|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.15. 19:06 - |
Devin Leah Ellis
Miután halálra untam magam a szobában elindultam felfedező útra. Szerettem olvasni, így a könyvtárakat kerestem fel először. A kisebbikben semmi érdekeset nem találtam, szóval a régi poros, moly rágta könyvekhez jöttem. Itt nem zavartak a múltat jelképező tárgyak, csodálattal töltöttek el a polcok is. Végighúztam az ujjam a poros gerinceken, végig futott a hideg az enyémen is. Fél mosolyra húztam a szám, mikor egy egyiptomi könyvet találtam. Kihúztam a helyéről és letelepedtem a földre, ruhám megint a szokásos volt, csak a páncél nem volt a vastag szürke pulcsim alatt. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
| Maggie- Végülis könnyű lenne elképzelnibolondként. Nem? -Hmm...A városba!-mondtam- majd este az erdőbe!-kiabáltam vissza.Tovább mentem. Lassan megláttam a váris házainak a tetejét. Végül eltelt egy kis időbe de végre odaértem a városba ott egy padra leültem . Vártam hátha utánam jön Lakusa. Végülis jó lenne egy kis társaság. Mert unalmas lesz ez a nap egyedül. |
Lakusâ Xaration:
- Azt, hogy megbolondultam? - vontam fel a szemöldököm, majd megrázva a fejem sóhajtottam egyet. Igen. Én. Bolond - Nem fogsz? Mindenki ezt hiszi és elhiheted, elég sok embert láttam meghalni. Főleg olyanokat, akik azt hitték legyőzhetetlenek. De van ilyen. Az élet rendje az, hogy valamikor meghalj - persze az idióta nagyapám nem akarja feldobni a papucsot pedig már több ezer éve rontja a levegőt úgy nagyjából mindenhol. Le tudnám vágni azt a rusnya fejét és szerintem mindenkinek jobb lenne. - Kéne, hogy érdekeljen? - fordítottam a tekintetem Maggie felé és hátratűrtem a hajam. Múltkor, mikor kosaraztunk sikeresen elhagytam a kontaktlencsém, szóval most az eredeti vörös szemszínemmel néztem rá. - Inkább mondd meg hova mész és eldöntöm megyek e veled - vontam meg a vállam és kihúzva magam elléptem a polctól, aminek eddig támaszkodtam. |
| Maggie-Ilyennel inkább ne viccelődj, mert még valaki elhiszi- vigyorodtam el amikor azt mondta bolond.- Kedves ovňn éni!-kezdtem a beszédemet-Engem nem kell annyira félteni, mert nem fogok elhalálozni- mondtam- Na leszedem azt a könyvet és már megyek is- mondtam és amikor senki sem figyelt és Lakusa pislogott elővettem a szárnyam felrepültem , leszedtem a könyvet majd leszálltam a földre és elrejtettem a szárnyam. Mindezt amíg Lakusa egyet pislogott. Elindultam az ajtóhoz. Az ajtónál megálltam visszanéztem Lakusára. - Ha érdekel hova megyek utánam kell jönnöd-mondtam és kimentem |
Lakusâ Xaration:
Sóhajtottam egyet - Nem. Megbolondultam és magamnak pofázok - forgattam meg a szemeim és felkeltem a fotelből. - Hogy miért érdekel? - lépegettem az egyik polchoz, majd a hátam a fa támasztórúdjának vetettem - Meg kell téged védenem elvileg. Szóval jobb, ha tudok arról mégis merre jársz, mert ha ne talán meg találsz halni rám fogják kenni az egészet, mert nem vigyáztam eléggé rád. Értesz? - vontam fel a szemöldököm és a tekintetemmel követtem őt. Mondjuk halvány lila gőzöm sincs afelől, hogy mi ölheti meg... Mondjuk Törppapa fejbevágja egy kővel vagy mit tudom én. Ha valami őt megöli az engem is megfog nem? Mondjuk egy hülyeség. Nehéz megölni egy olyan dolgot ami eleve halott... vagyis inkább. Eleve nem létezik. - Van két lábad és van két kezed. Fogsz egy széket és lebaszod oda a polc elé. Majd fogod magam és felállsz a szék tetejére. De ügyes kislány vagy te. A segítségem nélkül is megoldod - vontam vállat és félig lehunyva a szemeim hátravetettem a fejem a polcnak. |
