|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.08. 19:58 - |
 |
[17-1]
| Cole Downer
Valahogy sikerült kikeverednünk a helyiségből anélkül, hogy megtapostuk volna mások cipőjét. Elég sokan itt voltak ahoz képest, hogy ez csak egy ilyen...kiállítás, vagy mi. -Ami azt illeti...Nem, különödebbképpen nem vettem észre. Akkor már sokkal hamarabb tartottunk volna ennél a résznél. -Én legalább próbálkoztam. Hiába csesztem el már az elején. De rajta...konkrétan semmi sem látszott. Annyit sikerült levennem a reakcióiból, hogy a háta közepére sem kíván engem. Ezek után mit vár?
(folyt. köv...ööhmm....folyosók ) |
RIa Ashwin
- Azért ne ennyire nyilvánosan lepődj meg. - mondtam. Gondoltam, hogy ez lesz a reakciója. Az átlagnak 17 éves korban már legalább három-négy kapcsolata volt. Nos, én ebben is különc vagyok. De nem bánom. Ha nem jött össze, hát nem.
Mikor elindult valamerre, követtem. De ötletem semm volt, hogy merre. Nem tudom, kissé zavarban voltam. Ráadásul még a fülem is sípolt. Nagyszerű, ez egyre jobb kezd lenni.
- Én is szeretlek. Én sem tudom kimutatni. De biztos észrevetted. - mondtam egyszerűen, mintha köztudatban levő tényekről beszélnénk. Azért úgy tűnik, valamiben mégiscsak hasonlítunk egy kicsit. Pedig eddig úgy láttam, hogy ég és föld a különbség. |
| Cole Downer
Megdermedtem. Azt sejtettem, hogy mondjuk talán..talááán szűz. De hogy neki egyáltalán..soha, de tényleg soha nem volt pasija...Azért erre nem gondoltam volna. Megpróbáltam kevésbé feltűnően meglepett arcot vágni a dologhoz. -Menjünk innen, rendben? Majd később megnézed a kiállítást. -És ezzel el is indultam kifelé. Ennyit azért még hozzátettem: -Én szeretlek, Riri. Attól függetlenül, hogy néha nem látszik. Nem vagyok jó ezekben a kimutatós dolgokban. |
Ria Ashwin
A kezemnél fogva arrébbvontatott egy sarokszerű - vagy mi - helyre, ahol nem voltak emberek. Igazából ez nem is tartozik senki másra, csak ránk. Akik a galériába jöttek, nézzék csak nyugodtan a képeket, ne minket.
- Na és most... - motyogtam. Semmi tapasztalatom nem volt a fiúkkal, sőt. Igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni, az enyhén - de tényleg csak enyhén, minden túlzás nélkül - antiszociális természetem miatt nem volt. Persze megszoktam, hogy ugratom, és beszólogatok az ellenkező nemnek, Rich ikertesójaként egyáltalán nem okozott semmiféle nehézséget. - Hát a regényekben ilyenkor talán az szokott lenni, hogy kimondják, hogy szeretlek. - mosolyogtam. - De ez a valóság. Én pedig nem tudom, mert még nem volt semmiféle módozatban barátom vagy hasonló. |
Cole Downer
Bólintottam. Hogyha ezt akarja, megpróbálom, akármire is értette, hogy csináljam. Elengedtem, és a kezénél fogva kicsit arrébb húztaml, nagyjából a galéria falaitól egyenlő távolságra. Így már biztosan nem zavarunk senkit. -Na és most? Ilyenkor mit szoktak csinálni a normális emberek? -Ezt tényleg nem tudtam eldönteni, mivel ilyen módon még nem jöttem össze senkivel. Általában kevésbé volt hosszú és érzelgős maga a folyamat, így hát most eléggé tanácstalannak éreztem magam. Ria sem tűnt amúgy annak a pasizós típusnak, szóval hogy kitől is vártam a választ, azt nem tudom. Minden esetre nagyon jó volt vele lenni. Végül is elég sokat vártam rá, nem? Totálisan megérdemeltem, hogy most ne utáljon egy darabig. |
Ria Ashwin
Kicsit elgondolkoztam. Olyan volt, mintha most egyedül osztaná a nagy semmit. Mert tulajdonképpen tényleg a semmit ecsetelte. Kezdtem egyszer kínosabban érezni magam a többi ötven ember előtt, akik minket bámultak. Egy-egy paraszt fickó még füttyögtetett is. Ez hiányzott még nekem. Sohajtottam.
