FrissítésSúgó

Ayu	2014.08.20. 15:58 -

[24-5] [4-1]

Ayu	Előzmény | 2014.09.04. 23:01 - #4

Ria Ashwin    Lassan kanalaztam a levesem, mikor megláttam egy másodikos fiút megindulni az asztalom felé. Gondoltam, hogy legalább ismerkedek egy kicsit, mikor egyszer csak megjelent Cole fél kézzel egyensúlyozva a tálcájával, és levágódott a velem szemben levő helyre. Nagyokat pillogtatva figyeltem a jelenetet. Szegény másodikos, meg is sajnáltam. Rossz volt látni a szomorú arcát, ahogy elkullogott. Biztos valami olyasmire gondolt, hogy "Bezzeg a nagyobbaknak mindent lehet..." vagy "Majd harmadikban én is megmutatom!". Na igen. Az ilyen az cuki. De Cole-re visszatérve... - Szia. - köszöntem neki, mikor szinte észrevétlenül rámsandított, majd folytattam a leves kanalazását. - Köszönni luxus, igaz? - mondtam, mikor rájöttem, hogy már több mint öt perce itt ül, és még meg se szólalt.

kiflító

Előzmény | 2014.09.04. 22:54 - #3

Cole Downer Nagyjából húsz perccel az órák után vágódtam be az ebédlőbe. Mióta ténylegesen itt kajálok és nem csak feleslegesen vagyok beiratva, mindig kifogom a leghosszabb sort. Szépen, türelmesen végigvártam a sort, aztán mint mindenki más, a tálcámra pakolt szarral együtt próbáltam helyet találni a közelben. Nem volt szerencsém, mivel nagyjából két szabad szék volt a teremben: egy a böfögős srác mellett, egy pedig Riával szemben. Először megkíséreltem állva enni, fél kézzel egyensúlyozva a tálcát magam előtt, de aztán az egyik másodikos elindult Ria asztala felé, úgyhogy mielőtt odaérhetett volna, bevágódtam elé, és lecsesztem a kajám az asztalra. Kissé levesfoltos pólóval vigyorogtam szegényre, és franciául hadartam dolgokat a napsütésről és a friss levegőről. Mostanában mindig ezt csinálom. Hát ja, ezt teszi az emberrel a honvágy. De legalább a karikák eltűntek a szemem alól, és lassan kezdtem ráérezni, hogy kell belőnöm a hajam zselé nélkül. A koleszos szappan meg..hát, az változatlanul nem felelt meg az igényeimnek, de mindegy. Riára sandítottam, aztán mintha ott sem lenne, megint nekifogtam az ebédemnek.

Ayu	Előzmény | 2014.09.04. 22:44 - #2

Ria Ashwin    Végre vége volt az óráknak, és eljött a jólmegérdemelt ebédidő. Bár nem a kedvencem az itteni kaja, mégis örültem, amikor szabadultam az utolsó óráról, és lemehettem egy kis harapnivalóért. A nehér, könyvekkel teli táskámmal gyorsan felfutottam a bentlakási szobámba, és gyorsan feldovtam az ágyam tetejére, majd lesiettem az étkezőbe. Ez nekem külön, napi rituálém. Azért van rá szükség, mert ha nem teszem, elkapom pont azt a pár percet, amikor a legnagyobb a sor a menzán. Így pont ideális időben érek oda, hogy ne kelljen kiálljam a hosszú sort.    Leértem az étkezőbe. Előttem már csak három emberke volt. Aztán már csak kettő. Már csak egy. És már vehettem is a tálcát. Gyorsan rápakoltam a mai ebédet, nem is figyeltem, hogy egyáltalán mi az, és kerestem magamnak egy üres asztalt. Szerencsémre elkaptam az egyetlen négyszemélyes kisasztalt szabadon. Az egyik székre lehuppantam, és kezembe vettem a kanalat, hogy hozzákezdjek a leveshez.

Ayu	Előzmény | 2014.08.20. 15:58 - #1

[24-5] [4-1]