofoztam magam ezzel együtt. Sziszegtem egy sort és vettem egy mély levegőt. A mozgás ezen formáját sem nekem találták ki. Az olyan lányoknak és fiúknak, mint nekem szerintem otthon kéne maradniuk és meg sem mozdulni. Csak názni előre. De amilyen szerencsés vagyok szerintem rámesne a plafon, vagy valami.
- Szezonkezdés... az mikor lesz? Következő hónap, vagy még később... esetleg jövőhéten? Mert akkor nem sok reményt látok nektek - ráztam meg a fejem és inkább az eredeti Aimee típusú hajigazgató módszerhez folyamodtam. Vagyis fogtam az egész frufrum és hátradobtam. De mivel nem volt ehhez elég hosszú a hajam, így a frufrum megint az arcomba vándorolt és ezt a mozdulatsort újból eljátszottam. És megint, és megint, és megint egészen addig míg rá nem untam és a fülem mögé nem tűrtem. Ez amolyan rituálé nekem esküszöm.
- Pedig rózsaszínes lilában gondolkoztam. Tudoood vannak azok a pastel gothok. Ha nem tudod az sem baj, majd mutatok képet. Nekik tök jó hajuk van, csak még nem jöttem rá milyen festéket kéne vennem ahhoz a színekhez... de aztán lehet lusta leszek és hagyom ilyennek az egészet. Vagy a fehéret átfestem szőkére... bár mondjuk így is eléggé tönkre van már menve szegényke - vettem az ujjaim közé egy hajtincsem és a kissé töredezett végeit kezdtem figyelni. Hát igen. A festés árt.
- Oh, hát arra hosszú sort kell keríteni, mert a családi hátteremet elmagyarázni is egy évezred... De lelki problémáim nagyon nincsenek jelen pillanatban, hacsak a hajfesték ára nem okoz nekem lelki traumát - igen. Az ő problémáival végeztünk... hát azt sem fogom elfelejteni bármennyire is szeretném. Mi a ráknak nem ellenkeztem? Magamat sem tudom megérteni néha. |
Cole Downer
-Háát, én csak...Nekem jöttek. Megvertem volna a gyereket, ha tudom, de sajnos nem jött össze -legyintettem lemondóan. Tényleg megtettem volna, de hát sosem vet az emberre jó fényt, ha az edzőnek kell leszednie valakiről. -Most a csapat jobbik fele hazament. Szerintem mindenki kezdni már unni a koleszt, mikor még csak év eleje van. -Mi ugye csak novemberben mehetünk majd haza néhány napra Hálaadáskor. Igen, ez az amire megpróbáltam magam bekönyörögni Ririékhez, eddig nem sok sikerrel, de hát még dolgozom az ügyön. Gyakorlatilag még nem igazán voltam Hálaadáson, de gondolom olyan lehet, mint a karácsony, csak anyámék végre csinálhatnak otthon egy kibaszott vendégfogadósdit, amit Európában nem tehettünk meg. Az összes rokonunk amerikai, de amúgy sem én, sem a nővéreim nem ismertük őket közelebbről. Persze évente egyszer-egyszer átnéztünk látogatóba, de szerencsére nem kellett szorosabb kapcsolatot ápolnunk velük. Most meg sajnálatos módom egy kontinensre krültünk. -Szezonkezdésik sokkal jobbak leszünk, remélhetőleg... -Aimee következő kijelentése után elgondolkoztam rajta, milyen még ennél is extrémebb hajszínt képzelt el magának. Nincs ellenemre a figyelemfelkeltés, mivel jómagam is elég figyelemfelkeltően helyes vagyok...khhm, de ez már mintha súrolna bizonyos esztétikai határokat. -Szerintem ne nagyon gondolkozz rózsaszínben, zöldben vagy lilában. Nekem annyira nem jönne be, Aimee. -És itt megint elhallgattam. Eddig nem igazán mesélt a családjáról és én sem az enyémről, mert az alatt a rövidke idő alatt amit együtt töltöttünk, szexeltünk. Ezt akár mélységes ismerkedésnek is nevezhetném, de hát nem sikerült jobban kiismernem a személyiségét. Persze nem lepődtem meg annyira a furcsaságain, hiszen egy emó-féle lánynak sokmindent elnéz az ember. Megráztam a fejem. -Nem igazán, de ha gondolod, sort keríthetünk ez alkalommal a te lelki problémáidra is. Azt hiszem, az enyémekkel a múltkor már végeztünk. |
Aimee Tyson:
- Mi a fenét csináltál? - emeltem fel a tekintetem érdeklődve. Úgy látszik nem csak én vagyok szerencsecsomag, hanem Cole is az. Háh. Nem vagyok egyedül a világban - Ja, mondjuk én is tegnap leestem a lépcsőről, de megúsztam annyival, hogy kiszakítottam az alapból véve is szaggatott nadrágom.
