|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 19:59 - |
 |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Ria Ashwin
- Nem, abszolút semmi bajom nincs. Szerintem csak egyszerűen rossz hatással vagy rám. - mosolyodtam el. Lassan elindultunk az erdőből kifelé. Nemsokára ki is értünk, és valami csoda folytán Cole egyszer sem esett el úgy, mint ahogy beérkezett az erdőbe.
Elindultunk a bentlekás felé, hogy Cole kabátot cseréljen. Lassan bandukoltunk az épülethez, majd be az ajtón fel a lépcsőn. Cole szobája előtt megálltam, és hátamat a falnak vetve leültem a földre, amíg Cole bement a kellékeiért.
*/Folyt. köv. Cole szobája. Fogalmam nincs, melyik az x3 |
Cole Downer
Majdnem megtorpantam, de aztán csak gyanakvóan oldalra pillantottam, mikor azt mondta, hogy lógjunk. -Jól érzed magad? -Abszolút nem volt rá jellemző, hogy ilyesmire vetemedjen. -Megártott a hímzés, Riri. -vigyorogtam rá végül. Kellett egy jó öt-tíz perc, mire kiértünk az erdőből, főleg, hogy elkezdett sötétedni. Csodával határos módon viszont nem estem el többet így, hogy tudtam, merre menjek. Amúgy pedig örültem, hogy végül mégsem kellett felmennem azért az engedélyért. Mivel úgy beszéltük meg korábban, az épület felé kezdtem el sétálni. Amúgy is fent hagytam az igazolványomat meg a kártyámat, meg ami ugye kell ilyenkor. És hát a kabátcsere sem lett volna ellenemre, mivel ilyen állapotban nem szívesen mennék emberek közé. |
Ria Ashwin
Nos... Így végignézve Cole-on annyira látszik, hogy semmi kedve engedélyért menni. Mondhatjuk úgy is: a homlokára van írva. Őszintén szólva lassan kezdtek engem sem érdekelni az ilyesmik. Nem is tudom miért. Talán Cole rossz hatással van rám. Mondjuk, a jegyeim nem romlottak - nem mintha a 3-as átlagon lenne mit rontsak, éppen hogy csak nem állok a 25 tantárgyamból 10-12-ből bukásra, de ez soha nem volt másképp. Nem is azért jöttem ide, hogy most matekzseni vagy kémialaboráns legyek, hanem valami alapot akartam szerezni a zenéhez. Ami pech a suliban, hogy itt a lehető legkezdőbb szinttől veszik a dolgokat, így mire kb. oda érnénk a gitárral, amit én már otthon megtanultam, már a 12-nek is végefelé lesz.
De inkább kanyarodjunk vissza.
- Hát. Most az egyszer kivételt tehetünk, és lóghatunk egyet engedély nélkül. - mondtam, mikor megfogta a kezem. - Akkor megyünk? |
Cole Downer
-Ahhoz, amit én tervezek, nem elég másfél óra, Riri. -sóhajtottam. Megint kérjek kikérőt, vagy mi? Na, remek. Mire besétálunk, meg rendelünk és kihozzák a kaját, éjfélkor kezdenénk el vacsorázni, Ria meg biztos, hogy nem lenne benne, hogy szó nélkül kint maradjunk. -Sétáljak fel igazolásért, vagy áttegyük hétvégére? Igazi étterembe akarok menni, kivételesen. Tudod, ezt értettem az előbb rendes kaja alatt. És idő, mire elkészítik mind a hét salátádat. -vigyorogtam rá. Megvártam, amíg összekészül, aztán mellé léptem és megfogtam a szabad kezét. Reméltem, hogy nem zavarja, mert eddig magamhoz képest egészen szelíd és kedves voltam. |
Ria Ashwin
- Áll az alku. - bólintottam rá. - Majd fent ideadod a kabátodat. Holnap este kimosom, holnaputánra már megszárad, fel is veheted. - tettem hozzá, miközben félig azon gondolkoztam, hogy akkor most végülis hova szándékozik menni? Ezek szerint "mekibe" megyünk, vagy hova? Mindegy, Cole biztosan tudja.
