|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.15. 01:55 - |
Robin Blake
-Ja, biztos. -hagytam rá, és megkerestem az emeleten a 3-as szobát. A szabad kezemmel kinyitottam az ajtót, és beléptem. -Huu, ez klassznak tűnik. Melyik ágyat kéred? A csomagjaimat a falnak támasztottam, és körülnéztem a szobánkban. Az egyik szabad szekrény tetején megjelent egy baromi nagy plazma tv, rögtön utána egy Dvd lejátszó is. Már is elkeztem berendezkedni. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Devin Ellis
Hát ez akart tőlem valamit. Hogy ez nem esett le nekem. Jó ég, egész végig erről dumált én meg nem vettem észre a hülye célozgatásait. Elég naiv és bizalommal teli teremtmények vagyunk, jó emberismerők szóval ha egy ismeretlen karjaiba hullunk félig elalélve, akkor azt nem véletlen tesszük. Közeledő száját figyelmen kívül hagyva ráhajtottam a fejem vállára. Az ölébe tornáztam magam és magamhoz szorítottam. Ha elmer tolni szétroppantam a bordáit. |
Robin Blake
Kicsit meglepődtem azon, hogy csak úgy simán odajött. Hát oké. Megpaskoltam a hátát, és azon gondolkoztam, mivel lehetne egy kicsit felhúzni szerencsétlent. Egyszerűen élveztem ezt csinálni az emberekkel, imádtam, amikor dühösek. Természetesen mindig megúsztam, ezért sosem tettem le erről a jó szokásomról. Elkezdtem szépen csücsöríteni felé. |
Devin Ellis
- Ha te mondod. - Közelebb csusszantam hozzá a karjaiba. Én vissza nem öleltem volna a világért se. Vajon ez az igazi Robin? Vagy csak játszik ő is? Játsszak vele? Vagy ne hagyjam magam? Alig kezdtem el dolgozni, azaz még semmit se csináltam, már is bizalmaskodok egy szellemmel. Mondjuk érzem, ahogy dobog a szíve. Úgy se ismerte még az igazi énem. Én se az övét. Majd meglátjuk. |
Robin Blake
-Nem, Ellis, nyugodtan maradj ameddig szeretnél. -ráztam meg a fejem lassan. Megint jött egy jó ötletem. -Na gyere ROBERThez. -Az utolsó szót direkt kihangsújoztam neki, hátha észre veszi a keresztnevek közötti apró különbséget. Kitártam a karom, és rámosolyogtam. |
Devin Ellis
- Én szinte mindent komolyan veszek Robert - sóhajtottam fel. - Azt se tudom mikor gondolsz valamit komolyan vagy van valami burkoltabb értelme is. -Hátradőltem. - Ühüm...pár pillanatig még maradok ha nem zavarok. |
Robin Blake
-Hát oké. Keresd, ha gondolod. De amúgy szerintem megvan ő is magában. Ezzel nem arra akarok célozni, hogy maradj még egy kicsit... -Újra leheveredtem az ágy egyik végében. Igazság szerint nekem most tök mindegy volt, mit csinál Devin. Ha akar lelép. ha akar marad. |
Devin Ellis
- Nálunk mindenki ki mondja mit gondol - jegyeztem halkan és visszaültem az ágyra. - A férfiak és a nők egyenrangúak. Szóval nekem még bele kell szoknom, hogy folyamatosan nagyra tartod magad. Jó, hogy nem én lettem a testőröd...talán meg kéne keresnem Ian-t. |
Robin Blake
Ezen elkezdtem röhögni. Lehet, hogy testőr, lehet hogy nem valami aprócska, de akkor is csak egy csaj. Mostmár viszont figyeltem arra, hogy röhögés közben se érjen váratlanul, ha megtámad. -Biztos, te tudod. -hagytam rá hirtelen. |
Devin Ellis
- Te úgy látom megint akarsz egy púpot a fejedre. - Vontam fel a szemöldököm. - Aha. Persze. Minden átjutsz. Azt úgy hívják szellem...te csak teleportálsz. Eleve ha magam köré húzom az erőpajzsot hova teleportálsz Robin? Te köréd meg úgy se emelnék! Maximum azért, hogy el hallgatassalak néhány másodpercre. De tudom, hogy te nem bántanád Ian-t. Ha mégis, akkor azt fogod kívánni, bárcsak meg se születtél volna. |