- De igen, tudod. - mondtam, mikor átölelt. Hát... Talán enyhén el is pirulhattam, de nem baj. Az az ötven ember nem érdekelt, már úgyis végignézték a mozit. Kell nekik ennél több?
- Kicsit erőltesd meg magad. - javasoltam. - Annyi az egész, hogy Aimee-nek volt igaza. - mondjuk, ezt már akkor tudtam, amikor mondta, de hát mit tehetnék? - És hülyék vagyunk. - tettem hozzá.
Kezdett az az érzésem lenne lassan, apránként, hogy Cole... hogy is mondjam... Mégiscsak tud normális lenni. Ez azért jó dolog. |
Cole Downer
-Igazság szerint azért kérdeztem, mert nem tudom. -ráztam meg a fejem mosolyogva. Igen, ilyen helyzetben nem érdemes felesleges kérdéseket feltenni a másiknak. De ha ő bízik bennem -állítólag- azok után, amiket csináltam, akkor nekem miért ne lehetne? Talán mégis megérte egy évet várnom. -Illetve próbálom megérteni. Csak még szükségem van egy kis időre magamtól. magamnak. Lehet, hogy nincs sok értelme, de igen is fontos.. - Akárhogy is próbáltam, nem tudtam abbahagyni a faszságaimat. Érdekes, de egyre sűrűbben leszek zavarban Ria társaságában. Eddig nem tudtam miért, de mostmár kezdem kapizsgálni. Megint elé léptem, és átöleltem. Azt hittem, most az lesz a legjobb, ha hanyagoljuk a smárolást, mert a végén még nagyon durván zavarban leszünk itt mindenki előtt. |
Ria Ashwin
A nevem hallazára, és hogy "megtisztította" az arcomat a hajamtól, ránéztem, egyenesen a szemébe. Na igen. Most még azt is elfelejtettem, hogy a hajamtól a fél szememmel nem látok semmit. Na de mindegy, az ráér. Hallgattam, ahogy makog. Illetve próbálja kinyögni, amit akar. Én még mindig a falnak dőlve vártam.
- Ezzel az van... - kezdtem, aztán rövid gondolkodási szünetet tartottam -, hogy te is tudod, mi van.
Nos, ezzel nem mondtam semmi újat. Ő is tudta, hogy mi van. Ha eddig hülye volt, az az ő dolga. Mondtam én, hogy szeretem, de nem hitt nekem. Ez már a saját privát problémája. De legalább ez azt jelenti, hogy nem csak játszadozik. Ez egy kicsit... hogy is mondjam, megnyugtatott. |
Cole Downer
Riát figyeltem. Fogalmam sem volt most, hogy mi a fenét is csináljak. Persze sejthettem volna, hogy össze lesz zavarodva, ha egyáltalán visszacsókol. Mert hogy az is előfordulhatott volna, hogy eltol, netalán tán felpofoz, és visszarohan a szobájába. Kisimítottam az arcából egy szőke tincset. Ilyet sem gyakran csinálok, de hát na. -Ria..? -Megköszörültem a torkom. Ilyenkor mit kell csinálni, emberek? Ez a reakció mit akar most jelenteni? -Valami, amit esetleg mondani szeretnél?..Ne haragudj, nekem kéne megmagyaráznom..Nos, izé...Hát, az én oldalamról most így állnak a dolgok. -Hátrébb léptem egyet, hogy mostmár ténylegesen legyen közöttünk egy kis távolság. Akkor talán megtudhatom, ő hogyan döntött. És azt hiszem azt is, Amerikában maradok-e, vagy sem. -Csak azt szeretném megkérdezni, hogy...te most...-Felemeltem a kezem, aztán leengedtem. Aztán megint fel. Idétlen módon mutogatni kezdtem, hogy ha talán nem is érti meg, amit mondok, legalább lássa, mi van. -Hogy mi...Hogy...na, szóval mi van most ezzel? |
Ria Ashwin
Amikor elhúzódott, enyhén félrefordítottam a fejem. A padlót néztem. Hát na. Egyrészt kicsit zavarban voltam, mrt az már milyen, hogy egy kiállításon csak úgy a falnak teper, én meg nemes egyszerűséggel hagyom? Meg aztán a sok ember nem látta miattunk a képeket. Kár értük, mert igazi művészi alkotások. De mivel saját magamról tudom, hogy egysetéenegy képhez sem értem hozzá, főképpen nem dőltem neki, mikor a falnak nyomott, eléggé kételkedtem abban, hogy pont miattunk ne látnának. Na de mindegy is. Nem is néztem Cole-ra - mondjuk más emberkére sem -, így nem tudtam, hogy most mit is gondolhat vagy hasonló. Hát igen, a padló sokkal érdekesebb volt... |