- Akkor megyünk, nem? Mindjárt lejár az időnk, fél 7. - mondtam, miközben lassan összeszedtem a termosz kellékeit, rácsavartam a tetejére a kupakját, és már indultam is.
- Akkor város? Meki? Valami más? Te vezetsz.
|
Cole Downer
Elképzeltem Riát szexisen térdelni egy kád fölött, amint éppen ruhákat mosogat cicanadrágban és erősen dekoltázsolt felsőben, és hát igen csak jó látvány volt. Ennek ellenére nem igazán akartam tőle szívességet kérni. -Rendes tőled, de asszem, megoldom. Időm végül is van, neked meg nem biztos, hogy lesz, és hát szerintem rám férne egy séta. -És aztán még egy séta, amikor majd elhozom a tisztítóból. De hát mire is költeném akkor a pénzemet? Sóhajtottam egyet. Egyszer örülnék egy kicsit személyesebb ajándéknak is, de sajnálatos módon anyámék nem igen tudják, mit szeretek. Én sem tudom, úgy látszik.
-Ha egy salátával beéred, akkor mégis csak kimoshatod a kabátomat. -nevettem fel. -Ha már eljössz velem, olyan helyre viszlek, ahol rendes kaja van. -Nem kifőzdét akartam látogatni, ami azt illeti. Otthon sosem szerettem éttermekbe járni, főleg nem hétvégén, amikor a többiek bulizni mentek. Most viszont már kezdett hiányozni a normális, csendes vacsora a koleszos helyett. |
Ria Ashwin
- Hétfogásos salátamenü? Haha, de vicces vagy. - néztem rá furán. - Amúgy igen, tudok mosni. Az lehet, hogy egy kicsit rendetlen vagyok, de takarítani, mosogatni, mosni azért tudok. Ha szeretnéd, kimosom, ha nem, akkor mehetsz vele nyugodtan a tisztítóba.
Azért az már nem oké, hogy annyira tökéletlennek hitt, hogy ilyeneket sem tudok elvégezni. Jönne csak hozzánk, biztos megtanulná ő is. Báár... Az lehet, hogy megtanulja, de ahhoz biztosan túl lusta lenne, hogy esetlegesen legközelebb ő mossa ki valamelyik ruhaneműjét. Á nem, Cole inkább felfogadna valakit, hogy kimossa, semhogy nekiálljon ő.
- Amúgy felőlem mehetünk, ahova gondolod. Viszont nekem bőven elég egy saláta is. Egyelőre nem vagyok bélpoklos. Ha te az vagy, megeheted a részemet. - vontam vállat. - Szóval? Merre? Te vezetsz. |
Cole Downer
Örültem, hogy végül is majdnem beleegyezett, hogy eljön velem. Már felkészültem rá, hogy egyedül fogok bolyongani a városban. -Hát...nekem be kell néznem a tisztítóba. Vagy te tudod, hogy kell kabátot mosni? -néztem felé érdeklődve. Végtére is lány, meg minden. A farmeromat nem sajnáltam annyira, azt a koleszban is akármikor elintézem. -Ja, és utána kajálhatnánk valami rendeset, mert a következő szünetig megint csak a sulis szart kapjuk. Vagy legalább is te. -Kivételesen nem tettem hozzá, hogy mekizni akarok, mert akkor lehet, hogy mégsem jönne. Majd Ria szépen eldönti, mit akar. -Tippelj, mit kaptam karácsonyra! Pénzt. Megint. Mehetünk étterembe, és akkor ehetsz egy hétfogásos saláta-menüt. -Ott legalább nem fenyegetné a Happy Meal vagy a mozgólépcső veszélye. |
Ria Ashwin
Na igen, ez Cole. Értem én a célzásait, de sajnálom, ha velem akar maradni, ki kell bírnia. Ez már csak ilyen. Ha meg nem bírja ki, kereshet mást, én nem állok az útjába. Persze azért lehet, hogy mindkettőnknek fájdalmas lenne az elválás, mégis rajta múlik.
