|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.20. 15:50 - |
 |
[40-21] [20-1]
Aimee Tyson:
- Ha te mondod - vontam meg a vállam. Nem akart róla meélni azt láttam rajta. Na mindegy. Ennyire nem esett volna le neki, hogy én mindent végighallgatok amit mondd? Időm mint a tenger és kezd érdekelni ez az egész ügy... Elmosolyodtam és megráztam a fejem, mikor rámnézett. - Ugyan. Ha lenne akármilyen dolgom is akkor már rég itthagytalak volna. Plusz ilyenkor jó ha van melletted valaki - felálltam a padról és elé álltam. Akkor most jöget a B-terv, mert már el is küldene. Kell a keksz. - Egyébként tudok szolgálni pár finom vanilíás csokis karikával, ha szereted akkor hozhatok le neked, vagy feljöhetsz és elviheted az egész bödönt - billentettem félre a fejem és felböktem a fejem fölé. Úgy emlékszem, hogy az aulából indulva arra felé van a szobám... vagy pont a másik irányba? Na mindegy lényegtelen, így is úgy is ugyanaz a lényege mondamdómnak, ami nem más, mint a keksz. |
Cole Downer
Nagyszülők. Ehh, én a sajátjaimat általában csak karácsony után láttam, mivel amerikaiak voltak. Mondjuk úgy, hogy nem állunk túl közel egymáshoz. -Elég sok minden -válaszoltam röviden, mivel igazából nem akartam annyira belemenni. Nem hinném, hogy komolyan érdekelné. -Nem is érdekes. -Mondjuk nyáron sikerült hazarepülnöm, mégsem éreztem ott annyira otthon magam. Montrouge éppen olyan volt, mint mikor elköltöztünk, Az emberek is ugyanolyanok voltak, azzal az apró különbséggel, hogy már senkit sem érdekeltem. Konkrétan szartak rám, és a régi haverjaim szinte meg sem ismertek. Egyedül nem olyan érdekes párizsi túristákat szívatni, vagy elmenni moziba. És mit ne mondjak, jónéhány alkalommal engem is külföldinek néztek. Ezek után persze hogy úgy éreztem, nem tartozom többé oda sem. Sőt, lassan sehova nem tudok már hazamenni... -Azt hiszem, megleszek egyedül is. -néztem végül Aimee-re. -Ha dolgod van, menj nyugodtan. |
Aimee Tyson:
- Honvágy? - billentettem kissé félre a fejem, majd bólintottam - Én is szívesen visszamennék a nagyszüleimhez - igen. Csak a nagyszüleimhez. Apámhoz nem akarok menni soha többet, elég volt az az egy nyár amit nála kellett töltenem, hogy "megismerjem". De nem érdekelt akkoriban az apám. És most sem érdekel. Ez nem fog változni. Miatta halt meg anya és ezen sem tud már változtatni. - De neked mi hiányzik? - na ez már más téma, legalábbis remélem és talán sikerül vele elterelni a gondolatait. Ha meg nem akkor tényleg a B-tervet fogom alkalmazni. Beletömök jóóó sok sütit, bár most nem igazán van pénzem. Szerintem nagyi elfelejtette, hogy kell átutalni a pénzt a bankszámlámra, így csak annyim van, amit a munkáért kapok. És az pont annyira elég, hogy kaját vehessek. Na mindegy. Egy-két süti még nem a világ. Bár lehet, hogy csak lehozok egy doboznyi csokiskarikát a szobából, aztán azt tömöm belé. Ha egy férfi szívéhez a kaja vezet, akkor a jobb kedvre derítése is sikerülhet kajával... nem? |
Cole Downer
Ilyen mélyre süllyedtem volna? Idegenekkel lelkizek az aulában...Bólintottam egyet. Mást már nem igazán tudtam hozzáfűzni a dologhoz. Lehet, hogy nem volt igazi, de sokkal jobban éreztem magam a francia suliban. Voltak haverjaim, meg csajom, meg pénzem is. -Honvágyam van -mondtam ki hirtelen. Fura volt hallani a saját számból. Ennek hallatára talán majd azt fogja gondolni, hogy a szüleim, vagy az otthoni szobám hiányzik. Nem,sajnos semmi köze nem volt ilyesmihez. A régi életem hiányzott. Persze az sem lett volna rossz, ha Ria végre nem utasít el többet. És hogy ez miért is kezdett el hirtelen számítani, azt nem tudom. Otthonosabbá tenné ezt az egészet. |
