Hamis egy átlagosnak mondtható alkatú farkas, nem csont és bőr, de nem is zömök, pont félúton áll, így meglehetősen atletikus és mozgékony. Bár a fordulékonyságon még van mit csiszolni. A magasabb hímek közé tartozik, de a külsőt leginkább kétrétegű bundája alkotja. Sokszor nézik pufóknak, holott csak a bundája tömött. Mivel szürke farkas így a sötétben és a hóban is kiválóan el tud rejtőzni.

   Meglehetősen sokat tud az életről, de ezt sosem hozza fel mások előtt, egyáltalán nem önző és magánakvaló, ezzel szemben inkább bőkezű, önzetlen és alázatos. Nagyon szociális egyéniség, bárkivel szívesen elcseveg és általában mindenkivel megtalálja a közös hangot, legyen szó pletykáról, veszekedésről, kibékülésről vagy egyszerű beszélgetésről. Mindig kíváncsi mások véleményére. Örömmel veszi, ha valaki tanácsot kér, mert a legtöbb dologban szívesen segít és legtöbbszőr nem kell csalódni bennem. Nevezhető szerénynek, holott nem az! Nem szokott elteni a bókokkal és a dicséretekkel, már ha kap. A szukák felé nem igazán érdeklődik azon a téren. Persze szereti a társaságukat, ha amazok elég érettek hozzá és képesek vele szót érteni. Kicsit konzervatív, nehezen alkalmazkodik új dolgokhoz, és legtöbbször nem fél kinyílvánítani személyes érdekeit. Szeretné tudatni mindenkivel, hogy ő is itt van és rá is figyeljenek, ne nézzék le, így hát sokan úgy vélik, hogy szeret a középpontban lenni. Ahoz képes, hogy napról napra öregszik egyáltalán nem zsémbes, nagyon türelmes, mint felnőttekkel, mint kölykökkel, ez utóbbiakat előszeretettel tanítja és foglalkozik velük. Mindig is tisztelte az időseket és még most is keresi a táraságukat, hiszen a mai napig szereti hallgatni a nála idősebbek meséit, élménybeszámolóit, melyeket ezután a fiatalabb generációnak ad át. Egyáltalán nem agresszív személyiség, szerinte nem megoldás az erőszak, de gyakran belátja, hogy ha nincs más út, akkor előveszi harcias énjét. Sok mindenen átment már és ez nem akadályozza meg abban, hogy most s ne keresse a bajt. Bár nem üti bele az orrát mások dolgába, attól még szívesen kiváncsiskodik. Összességében ennyi, alapvetően bölcs és kedves, de ha sarokba szorítják nem fél megvillantani fogait és akár halálig küzd.

   Hamis magányosan látta meg a napvilágot. Szülei vándorok voltak, ráadásúl anyja idő előtt lett áldozata az anyai szerepnek, ebből adódóan a szervezete csak egy kölyök nemzésére volt képes. Apja viszont már idősebb volt anyához képest és előzőleg volt már utóda, így mondhatni ügyesebben végezte az anyai teendőket mint az igazi anyja. Apja ugyanis tapasztalt volt, mindig is önzetlenül segített minden egyes kölyke felnevelésében, ez nem volt másként Hamis esetében sem. Persze a természet törvényeit nem tudta felborítani, így Hamist értelemszerűen anyja szoptatta és táplálta, de szinte minden mást az apjának köszönhet. Ő vadászott neki, amikor először bújt ki az odúból, és ő is tanította meg arra, hogy mitől jó egy vadász. Persze édesanyjától is kapott szeretetet, de törődést csakis apjától, amiért örökké hálás. Hamar megértette, hogy anyja nem tapasztalt, így nem is ellentkezett apja tanításai ellen, még akkor sem ha azok enyhén szólva kemények voltak. A mai napig nem bánta meg, hogy sosem adta fel, hisz az apja nélkül most nem lenne olyan talpraesett, mint amilyen. Több mint egy éves koráig együtt maradt a kis család, de utána egy aljas betegség elszakította anyát tőlük örökre. Apja ezután mély traumába esett, melyen csak Hamis volt képes enyhíteni jelenlétével és kedvességével. Bár ő is hiányolta anyját, számára apja jelentette a világot. Így volt ez két éves koráig, amíg apja magára nem hagyta, mint a többi előző kölykét. Úgy vélte hogy Hamis most már mindent tud ami szükséges az életben maradásához és ezt közölte is vele, aztán magára hagyta ott ahol nem kellett volna: egy falka területén. Hamis ritkán találkozott másokkal, így nem volt alkalma negatív élményeket szerezni, mindidáig. Ezután ugyanis több összetűzésbe keveredett, eleinte meg sem tudta védeni magát, hiába tanította meg apja a leghasznosabb fogásokra. Néha-néha megesett, hogy szukák után kóslatott, de mivel nem volt hajlandó megküdzeni értük, így egyetlen egyszer sem tapasztalhatta meg a szerelem édes ízét. Ezekután már nem is érdeklődött a szukák után. Harci tapasztalatot akkor szerzett amikor veszített, ugyanis nálaez fordult elő a legtöbbször. Egy bizonyos idő után megtanulta, hogy mikor kell időben hátrálni. Igyekezett jó társaságoba keveredni.