|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 19:50 - |
 Ha egy helyet keresel, ahol kedvedre szórakozhatsz,... megtaláltad! Hiába diák itt mindenki, egy kis séta, egy kis shoping, vagy csak egyszerű lőfrálás... ezek alapvető szükségleteknek számítanak. Ha van egy kis szabadidőd, és nem köröz Mrs. Kenway, a nevelőnő, ugorjatok ki az iskola kapuin, térjetek be balra, és máris a városban találhatjátok megetokat.
Van itt templom, kirakatok, kocsmák, sikátorok, központ, körforgalom, virágágyások... egy szóval minden! |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Cole Downer
Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor végre kiderült, hogy kivételesen nem lőttem mellé. A emberek általában szeretik a csokis dolgokat, de mivel Ria nem lelkesedett gumicukorért, nem lehettem benne száz százalékosan biztos. Úgy vagyok vele, most már jobb, ha mindent megkérdezek és akkor kevesebb eséllyel lőhetek mellé.
Az utcán sétálva kivettem a kezem a zsebemből, aztán alig észrevehetően Ria irányába nyújtottam. Éppen csak annyira, hogy egy pillanatra összeérjenek az ujjaink, szóval ha úgy gondolja, tudja, hogy ott vagyok. Amúgy csendben sétált mellettem, én meg a megbeszéltek szerint a kávézó felé irányítottam magunkat.
- Nem voltál még a Starbucks-ban? - Reméltem, hogy csak nem figyelt és ez nem azt jelenti, hogy még nem is hallott a legnagyobb amerikai kávézóláncról. Én személy szerint baromira örülök neki, hogy ez itt is van, mert otthon is rengetegszer jártunk az exhaverjaimmal. Legalább ott otthonosan érzem magam. És hát a kínálatot is imádom, van süti, ami egy fejlődő szervezetnek elengedhetetlen.
|
Ria Ashwin
- A zeneboltba egy capoért. - itt újra rápillantottam az órámra. - De már 5 perce bezárt. Meg amúgy sem értem volna oda, mivel a város másik végén van. Ez van. - mondtam vállat vonva. Holnap is van nap. Most már egy napig kibírom capo nélkül. Majd holnap gyorsabb leszek, és hamarabb elindulok. Világéletemben késő kása voltam, de azért igyekszem.
- Ugye ezt te se gondoltad komolyan? - pillantottam egyszer a vodkára, azaz a "vizecskére", majd az oroszra. Sajna a nevét már most elfelejtettem, szóval így járt. - Nem kérek, köszönöm. Nálatok csak így egyszerűen víz helyett isszák a vodkát?
Lassan visszaértünk az iskola területére, ahol egy "kis" meglepetés fogadott. Az udvar tele volt... óvodásokkal és kisiskolásokkal. Hogy honnan pottyantak ide 10 perc alatt, fogalmam sincs, de az tény, hogy az udvar közepén akkora tömeg tömörült össze, hogy nem igaz. Majdnem letaposták a kölykök egymást, úgy lökdösődtek. Hát igen, lassan gyerekmegőrzőt nyithatunk.
*/folyt. köv. udvar |
| Anatolij V. Lozonov: Koppan a zsepi a fejemen. Nem tudom, hogy zsinálja, de koppant. Pont úgy, hogy kopp. Lenézek Cole-ra egy "te most komolyan engem dobálsz?" fejjel. - Te. Ezt nem gondoltad komolyan, ugye? - Ennél kevesebbért is vertem már meg embert. Az nem tudott érdekelni, hogy én mennyire kapok ki, de legalább a becsületem védtem, esetleg épp valamit, ami fontos volt nekem. Majd tekintetem a lányra fordítom, s felé nyújtom a vodkát.