Aimee Tyson:
Na vajon most mire gondolhat? Bár biztos, hogy valamire ami ezzel kapcsolatos, de szerintem jobban járok ha nem próbálkozok meg az ő fejével gondolkozni. Mondjuk az érdekelne, hogy ő hogy éli meg azt, hogy gyereke lesz... nekem anno azt mondta a nőgyógyász - mert ugyebár nagymamám elcibált -, hogy soha nem lehet gyerekem, vagy ha mégis, akkor arra nagyon kis esélyem van. Engem nem nagyon zavar, mert nem terveztem gyereket, de lehet később változni fog a véleményem. Eh... Köszi? Pislogtam párat és az arcát kezdtem fürkészni. Miután rájöttem mit köszönt meg halványan elmosolyodtam és a vállammal meglöktem a vállát - Ugyan... - billentettem félre a fejem - Mindenkinek kell valaki aki meghallgatja, legyen az egy barát vagy akárki más. Úgy látszik, hogy most én vagyok az az illető - továbbra is őt figyeltem és még mindig gondolkoztam. Nem lehet túl sok barátja, mert akkor ezeket valük beszélné meg és nem nekem, egy idegennek mesélni. Hát... Mondjuk vannak érdekes emberek. Ő is az lehet, ebben nem kételkedek. |
Cole Downer
Felé pillantottam. -Ahaa... -Ezen elgondolkoztam. Én is röhöghetnék rajta, de nem teszem. Ezt mondjuk értékelhetné Riri is, ha mást már nem. Végre egy jó tulajdonsáág...Mondjuk azért benne van az is, hogy eléggé aggódom amiatt, apámék megtudják-e a dolgot. A világért sem hoznék még ennél is nagyobb szégyent a családra. De igen, valószínűleg Chloe kellemetlenebb helyzetbe került emiatt,mint én. Neki kell majd döntenie a közös..khmm...gyerekünk sorsáról. Sóhajtottam egyet. Egy fokkal akár már jobban is érezhettem volna magam, ha sikerül a dolgok jó oldalát néznem. -Köszi. Tényleg. -Igazán ritkán mondok ilyet, de hát most tényleg értékeltem, hogy úgy tesz, mintha érdekelnék a problémáim. Úgy látszik, jelenleg ő az egyetlen ilyen személy az életemben. |
Aimee Tyson:
Amikor elindult a pad felé én is megindultam melette és lehuppantam a bútordarabra mellé. Pislogtam párat a mondatára és bólintottam - Az kellemetlen. Dee próbáld meg a lány szemszögéből nézni a dolgokat - a férfiaknak ez igen nehéz, már csak az is tekintve, hogy a kefélőtársának nevezte a lányt. Hehe... Hányszor voltam én is "kefélőtárs", aztán hányszor bőgtem miatta. Mondjuk terhes nem voltam, így nem tudom, hogy mit érezhet a lány. Eh... - Értem - újból csak bólintottam. Beleköthettem volna, hogy ha nem kedveli, akkor minek feküdt le vele, de inkább nem szóltam. Ez valaki másnak a baja, nekem meg csak annyi dolgom van, hogy végighallgatom - És mit akarsz csinálni? - billentettem félre a fejem ér ránéztem. - Hüm... Érdekes. Én voltam ugyan ilyen helyzetben, csak akkor a srác nem volt így letörve hanem jót röhögtt rajtam a haverjaival. Hehe. Én is jót röhögtem... - és akkor eszméltem rá, hogy ezt hangosan is kimondtam. Zavartan eltűrtem a hajam és megcsóváltam a fejem. Eh... Remélem el volt foglalva a gondolataival és a hülyeségeim meg nem hallja. |
Cole Downer
