|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.14. 19:25 - |
Chanast Tyoise
Egy drabig tekeregtünk Maggie-vel, utána végre megtaláltuk a kosárpályát. Nagyon pöpec hely, aszfalt, padok, teljesen modern felszerelés és a palánk alatt kosárladba virított narancssárgán. Odaszaladtam és felkaptam, rá volt írva, hogy szuper erős anyagból készült. Na, majd meglátjuk. Néhányat pattogtattam vele majd Maggie-nek átdobtam. |
[50-31] [30-11] [10-1]
Robin Blake
Oké. Egy percig pislogni is elfelejtettem. Mert mi van, ha Nemvámpír nem ilyen szelíd, és darabokra tép? Hát, most az egyszer szerencsém volt. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, és oldalra álltam. -Természetesen játszunk. -Ehh, ha annak ellenére is játszani akar, hogy látta a képességemet, elég erős lehet. Lehet, hogy majd kosarazás közben kapom meg, amit megérdemlek..? Minden esetre, sok szerencsét magamnak. A közönségünkre, azaz Maggire sandítottam. Biztos élvezettel fogja végignézni a halálomat, mert éppen elég messze lesz ahhoz, hogy azt mondhassa, nem látott és nem hallott semmit.
(kör lezárva. ihlet elfogyot. szorrii..) |
Lakusâ Xaration:
Hehe... Szóval ez a képessége. Mivel biztos nem a gravitációt manipulálja, így arra következtettem, hogy a tárgyak lebegtetése a képessége, de az "emós buzit" nem hagyhattam szó nélkül. Megrándult a szemöldököm és a srác felé fordultam - Mit mondtál? - kérdeztem félig felvont szemöldökkel és kissé erőltetten vigyorogtam, bár inkább vicsorgásra hasonlított. Nem a műfajom a mosolygás, a vigyorgás és egyéb arcmimika. Emós buzi. Hát most fogom beleverni a fejét a betonba... - Felejtsd el, hogy amós buzinak hívsz, oké? - mormogtam és véve egy nagy levegőt inkább meghagytam Törppapa fejének épségét. De ha mégegyszer beszól valamit én esküszöm, hogy nem állok jót magamért. Közelebb lépegettem hozzá és felrúgtam a labdát ami jelen pillantban a levegőben lebegett, majd ahogy elkezdett leesni elkaptam és a hónom alá csaptam - Nem vagyok kíváncsi az ilyen bazári majmokra. Játszunk, vagy bekikáltál? - vontam fel a szemöldököm és lesandítottam Blakeünkre. |
| Maggie-Tudok-mondtam sértődött pofát vágva-De akkor most megyek, nem akarok belekerülni a szócsatátokba Piroska, meg a másik! -mondtam és hátatfordítottam majd elmentem.Úgy tettem mintha megsértődtem volna.Pedig ez nem volt igaz. -Amúgy a medencénčl leszek, bár ez úgy sem érdekel titeket!-mondtam a vállam mögül.Nem tudom miért mondtam, mert tudtam, hogy úgy sem črdekli őket.Elmentem a medencéhez.Leültem a napozószékre.Vagy Lefeküdtem. Nem tudom pontosan, hogy a napozószéken feküdni vagy ülni kell. |
Robin Blake
Mivel üldögéltem, ki kellett volna kicsit nyújtanom a kezem, hogy el tudjam kapni a labdát. De hát győzött a lustábbik énem, szóval egy hatalmas vigyor kíséretében elintéztem, hogy a kosárlabda a levegőben néhány fokkal lejjebb essen, pont az ölembe. Akármilyen képessége van Nemvámpírnak, nehéz lesz kivédenie vele az enyémet. -Hogy minek neveztél, te emós buzi? -álltam fel hirtelen, mikor másodszorra is kimondta a Tôrpapa szót. Azt hitten, rosszul hallom, de nem...-Pedig nem is vagyok alacsony -ráztam meg a fejem elgondolkodva, majd néhányszor lepattintottam a labdát. Az emósbuzizást viszont kicsit már most megbántam, mert félni kezdtem a lehetséges reakcióitól. Mi van, ha Nemvámpír agresszív természetű? Megpróbáltam azzal elterelni a figyelmét, hogy újból felülmúltam a fizika tórvényeit. A nem természetfeletti törvényeket, természetesen...Szóval a labda megállt valahol félúton a kezem és az aszfalt között, a levegőben lebegve. Maximum kiengesztelésképp hagyom nyerni... |