Cole Downer
Visszacsókolt. Visszacsókolt. Ezaz, eddig megvolnánk. Szerintem ez hivatalosan csak a második alkalom volt, mert amikor adtam neki egy szájrapuszit, gyomorszájon rúgott. Ez még valamikor tavaly, a félév közepe felé történhetett, ha jól emlékszem. Néhány másodperc múlva kicsit hátrébb húzódtam, mert féltem, hogy a végén megfullad. Néhányan körülöttünk már panaszkodni kezdtek, hogy nem látják a festményeket, és sajnos elég sok helyet foglalunk. Mostmár csak egy dolgom volt: kiderteni, mi a fasz van most. Vagy is hát azt, pontosan mit is jelentett Ririnek ez a csók. Mert nekem egy esélyt, hogy tisztázzam magam, és talán azt is, hogy mostantól megbízom benne. Talán neki is eszébe juthatott ez a bizalom-dolog, de egészen más miatt. Nem szokásom megcsalni a barátnőimet, de ki tudja, neki mi jött le abból a néhány alkalomból, mikor rajtakapott... |
Ria Ashwin
Nagyokat pillogtattam mindenféle rakció vagy hasonló nélkül, amikor a falhoz nyomott. Na jó. Természetesen meglepett. Talán megint részeg vagy mi van? Mióta lett ilyen rámenős? Vagy nemes egyszerűséggel csak én nem tudtam eddig erről a tulajdonságáról? Hmm... Lehet. De mikor ajkát az ajkamhoz szorította, akarva vagy akaratlanul becsuktam a szemem és visszacsókoltam. Persze azért nem nagyon voltam hozzászokva, hogy valaki, ha történetesen Cole-ról is beszélünk, csak így letámad, de hát na. És az is felmerült bennem, hogy esetlegesen csak játszadozik velem így a tegnapi kis incidens után. Tiszta hülyének érzem magam, amiért belementem a játékba, de már ha úgyis elmegy, egy ennyit megengedhetek magamnak. |
Cole Downer
Közelebb lépegettem Riához, míg nem figyelt. Tegnap óta kicsit megváltozott a véleményem a dolgokról: egyáltalán nem az a megoldás, ha szándékosan megbántom az idiótaságommal. Ami pedig a visszaköltözést illeti, rengetegek gondolkoztam rajta. A nővérem kimehet egyedül, én meg még várok egy kicsit. Ha semmi nem úgy alakul, mint terveztem, még mindig utána mehetek. Amúgy is egyedül utazom, az időzítés pedig nem jelenthet gondot. Azt olvastam este a neten, hogy ha jól állunk hozzá a dolgokhoz, akkor elvileg minden rendben lesz...Nem mintha hinnék ebben, de most kénytelen leszek kirpóbálni. -Szia -köszöntem vissza elgondolkozva. Na, most kiderül, melyikőnknek volt igaza. És talán az is, hogya sikerült-e tegnap megbántanom, vagy ez egyáltalán nem kölcsönös. Ha tényleg úgy érez ahogy állítja, ez a... kisebb félreértés semmiképp sem jelenthet akadály a kapcsolatunkban. A falhoz nyomtam két csodálatos kép közé, és megcsókoltam. Nehogy már csak a festményekben lehessen itt gyönyörködni... |
Ria Ashwin
Eléggé belemerültem a képek tanulmányozásába. Most éppen egy olajfestékkel készült vadnyugati tájkép előtt álltam. Nagyon szépen ki volt dolgozva, és voltak rajta lovak. Az volt a lényeg. És az egyik ló egy borzos, palomino paci volt. Kissé honvágyam is lett tőle, de ez van. Úgyis mindjárt itt az őszi szünet, aztán megyek haza, és látom Hope-ot meg Zorát. Meg természetesen a családot Rich-kel egyetemben. Nagyszerű. De azért örülni fogok neki is, mert régen láttam. Azért bizonyos értelemben sajnálom, hogy elment a White King-ből. Az ittléte egy kis otthoni feeling-et adott a helynek.