| Maggie- Hozzám beszélsz?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert meglepődtem, hogy ő szólt hozzám. -A szobámban voltam. Miért érdekel? -néztem rá majd tovább kerestem egy jó könyvet. Polcról polcra járjáltam, de nem találtam semmit. Végül megláttam, hogy a lámpán van egy jó vastag könyv. Csak néztem-néztem, gondolkoztam, hogy hogy szedjem le. AUREA volt ráírva. Asszem. Vagyis legenda. -Hmm...Hogy szedjem le?- gondolkoztam hangosan. Nem vettem le a szemem a könyvről. |
Lakusâ Xaration:
Ha olvasok, akkor általában teljesen bele szoktam mélyedni és kiszoktam kapcsolni az egyéb érzékszerveim, mint például a hallás. De persze ez a Shakespeare kötet nem érdekelt annyira, mint más, így fél füllel hallgattam a halk neszeket. Kissé meglepődtem mikor élesebb lépések hangját hallottam meg felém közeledni - vagyis a könyvtár felé. Fél szemmel felnéztem a könyvből, mire meglepetésemre a védendő nősténybe akadt a tekintetem. Látszott rajta, hogy nem akar velem társalgásba elegyedni, így csak azért is szóltam hozzá - Hol voltál ebben a pár napban? - igen. Röhejes, hogy nem látom mikor mellettem van a szobája és ahogy kiteszem a lábam az ajtón egyből összefutunk. Meg amúgy is. Meg kéne védenem, nem? Bár az sose ment. Példákkal alá is tudom támasztani... sajnos. Sóhajtottam egyet és leraktam a fotel mellé a könyvet. Kissé előrehajoltam és a combjaimra könyökölve elemeztem a lány arcát. Figyeltem milyen arcot vág miközben válaszol, mert az emberi testbeszéd sokmindent elárul. Plusz nehezen... nagyon nehezen tudnak közömböst játszani. |
| Maggie-Már jó pár napja nem mozdultam ki a szobámból. Egész álló nap az ágyamon feküdtem egy nagy párnának támaszkodva és egy 300 oldalas könyvet bújtam. Este hajnali háromkor mentem zuhanyozni és azután feküdtem le. Majd reggelente átöltözés után meg zuhanyzás után újra olvasni kezdtem. Hát én az a fajta lányok közé tartozok akik naponta 2-szer zuhanyoznak . Na ez lehet, hogy mások furának tartják, de én már megszoktam és legalább nem bűzlök mint néhány ember az utcán. Igen tavaly az a fura bácsi aki épp az 5. üvrg votkát itta és a kocsma elött ült koszosan és büdösen,kócosan és még a ruhája is koszos volt. Az az embörke kényszerített arra, hogy futni kezdjek amikor szívecskéket mutogatott. Jaj, az szörnyű volt! Még most sem tudtam kiverni a fejemből. Áhh megborzongok, ha arra gondolok. Inkább nem is gondolok arra. Beléptem mosolyogva a könyvraktárba. Körbenéztem . Egyből észrevettem, hogy Lakusa itt van. Úgy tettem, mintha nem látnám. Odamentem egy polchoz nézelődni. |
Lakusâ Xaration:
Már két napja volt az az ominúzus nap, mikor kisebb csapattal futottam össze a kertben. Azóta csak a szobámban lézengtem, még csak Maggie-vel sem találkoztam, pedig igen erősen tartottam attól, hogy épp fürdök ő meg rámnyit. De ez szerencsére nem jött össze és két napnyi punyhadás után most úgy döntöttem, hogy ellátogatok a könyvtárba. Mivel a kisebb helyisgében nem találtam olyan könyvet ami érdekelt volna vagy nem olvastam, így átpártoltam a másik könyvtárba. Ez valahogy biztatóbbnak igérkezett, mert már elsőre kifogtam egy olyan Shakespeare-kötetet amit még nem olvastam. Magamhoz vettem az előbb említett könyvet és ledobtam magam az egyik sarokban álló fotelbe és fellapoztam a könyvet. Nem szerettem Shakespeare-t ezért is lehet, hogy nem olvastam tőle túl sokat. Még a Rómeo és Júliát sem olvastam el, csak az első előadását néztem meg. Fuh, de ronda volt az a pali aki Rómeót játszotta.... Valami Richard volt ha jól emlékszem. És láss csodát az első történet amit felfedeztem a könyvben a Rómeó és Júlia volt, így hát úgy döntöttem, ha már így hozta a sors akkor elolvasom. Szerencsére még nem volt itt senki - és reméltem nem is lesz - szóval nyugodtan olvasgathattam. |
Annie Scott
Egyre gyakrabban jött, hogy ásítsak. Na igen. Reggel kicsit korán keltem. Fel akartam fedezni a házat, ezért felkeltem 5 órakor, csendben lesettenkedtem a konyhába, megreggeliztam, és nekikeztem az ódon ház kitanulmányozásába. Ezért nem csoda, hogy 10 óra tájékán már jön, hogy kidőljek.
Chanast szépen eltessékelt a szobámig. - Nincs, mit. Tényleg. - ásítottam. - Nem éppen úgy nézel ki, mint aki le akar feküdni. - vigyorogtam egyet. - De azért jó éjszakát! - mondtam, azzal becsuktam az ajtót.
Már indultam volna meg a közös előszobából a szobámba, amikor eszembe jutott valami. Visszafordultam, nagy robajjal kinyitottam az ajtót, és Chanast után kiáltottam jó hangosan, ahogy csaka torkomon kifért: - De holnap folytatjuk!
"Szerintem az egész ház felébredhetett az ordítozásmora, már aki éppen aludt és nem a TV-t vagy számítógépet nyomkodta. Vagy ha például RObinról beszélünk, akkor videójátékot. Még szerencse, hogy ma találkoztam a védencemmel. Ha nem futottam volna ma bele abab a díszes társaságba, akkor nem találkoztam volna Robinnal. Nem kosaraztunk volna. És nem találtam volna a konyhában Chanast-et a fura könyvvel. Egész jó nap volt." ~ gondoltam, miközben fogat mostam. Azzal nemsokára, fél 11 tájékán már aludtam is. |
Chanast Tyoise
Nekem eszemágába sem volt aludni. Elkísérem Annie-t a szobájáig, majd eszek valamit a hűtőből. Utána folytatom a keresést, latinul vagy anélkül. - Köszönöm. - Bólintottam mosolyogva. - Legenda! Az még izgalmasabb. Mi is legendák leszünk egyszer. Tök jó lenne, ha mi is hátra hagyhatnánk valai legendát az utókor számára. Kitalálni valami nagyot és titokzatosat, ami mélyről törik fel és... felfedi az igazi értékeket. - A kezem a ceruza után kutatott, amit egy kis keresgélés után meg is találtam. Felírtam a satírozott papírra, hogy latin legendák után nézzek. Meg ennek a könyvtárba, hogyan került ennyi könyv és van-e valami katalógus. Bár nem hiszem, hogy az internet vagy a Google bármit tudna régi házak régi könyvtárának régi és poros könyveiről. Egyáltalán van itt Wifi elérhetőség? Különben, hogy beszélek drága szüleimmel és bátyáimal? A telefonom egy roncs... gépet még nem látta. |