- Kérsz? Nem is olyan erős, csak vizecske - informálom. Ha úgy van, ne maradjon ki, ha nem ivós, akkor meg megpróbáltam, azzal nem lehet semmi baj. Legalábbis Murmanszkban ez sosem okozott problémát, bár az ottaniak kilencvenhét százaléka biztosan iszik. A maradék meg túl fiatal. |
| /Cole Downer/ Galacsinná gyúrtam a zsepit és fejen dobtam vele Ivánt. Úgy hívom, ahogy akarom, különben is mit zavarja, ha egyszer orosz? Megráztam a fejem. -Nézd, megissza, míg nem figyelünk -vettem vissza az üvegem Riától a kupakjával együtt, aztán megkóstoltam, mielőtt tényleg lenyúlná valaki. Azt hittem, Riri nem iszik, csak csapvizet, mert az még erkölcsösnek számít. A legjobb védekezés a támadás alapon továbbra is próbáltam közönbös maradni, természetesen bunkó megjegyzésekkel együtt. -Hova mentél amúgy? |
Ria Ashwin
Sóhajtottam egy jó nagyot, mikor Cole kijelentette, hogy a suli felé megyünk. Ez egyszerre volt megkönnyebbülés, és egyszerre volt meglepetés. Ekkor jutott eszembe valami... Sietve ránéztem az órámra. Remek. Pontosan két perc múlva zár a zenebolt. Ha repülővel mennék, akkor se lenne semmi esélyem, hogy odaérjek. Nem baj, majd máskor nézek be. Igazán kellett volna már egy új capo, mert az enyém már nem fogja be rendesen a húrokat. Nagyon gyorsan kilazul szegényke. Na mindegy, majd máskor.
Eközben megfogtam a Jack Daniel's-es üveget. Őszintén soha nem fogtam ilyesmit a kezembe. Pálinkás üveget, na azt igen. De azt se én ittam, hanem a nagyapám részeges, 70 éves haverjai. Mindig is utáltam az alkoholt, de most nem bírtam ki, hogy meg ne szagoljam... Rémbüdös volt. Sokszor elgondolkozok azon, hogy mi a fenéért isszák ezt meg. Még a szaga se jó, nem hogy az íze. Fujj. |
| Anatolij Vasziljevics Lozonov: - A nevem még mindig Anatolij, még mindig tudok angolul attól, hogy orosz vagyok, és nem mondanám, hogy a telet keresem, csak olvastam egy fán az árnyékban - javítom ki Cole-t. A telet nem keresni kell, hanem várni, esetleg lemenni az Antarktiszra, ha az ember a halálán van. Én nem voltam annyira közel hozzá soha, de ilyen melegben attól még pusztul az ember, s nemcsak jelképesen mondva. Itt van vagy harmincöt Celsius, otthon csak huszonnyolc. Otthon... najgen, erről is le kéne szokni, hogy folyton otthonnak nevezem azt, ahova már szinte semmilyen szál nem köt. De ezt nehéz megszokni, főleg akkor, ha az ember fia egy teljesen új kultúrába kerül, ahol még egy normális hidegvizű tenger sincsen. |
Cole Downer
Ria igent mondott. Igent mondott. Na nem az idegenvezetésre, de legalább elkísér, aminek tényleg örültem. Egy kicsit szélesebben kezdtem mosolyogni, mint azelőtt, de elindultam, mielőtt ők is észre vehetnék, mennyire örülök. -Nem, vissza a suliba. -Visszanéztem rájuk, nehogy lemaradjanak, közben a chips maradékát a számba szórtam a zacskóból. Majd kidobom a következő szemetesnél. -A sarki boltban voltunk Ivánnal. Ugye, Iván? Én találtam. A telet keresi -ismertettem röviden és lényegretörően új orosz barátom felszedésének történetét és életcélját.