- Abban a csapatban vagy? - böktem a hátam mögött található sportpálya felé, majd elvigyorodtam - De ugye azért remélem te tudsz is focizni és nem csak futkározol a labda után. Mint ők. Mintha saját magam láttam volna ha labdához jutok. Csak az a baj, hogy ők focicsapat és nem egy szerencsétlen leány akinek a labdaérzéke egyenlő a nullával.
Kibontottam a hajam és a vállamra kotortam a színes tincseket.
- Azon gondolkozok, hogy átfestem a hajam - húztam el oldalra a szám, így valamiféle grimaszt produkálva - De egyébként a kérdésre válaszolva jól mennek az én dolgaim. Bár két hete nem voltam otthon és most se megyek... és ez kissé zavar, mert nem igazán tudom, hogy a nagyszüleim még hány évig szándékoznak élni... Szóval érted. Nem úgy akarom megtudni, hogy meghalt az a személy aki felnevelt, hogy épp a suliban szenvedek. Aztán most még ott van apám... Várj, te tudod egyáltalán miként épül fel a családom?
Hát igen, ezt egy normális esetbe nem kéne megkérdeznem, de általában ha nem magyarázom el akko senki nem érti mi a fenéről beszélek. Mert nekem nem olyan egyszerű a család felépítése mint másoknál, hogy ott van apukaa meg anyukaa, meg tesvérecskee. Nem nekem nincs ott anyuka, van egy retardált apám és annak a még nyomorékabb családja, meg a nagyszüleim akik végül is felneveltek anyám meg apám helyett. És akkor még el kell mondani miért nem anyám nevel... hogy akkor miért nem apám vett magához. Meg ilyenek. |
Cole Downer
Hát, nem ismerem annyira Imeet, de ha ő ribanc, akkor én hímribanc vagyok. Vagy nem, biztosan nem így mondják az amcsik...de akkor hogy mondják? Igen, ez a második jel ezen a héten, hogy rámférne az a szókincs-bővítés...Egyszer csak bevillant, hogy elbőgtem magam, miközben a dolog közepén voltunk. Reménykedtem benne, hogy nem emlékszik rá, mert hát alapból nem szoktam kiborulni, főleg nem mások előtt. Felejtsd el, Aimee...-Néhány napja voltegy kis balesetem, úgyhogy azóta ülök. Semmi komoly, csak meghúztam a térdem. Az első meccsünkig valószínűleg kikupálom magam. -Ja, még mindig nem említettem meg Ririnek. Egy hónappal ezelőtt könyörögnöm kellett, hogy nézzen be az edzésemre, és a végén csak az én kedvemért eljött. továbbra sem akarom leterhelni, úgyhogy valószínűleg az lesz a legjobb, ha a sulirádióból tudja meg. -És hogy mennek a te dolgaid? Bővebben, ha kérhetem -vigyorodtam el. |
Aimee Tyson:
- Egész jól? - billentettem félre a fejem - Az jót jelent, ugye? Persze, hogy jót. Látszik rajtad - vigyorogtam rá és elindultam mellette. Akkor elkísér. Remek. Minden, jó ha a vége jó és remélem jó vége lesz ennek az egésznek. Mert én rosszat nem akarok senkinek. Jó de sok mindenkinek, de se Cole, se Ria nem tartozik közéjük.
