|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.20. 15:59 - |
 |
[12-1]
Ria Ashwin
Nos... Minden bizonnyal egy eléggé érdekes este elé nézünk. Kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen illegálisan alkoholt csempészünk, illetve inkább csempésznek, az iskola területére. Ezen kívül megint illegálisan fel is hajtják, és apszolút nem illegálisan a szobámban teszik mindenzt, ahova megint nem illegálisan lehet, hogy odarókáznak. Hipp-hopp, jön Vuk! Az orosz világítótorony arcát már elöntötte a pír. Ha felhajt még egy jó adagot, kíváncsi leszek a végeredményre. Mindenesetre remélem holnapra másnaposok lesznek, akkor milyen jót fogok röhögni...
- Nem is tudom, egyáltalán hogy tudjátok azt a színes-büdös löttyöt meginni. - fejtettem ki rövid véleményemet az alkoholizálásról, miközben lassan felértünk a szobámba. A lenti gyerekzaj simán felhallatszott ide is, de szerencsére a távolság azért tompítja egy kicsit a hangokat. Sajnos csak egy kicsit. Remélhetőleg minél hamarabb kipaterolják innen a törpéket.
*/Folyt. köv. Lánybentlakás 1. szoba |
| Anatolij V. Lozonov: - A nevem még mindig Anatolij, de ez az úriember megtisztelő volt. Az már más, hogy meg se érdemlem, mert attól olyan távol vagyok, mint az univerzum egyik vége a másiktól. - Ez mondjuk igaz. De hogy a vodkával vigyázzak...? Nem vagyok én béna brit, hogy ne tudjak inni, orosz vagyok. Idő közben kivégzem az első üveg vizecskémet, de érződik, hogy ez az amcsiknak készült, nem annyira üt, mint az orosz. Éppenhogy kipirult az arcom és folyton vigyorgok... meg egy picit már kuszálódnak a szavaim. Cole utolsó előtti mondata viszont kizökkent a fejemben való gondolatkergetéstől, magamhoz szorítom a megmaradt teli üvegem és levicsorgok rá. - Ha meginnád a vodkámat, nem élnél. |
Cole Downer
- Leütnél, mi? - néztem fel Iván barátomra hitetlenkedve. Az is igaz, hogy mint ahogy általában lenni szokott, egy fejjel magasabb, de attól még igen is jó kondiban vagyok. Viszonylag. - Szerinted alacsony vagyok? - böktem oldalba Riát elgondolkozva. Ez még sosem jutott eszembe, pedig mindig, mikor ilyesmivel fenyegetnek - szóval elég gyakran -, az illető fentről néz le rám. - Mármint, nem hozzád képest, hanem általánosan - tettem még hozzá, mert az teljesen nyilvánvaló volt, hogy Riritől nem nehezebb nagyobbra nőni.
- Ez hülyeség - ráztam meg a fejem a következő kijelentésére. Ha nem foglalkoznék vele, sosem próbáltam volna meg elfelejteni Aimee-vel. Meg amúgy sem jelent neki gondot közölni, ha éppen nincs szöksége a társaságomra. - Látod Iván, ez egy meghívás volt. És mellesleg, nem szoktam hányni. Csak mondjuk, ha meginnám a vodkádat, meg utána a sajátom is. De akkor sem hinném. |
Ria Ashwin
~ Ezek tökéletes ellentétei egymásnak...~ állapítottam meg magamba mélyedve. Nem is nagyon értettem, hogy egyáltalán hogy haverkodtak így össze. Mondjuk véleményem szerint, aki inni tud, az Cole-nak csak barátja lehet. Szerencse, hogy ezt nem mondtam ki hangosan, mert lehet, megbántottam volna, ami persze nem állt szándékomban. Nagyszerűen megvagyok én így a saját gondolataimmal, nem hiányzik, hogy megbántsak valakit, főleg Cole-t... persze azért ráfért volna még egy kis dorgálás az életmódja miatt: ivás, csajozás, rossz jegyek (mondjuk a jegyeimen én is vaíthatnék... fizikából is alig hoztam ki az átmenőt).