-Rendben.. -vontam meg a vállam. Miért is ne? Mondjuk most nem voltam beszélgetős passzban, de attól féltem, hogy megárt ez a túlzott egyedüllét. Még a végén képes leszek elfelejteni angolul...pedig olyan jól megtanultam. Elindultam a pad felé, gondolom, Aimee-vel együtt. Leültem, és bár leginkább magam elé bámultam volna továbbra is letargiába süllyedve, egészen normális ábrázatot sikerült vágnom. Szóval eldöntöttem, hogy nem rinyálok többet ilyeneken. -Elég nagy esélyem van rá, hogy a néhai kefélőtársamtól lesz gyerekem. De hát nem rajtam múlik. Ki a franc akar 17 évesen gyereket?? -Igen, ezt most ki kellett mondanom. Ha nem attól megy el Aimee, hogy nem szólok semmit, akkor attól fog, mert most őszinte leszek. -Nem is kedvelem úgy azt a csajt...én csak...én nem akartam ezt. Tényleg nem akartam. -És a kisebb gondokról, mint az ideiglenes csóróságom, vagy a folyamatos elutasítás, nem is beszéltem még... |
Aimee Tyson:
- Mindent értek - vigyorodtam el és bólintottam egyet. Jól nézek ki. De jó nekem. Ez érdekel legkevésbé, de mindegy is. - Rendben. Nem akarod elmondani. Akkooor - gondolkozva megdörzsöltem az állam - Mit szólnál ahhoz, ha leülnék arra a padra - fordultam meg és előre böktem. Igen azt a padot már azelőtt kiszúrtam, hogy idejött volna - és valami más témát kerítenénk? - felé fordultam és félrebillentve a fejem az arcára pislogtam. Akkor elterelődnek a gondolatai és lehet sikerül egy kis életkedvet hozni belé és akkor megismerhetem az oridzsinál Colet, mert az biztos, hogy nem ilyen alapból. Nem épp úgy néz ki. |
Cole Downer
Most komolyan. Ha elmondom neki, egészen biztos, hogy itt fog hagyni a picsába. -Nem, ennek semmi köze a.. -mutattam végig rajta automatikusan, de közben nem fejeztem be a mondatot. Najó, talán ezt mégsem így kellett volna. -Nem, hát, jól nézel ki. -Igen, ez általában még engem is jobb kedvre szokott deríteni. -Többféle problémám is adódott egyszerre, és kissé...kikészültem. De már jól vagyok -Idegesen a hajamba túrtam. Nem tudtam, pontosan hogy is kéne kezelnem az ilyen helyzeteket. Általában semmi gondom nem volt. Főleg nem olyanok, amikkel öt-tíz percnél tovább foglalkoztam volna. De tényleg. Ha ismerek valakit, aki ránézésre komolyan mindig boldog, akkor az saját magam vagyok. Úgy néz ki, ezzel viszont nem tudok egyedül megbírkózni. |
Aimee Tyson:
Hüm... - Valóban bonyolult, vagy csak emonak nézel és nem bízol abban, hogy segíthetek? - kérdeztem. Jobb ötletem nem volt, mint, hogy faggatom. A következő lépés az, hogy kirángatom a városba és meghívom egy fagyira. Nem vagyok lelkizős, így inkább feldobom az emberek hangulatát ilyenekkel. Ha feldobom a hangulatát - Bocsi, nem akarlak faggatni - legyintettem - Szóval nem muszáj válaszolni. Majd beszélsz ha akarsz - vontam meg a vállam és ahhoz a képhez fordultam, ami előtt álltunk és nyújtózkodtam egy nagyot. Ez egy kávézó... De az azért érdekelne, hogy mégis mi baja van Colenak. Lehet, hogy nem kapta meg az új telóját. Jó nem. Lehet nagyobb problémája van, amitől tényleg ilyen állapotba kerülhet. Eh. |
Cole Downer
Pff...olyasvalaki hogy tudna segíteni, aki a saját problémáit sem tudja kezelni? Elindultam oldalra, mintha érdekelnének a rajzok. Sorban végignéztem mindegyiket. -Nem hinném. Eléggé...bonyolult. -Hát igen, minden egyes apró problémám méretét növelte a másik. Például, amin rengeteget rágódtam már: ha nem kapok pénzt, miből fogom majd kifizetni a gyerektartási költséget? Ez így lehet, hogy viccesen hangzik de eléggé szomorú. Ráadásul így piára sincs pénzem, hogy leigyam magam. -De azért kösz -próbáltam Aimee-re mosolyogni. Máskor egyébként vigyorgok rendesen, Ria szerint úgy mint egy tök..ami nem túl kedves. De most valahogy ez sem ment. Igen, megint eljutotttam Riához, szóval a mosolyszerűséget megint egy szerencsétlen grimasz követte. Lehet, hogy mégis csak jobban járnék, ha a szobámban maradnék és mondjuk...talán...izé...tanulnék? Neem, azért annyira még csak nem vagyok beteges. |