- Megköszönnéd a segítségem? - néztem rá kissé értetlenül, majd leesett mégis mire gondolhat - Buta fiú - nevettem fel és megcsóváltam a fejem - Az enyém az nem segítség volt hanem... hüm... nos én csak. Hát ebből már értelmes mondatot nem tudok kihozni anélkül, hogy ne ribancoznám le magam legalább egyszer.
Összevontam a szemöldököm, majd elmosolyodtam és felhúztam a vállaim.
- De ezen kívül ugye minden rendben? - néztem fel rá - Vagyis na. Miért ültél a padon? Nem tűnsz nagyon olyan típusnak aki nem sportol. Vagy na. Eh, esküszöm elfelejtek beszélni.
Az fejemhez raktam a kezeim és "masszírozni" kezdtem az asrcom. Nem tudok beszélni. Baah. Nem kéne erőltetnem úgy érzem. |
Cole Downer
Bólintottam. Igen, szerencsére megoldottuk ezt a kis félreértést. Persze nem mondanám ki hangosan, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy Ria ugyanazt érzi-e irántam, amit én. Mert hogy azt hiszem, belezúgtam. Lehet, hogy csak azért van, mert eddig nem voltam szerelmes? Majd kiderül. -Háát...azt hiszem, most egészen jól állnak a dolgok. -Lehet, hogy csak azért nem vesztünk össze azóta, mert ritkán látjuk egymást. Hiába csak jövőre leszünk végzősök, borzasztóan sokat feladnak a tanárok, és hát az egyikőnk megrögzött tanulásmániás. Gondolhatjátok, hogy nem magamról beszélek. Lassan elindultunk az öltözők felé. -Bunkónak tűnnék, ha megköszönném a segítségedet? -kérdeztem nevetve. Talán ha aznap nem fekszünk össze, most nem tudhatnám Riát a barátnőmnek. |
Aimee Tyson:
Hát úgy látszik a tanár elfelejtette, hogy engem meg akart buktatni, mert két perc múlva sem ért a pályához. Sóhajtottam egyet és már keltem volna fel a padról, mikor közeledni láttam Colet. Ééés persze, hogy megszólított. Legalább ezt sem kellett nekem. Elmosolyodtam a kérdés hallatán és biccentettem felé.
- Szia - köszöntem én is, de úgy döntöttem mégis felkelek a jó kis fapadról - Jól vagyok, majd mesélek is, ha érdekel - nevettem fel és megigazítottam a derekamnál a pólóm.
- De ha már így rákérdeztél arra hogy én hogy vagyok, elvárom, hogy te is mesélj. Mert veled biztos több minden történt, meg azért érdekel a múltkori dolgok kimenetele - mosolyogtam rá. Biztos voltam benne, hogy tudja miről beszélek. Abban is biztos voltam, hogy arról akart meggyőzdni, hogy bennem milyen nyomot hagyott ez az egész. Majd fel kell világosítanom, hogy semmilyen nyomot nem hagyott bennem, szóval csak az maradt meg, hogy beszélgettünk. A többit megpróbálom, meg el is felejtettem.
- Elkísérsz az öltözőig? - billentettem félre a fejem kissé. Ha nem jön az edző, akkor átöltözök. Mi a fenének várjam? Meg legalább társaságom is lesz akit terrorizálhatok. |
Aimee Tyson:
Hát úgy látszik a tanár elfelejtette, hogy engem meg akart buktatni, mert két perc múlva sem ért a pályához. Sóhajtottam egyet és már keltem volna fel a padról, mikor közeledni láttam Colet. Ééés persze, hogy megszólított. Legalább ezt sem kellett nekem. Elmosolyodtam a kérdés hallatán és biccentettem felé.