Miután megszabadultam a felesleges szeméttől, Ria felé nyújtottam a Jack Daniel's-t. -Megfognád, légyszi? -Két kézre volt szükségem, hogy előhalásszak egy tiszta zsepit a zsebemből, amivel kezet törölhetek. A legtöbben a pólójukba kenik, de én amúgy is tisztaságfétises vagyok, meg a mosás sem volt soha az erősségem. Télen is Ririvel mosattam kabátot. |
Ria Ashwin
Illedelmesen kezet fogtam Anatolijjal. Majd egy kicsit megnéztem magamnak a Cole kezében levő dolgokat. Lehet, hogy inkább nem akarom tudni, honnan jönnek és hová mennek.
- Bocs, idegenvezetést nem vállalok. - jelentettem ki. - De szívesen megyek. Ugye nem a kocsmába indultok? - néztem Cole-ra kérdőn. Azt az "amúgy is szívesen töltöd az idődet velem" megjegyzést simán elengedtem a fülem mellett. Igaz, tényleg szívesen töltöm vele az időmet. Már lassan kezdett hiányozni, olyan keveset látnam. Nem tudom, szerintem én vagyok ennek a Cole nevű drognak a feltalálója. Igazából pont olyan, mint egy endes drog: rendkívül ártalmas, de mégis szükséged van rá, különben elvonási tüneteid lesznek. Remek.
- Na tehát, hova megyünk? |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Anatolij. Rövidebb változata nem igazán van. - Felé nyújtom a kezem, ahogy illik,közben próbálok egy szelídebb mosolyt magamra öleni, ami lehetőleg nem olyan, hogy a pszichopaták is sírva futnak el, ha meglátják. Sajnos az utóbbi időben rengeteg ilyet produkáltam, épp ezért megy most nehezen. De kinek van kedve egy ekkora váltás után mosolyogni, ha a családja is pocsékul sikerült?
Elgondolkozom egy cseppet ezen a kettőn. Az biztos, hogy ismerik egymást, ugyanis Cole meglehetősen izgatott lett a látványától. Nem mintha hiányozna nekem a szerelem és egyéb érzelmes-nyálas ostobaságok, de egy cseppet meg tudok lepődni, hogy annyira kevés ember rendelkezik hozzám hasonló beállítottságokkal. Az ismerőseim nagy része olyan hideg, mint a jég, én vagyok egyedül a radiátor. Hm. Egész jó hasonlatokat faragok, lehet, hogy nem kellene most elhanyagolni az írást...
|
Cole Downer
Vállat vontam és újra egykézbe vettem a chipset a whiskey-mmel, hogy tovább ehessem a maradékot. Fogalmam sem volt, mit csinál ilyenkor Ria, mert a hímzőszakkört ugye az ellenkező irányban tartják. Minden esetre örültem, hogy látom, mert hát elég ritkán van szerencsénk egymáshoz mostanában. Biztos halálra tanulja magát az év vége miatt. Egyelőre azonban kifejezéstelen arccal figyeltem az Ivánnal való ismerkedését, nem akartam beleszólni a dolgukba. Nekem is kellett egy kis idő hozzá, hogy feldolgozzam a jelenséget.
-Hülyeséget kérdezek, tudom, de nincs kedved velünk tartani? -vigyorogtam rá végül, miután befejezték a bemutatkozást és a többit. -Mint idegenvezető. Te amolyan őslakos vagy, és amúgy is szívesen töltöd az idődet velem. -Továbbra is elbűvölően vigyorogtam rá, hátha meghatom vele a szívét, de Ririt ismerve erre esélyem sincs. |
Ria Ashwin
- Nem, köszönöm. - ráztam a fejem a chipsre. Most bármit ettem volna, csak éppen chipset nem. Amúgy elég sandagyanús volt a másik fazon - aki nem mellesleg kb. 20 centivel magasabb, mint én - a maga üveg vodkájával. Úgy tűnik, Cole rátalált a maga tivornyázó partnerére. Szuper. Én aztán biztos nem fogok ott ülni az ágya mellett, és cserélgetni a tálakat, amit ő két percenkét ágyról leógó bamba fejjel megtölt friss hányással. A-a, azt már nem.