Lakusâ Xaration:
Unottan néztem Maggiere mikor érvénytelenül dobott. Amikor újra próbálkozhatott futni kezdtem mellette, de megint elcseszte. Sóhajtottam egyet. Igen. Valahogy mindig is sejtettem, hogy Aprajafalva lakói nem tudnak kosarazni - Tudsz egyáltalán játszani? - vontam fel a szemöldököm és a szemem sarkából Maggiere sandítottam - Ha nem akár ki is állhatnál és megnézhetnél egy meccset köztem és Törpapa közt. - böktem a vállam fölött Blakere és átdobtam neki a labdát. Igen. Maggienek sem ártana egy kis továbbképzés. A törpök vezére meg csak tud játszani. Ha nem akkor röhögök egy jót. - De akár hagyhatjuk is a meccset. Nekem nem oszt, nem szoroz - vontam vállat és a hajamba túrtam. Igen. Kipakolhatnák és pihizhetnék. Igaz, hogy nem alszok, de azért pihennem nekem is kell. Plusz biztos van itt olyan könyv amit még nem olvastam el. Mondjuk azok a démon könyvek... csak meg kell őket találnom. Háh. Megvan a holnapi programom - Na Törppapa. Akkor játszunk? - fordultam a megnevezett felé. |
| Maggie-Hopsz....-mondtam-De azt mondtad dobjam be!-kiabáltam utŕna, de már nem hallotta.-Am....amúgy mit mondott mielőtt bedobtam?-kérdeztem félénken a fiúkat-Asszem elbambultam...-mondtam. Mit fognak mondani? Áh még mindig nem vagyok gondolatolvasó! |
Annie Scott
Vártam, hogy Maggie dobja be. És vártam. És néztem őt. És ő is nézett minket. És végülis dobott, de a kosárba. Azt ittem, földhöz verem magam.
- Érvénytelen. - jelentettem ki hatalmas sóhajjal. - Ne a kosárba dobd be, hanem annak dobd. Illetve neki. - mutattam az Anonymusra. Illetve nem anoním, de még mindig nem tudom a nevét. Mindegy.
- Na jó, azt hiszem én megyek. - mondtam mosolyogva. - Jó játékot!
Azzal fogtam magam, és mindenféle indok nélkül felmentem a szobámba. |
| Maggie-Vártam. Nem tudtam ki jön mert elbambultam. Mit mondott Annie? Annyit hallottam hogy érvénytelen.Jó legyen az.Rég kosaraztam már.Ha egyáltalán kosaraztam.Ki tudja? Lehet hogy az pinpong volt. Miért bámulnak engem? Mire várnak talán sültgalambot kérnek?Mŕr megbocsássanak de még a varázserőmmel sem sütök meg egy galambot most! Vagy nem arra várnak? Mit gondolnak honnan tudjam?Nem vagyok gondolatolvasó! Percekig tűnődtem magamban majd rájöttem, hogy lehet arra várnak dobjam be.Megkíséreltem bedobni.A labda bement a kosárba.Értetlenül néztem Anniere.Most vajon mit kell csinálnom? És egyáltalán azt kellett csinálnom amit az elöbb? |
Annie Scott
Vártam, hogy Maggie Dobja be. De ahhelyett... Pattogtatni kezdte, ráadásul ki se vitte a pálya szélére. Nos... Látszik, hogy nem valami jártas a kosárszabályokban. Aztán meg kedvem lett volna szemberöhögni, mikor megkérdezte, hogy hány pontos, de minden jel nélkül visszatartottam, egyáltalán nem is látszodt rajtam, hogy nevethetnékem van. Na igen, nem akartam megbántani. Na meg aztán ebben a "nem mutatom ki az érzéseimet" dologban a jópár év során elég profi lettem.