- Szia - köszöntem én is, de úgy döntöttem mégis felkelek a jó kis fapadról - Jól vagyok, majd mesélek is, ha érdekel - nevettem fel és megigazítottam a derekamnál a pólóm.
- De ha már így rákérdeztél arra hogy én hogy vagyok, elvárom, hogy te is mesélj. Mert veled biztos több minden történt, meg azért érdekel a múltkori dolgok kimenetele - mosolyogtam rá. Biztos voltam benne, hogy tudja miről beszélek. Abban is biztos voltam, hogy arról akart meggyőzdni, hogy bennem milyen nyomot hagyott ez az egész. Majd fel kell világosítanom, hogy semmilyen nyomot nem hagyott bennem, szóval csak az maradt meg, hogy beszélgettünk. A többit megpróbálom, meg el is felejtettem.
- Elkísérsz az öltözőig? - billentettem félre a fejem kissé. Ha nem jön az edző, akkor átöltözök. Mi a fenének várjam? Meg legalább társaságom is lesz akit terrorizálhatok. |
Cole Downer
Jézus. Ennyi jó kapura rúgós pozíciót egymás után kihagyni...Hát ezért kellett nekem lejönnöm? Másik csapatot akarok, mert ezekkel az idiótákkal semmi esélyünk nem lesz a meccseknél. Csalódottan ráztam a fejem, aztán feltápászkodtam és a pálya másik oldala felé kezdtem el sétálni. Lehet, hogy a végén bemegyek, mert ezt szenvedés végignézni. Hmm. Ezt úgy mondtam, mintha jó lennék, nem igaz? Elképzelhetős, hogy én is csak azt hiszem magamról, és amúgy annyi eszem van mint ezeknek az idiótáknak. Ahhoz képest, mennyi ember előtt haladtam el, nagyon simán kiszúrtam Aimeet a tömegben. Ennél feltűnőbb már nem is lehetett volna a fekete-fehér hajával. Eszembe jutott, hogy így utólag legalább megnézhetném magamnak, mert a legutóbb mikor találkoztunk, öt perces ismerkedés után megdugtam. Itt felszisszentem, mert eszembe jutott, milyen kegyetlen és önző módon rendeztem le a dolgot, aztán pedig berekesztettük szerencsétlent a klotyóba. De megérdemli, mert elvitte a takarót és én meg ott maradtam meztelenül Ria előtt. Nem mintha amúgy szégyenlős lennék, de hát ő mégis csak Riri, aki akkor kapott rajta ilyenen másodszorra. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és a szokásos Cole-féle arckifejezéssel léptem Aimee elé. -Szia. -Mennyire lett volna fura azzal folytatni, hogy rég láttalak? Hehe. -Hogy vagy, Aimee? -mosolyogtam rá határozottan. Nem mintha akarnék még tőle akármit is, de azért jó lett volna tisztázni a helyzetet. Fogalmam sem volt, hogy állnak a dolgok kettőnk között. |
Aimee Tyson:
Péntek volt. És ez a tény borzasztóan zavart, főleg azért mert a mai napon csak négy órám volt, mert a fényképészfiú elfelejtett bejönni az órára. Ha tehetném két cuppanós puszit nyomnák az arcára, mert így megúsztam az egész fotózósdi legkellemetlenebb részét. Az átöltözést... részben, mert most is átöltözve topogtam a sportpálya melletti salakos futópályán. Igaz, hogy nem piperkőc, picsás ruhát kellett magamra erőszakolnom hanem csak egy fehér pólót és egy fekete cicagatyát. Na meg persze futócipőt. És hogy miért vagyok itt ahelyett, hogy a szobámban pakolnám a holmim és mennék haza a nagyszüleimhez? Igen egyszerű rá a válasz... A testnevelés tanár a tegnapi nap folyamán közölte, hogy megbuktat ha nem futom le a kúpert, mert az még talán javíthat a jegyeimen - amik egyébként