Egy kicsit azért mégis meglepődtem, amikor beérte egy szimpla öleléssel. Semmi "támadás", semmi ilyesmi... Bezzeg a múltkor szépen a falhoz tepert. Úgy tűnik, lett vele valami a vakáció alatt. Egy-két másodperc kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek, amikor elengedett.
- Nem tudom. - kicsit belegondoltam abba, hogy még 8-ig úgyis ki szabad menni, és most még csak 5 óra. - Mehetünk, de hova? - válaszoltam. Vajon megint a kávézóba megyünk, vagy ilyesmi? |
Cole Downer
Elégedetten felsóhajtottam. A kellemetlen környezeti körülmények ellenére már is sokkal jobban éreztem magam. -Nem teára van szükségem, már ha érted, mire gondolok, de azért köszönöm. -És itt is van, előjött a perverz énem. Ha már úgysem akar smárolni, akkor nem fogom vissza magam. Sejtettem amúgy, hogy nem whiskyt hozott magával, abból viszont szerintem kértem volna. -Ja, meddig maradsz kint? -léptem hátrébb, miután úgy döntöttem, hagyok neki egy kis teret. Szépen, türelmesen fogok viselkedni, ezt akkor és ott elhatároztam magamban mégegyszer, mint újévi ígéretet. Zsebre vágtam a kezeimet, majd még egyszer végignéztem a sárfoltos gatyámon és kabátomon. Ma még nem lesz tanítás, úgyhogy nem fog feltűnni, ha elhagyom néhány órára a suli területét. -Csak mert este felé elmehetnénk valamerre, ha van kedved. De ha nincs, az sem gond, viszont nekem el kell intéznem néhány dolgot. |
Ria Ashwin
Ha úgy vesszük, hogy azért akartam idejönni, mert egyedül akartam volna lenni, akkor eléggé rosszul "esett" - ha szabad így fogalmaznom - Cole ölelése, de ha ettől eltekintünk, akkor én is örültem neki. Nem akartam elküldeni vagy ilyesmi, mert azzal magamnak is hazudnék. Ezért tehát hagytam, hogy öleljen, amíg jól esik neki, sőt én is átölteltem.
- Hímzőszakkör az eszed tokja... - mordultam rá, mikor kezdte megint a hülyeségeit. Nem is járok semmire csak gitárra, arra is csak azért, mert köteleznek. - Amúgy nincs is hideg. De ha mégis fázol, vana termoszban egy jó adag forró tea. Ha esetleg érdekel. - ajánlottam fel neki, de persze még mindig nem mozdult el egyikünk sem az "egymást öleljük"-pózból. |
Cole Downer
Vállat vontam és még egy kicsivel közelebb léptem hozzá. -Ha már idáig eljöttem, szerintem egy ölelést megérdemelnék. -vigyorodtam el. Már megint annyira mást mondanék, de nem tudom magam kifejezni. Végül mielőtt válaszolhatott volna, rávetettem magam, mint a régi szép időkben, amikor még egyáltalán nem veszekedtünk. Nem mondom, hogy jobb volt, de egyszerűbb, az biztos. -Kihaszbálom ezt az öt percedet, mielőtt elkezdődik a hímzőszakkör. Egész évben mozgásban vagy, Riri, és sosem találkozunk. -Fejtettem ki a véleményemet két mondatban, de továbbra sem állt szándékomban elengedni. Ha csak egy rövid időre is, de muszáj volt vele lennem. Aztán persze majd lelécelek, hogy lehessen egy kicsit egyedül is. -És hideg van. |
Ria Ashwin
Cole sem tűnt valami lelekesnek a téli vakációval kapcsolatban. Neki sem telhetett valami eseménydúsan. Na, akkor most van valami, amiben egyet értünk.