Csak hosszú percek múlva kezdtem érezni, hogy valaki áll a hátamnál. Megfordultam, és mit ad Isten... Cole! Hát... Nem hiszem el, hogy egyszerűen mindenhol összefutunk. Pedig arra gondoltam, hogy mostantól kerülni fogom. Jobb is lenne, ha elfelejteném, Ő egy barom, és az is marad. Nincs, amit vele tárgyalni. De ez most megint csak véletlen, vagy direkt jött ide?
- Öö... Szia. - motyogtam valami köszönésfélét. |
Cole Downer
Úszás után lepakoltam a cuccom a szobámban, és lezuhanyoztam. Kivételesen most nem az uszodai tusolót használtam, mert az edzőnk elvette a kedvemet az ottani mindennemű tisztálkodástól, mikor közölte, hogy jobban örülne, ha leborotválnám a lábam, mint a többiek. Eddig sem szerettem oda járni, hát még ezek után...Azért annyira egyikőnk sem számít profinak, hogy erre rákényszerüljön. Úgy értem, nem járunk sokat versenyezni, meg minden. Buzik. Fuj. Meg amúgy is, hogy néznék ki mezdben, csupasz lábakkal a pályán? Erre nem gondolt senki? Úgy döntöttem, ezek után járok egy kört a suliban. Állítólag a galérián is felújították a kiállítást, mint az aulában. Nem mintha érdekelnének az ilyesmik, de kezdtem unni magam egyedül. Régebben rengeteg ilyenre elhurcoltak anyámék. illetve csak ő, és a nővéreim, mivel apámnak mindig volt kifogása, amivel megúszhatta ezeket a csodás estéket. Üzleti találkozó, megbeszélés, satöbbi. Szóval a képek előtt sétálgattam már egy ideje a galériában, mikor megláttam Riát a másik oldalon. Sóhajtottam. Most nem szólunk egymáshoz, ugye? Lehet, hogy bocsánatot kéne kérnem a múltkoriért. |
Ria Ashwin
Vége lett az óráknak. Az iskolai napok mindig olyan monoton telnek: felkelés fél hétkor, aztán fél nyolckor reggeli, nyolctól háromig vagy négyig órák és utána szakkörök. Nos... Már a gitárkör és valószínűleg az edzések is lejártak. Tiszta unalom az egész.
Ezért inkább úgy döntöttem, körbejárom az iskolát. Régen sétáltam csak úgy, céltalanul benne. Első állomásom a galéria volt, ahol a képzőművészetis diákok gyönyörűbbnél gyönyörűbb munkáit állították ki. Kezdtem rögtön az elejéről, és lassan, kitanulmányozva vizsgáltam meg minden egyes képet. Az első kép egy pasztellrajz volt, ami egy talán holland tájképet ábrázolt - nem biztos, hogy holland, de azért a tulipánok és a szélmalom eléggé meggyőző volt -, majd következett egy lovas rézkarc, orchideás festmény, és így tovább. Egy csomó remekmű. |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