És hirtelen azt vettem észre, hogy mielőtt válaszolhattam volna Magginek, a "nem tudom a nevét" személy is dobott egy majdnem kosarat. Tisztán látszodt, hogy direkt nem dobta be... És akkor eszembe jutott, hogy kéne válaszolnom...
- Na haragudj, de nem érvényes a dobás. Szép volt, de előtte be kellett volna dobnod... ööö... - gondolkoztam a nevén -... neki. Bocsi, még mindig nem tudom megjegyezni a nevedet. - mondtam rámutatva Maggie csapattársára. Aztán felvettem a labdát a földről, és Maggienek dobtam. - Ismétlés. Dobd be. - utasítottam fonoman.
Időközben megérkezett Robin is. Úgy nézett ki, valami nagyon jó történt vele a telefonon keresztül az utóbbi időben, amíg nem volt itt. - Na? Mi történt? Látszik, hogy valami igazán jó lehet. - néztem rá igyorogva. Mindig is érdekelt minden. Amolyan kíváncsi természet vagyok... |
Robin Blake
Nagyjából 20 perc múlva elégedett fejjel, a kezeimmel a zsebemben tértem vissza a pályára. Leültem az árnyékba, és figyeltem a Totally Spies össszecsapását. Előbbi hirtelen elrohanásom oka az volt, hogy múlt héten rendeltem egy kicseszett nagy hangfalat a szobámba, valószínűleg a többi lakó bosszúságára. És hát ma érkezett meg, szóval amint megkaptam a telefont, kimentem a kapuhoz beengedni a futárokat. Most pedig vigyorogva néztem végig Nemvámpír barátunk mellédobását. Úgy döntöttem, majd a következő meccsbe beszállok. Meg amúgy is úgy látszott, hogy Annie remekül boldogul velük...Vagy is, ahhoz képest hogy nemrég még össze-vissza szédelgett, és jóformán járni is alig tudott. Igen, ahhoz képest nagyon jól játszott. |
Lakusâ Xaration:
Figyeltem, hogy mit csinál a két lány. Amikor Margaret - vagy nem Margaret volt a neve? - is dobott a csapatunknak egy pontot, úgy ahogy ráeszméltem, hogy már elkezdtük a meccset. Ja hát az mindjárt más. Megfigyelőképességem egyenlő a nullával hacsak nem vagyok életveszélyben. Elkaptam a labdát amit Maggie - mint utólag rájöttem Maggie volt - dobott és egyhelyben álldogálva pattintgattam. Hol van Törppapa? Ilyen fontos ember csak nem lehet, hogy ilyen sokáig telefonál. Lányok ellen meg nem játszok. Vagyis kénytelen leszek, de élvezetesebb lesz a játszma ha láthatom Törppapa kétségbeesett arcát. Rá kell jönnie, hogy nem ő itt a Jani, hanem én. Mivel az a félnótás csak nem akart jönni a pálya szélén haladva futni kezdtem a labdával. A büntetővonalnál megálltam és felugrottam, de direkt mellé dobtam a labdát. Ha akartam volna zsákolni is tudtam volna innen, de nem akartam "menőzni" vagy hogy is mondjam mit csinálni. Amúgy is az ellenséges csapat fele hiányzik. Ch. Törppapa gonosz személy. |
| Maggie- Akkor én leszek Lakusával-mondtam.Elkezdtem pattogtatni a labdát.Elindultam a mi hálónk felé, a labdát védve, hogy ne tudják elvenni.Úgy tettem, mintha öngólt akarnék dobni.Mielőtt be tudtam volna dobni hirtelen megfordultam, a vonal mögött voltam, jó magasra feldobtam a labdát, de pontosan kimértem a szememmel, hogy bemenjen a hálóba.A labda repült a háló felé.A földön mentem arra amerre a labda repült, vigyáztam, hogy Annie ne érje el a labdát.A labda bement a hálóba.Amikor esett le a labda a hálóból megfogtam és átpasszoltam Lakusának.-Te jössz! -vigyorogtam.Figyeltem a szép fehér labdát. Vajon nem vették észre ,hogy fehér?-gondoltam.Tovább figyeltem a labdát.Közben azon gondolkoztam, hogy miért nézem folyton a labdát.Ránéztem Anniera.-Amit dobtam az hány pontos volt? -kérdeztem. |
Annie Scott
- Nos... Mint mondtam, én leszek egyedül, mert Robin még visszajöhet... Ööö... Vagy nem. Mindegy. - magyaráztam. Alig vártam, hogy végre kezdjük már el a játékot. Elegem volt az üres locsogásból. Tiszta unalom az egész.