Viszont az egyből feltűnt, hogy ez az új arc valami fura nyeven kezdett el beszélni. Igen, nyelvekből is nulla vagyok. Felismerem az angolon kívül a németet, a franciát meg az olaszt, de ennyiben kimerül. Kiderül még a végén, hogy Cole a Föld másik végéről hozott magának barátot.
- Ria. - mutatkoztam be a zöld hajú csávónak. Amúgy a homlokára volt írva, hogy nagy zenekedvelő és nagy itókás. Ez olyan, mintha Cole-t és engem és még valami emost egy emberbe gyúrtak volna. Érdekes. |
| Anatolij Vasziljevics Lozonov: Cole-ra meredek hitetlenkedő arccal. Azt, hogy galamb, azt én is tudom, tanultam biológiát. - De mi az égtől ekkora?! Nálunk alig van rajtuk hús, nem igazán szeretik az ottaniak a... - a mondatom egy hatalmas zakózással szakad félbe, közben igyekszem védeni a vodkám, hogy csak az ne törjön össze. Pocsékba menne az egész fáradozásunk.
- Privet, kak tyebja za... Oh, bocs. Beidegződés. - Feltápászkodom a földről és az apró lányra nézek, miközben kitöröm körülbelül a nyakam is. Ez meg ki lehet? Úgy látszik, ismerik egymást... De honnan jött ez a teremtés? Nem néztem volna lefelé? Pedig már megtanultam, hogy azt is kell, de akkor most ez hogy történt? Elvigyorodok, aztán leporolom alkarom, amire hatalmas szerencsével érkeztem. Az italnak nem lett semmi baja, hál' az égnek, és én sem sérültem meg komolyan. Azaz egyáltalán nem, csak a nemes fenekem nyomódott meg egy cseppet, de az meg sem kottyan. |
Cole Downer
-Rock? -kérdeztem vissza félig felé fordulva, mert nem igazán értettem, minek jött akkor ide, ha csak a rockot szereti egyedül. Jó, én is erőszakkal hagytam ott a szülőföldem anno, de legalább én rendesen, lelkiismeretesen felkészültem az itteni életre. Közben tovább ettem a chipsemet, de azért figyeltem Ivánra is, mielőtt elkeveredne valamerre, vagy véletlen az antigravitációs erejével fennakadna egy fán fejjel lefelé, természetesen.
-Ezt úgy hívják, hogy galamb -intettem magunk elé színpadiasan, miközben elnyújtottam a galamb szót. -Morzsákat eszik, meg cigicsikket, meg az isten tudja, mit, és valami madárféle, ha jól tudom. -Nem akartam elhinni, hogy nem látott még ilyet, vagy ha látott is, mi a fene olyan különleges az előbbiben. Miközben a szemeim forgatva magyaráztam a házigalamb alapvető, szemmel látható tulajdonságait, orosz barátom váratlanul elhasalt a sarkon. Ririvel együtt. meglepetten figyeltem őket egy ideig, egyikről a másikra nézve, aztán Ria felé nyújtottam a zacskót a szabad kezemmel. -Chipset? |
Ria Ashwin
Még kb. másfél óra van a szabadidőnkból, így gyorsan kisurrantam a suliból. Aki jól ismer engem, az tudja, hogy amikor én kimegyek a városba, egyből a zenebolt felé veszem a kanyart. Mindjárt az első sarkon be is kanyarodtam így kutyafuttában - mert hát elég messze van a zenebolt, és sietni kell, ha nyitva szeretném még találni -, mikor belebotlottam valakibe - szó szerint. Természetesen el is vágódtunk mind a ketten. Mikor éppen ráébredtem arra, hogy mi történt, feltápászkodtam a járdán, és néztem a fura kinézetű, zöld hajú egyént, akit véletlenül elütöttem. Minden hidegvéremet összeszedve bocsánatot kértem, és felé nyúztottam a kezemet, hogy felsegítsem.
