|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.15. 09:08 - |
Devin Leah Ellis
Őszintén szólva meglepődtem, amikor beléptem a szobánkba. Nem képzeltem volna, hogy ilyen nagy. Az, hogy Ian is itt lesz nem zavart, hisz otthon a Mesterem szobájába aludtunk. Jó volt egy kicsit visszagondolni azokra a nyugis időkre. A bútorokat legszívesebben szétütöttem volna, de most komolyan mint egy múzeum vagy egy antik bútor volt. Majd lehet, hogy kidobom őket az ablakon. Nem fog legalább engem zavarni...Csak Ian ne ragaszkodjon ezekhez a csúnyaságokhoz. Borzalmasan néznek ki. Az arcomról leolvadt a maszk és egy fintor ült ki helyére. Ledobtam a kofferem az ágyra és körülnéztem. Egész takaros...a bútorokon kívül. Ian-nak megfogom említeni. Hirtelenjében úgy is Ivan-nak fogom szólítani. A névmemóriám pocsék. Kis indián, hiperaktív csaj kettő, Ivan és a szőke. Máris egy egész tömegnyi ismerősöm van. Rekord. Kinyitottam a koffert és összeráncoltam a homlokom. Mint egy disznó ól. Egyáltalán nem vagyok olyan rideg és precíz mint amilyennek mutatom magam. Kések, néhány váltás ruha, iratok, megint fegyverek, a naplóm, néhány ruha és a tisztálkodási eszközeim. Mindenestül betettem ezeket a szekrénybe, nem volt kedvem ki pakolni. Ezután lehúztam magamról a vastag, bő pulcsim, alatta feszült a páncélom, ezt is lehúztam magamról és beakasztottam a szekrénybe. Elővettem a hátizsákomból a kedvenc fekete toppom és felrángattam magamra. A hátizsákot az ágyam mellé dobtam és levettem a cipőmet. Rádőltem az ágyra.
- Remélem nem öleti meg magát Ivan oda lent. |
[3-1]
Devin Leah Ellis
A szobámba érve levettem a pulcsim és megnéztem mekkora rajta a szakadás. A könyveket leszórtam az ágy mellé és a kávés kancsót pedig a sarokban lévő éjjeli szekrényre helyeztem. Sokkal Devin-esebb volt most már ez a hely. Miközben bevarrtam a szakadást a pulcsimon Robin-on gondolkoztam. Mi lesz ebből... |
 |
Devin Leah Ellis
Őszintén szólva meglepődtem, amikor beléptem a szobánkba. Nem képzeltem volna, hogy ilyen nagy. Az, hogy Ian is itt lesz nem zavart, hisz otthon a Mesterem szobájába aludtunk. Jó volt egy kicsit visszagondolni azokra a nyugis időkre. A bútorokat legszívesebben szétütöttem volna, de most komolyan mint egy múzeum vagy egy antik bútor volt. Majd lehet, hogy kidobom őket az ablakon. Nem fog legalább engem zavarni...Csak Ian ne ragaszkodjon ezekhez a csúnyaságokhoz. Borzalmasan néznek ki. Az arcomról leolvadt a maszk és egy fintor ült ki helyére. Ledobtam a kofferem az ágyra és körülnéztem. Egész takaros...a bútorokon kívül. Ian-nak megfogom említeni. Hirtelenjében úgy is Ivan-nak fogom szólítani. A névmemóriám pocsék. Kis indián, hiperaktív csaj kettő, Ivan és a szőke. Máris egy egész tömegnyi ismerősöm van. Rekord. Kinyitottam a koffert és összeráncoltam a homlokom. Mint egy disznó ól. Egyáltalán nem vagyok olyan rideg és precíz mint amilyennek mutatom magam. Kések, néhány váltás ruha, iratok, megint fegyverek, a naplóm, néhány ruha és a tisztálkodási eszközeim. Mindenestül betettem ezeket a szekrénybe, nem volt kedvem ki pakolni. Ezután lehúztam magamról a vastag, bő pulcsim, alatta feszült a páncélom, ezt is lehúztam magamról és beakasztottam a szekrénybe. Elővettem a hátizsákomból a kedvenc fekete toppom és felrángattam magamra. A hátizsákot az ágyam mellé dobtam és levettem a cipőmet. Rádőltem az ágyra.
- Remélem nem öleti meg magát Ivan oda lent. |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