Annie Scott
- Ez szerintem nem éppen mese. Akkoriban nem nagyon írtak meséket. Szerintem inkább legenda. Az jóval elterjedtebb volt a középkorban. Ha ideadod, megpróbálok lefordítani egy kiveset. De nem ígérek semmit. A latintudásom is kopott, az már csak rátesz egy lapáttal, hogy többszáz éves. - ajánlottam fel, miután egy jó nagy pacsit csaptam a tenyerébe. - Így van! - jelentettem ki a tőlem telhető leghatározottaban. - A ficujon is biztos valami érdekes dolog van. Latinul... - itt sóhajtottam egyet. - De mi okosak vagyunk, és megfejtjük! |
Chanast Tyoise
- Hát...- pislogtam meglepetten. - Köszönöm. - átvettem tőle a lapot és hunyorogtam egy darabig. majd kihúztam magam. - Valószínűleg Incantatio Fabula, vagy valami hasonló van ide írva. A fabula ismerős...az valami mese. Találtunk egy mesekönyvet? Akkor a képek benne illusztrációk hozzá. - Csalódottan lehajtottam a fejemet. - Felolvassak egyet mielőtt elmennénk aludni? Holnap folytatjuk a lapocskával, amit találtunk. - Leengedtem a lapot a kezemből. - Azért ügyesek voltunk .- Pacsira várva feltartottam a kezemet. |
Annie Scott
Kicsit elgondolkoztam. Chanast nem éppen a várt reakciót mutatta. Egy egyszerű "Értem"-mel lerendezte az egészet, pedig már éppen vártam, mikor kérdezi meg, hogy tulajdonképpen mi rosszat is tettem? De hát na... "Lehet, hogy nem is válaszoltam volna egészen tisztán, világosan és konkrétan. Lehet, hogy hazudtam volna is, de az persze nem volt célszándékom. Ha egy ember meg akar változni, nem hiszem, hogy a vaksötét múltját akarná szétkürtölni mindenkinek. Én sem ezt szeretném." Látszodt, hogy ő is elrévedt egy kicsit. Vajon neki sem egészen tiszta az előélete, mint nekem? De erre már nem akartam rákérdezni. Alapvetően kíváncsi típus vagyok, de éppen nem akarok mindenbe belekotnyeleskedni.
- Hát... Szerintem se sokat. - reagáltam a könyvekről tett kijelentésére, majd kezembe vettem a receptes könyvet, és vizsgálgatni kezdtem. És akkor jött a fény a sötétségbe. - De lükék vagyunk. - nevettem el magam. - A könyv címét nem csak a borítón, hanem az első oldalon is írni szokták. - azzal fogtam, és kinyitottam. És voálá, valóban írta. - Tehát a könyv címe... Inkább olvasd el te, tied a megtiszteltetés, mert te találtad! - vigyorogtam, és átnyújtottam a könyvet Chanast-nek. |
Chanast Tyoise
- Értem. - Bólintottam. A barátjának tart? Engem? Én azért ebben nem vagyok biztos, még nem annyira bízunk meg egymásban. Hisz én se beszéltem még a rosszabbik énemről. El se tudtam képzelni, hogy Annie bármi rosszat tenne. Egyszerűen lehetetlenségnek tűnt, de ha azt mondta, akkor el is hiszek tőle valamit, még ha túlzott is. - Ezekben a könyvekben semmi használható nincs. - Sóhajtottam fel. - El tudod így olvasni a repectes címét? Hátha jobban látszik. |
Annie Scott
Kezdtem egyre jobban "kijózanodni", ha lehet ezt egyáltalán így nevezni, mert végülis nem leittam magam vagy hasonló.És mire felébredtem, Chanast már rögtön áttért a kényesebbik témára. Na nem baj, ez van.
