|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.24. 12:56 - |
Caroline Turner
A szobába voltam, de kezdtem magam unni és gondoltam kiolvasok egy régi könyvet, úgy is nem rég befejeztem be egy másikat, és szeretek olvasni. Ezért lementem a kiskönyvtárba, szerettem a könyvtárakat olyan csendesek és nyugodtak. A könyves polcok közt voltam, és nézelődtem, majd egy könyvet kapta le a polcról és beleolvastam kicsit. Kinézetem most egy fekete pánt nélküli fölső volt, fekete szoknya és egy fehér magassarkú. A nyakamban volt egy medál aminek a köve egy jég kék kristály volt, hozzáillő fülbevalóval és gyűrűvel. A hajam most hullámos volt és sminkem pedig füstös. |
[8-1]
Lamia Banya
-A szüleimet nem ismerted!-mondtam higgadtan,de mégis gonoszan-A szüleim utálták a vámpírokat,és aki a fenyegetést sem vette figyelembe azt elintézték a szüleim,úgy,hogy soha többé nem látta senki-mondtam gonoszul mosolyogva.Hiheti azt,hogy hazudok,de most tényleg igazat mondok,és ez undorít!Utálok igazat mondani!De most ez az igazmondás mellettem szólt.-Amúgy hány éves vagy?10?Csak mert úgy beszélsz-mondtam gonosz vigyorral.Amikor kiment az ajtó elé mentem és onnan vártam a válaszát. |
Caroline Turner
- Igazad lehet, de ha nem tűnt volna fel te a szemembe csak egy testőr vagy. Ha nem tetszik menj és szólj annak aki azzá tett téged. - mondom neki gonosz vigyorral az arcomon. - És tudod, nem érdekelnek az ősiek.. - hátra dobtam a hajam. - Tudom , hogy több mint 1000 éves vagy de engem ez hol érdekel? Sehol. A sértegetéseidre pedig ügyet se veszek mert nem számítanak. Nem szeretsz? Hidegen hagy. Érdekes anyáddal jobban kijöttem mint veled. - sóhajtottam és levettem egy könyvet. - Bánya hmm...megvolt a maga stílusa, de mikor mondta hogy a lánya kissé fegyelmezhetetlen nem hittem neki. Egy olyan gyermek akinek az anyja és apja kifinomult boszorkányok.. - nézek rá. - Csak hogy tudd most már elhiszed azt amint anyád mondott 120 évvel ezelőtt. - teszek le egy könyvet az asztalra és keresem mellé a párját. - Addig míg én vagyok a lakó és te a testőr, egy rossz húzásod nem lehet felém. Én tisztelem az időseket veled ellentétben, de se baj. Majd megtanulod hogy is van ez. - mikor megvannak a könyvek akkor felveszem őket és hideg, nyugodt tekintettel elindulok a kijárat felé. - Bár lehet ezt már hallottad, tisztelet van de kivétel nincs. - intettem neki és kimentem a könyvtárból. |
Lamia Banya
-Komolyan,ezek a beszólásaid?-mondtam és beképzeltkisasszonyra néztem.Mintha én nem tudnék csöndben maradni!Tudok,de azért nem maradok csöndben mert megparancsolta.Parancsot nem teljesítek.-Tudod ez legalább ruha,nem az amit te hordassz!-mondtam és véginéztem russsnya ruháján.Aki szerint ez szép az blonod!Mint minden 3. ember.Vagy mint ez a bolond itt elöttem!-Tudod egy boszorkányt legyőzhetsz,de egy ősboszorkányt nem,a leghatalmasabb boszorkányok közé tartozót-mondtam és végignéztem vámpírkisasszonyon.Igazat mondtam,hogy egy ősboszorkányt nem tud legyőzni.-ÍTe ellenben velem kispályás vagy-mondtam gúnyosan.Odamentem az egyik székhez és leültem.Egy könyvet repítettem magamhoz és elkezdtem olvasni.Pár percig síri csönd következett. |
Caroline Turner
Néztem vissza rá és felvontam a szemöldökömet. - Tudod az hogy szilenció mit jelent? - nézek rá és felé lépek. - Az azt jelenti hogy csend. De ez esetben amit te provukálsz az forte.- majd intek a könyvtárosnak hogy kopjon le de gyorsan. - Ha nem tudod mit jelentek ezek a szavak akkor azt ajánlom ilyen helyre ne is gyere be! Mások azért jönnek ide, hogy kikapcsolódjanak és élvezzék a csendet, de a magadfajta, lármás, figyeleme felkeltő egyéniséged miatt nem lehet nyugodtan olvasni. - nézek végig rajta. - Még is mi ez a gönc? - gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. - Mielőtt azt hinnéd, hogy félek egy boszorkánytól előre szólok, hogy vigyázz több boszorkánnyal találkoztam már mint te, vannak akikkel jóba voltam, voltak olyanok is akiket megöltem szóval ne játsz a tűzzel Lamia! - nem fenyegettem meg, csak figyelmeztettem. Elindulok az ablak felé és kinyitom, a magassarkúm koppanása szinte gyilkoló volt. |