Éppen ekkor eszméltem rá, hogy nem volt egyedül. És a haveja... Cole? Nahát, milyen furcsa barátai vannak ennek a Cole-nak...
- Öö... Sziasztok. - néztem egyikre, amelyik még mindig a földön hevert, és még mindig arra vártam, hogy felsegíthessem, majd a másikra, aki Cole volt. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Hát... Amíg létezik itt tél és hó, addig én sem fogok kidögleni. Na meg papír, toll, tinta, és jó zene. Igen, a rock az egyetlen, amit nagyra becsülök ezen a vidéken. - Az USA-ból és tagállamaiból jött a legtöbb rocklegenda. És ez számomra egy olyan szívemcsücskeédesdrága ügy, amit nem szeretek ignorálni. A regényem is zenére írom, s talán van az övemben egy dobverő... Ja, nem, az a másikban van.
A könyvemmel és az üvegekkel a kezemben halál nyugodtan ellépkedek, mikor egy albatrosz méretű galamb száll le elénk a járdára, s rögtön repül is tovább. Tágra nyílt szemekkel meredek új haveromra.
- Kifejlesztettétek a Hulk-szérumot és ez egy kísérleti példány, vagy mi? Mi az égtől ekkora? - Amerika a nagyok vidéke, szokták felénk mondogatni. Igen, ez a lény elég nagy, lehet, hogy megártott neki a sok fehér kenyér. |
Cole Downer
-Legalább otthon érzed majd magad. -Az első pár hétben tök izgalmas az egész, új város, sőt új ország, de aztán, ha már megszoktad, elkezdesz hazavágyni. A régi haverok is hiányoznak, meg mondjuk az anyanyelved, ha nem érzed magad teljesen idevalónak. A másik lehetőség, hogy beilleszkedsz, de volt egy olyan sejtésem, hogy ha nekem nem sikerült, neki sem igazán fog. De előbb-utóbb meg kell majd szoknia.
-Hát én nem tudom. Asszem, várnod kell télig, ha hideget akarsz. -Közben rohamosan fogyott a chips a zacskóból, az egyedi, szupergyors evési technikámnak köszönhetően. Nagyon hasonlítottam apámra, aki még most is egész jól tartotta magát a korához képest, és ez volt nagyjából az egyetlen dolog, amiért hálás voltam. A géneken és a pénzén kívül nem sok hasznos dolgot kaptam tőle életemben igazság szerint. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Az amcsik is furák. Nagyon. - El tudom képzelni, ahogy bácsikák és nénikék pucéran járkálnak az utcákon, plusz láttam már errefelé olyan igénytelenséget, hogy én is csak pislogtam, mint medve a puskacső előtt, pedig én aztán kirívó humanoid lény vagyok. De hogy pizsamában, esetleg letolt nadrággal és XXXXL-es rózsaszín tangában van előttem egy ember, attól kiver a frász. Ilyenkor gondolkozom el, mit keresek én még mindig ezen a bolygón és nem utaztam el Asgardba, esetleg vissza a kilencvenes évekbe.
csak nézek, hogy miért fordulunk a suli felé, de egy vállvonással ráhagyom. Ő tudja, mit csinálunk, ő a rangidős tiszt, satöbbi, satöbbi. Ha kérdőre vonnak, szépen megrebegtetem a szempilláim, elmosolyodok, s oroszul kérdezek valamit. Ha értik, akkor rendben van, meg tudom mondani, hogy mindenre ő vett rá.