- Jaj, nem, nem zavarsz, nem azért mondtam, hanem... ó, mindegy is. Azért egy kicsit mégis örülök neked. De ha nem szereted a bozótot, nem kell itt dekkolj miattam. Nem akarlak fenntartani. Sőt. - magyarázkodtam. |
Cole Downer
-Ohh...hát, nekem is. -Karácsonyra amúgy megint együtt volt a család...Már ha azt lehet annak nevezni, hogy Szenteste apánk kivételesen otthonról fonoskodik a házi "irodájában", az egyik nővérem két órás késéssel állít be a repcsik miatt, a másik pedig az úgynevezett élettársával és egy doboz Coop-os sütivel ajándkoz meg minket. Utána jött a teljesen átlagos karácsonyi vacsora, amit apu természetesen végigtelefonált, a többiek sms-eztek az asztal alatt, anya meg a házvezetővel titokban megcsináltatott csirkét szolgált fel sütőkesztyűben. -Mint mondtam, én téged követtelek. Ha érdekel részletesebben is, megláttalak fentről, és gondoltam, köszönök, csak mire leértem, eltűntél. És beleestem egy sártócsába, a többit meg már tudod... -Hát nem tudom, nem tűnt túl lelkesnek a találkozásunkat illetően, ezt bizonyította az is, hogy külön kihangsúlyozta, hogy egyedül akart lenni. Remek, én is örülök neked, Riri. -Amúgy ha zavarok, csak szólj, és már itt sem vagyok. Különben sem bírom ezt a bozótot. |
Ria Ashwin
- Unalamasan. - mondtam egyet sóhajtava. Úgy éreztem, ez a szó az, ami a legtökéletesebben jellemzi az ideji téli vakációmat. Most elmaradtak a jó szánkózások, a karácsonyi éneklés meg a szilveszteri csínyek is. Állítólag már "kinőttünk ezekből a gyerekes dolgokból". Ilyen okokból kifolyólag a abrátaimmal is kevesebbet találkoztam. - És neked? - kérdeztem arra számítva, hogy most beszámol rendkívüli bulis élményeiről.
- Az erdőben... Egy kicsit egyedül akartam lenni. És gondoltam, ez a hely az, ahol ilyenkor senki sem jár. Úgy tűnik, tévedtem. Te is csak a friss levegő miatt jöttél az erdőbe? - kérdeztem, miközben a lassan sötétedő eget fürkésztem. |
Cole Downer
Elmosolyodtam, amikor azt mondta, én is hiányoztam neki. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy úgy értette, ahogy én, de ez igazság szerint már nem számított egy ideje. Örültem, hogy túljutottunk a lekoptatós részen, és megelégedtem pontosan annyival, amennyit kapok. -És...öhm, hogy telt a szünet? -Ahogy ott álldogáltam előtte, azon gondolkoztam, hogy legszívesebben megcsókolnám, de nem akartam kockáztatni. Ha ezt sem értékeli, akkor pedig tényleg nem velem van a baj, mert én komolyan próbálok megváltozni, vagy mi. -És mit csinálsz az erdőben egyedül? -Ez pedig komolyan érdekelt, mert ha nem látom meg fentről, az életben nem jövök be ide. Nem bírom ezeket a bozótos helyeket, vagy legalább is nem a téli szezonban. |
Ria Ashwin
"Csak jöttem utánad..." - hangzott Cole válasza. Nos... Ha ez nem kémkedés/hallgatózás/kukkolás kategóriába megy, akkor nem tudom. Már éppen készültem beolvasni neki, mikor azt mondta, hogy hiányoztam neki.