Időközben Maggie dobott egy szép majdnem három pontosat. Azért csak majdnem, mert fél méterrel a vonal előtt volt, tehát így nem ért. De biztos, hogy a vonaltól is bedobnán. - Wow. Ez szép volt. - bólogattam elismerően, majd mikor idedobta a labdát, elkaptam. - Akkor én kezdjek? Hát... Köszi. - mondtam vigyorogva.
Lassan elkezdtem pattogtatni a labdát, és megindultam vele a pálya jobb szélén. BJobb kézzel pattogtattam, bal kézzel és háttal védtem. Így egész egyszerűen odajutottam a palánkhoz, és dobtam egy két lépéses két pontosat. Aztán mikor leereszkedett a labda a kosárból, Magginek dobtam, hogy dobja be. |
Lakusâ Xaration:
Végighallgattam kettejüket, de csak egy sóhaj volt az hozzáfűzni valóm - Szóval akkor repültök. Rendben - bólintottam és körbepillantottam. Törppapa elszaladt. Háh... Így nem tudom legyőzni. Ch. - Nekem mindegy kivel vagyok. Döntsd el, hogy akarsz-e velem lenni, vagy nem - tényleg nem tudott érdeklni. Nekem olyan mindegy, hogy kivel vagyok, így is úgy az enyém lesz a nyerő csapat. Jó ez nagyképűen hangzott. Meg azt se tudom ők mit tartogatnak a tarsolyukban. A pálya közepére ballagtam és vártam a két lányra, meg arra, hgoy eldöntsék kivel lesznek. |
| Maggie-Hát szerintem repülhetsz, mert én is tudok repülni-mosolyogtam-Szóval nem leszünk hátrányban Lakusával.Láttam ahogy Robin elszaladt.Vajon miért ment el?-kérdeztem magamtól.Tovább pattogtattam a labdát.Bemelegítésként bedobtam Annie kosarából a labdát vagy 5 méterről, úgy hogy egyet sem léptem.-Csak "bemelegítettem"-mondtam-Annie szerintem akkor legyél egyedül. A labdáért szaladtam.Megfogtam a labdát és Annienek dobtam.-Szerintem így, hogy egyedül vagy kezdj te-mondtam.Ránéztem a kosárra.Eszembe jutott, hogy Lakusa valószínű egyedül akar lenni, nem velem.Erre a gondolatra egy picit elszomorodtam, mert úgy gondoltam utál.-De ha azt akarod,hogy én legyek Annieval, te meg egyedül akkor nekem az is megfelel-mondtam Lakusára nézve.Elfordultam tőle és néztem a szép barna kosárlabdát.Már csak fehéren lenne szebb!-gondoltam. Egy aprócska varázslattal fehérré varázsoltam a labdát. -Így már jobb!-vigyorogtam. |
Annie Scott
- Á, inkább nem repülök. Nem lenne fair. - mondtem belegondolva. Ezt biztos úgy fogja értelmezni, hogy nem tudnám akár 4-5 méterről is pattogtatni azt a szerencsétlen labdát, de nem baj.
A szárnyaim eltűntek. Már éppen kezdtem volna magyarázkodni, hogy igen, már csak a fejem fáj, de nem úgy, ahogy általában egy ütéstől szokott fájni, hanem úgy általánosságban hasogat, mikor megszólalt Robin telefonja. Erre elszeladt, én pedig... Egyedül maradtam? Nagyon szuper. Bezzeg biztos ha én szaladtam el, reklamált volna, hogy milyen testőr is vagyok. Nem ér.
