Ha ránézünk erre a semmiképpen sem pajkos, hanem inkább nyugodt, érzelemmentes lányra, lehet, higy kicsit emósnak láthatjuk, akinek azért nem fekete a haja, mert nem akarja megfesteni. Bretonja, ami már - mondhatjuk úgy, mert lenőtt egészen a többiig - nincs, általában a szemébe lóg, ezért sokszor, unatkozás közben azzal próbálja tölteni az időt, hogy kisöpri a szeméből a mindegyre visszatérő szőkés-barnás, göndör tincseket. Haját soha nem köti be, bár néha láthatjuk befonva. De csak néha. Általában kiengedve hordja hátközépig érő göndörkés haját. Magassága 160 és 165 centiméter között van valahol. Ő sem tudja pontosan, mert régen nem mérte meg. Szerinte fölösleges. Nem tartozik a nagy, égi meszelő világítótornyok közé, de neki pont megfelel ez a magasság, habár néha idegesíti, hogy Rich-re, az ikertestvérére is fel kell nézzen. Karcsú testalkatú. Általában bármennyit eszik, nem hízik meg, de soha nem szokott valami sokat enni. Gyakran mondják rá, hogy egy kidmadár sem lakik jól azzal, amit ő eszik. Szemei sötétebb kékek, kifejezőek. Sokmindent kiolvashatnak belőle az emberek. Sokszor sokkal többet, mint amennyit mond.
   Nagyon szereti a laza ruhákat. Elmondása szerint a kicsit szűkebb, ráfeszülősebb ruhákban nem tud mozogni. Ezért inkább lengébben öltözik. Kedvenc búzza egy szürke, kicsit hagyományos - nem egészen -, mintájú szürke pólószerűség, amit általában fehér rövid vagy hosszú nadrággl szokott felvenni. Néha lláthatunk rajta lenge ruhát, vagy azt a tipikus, jó bő színes-mintás nadrágot, ami enyhén a hippie stílusra emmlékeztet.

   Egy kedves, jófej lányról beszélünk, aki szereti a barátait, szereti az életét. Hideg és érzelemmentes stílusa enyhén megtévesztő. Soha nem lehet tudni, hogy éppen mit érez. Általában sokminden hidegen hagyja, és ami nem, arra is azt mondja, hogy nem érdekli. Nem akar foglalkozni senki olyannal, akivel egyszerűen nincs, amit tárgyalni. Egy saját kis világban él, ha nevezhetjük így, melyben ő írja a történetet, és nem engedi, hogy valaki befolyásolja. Igazán segítőkész. Ha kell, ha nem, mindenhol próbál segíteni. Persze ez nem mindig jön össze, néha kicsit balul sülnek el az efféle akciói.
   Nem szereti a drámát, ha nevezhetjük így azokat a nyáltól és egyébtől csöpögős eseményeket, főleg résztvenni nem szereti bennük. Próbál függetlenül élni az érzelmektől, ez néha sikerül, néha nem. Sokszor még ő sem érti saját magát.
   Nem szeret tanulni, sőt kifejezetten utálja ezt a tevékenységet. De azért minden házifeladatot becsületesen elvégez - többé kevésbé -, és az órákon is egytől egyig jelen van.

   Egy River Park nevezetű, kis, amerikai településen született, amely Észak-Dakota államhoz tartozik. Egy kis farmocskán nőtt fel, amit előbb a nagymamája örökölt a dédnagyszüleitől, később édesapjára maradt. Itt marhákkal, lovakkal és baromfival foglalkoztak.
   Ria nagyon szeretett itt élni. Legjobb barátai a Hope nevű borzos, palomino musztáng kanca és Zora, a golden retriver. Nekik szeretett mindent elmondani, mert tudta, hogy ők nem adják tovább senkinek. Persze voltak még otthon emberformájú barátai is, akikkel szívesen töltötte az idejét.
   Van egy Rich nevezetű ikertestvére is, akivel kiskorukban rengeteget veszekedtek. Habár Ria a nagyobb 3-4 perccel, a magassága miatt Rich nagyon úgy érzi, hogy ő igenis a bátty, Ria pedig a hugica. Ugyanis Rich már a 170 centimétert is elkerülte Ria 160-165 centije mellett. Ez néha nagyon szokta idegesíteni a lányt, de az még annál is inkább, amikor testvére enyhén lekezeli. Ez úgy értetődik, hogy Rich a nagytesó, aki mindig mindent kell tudjon a húgáról, de ő semmit sem mond magáról.
   A tanulás soha nem volt az erőssége, nem is nagyon foglalkoztatja a dolog addig, amíg meg nem bukik valamiből. Szerencsére ezt eddig sikerült valahogy elkerülnie. Reméli, hogy a White King High School-ban sem kerül rá sor.