Ha jobban belegondolok... ő is hiányzott nekem. Sajnos az otthoni barátaim az idén télen elmentek a mittudoménhova szilveszterezni, a szüleim és Rich sem volt otthon, mert elmentek a rokonokhoz. A családból csak én különcködtem, mert nem volt kedvem menni sehova. Persze aztán megbántam: szilveszter, tüzijáték, pezsgő meg minden. De mire jó, ha nincs kivel megosztani? Többek között leginkább ebben a pár napban gondoltam Cole-ra: az jutott eszembe, hogy ő ilyenkor biztos holtrészeg, biztos bulizik valahol vagy ilyesmi. Biztosan jobban szórakozhat, mint én.
- Hát... Te is. - motyogtam. Még tompíthatta motyogásomat a sálam is, mely mögé a fél arcomat rejtettem a hideg elől. Ilyenkor úgy szeretek belebújni a jó vastag, kötött sálba. Nem csak meleget, néha egyfajta megmagyarázhatatlan biztonságot is nyújt. |
Cole Downer
Végignéztem magamon még egyszer, és megállapítottam, hogy a kabátomon is vannak sárfoltok, és így valószínűleg mehetek vele a tisztítóba, mert vízzel ebből biztos nem jön ki. Nem pont így akartam idén először Ria szeme elé kerülni, de akkor is végtelenül örültem neki, hogy újra láthatom. --Én nem is...mármint, én csak jöttem utánad, és...-mentegetőztem össze-vissza gesztikulálva magam előtt. Aztán inkább abbahagytam, és sóhajtva leengedtem a kezeimet magam mellé. -Hiányoztál, Riri. -Minden nap gondotam rá, csak felhívni nem mertem, mert nem volt kedvem Rich barátunkkal vagy éppen a szüleikkel bájcsevegni. Amúgy meg a szünetem furán nyugodtan telt, mert azon kívül, hogy elkísértem Milát szilveszterkor bulizni, nem voltam sehol. Akkor viszont istentelenül bebasztam és vagy két nap kellett, hogy rendesen kijózanodjak. Ott viszont komolyan elgondolkoztam rajta, hogy az éjszaka kellős közepén megkeresem Riáék farmját, csak annyi volt a gond vele hogy voltaképp a nevét sem tudtam a helynek. |
Ria Ashwin
Hosszan elmerengtem ilyen-olyan dolgokon, míg végül valahogy Cole jutott eszembe. Arra gondoltam, milyen egy hülye. De azért... néha hülyén jó fej. Tud ő normális is lenni, ha akar...
Vagy nem... Éppen az ő káromkodását hallottam? Lehet, hogy csak képzelődtem, de mégsem. Egyszer csak ott termett mellettem egy nagy sártócsában.
- Hát... Neked is szia... - néztem rá kérdőn. - Kukkolunk? Kukkolunk? - álltam fel a kényelmes ülőhelyemről. |
Cole Downer
Nagyjából fél órával ezelőtt megláttam az ablakból Ririt eltűnni az erdőben, de mire felvettem a kabátom és lerohantam, fingom sem volt, merre keressem. Szó szerint tavaly óta nem találkoztunk, úgyhogy nem akartam megvárni, amíg újból előkerül. Szépen utána sétáltam a bozótosba, és megpróbáltam kitalálni, hova és merre mehetett. Már vagy négyszer megbotlottam a kiálló gyökerekbe, mire ténylegesen elhasaltam, de akkor viszont pont beletérdeltem egy hatalmas sárfoltba. -Ohh, faszom beléd! -káromkodtam a kelleténél talán egy kicsit hangosabban egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy pont jó szögben fekszem ahhoz, hogy lássan Riát. Egészen eddig a bokrok kitakarták előlem, de szerencsére sikerült megfelelő helyre csúsznom. -Áhh, épp téged kereslek. -Mint valami perzerv kukkoló, vigyorogva, egészen boldog arckifejezéssel bámultam fel rá a bokorból. Végül is erőt vettem magamon és felálltam, majd odasétáltam hozzá. Úgy tűnik, minden szünet után hasonlóképp futunk össze. -Szia. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