- Látod, figyeld az úriembert! Bezzeg te sosem foglalkoztál azzal, hogy a "terhemre vagy-e, vagy sem". - mondtam nagyon is komoly képet vágva, majd némi hatásszünet után elmosolyodtam. - De persze, szívesen meghívlak, csak éppen az ágyba ne hányjatok. Inkább kötözzetek magatok után egy tálat, és csak lassan a vodkával! Nem ápolónő vagyok, sem pedig gyomormosató szakorvos. |
Anatolij V. Lozonov
- Ünneprontók, mi? Pff. Idióta büdös kis szörnyetegek. - Nem érdekelt, hogy ezt félhangosan morogtam, elrúgtam egy kavicsot hátrafelé, s fejemet lehajtva fintorogtam. A testvéreim elviselem, de idegen kölkök ebből a korból... na azokkal lehet engem a világból is kiüldözni. Egyszerűen annyira utálom őket, hogy az csak na.
- Amúgy nem úgy illő, hogy a nő hívjon fel magához? Benne vagyok, félreértés ne essék, de a hölgynek a terhére nem éppen szeretnék lenni, ugyanis ha kiadnád a gyomortartalmad, én leütnélek, hogy a további szenvedéstől megkíméljelek. - Egy jó tulajdonságom a szókimondóság. Tényleg sziinte mindent kimondok, ami a fejemben jár, annyi szerencsém van, hogy nem látnak a gondolataim közé, főleg, amikor valaki olyat látok meg, aki éppen nagyon is jól néz ki. A minimum szintet viszont nehéz meghatározni, ugyanis sokkal inkább a jelleme számít nekem. |
Cole Downer
Nem örültem neki, hogy mindketten a zseniális tervem ellen vannak. Mondjuk nem ugyanazon okokból, de akkor leszavazták a gyerekelkapást. Pedig én biztosan élveztem volna. Továbbindultak, szóval követtem őket, közben még egyszer visszapillantottam a gyerekek felé. Jó lett volna, de ez van.
- Ünneprontó társaság... - Riától nem vártam mást, de azért reméltem, hogy Iván társam lesz a bajban, ha már meghívtam inni. Mennék én másokkal is, de itt mindenki gyökér, Aimeet kivéve. A gond az, hogy ő elballagott, szóval az utolsó tanévre más barátokat kell szereznem magamnak. Meg mondjuk valakit, akivel lehet szexelni. Aimee borzasztóan fog hiányozni.
- Na, mi legyen? Költözzünk be Ririhez. A te szobád sokkal otthonosabb, mint az enyém. Ott akarok inni. - Ebből már nem mászik ki, mert megígérte, hogy visszakísér minket. Ez azt jelenti, hogy ő fog ránk vigyázni, miután kiürülnek az üvegeink. Ha elég gyorsan iszom meg a Jack Daniel's-t, talán megkóstolhatom Iván vodkáját is utána. |
Ria Ashwin
- Persze, hogy nem kapunk el egyet sem. - bólogattam hevesen tiltakozva. Ebben az egyben az orosz csávó mellett álltam. - Szegény gyerekeket megkínozzátok, és alkoholistát csináltok belőlük.
Nem is értettem, hogy Cole hogyan is gondolhat olyasmire, hogy lefogunk egy gyereket, és leitatjuk. Én irtózok az alkoholtól, nemhogy a gyerek. Aztán meg ha véletlenül ízlik is neki, akkor egyre többet fog inni, és aztán csodálkozunk, hogy egyre több az alkoholista. Ilyenkor meg tudnám csapni Cole-t.
Közben valahogy átjutottunk a hatalmas gyerekseregen, és szerencsére sem az orosz, sem Cole nem kapott el egyet sem, hogy leitassa vodkával. Aztán még a végén szegény gyermek tántorogva megy haza, vagy rosszabbik esetben hazaviszik, még rosszabbik esetben ki kell mosni a gyomrát. |
Anatolij V. Lozonov
Megemelem szemöldököm Cole abszolúte lehetetlen ötletének hallatán. Megitatni az ilyen kis szörnyetegeket... majd az ő whiskyjével, ezek vodkát nem kapnak! Minek nekik? Túlságosan felpörögnek, aztán a végén valahonnan előrántanak egy kardot és egy páncélzatot, aztán ledöfnek, mert megháborgattam Nidavellir szent mélységeit!