Robin Blake
-Azt te csak gondolod. Akármin átjutok, és én lennék az, aki simán lenyom téged. -Vigyorodtam el újból. Komolyan gondoltam, de mégsem azért mondtam, hogy elkezdjen nekem itt erőpróbázni. -De meghagylak abban a tudatban inkább, hogy te vagy az erősebb. Ha eddig nem törtem össze az álmaidat.. -Fejeztem be gúnyosan a mondatot. Végeztem is a labdapakolással, a zacskót a földre tettem. |
Devin Ellis
- Jól van, tudod, hogy értettem. De az én pajzsom áttörhetetlen. - Erősködtem. - És akármilyen hasznos is a képességed, letudnálak nyomni ha nagyon akarnám. |
Robin Blake
-Az emberek lehet, hogy nem, de én igen. -Vigyorogtam rá kihívóan. -Akárhonnan ki tudok jönni, ebből arra a következtetésre jutottam, hogy az én képességeim hasznosabbak mint a tiéd. -Felálltam, és egy frissen megjelent zacskóba kezdtem el összeszedni a labdákat. -És amúgy csak olyan dolgokat tudok kreálni, amiket ismerek. |
Devin Ellis
- De király. Akkor fegyót is tudsz magadnak kreálni. Én csak eltudlak lökni pusztán az akaratommal - biggyesztettem le az ajkam. - Mást nem nagyon. Mondjuk elég hasznos a védőpajzs ha bele gondolsz. Egyszer meg fogom csinálni azt, hogy egy ajtót fedek le és majd nem tudnak kijönni az emberek. - Vigyorodtam el. |
Robin Blake
Bólintottam egyet. -Szinte akármit, ami nem túl összetett, és nem kaja. Mármint egy komplett házat nem nagyon tudok létrehozni, a csinált kaja pedig nem valami tápanyagdús, és az íze is szar. Az eddigi legnagyobb művem egy fél kocsi volt. Sajna a fele alapberendezést sikerült kispórolni belőle. -Halkan felnevettem, amikor visszagondoltam arra a cseszett szarra. |
Devin Ellis
- Köh..drága? Kösz..lesz mivel dobálni Ian-t ha ő is megpróbál felidegesíteni. - Felvettem néhányat a földről. - Hogy csináltál labdákat? Mást is tudsz? |
Robin Blake
-Amivel csak akarsz, drága. -Megint felültem, és a labdákat bámultam magunk körül. Létrehozni simán ment, eltüntetni már kevésbé. -Nincs szükséged néhány labdára? Neked adom őket. -Felvettem egyet a földről, és utoljára megdobtam vele. |
Devin Ellis
Elegánsan érkeztem az egyik térdemre majd felkeltem a padlóról és kifújtam magam. Kicsit a végén már ijesztő volt, főleg a zuhanás. Apró mosolyt villantottam Robin felé és megittam a maradék kávém. Felemelő érzés ezt a löttyöt inni.
- Én mivel dobáljalak? Könyvekkel? |
Robin Blake
Így az egész nagyon gyorsan történt, és kifejezetten hatásos...vagyis ijesztő volt. Szépen eldőltem a labdák között, és hagytam, hogy Devin szépen essen egyet a plafontól. -Ez...csalás. Csak én dobálhatok labdával, Ellis ügynök. |
Devin Ellis
A hátam mögül megvillant a kés, ami a felém repülő labdát kettéhasította. Amilyen erősen csak tudtam ellöktem a plafontól magam és egészen leszánkáztam Robin arcáig, eszelősen elvigyorodtam és elvettem tőle egy ladbát, majd engedtem, hogy visszatoljon a telekinézise a plafonig. Egy jól irányzott dobással eltaláltam a mellkasát. |
Robin Blake
Csak ennyit kellett mondania, résnyire szűkült a szemem, és sorra jelentek meg körülöttem a labdák. Alattam, mellettem, mindenhol volt belőlük. Feltűrtem a pulcsim ujját, és szépen egyesével elkezdtem őket Devin felé dobálni. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