Lamia Banya
-Kit érdekel a csend és nyugalom?-kérdeztem mogorván-Engem aztán nem! A kígyókra néztem.Csettintettem egyet az ujjammal és a kígyók eltűntek.-Remélem is,hogy utál,egy könyvtárosnál már csak egy jópofiskodó könyvtáros rosszabb!-mondtam és gonoszul bámultam a könyvtárost.Mrs. Puhaszívre néztem.-Ne mondd meg nekem,hogy mit ne csináljak és hogy beszéljek!-mondtam.Megforgattam a szemem.De nemszeretem,ha valaki megmondja mit és hogy csináljak!Elég sok ideje van rajtam ez a ruha.Vagyis reggel óta.A ruhámat átváltoztattam fekete színűre.Vagyis jobbanmondva ilyen rockos stílusra.Fekete csőgatya,fekte olyan póló aminek csak az egyik oldalán van ujja,Fekete vékonysarkú kopogós cipő,aminek vagy 7 cm-es a sarka,a pólóm ujjától,amelyik oldalon van az ujja,az átlósan lévő olyanig az izéig amibe övet kell tenni egy vékony lánc volt.számon fekete rúzs,szemhéjamon feket smink volt.És mindezt pár másodperc alatt varázslattal csináltam. |
Caroline Turner
A csend és a nyugalom amiért szerettem az ilyen helyet d emost egy lány jött be. A testőröm, nem értettem minek ide testőr, meg voltam eddig nélküle is, na mindegy. Mint egy elefánt a porcelánboltban úgy hangoskodott, majd odajött hozzám. Felnéztem rá mikor a ,,bigyó" szót használta, és vettem egy mély levegőt. - Először is, ez itt egy könyvtár itt csendben kell lenni. - nézek a könyvtárosra aki sikoltozik a kígyók miatt, oda megyek hozzá a és egy lendülettem kiveszem az összeset a hajából aztán a lány előtt jelenek meg. - Másodszor ez itt nem játszótér. - dobom elé a kígyóit, hogy vigye máshova és ne itt játszadozzon velük. - Lehet hogy ő sem szeret téged... - nézek ismét a könyvbe de tettem még egy megjegyzést neki ahol a könyvtáros nagyon szúrta a lányt. - És harmadszor értelmes emberek nem használják a csá szót ahogy te. Ha a testőröm akarsz lenni, elvárom hogy az ilyen szleng nyelvet ne használd a jelenlétemben. - Mondom és leteszem a könyvet és nézelődök más könyvek után. De persze kedvem és hangulatom nem volt semmihez, szokásos jégkirály stílusom volt. |
Lamia Banya
Beléptem.Elég lepukkant hely.Nekem tetszik.Megláttam egy lányt vagy mit.Há asszem őt kell védenem...De minek!Jobb lenne,ha nem kéne senkit védenem,de akkor lakó lennék és engem védenének.Pfuj. Odamentem.-Csá-mondtam kissé mogorván-Én vagyok a te testőr bigyód-mondtam unottam amikor odaértem mellé.A könyvespolc felé fordultam és nézelődtem.Volt egy ősboszorkányokról szóló köny.Levettem a polcról és kinyitottam.Gyorsan végiglapozgattam .Visszatettem a polcra és körölnéztem.Amikor nem figyelt a könyvtáros a hajába kígyókat varázsoltam.-Utálom a könyvtárost-mondtam a fura lánynak. |
Caroline Turner
A szobába voltam, de kezdtem magam unni és gondoltam kiolvasok egy régi könyvet, úgy is nem rég befejeztem be egy másikat, és szeretek olvasni. Ezért lementem a kiskönyvtárba, szerettem a könyvtárakat olyan csendesek és nyugodtak. A könyves polcok közt voltam, és nézelődtem, majd egy könyvet kapta le a polcról és beleolvastam kicsit. Kinézetem most egy fekete pánt nélküli fölső volt, fekete szoknya és egy fehér magassarkú. A nyakamban volt egy medál aminek a köve egy jég kék kristály volt, hozzáillő fülbevalóval és gyűrűvel. A hajam most hullámos volt és sminkem pedig füstös. |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