kettesek és egyesek mindenféle kombinációi. Én meg persze, hogy nem akarok megbukni főleg tesiből. Igaz, hogy nem nekem találták ki, de mamámnak megígértem, hogy minimum kettest kihozok az egészből, szóval most rajtam a világszeme. Hehe... De persze a tanár nem bukkant még fel, így csak fel és alá lépegettem két pad között kőrözve és a focizó "fiúkákat" figyeltem. Utáltam a focit, de jó érzéssel töltött el nézni azt ahogy ők szerencsétlenkednek. Meg azért azt is szerettem nézni, mikor valamelyik jó testű gyereknek melege lett és levette a felsőjét. Megszokás, mert akárhányszor tesink volt mindig ugyan ezt játszottam. Ültem és figyeltem ahogy fociznak a többiek és általában a "póló nélküli csapat" volt a kedvencem. Miután ráuntam a toporgásra leültem az egyik padra és az alkaromról lehámozva a fekete, szegecses hajgumim lófarokba kötöttem a hajam - először természetesen rosszul, mert nem is én lettem volna ha a szegecsek nem a fejembe állnak bele. Aztán, ahogy végignéztem a pályán egyre több gyereket ismertem fel a padokon ülve. David, meg a többi padhaver akikkel együtt szoktam lógni a tesiket, csak Cole nem illett bele a képbe. Először is nem értettem Cole mit keres itt. Másodszor nem értettem, hogy Cole mit ül a padon és miért nem a pályán feszít a futú csajoknak. És végül egyiket sem tudtam megválaszolni magamban és mivel érdekeltek a válaszok, így eldöntöttem, hogy ha nem jön két percen belül az edző odamegyek hozzá beszélgetni. Mondjuk az is érdekel mi lett ebből az egész szeretlek-nem szeretlek dologból, mert Riával azóta sem sikerült találkoznom... |
Cole Downer
Valószínűleg ez lesz az utolsó "meleg" hétvégénk a téli szezonig, úgyhogy az edző kihozott minket a kinti pályára focizni. Ilyenkor amúgy kosár vagy mi szokott itt lenni, de hát úgy néz ki, elmaradt. Mindegy is, mert jobban szeretek kint üldögélni, mint bent. Igen, üldögélni. Még mindig fel voltam mentve az edzések és a tesi alól, mivel négy napja elég csúnyán estem, és kiment a térdem. Amúgy meg az edzőnk nem örült neki, bármennyire is utál engem, mivel közeledett az első hivatalos meccsünk, és hát ránk fért volna a gyakorlás. Ráadásul péntek délután volt, és jópár diáknak elege lett a suliból és hazament. Teljesen megérteném őket, ha normális szüleim lennének, és ha esetleg közelebb lakna a családom. De most az egy ötöde, alias Melodie egy totál másik kontinensen tartózkodik, a munkamániás apám meg ki nem állhat. Egyedül anyám szeret, ő is szerintem csak azért, mert rossz fényt vetne a családra, ha nem tenné. Na mindegy. A jó hír viszont az, hogy tegnap este beszéltem velük telefonon, és hajlandóak voltak visszavonni a zsebpénzmegvonásomat. Így már van pénzem fotócipőre, csak ugye futni nem tudok benne. Sóhajtozva üldögéltem a kispadon, és figyeltem a többieket. Igen, tényleg nem voltak ma valami jók. Nem lett volna kötelező kijönnöm, de hát nem volt jobb dolgom, és amúgy is akárhol tartják az edzéseket, a fél suli oda telepedik. Ma sem volt ez másképp, úgyhogy bőven volt mit néznem a velem szembeni lelátón. Attól, hogy az embernek van barátnője, nézni még szabad. Vagy nem? |
|
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