- És akkor most...? - kérdeztem Robin hült helyére mutatva. - Akkor most én leszek egyedül, amíg vissza nem jön, ugye? - tippeltem. |
Lakusâ Xaration:
- Repülni? - néztem fél szemmel Anniere - Tőlem aztán - vontam meg a vállam - De csak olyan magasan, hogy a labdát lehessen pattogtatni. Vagy automatikusan veszít a csaptod, ha ezt megszeged - vágtam zsebre a kezem, majd Maggiere morogtam. - Nem mindegy? Már úgy is velem leszel. Ő meg a Blake gyerekkel - böktem Anniere, majd a Törppapára. Igen. Ha ez itt Aprajafalva, akkor biztos, hogy ő lenne Törppapa. Annie válaszára vártam, de már max. csak a feje fájhatott. Nem dobtam erősen a labdát. Ha mégis erősen dobtam volt, már lehet beszédült volna az egyik bokorba... Bár kitudja. Lehet erős koponyája van. |
Maggie
-Szerintem meg felétek nem lett volna fer meccs-néztem a fiúkra.Elkezdtem pattogtatni a labdát.
-Vajon miért ilyen mogorva Lakusa?Na mindegy-gondoltam.Figyeltem a labdát ahogy pattog.Majd amikor felpattant a labda újra megfogtam és figyeltem Anniet.
-Hát tökéletes összhangot nem mondanék...-mondtam bizonytalanul-Szerintem lehessen repülni.És kezdjük már el a meccset!-mondtam türelmetlenül.
Tovább pattogtattam a labdát.-Lakusával együtt játszani?-gondoltam-elég fura lesz!
Újra megfogtam a labdát és vártam,hogy kezdődjön a meccs.
-Akkor én leszek Lakusával,Annie te meg Robinnal?-kérdeztem-És Annie már jól vagy?Csak mert elég rosszul néztél ki amikor idejöttem.- mondtam
|
Annie Scott
- Látom, tökéletes csapattársi összhang van köztetek. - vigyorogtam a "Kimondhatatlannevű" egyénre és Maggie-re. Mondjuk nem mintha nálunk rózsásabban álna a helyzet. Egyszerűen nem ismerik egyszerűen nem ismerik egymást úgy, ahogy mi se. Ez azért hátrány, de legalább egyenlőek az esélyeink.
- De akkor lehet repülni, vagy nem? - kérdeztem. Biztos voltam benne, hogy a fura személy is - ezt egyszerűbb elmondani, mint azt, hogy "Kimondhatatlannevű" - tartogat valami frappáns meglepetést. Úgy nézem, megvan a maga régisége. Túl magabiztosnak tűnik.
- És játszunk máár?! - kérdeztem. Szerintem elegük lehet már a kérdéseimből, beszólásaimból, meg úgy általában belőlem. De nem baj. Szeretek másokat idegesíteni. Élvezem nézni, ahogy magukban puffognak és füstölögnek. Főleg az arckifejezése árulja el minden embert. Akármennyire is próbál valamilyen érzést elrejteni, én úgyis észreveszem. Mert... Végülis ez a szakterületem, nem? |
Lakusâ Xaration:
Oké. Mert mintha én nem azt javasoltam volna, hogy egy fiú, egy lány felállásba játszunk. Eh Istenem, még a kecskék is több intelligenciával rendelkeznek, mint ez a csipet-csapat itt körülöttem. Kész Aprajafalva esküszöm... Felvontam a szemöldököm, mikor Maggie közölte, hogy nem lett volna fair meccs. - Aha. Nem lett volna fair meccs, mi? - néztem rá és muszáját éreztem annak, hogy elengedjek egy vigyort. - Persze. Ne becsüld alá azt, aki már a születésed előtt ezen a földön élt - és megkergették falusiak. Vagyis a jobbágyok. Maradandó nyomot hagyott az a vasvilla. Meg is dörzsöltem a bal szememnél húzódó heget. - Szóval... ellentek nem lett volna fair meccs. |
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