Aimee Tyson:
Persze. Ennyi kellett ahhoz, hogy jó alaposan megbámuljon - Elég feltűnően tudod nézni a másik... Cole - eltűrtem az arcomba lógó pár hajtincset és felvontam a fél szemöldököm - Az igaz, hogy feltűnő jelenség vagyok, de azért na... mindennek van határa - nem igazán tudtam, hogy mosolyognom kéne most vagy sem, de eldöntöttem, hogy olyan leszek, mint mindig. Szóval mosolyogtam és kissé jobbra billentettem a fejem. Plusz ha kedvesen állok hozzá lehet, hogy jobb kedve lesz. Kitudja - Szabad tudnom, hogy mi a gond? - kérdeztem és eltűrtem újból a hajam. Mindig az arcomba akart mászni. Eh... Gonoszka. - Lehet tudok segíteni - biztos tudok. Ilyen szempontból van tapasztalatom szóóval. |
Cole Downer
Először csak futólag ránéztem, mert elindult valamerre. Aztán leesett, hogy felém. Újból arrafelé pillantottam, mert már egészen közel jött. Konkrétan belebámult az arcomba, szóval eléggé meglepett képet vághattam. Nem is erőltethettem meg nagyon magát, mivel egymagasak voltunk. Érdekes. Nem vagyok valami magas, de általában fentről szoktam stírölni a csajokat, nem szemből vagy alulról. Aimee hátrébb lépett, úgyhogy éltem a lehetőséggel, és rendesen megnéztem magamnak. Annyira nem bukom az emósokra, de most valahogy egyáltalán nem éreztem azt a különbségizét, amit amúgy igen. Lehet hogy azért, mert most én is szomorú vagyok. Elképzeltem, milyen lehet mindig annak lenni...Hát, a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánnám. Imádom, ha magamra vonom az emberek figyelmét, de nem pont ezzel... -...Cole -nyögtem ki a nevem bemutatkozás gyanánt, és kezet ráztam a lánnyal. |
Aimee Tyson:
Mivel elég sokáig nem válaszolt a kérdésemre és utána is csak egy "bocs"-t nyögött be, arra következtettem, hogy nincs épp vele minden rendben. Mikor nekem volt depressziós korszakom - hűha... így visszagondolva elég sokszor volt - akkor én is ilyen voltam. Több perces gondolkodási idő, majd rövidke válasz, vagy csak fogtam magam és leléptem még mielőtt válaszoltam volna a kérdésre. - Ühm... - hümmögtem egy sort és fiú mellé lépegetve a két kezem közé fogtam az arcát és magam felé fordítottam a fejét. Néha azt hiszem túlságosan merész vagy nem is tudom milyen tudok lenni és ez most is megmutatkozott. Összevontam a szemöldököm és az arcát figyeltem. Karikás szemek, beesett arc, sápadtság - Ahogy sejtettem. Nem vagy túl jó passzban - elengedtem és hátraléptem egyet, mert így ezzel sikerült belemásznom az aurájába - Aimee vagyok - nyújtottam felé a kezem és elmosolyodtam - Ééés fel a fejjel. Minden jobb lesz idővel - talán - tettem hozzá magamban. |
Cole Downer
Hát, erre nem tudtam, mit válaszolja. Sok mindennel volt most problémám, de egyik sem igazán tartozott rá. Helló, az iskolánk egy drága tanulójának gyereke lesz az én hibámból, megvonták a zsebpénzemet és csóró vagyok, szintén az én hibámból, ráadásul a csaj, aki végre nem csak dugásra kéne, utál. Az én hibámból. Mivel ezt így nem mondhattam volna el neki, simán csak megráztam a fejem, és megint őt figyeltem. -Semmi. Bocs. -És ezzel le is tudtam a bocsánatkérős részt, szóval vissza is fordultam a képek irányába. Nem is értettem, miért állok itt, mert egyáltalán nem is érdekelt az ilyesmi. Egyszerűen csak fáradt voltam ettől az egész szarságtól, és nagyon féltem, hogy a végén még komolyabban is meg fog rajtam látszani. Az lenne az utolsó csepp a pohárban, mielőtt fejbe lövöm magam. |
Aimee Tyson:
Egy darabig még álltam és figyeltem azt a teljesalakos embert, amit eddig bambultam, csak az vonta el a figyelmem, hogy jobb oldalról lépéseket hallottam meg. Fél szemmel oldalra pillantottam, de a fejemet nem mozdítottam, csak a szemem sarkából figyeltem a szőke fiút. Háh... Mert szerinte nem volt feltűnő, az ahogy bambul rám, majd eloldalaz. - Ch... - ciccentem fel és az egyik kezemmel beletúrtam a hajamba. Na akkor majd én is így állok hozzá azokhoz a srácokhoz akik nem tetszenek első ránézése. Arrébb megyek két lépést, hogy még csak a parfümjét se érezzem. Bunkó. - Ennyire nem tetszik valami? - vontam fel a szemöldököm, de direkt nem fordultam a srác felé. Majd ha válaszol akkor talán... de csak talán felé fordulok és a szemeibe nézve szólok hozzá. |
Cole Downer
Hétvégén úgy döntöttem, inkább mégsem hívom el Ririt piknikezni. Volt egy olyan érzésem, hogy mostmár akármit csinálok, nem fog változtatni a dolgokon. Az eddigi erőfeszítéseim is mind hiábavalók voltak. Tehát így a két pihenőnapom rendkívül magányosan és szerencsétlenül telt: mászkáltam a suliban és a városban, és jó messzire elkerültem a bevásárlóköpontokat. Sajnos ebben a hónapban már úgy látszik, egy dollárral sem leszek gazdagabb, mivel apámék nem igazán gondolták meg magukat a zsembpénzemet illetően. Legfeljebb annyit tehettem, hogy innentől rendesen bejártam az órákra. Az elsőtől a legutolsóig minden ott voltam, kivétel nélkül. Az utóbbi néhány napban inkább elkerültem Riát és Chloe-t is, mert nem láttam sok értelmét a találkozásnak. A hét közepén, edzés után úgy döntöttem, járok egy kört a suliban. A szobámból indulva végigsétáltam minden egyes folyosón, néha benéztem a termekbe is. És mivel semmi sem hívta fel különösebben a figyelmemet, továbbindultam az aulába. Még soha az életben nem éreztem magam ennyire szerencsétlennek és elveszettnek, szóval még én is meglepődtem rajta, milyen szokványosnak tűnik letargiába süllyedve kullogni körbe-körbe az iskolában, amit amúgy utálok. Legszívesebben hazamennék, vagy beülnék kávézni a Les Deux Magots-be és bámulnám az utcán elhaladó embereket... -gondolkoztam el egy pillanatra, mikor megálltam egy kávéházat ábrázoló szénrajz előtt az aulában. Összesen ketten voltunk a kiállítás előtt: én, és egy emósnak tűnő csaj néhány képpel arrébb. Pár másodpercig csak bámultam rá, mint egy zombi, aztán arrébb oldalaztam az ellenkező irányba. Nem mintha bajom lenne velük...csak most ablszolút nem vágytam társaságra. Meg hát nem szívesen mutogattam senkinek a szemem alatt egyre sötétebbnek tűnő karikákat, mivel nem voltam rájuk büszke. |
Aimee Tyson:
Mivel nem volt nagyon jobb dolgom, így hát az aulába felfüggesztett rajzokat és felhívásokat elemeztem. A szobámban már délelőtt rendet raktam és kipakoltam, hogy minden rendesen a helyén legyen, meg kényelmesen lehessek, plusz lefoglaltam a legjobb ágyat. Háhá. Nem szeretek messze aludni az ajtótól, mert így ha esetleg egy láncfűrészes gyilkos beugrana az ablakon, hamarabb menekülhetek el és van esélyem a túlélésre. Megálltam egy teljesalakos ember képnél és azon kezdtem gondolkozni, hogy ha hozzáérek a grafitos részekhez akkor grafitos lesz az ujjam és trollkodhatok egy sorta képeken, mert összekenhetem őket grafittal. Na jó azért nem vagyok ilyen szemét. Én nem tudok rajzolni, mások képeit meg teszem tönkre ilyen izékkal. Nem lehet tudni melyik művész testépítő izomgyuri és döngöl bele a földbe. Nyu. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