- Mert az már majdnemhogy a sarkkörhoz tartozik. Ahhoz vagyok hozzászokva, s mielőtt felmerülne benned, hogy megfagyok, meg kell említenem, hogy a vodka fagyáspontja mínusz hatvannyolc Celsius. És sokan azt állítják, nekünk a vérünkben is vodka folyik. |
Cole Downer
-Ez itt Amerika, van, hogy meztelenül rohangálnak -vontam vállat vigyorogva. Mindenesetre, ha nekem orosz csajokat kellett elképzelnem, mindig azokat az ocsmány társkeresőseket láttam a szemem előtt, pocsolyákban fetrengve, meg hallal a fürdőkádban. Néha elgondolkoztam azon, fogok-e még meztelen nőt látni, vagy tényleg feleségül kell vennem Ririt, hogy ez megtörténjen. Van, hogy a hímzőszakkört többre értékelik az embernél, és olyankor úgy érzi, hogy abszolút semmi értelme nincs életben maradni ezen a világon. -Hogy mi? De az miért olyan hideg? -Fogalmam sem volt, miért szeretne Iván szarrá fagyni, de ha neki ez a természetes, akkor jobb, ha visszamegy oda, ahonnan jött. -Fura vagy. -A suli irányába fordultam le a következő sarkon, nem tudtam, merre mehetnénk még. És amúgy is, bent is lehet inni, csak meg ne lássanak. Meg nem árt, ha bent vagyunk takarodó előtt, úgy nem veszik olyan komolyan, ha összehányjuk a folyosót éjszaka. |
Anatolij Vasziljevics Lozonov
- Néztem. És igen, vannak nálunk bikinis, nem szőrös, szemrevaló, fiatal hölgyemények is, nyáron, a tengerparton, a huszonöt fok alatti hőmérsékletben. Az még egész normális és elviselhető, ha alig van az emberen ruha. Ti meg azért kicsit melegebb helyen éltek, valószínűleg többet láttok olyanokat. - Be kell valljam, engem nem izgatnak. Lány-lány, nem tud érdekelni, mennyi ruha van, vagy épp nincs rajta. A srácok jobban vonzzák a tekintetem. Lenézek a kezében felém tartott chipsre, egy biccentéssel megköszönöm, majd veszek belőle egy keveset. - Tudod, nálunk, a Barents-tenger közelében, legalábbis egy abba ömlő folyó partján nemigen szokott ilyen hőség lenni. Mi mínusz negyven fokban is kimerészkedünk, mínusz ötvennél van az, hogy mindenki marad szépen otthon, de addig vígan elvagyunk. Bioszosan fogalmazva a hőmérséklet tekintetében negatív irányba tág, míg pozitív irányba szűktűrésűek vagyunk. - És igen, ez már megint nagyon furán hangzott az akcentusommal. Mi lesz, ha még iszom is? |
Cole Downer
-Nézd meg az árcímkét -ráztam meg a fejem, mintha egy idiótával vitatkoznék, mert bár matekból mindig épp hogy csak nem húztak meg, tényleg nem értettem, mi most a probléma forrása. Ahogy kiértünk, felbontottam a chipset. Azzal a kezemmel tartottam, amelyikben a Jack Daniel's volt, így a másikkal simán tudtam venni belőle. Iván felé nyújtottam, hátha kér ő is.
-Milyen sivatag? Rövidujjas idő van, örülnöd kéne neki. -Én személy szerint utáltam, ha hideg volt, vagy esett, egyrészt elcseszte a kedvem, másrészt úgy bent kellett maradnom a kollégiumba, amit meg mindennél jobban utáltam. A suli az unalom szinonimája volt a szótáramban, nem akartam a szabadidőmet is az épület közelében tölteni. -Gondolj a bikinis csajokra. Vagy nálatok vannak egyáltalán? Olyanok, akik nem szőrösek. Végül is oroszok vagytok. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ha egy helyet keresel, ahol kedvedre szórakozhatsz,... megtaláltad! Hiába diák itt mindenki, egy kis séta, egy kis shoping, vagy csak egyszerű lőfrálás... ezek alapvető szükségleteknek számítanak. Ha van egy kis szabadidőd, és nem köröz Mrs. Kenway, a nevelőnő, ugorjatok ki az iskola kapuin, térjetek be balra, és máris a városban találhatjátok megetokat.