- Hát... Szerintem egy kicsit idősebb vagyok. És lehet, hogy többet tudok, de nem akarok tudni semmit. Igazából nem félek semmitől, és pont ezért veszek mindent könnyedén. Már nincs is, amitől féljek. - mondtam, miközben lassan visszaereszkedtem törökülésbe.
- Azért, mert a barátom vagy? - mondtam mosolyogva. - Vagy mert kötelességem. Nem is tudom, miért segítek. Testőrnek pedig azért mentem, hogy valami jót is tegyek az életben, ne csak rosszat. Nagyjából ennyi. - bólogattam. |
Chanast Tyoise
- De... - megakadt a szavam. - Idősebbnek tűnsz nálam. Meg mindig...Annie olyan mintha, nem is tudom. Többet tudnál, csak nem tudsz róla. Kíváncsi vagyok. - Vakartam meg zavartan a nyakamat. - Félsz te valamitől? Mindent olyan könnyedén veszel. - Felütöttem még egy könyvet és elkezdtem azt olvasgatni a széken. - Azt se tudom miért segítesz. Hogy miért mentél testőrnek. - Lapozgattam továbbra is nyugodtan. |
Annie Scott
Megtapogattam én is a fejem búbját, és éreztem a nem éppen kicsi puklit. - Aucs... - szisszenetm fel, ahogy egy kicsit megnyomtam. - Szétszórt? Attól függ, hogy milyen értelemben vesszük. Szerelmes? Nem tudom, kibe leehtnék szerelmes. Nem, nem látok rózsaszínt. - nevettem el magam. - Inkább feketét. Csillagokkal. De már lassan kezdek normálisan látni. Mondtam: Semmi bajom. Na jó, ha a pópot nem vesszük figyelembe. Amúgy én igazán távol állok az angyaloktól. De azért nálam is gyorsan máködik a regeneráció. - mosolygtam, azzal felálltam, és felvettem az órmótlan nagy könyvet, ami kupán vágott.
- Nem a te hibád. Egyáltalán nem. Csak nekem nem nőtt be a fejem lágya. |
Chanast Tyoise
Óvatosan megtapogattam a feje tetejét és megnyomtam egy helyen. - Jó nagy púp került rád. Szétszórt vagy...mindig ilyen voltál? Vagy szerelmes? Az is ilyen szokott lenni? Rózsaszínt látsz? - Érdeklődtem és egy helyben toporogtam. Az előző kiborulásomat el is felejtettem. Megtörténik néha... csak fókuszálnom kell valamire. Ez esetben Annie balesete volt. - Esetleg agyrázkódásod van? Milyen gyorsan szoktál gyógyulni? úgy hallottam az angyalok pöcc és huss meggyógyulnak. - Felvettem a könyvet és erőből hozzávágtam egy polchoz. - Megérdemli. - Egyet rá is tapostam majd a lapot felvettem. Mérgemben széttéptem. Kellett nekem megint felmásznom! - Sajnálom. - Morogtam. |
Annie Scott
Nem láttam semmit, csak csupa feketét és mellé párosítva csillagokat. Nagyszerű. De azt természetesen hallottam, ahogy Chanast a nevemen szólít, meg a nagy dobbanást, mikor leugrott. Szó, ami szó, a padlózat egy kicsit megremegett belé. Az sem lehetett valami új.
- Nyugi, abszolút jól vagyok: Jelenleg egyet sem látok, de mindjárt fogok. - mondtam mosolyogva bólogatva. - Már éppen kezdem megszokni - és azzal elnevettem magam, ahogy visszagondoltam a mai kosárpályán történt akciómra is. Na igen. Mondjuk ez éppene gy kicsit jobban fájt, mint a kosárpalánk és a labda együttese, de azért nagyon hasonló volt. Lehet, hogy ma péntek 13-a van? Vagy csak nekem nincs szerencsém. Minden tárgy, amit valaki dob, vagy ejt,m vagy egyszerűen csak úgy repül, engem talál el. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