- Nem kapunk el egyet sem! Tudod te, milyen veszélyesek tudnak lenni? Nyáladzanak is, meg nyafognak, meg hisztiznek, meg nem szeretem ezt a korosztályt! - Magamból indulok ki, ugyanis én elég veszélyes kölök voltam, egyszer felboncoltam konyhakéssel egy meztelen csigát. Mondjuk nem is örültek neki, de pont tettem a véleményekre, kíváncsi voltam, hogy működik, meg hol termeli a nyálkát. Semmilyen következtetést nem tudtam levonni, helyette hallgattam a szüleim arról papolni, hogy nem leszünk állatkínzók és nézegessek inkább képeskönyvet, hogy ne öljek meg egyet sem a kártefők közül. |
Cole Downer
Hagytam, hadd folytassák tovább a vitatkozást az alkoholtartalomról, tudtam, hogy Riát sosem fogja tudni meggyőzni. Abban sem voltam biztos, hogy az energiaital nem ütközik-e a vallásával, vagy ki tudja, mi gátolja őt az ilyenekben. -Ezeket megitathatnánk. Kapjunk el egyet -lelkesültem fel rögtön a saját ötletemtől, és csillogó szemmel néztem Ivánra. Ő biztosan benne lesz. Riri meg azért kell, hogy lebeszéljen az ennél durvább hülyeségekről. -Szerintem mínusz egy senkinek sem fog feltűnni. |
| Anatolij V. Lozonov: - De hát... A víz nem csak alapanyaga a dolgoknak és életközösség színtere? Meg egy dihidrogén-monoxid amfoter anyag? - Kérdezem igen megszeppenten. Nem igazán ittam vizet... Amikor még nem alkoholizáltam, folyamatosan ittam a teámat. Tizenkét évig attól pörögtem. Aztán jött a vodkanarancs, majd a tiszta vodka, s nem bántam meg. Visszahúzom magamhoz az üveget, bámulok rá egy másodpercig, majd megint beleiszom. Eleinte csak lassan, próbálom kiérezni az ízeket, aztán ha már nem érzek semmi különöset, akkor lehet vedelni. Aztán beérünk az udvarra, ahol a csípőmig is alig érő törpék látványa fogad. Leszegem a fejem és igyekszem úgy lépdelni, hogy egyiket se nyomorítsam össze puszta véletlenségből. Az egyik kislány tágra nyílt szemekkel néz végig rajtam, majd sírva fakad. - Cole... ezek törpök. Nincs istenük, nem szokásuk áldozni. Viszont mocskos kis jószágok, ugyanis csípnek, karmolnak, harapnak, ütnek, és rúgnak. És nincs semmi jó skillem kinyírni őket. |
Cole Downer
-Persze, hogy komolyan -néztem fel Ivánra, aki viszont elég mérgesen bámult rám vissza odafentről. Sosem éreztem magam alacsonynak, de ha egy ilyen fura orosz így néz az emberre, simán előfordulhat, hogy veszít egy kicsit az önbizalomból felépített magasságából. -Hogy miért? -kérdeztem vissza értetlenül, mert a zenebolt volt az utolsó szó, amit megértettem Riri mondatából. Ha viszont ott vette volna, biztosan nincs köze a kötögetéshez.
A vodkáról folytatott beszélgetésükbe inkább nem folytam bele, mert ahogy láttam, a gondolkodásbeli kölünbségeik ellenére megférnek egymás mellett. Iván iszik, én is iszom, Ria pedig hímzőszakkörös. Mindenkinek más a hobbija. -Mi a fasz... -néztem körbe, mikor végre beértünk a suli udvarába. Azt hittem, középiskolába járunk, nem óvodába. -Ezek érted jöttek, Iván. Éjfélre feláldoznak a napistennek, mint sátánistát. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
