|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.05. 23:16 - |
 |
[10-1]
Horváth Elizabetha (Eli, Eliza):
Amikor a fiú kicsit furcsálta, hogy csak úgy meszólítottam, gyorsan elmondtam neki amit kérdezni akartam.-Öhmm......Te a White Kings suliba jársz?-kérdeztem és mivel csak a boltban álltunk, elkezdtem sétálni az üzlettből. És egyáltalán nem gyötörtem azall, hogy mi a vezeték neve. |
Alex Hayes
Vaníliás tekercs..nem, legyen inkább fánk, vagy dupla kakaós csiga... Felkaptam a fejem, mikor a fura lány megszólított. Miért vagy még itt? -tettem fel a következő kérdést magamban. Már rég ki kellett volna mennie...Reménykedtem benne, hogy ő nem az a levakarhatatlan típus, mint a lányok a könyvtárban. Ennek a csajnak viszont nem átlagos neve volt. Ami azt illeti, el sem tudtam dönteni, hogy ezek után hogy szólítsam majd. Biztos külföldi.. -Szia... -válaszoltam néhány másodpercnyi hezitálás után. Végül a fánk mellett döntöttem és a fizetés után kiálltam a sorból, a többi vevő örömére. -Alex. -Vezetéknevet nem mondtam, mert valószínűleg ezek után nem sűrűn fogunk találkozni. A jobb kezemet a visszajáróval együtt a nadrágzsebembe süllyesztettem, a balban pedig fogtam a süteményt. Tippem sem volt, mit kéne most mondanom, mivel nem vagyok az a beszélgetős típus. Vártam, hátha kiderül, mit szeretne tőlem a csaj, és egyenlőre nem indultam el kifelé az üzletből. |
Horváth Elizabetha (Eli, Eliza):
Oda néztem a fiúra. Nem kért semmit. Többi vendég pedig kezdett türelmetlen lenni. Oda mentem mellé, mert úgy láttam nagyon elgondolkozott. Amikor oda értem meg koccantottam a vállát.-Szia! Horváth Elizabetha vagyok, és te?-kérdeztem, majd kíváncsian néztem, hogy válaszól-e vagy csak simán elmegy és otthagy, mint álltalában az összes fiú. |
Alex Hayes
Még mindig gondolkoztam, mikor a festett ahjú lány arrébb fizetett, majd arrébb ment. Nem tudtam választani. Sokszor előfordult már, hogy bejöttem és nézelődtem, de üres kézzel távoztam. Néha nem is volta igazán éhes, csak nem volt ötletem, mivel üssem el az időt, néha meg csak simán elment az étvágyam mindentől. Ez általában akkor szokott megörténni, mikor túlságosan belefeledkezem a részletekbe. Minden egyes alkalommal visszaemlékszem, és akaratlanul is előások a múltamból egy kis darabot. Ilyenkor nagyon nehéz őket elfelejteni, és kizárni az egészet a fejemből. Nem ártana inkább a jelenben élnem, ha nem akarom utcaseprőként végezni, vagy csövesklnt egy sötét sikátorban... |
Amikor a pult-hoz léptem egy másik srác is mellém ált, majd hátréb lépett. Gyorsan kértem egy fahéjaslevelet és kifizettem. Félre álltam hára mentem. Valamiért a fiút figyeltem és azon gondolkoztam vajon ő is a White King-be jár, vagy talán nem is ismeri. Gyorsan elpillantottam. A kicsi festményeket néztem amik nem tudom miért vannak kint egy pékségben. Szóval ezzel elvoltam. |
Alex Hayes
Egyszerre álltunk a pult elé egy fura hajú csajjal, szóval inkább hátrébb léptem egyet, hátha gyorsan kiválaszt magának valamit, és fizet a kasszánál. Szerettem minden egyes pékárut alaposan megnézni, mielőtt választok. Kisebb verések után általában pogácsákat, vagy valami hasonlót kaptam. Ha megmaradt a heg, akkor kakaós csigát, vagy túrós batyut. Természetesen ez csak addig működött, amíg nem itta el az összes pénzét, én meg nem szóltam róla senkinek semmit. Ez azzal járt, hogy beteget jelentettem a kötelező orvosi vizsgálatok napján, és ellógtam a testnevelés órákat. Délutáni szakkörre sem jártam, és bár sosem mentem egyből haza, igyekeztem távoltartani magam a sulitól. A szemem sarkából a lányra pillantottam. Vajon ő is White King-es? Biztos szurkolólány, vagy valamilyen művészhajlamú, feltörekvő tehetség. Az érettségi után felveszik majd egy klassz egyetemre az ösztöndíjával együtt, vagy inkább fodrásszalont nyit a sarkon? Sosem lehet tudni? |
Horváth Elizabetha (Eli, Eliza):
Mivel nagyon éhes voltam, gondoltam, hoy lemegyek a pékségbe. Szerencsére, már megszárattam, csak a hajam megint besötétűlt ezért, most a hajam piros helye, bordó volt. A Fél válas fekete póló szerencsáre épségben volt. A fekete csőnaci is egyben volt. A Converse kicsit kopott lett, de az nem baj. A válamon egy fekete táska lógot. Mosolyogva beléptem, majd körbe néztem, mit találhatok itt. |
Alex Hayes
Elérkezett a hét vége, a legtöbb diák örömére. Ami engem illet, nem igazán érdekelt, hol vagyok, vagy épp milyen nap van. Úgy láttam, néhányan hazamentek kipihenni az első heteket. Én is túl voltam már pár év eleji dogán, és ez szokás szerint ez azt is jelentette, hogy begyűjtöttem néhány karót. Anyámék fel is hívtak miatta, és mint eddig mminden alkalommal, megígértem, hogy többet fogok tanulni. És igen, akartam is valahol mélyen, csak hát sosem jött össze igazán ez a tanulás-dolog. Egyszerűen nem kötött le semmi és senki, pedig éreztem, hogy ennek nem így kellene lennie. Mivel nem akadt más elfoglaltságom, kimerészkedtem a kollégium területéről, és az első utam ma a pékségbe fezetett. Régen apámmal minden reggel lejártunk kenyeret és tejet venni, én meg mindig kaptam valamilyen süteményt, vagy hasonlót. Az igazi apámmal. Innen messze, Bostonban laktunk egy kis lakásban. Eleinte még hármasban, de aztán ez a létszám kettőre csökkent. Innentől kezdődtek csak a problémáink, amelyeket képtelenek voltunk megoldani. |
|
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
