|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.17. 18:15 - |
Devin Leah Ellis
- Hát te tudod. De nem fogok távol maradni Ian-től...csak, hogy beleszokjon a gondolatba,hogy lógni fogok a nyakán egész nap, ezért néhány napig óráig a közelébe se megyek. Nálunk a Testőrökre azt szokták mondani, hogy Ezerarcúak. Szerinted miért? - Léptem be a kis konyhába és azonnal a kávéfőzőhöz röppentem. Sorra nyitottam ki a szekrényeket és mindent, amit ki lehetett nyitni. |
[27-8] [7-1]
Chanast Tyoise
- Griff, de azt mondta anyám, hogy a rokonai közt voltak főnixek is. Egen, a tűz a lételemem. - Mosolyodtam el és felkaptam a könyvet. - Akár irány a könyvtár! És te pedig... - egy darabig gondolkoztam, hogy mondta-e majd bűnbánó képet vágtam. Lehet, hogy elfelejtettem? Az illatából ítélve szárnyas mint én, bólogattam egy darabig. Majd a háta felé pillantgattam. Lebiggyesztettem az ajkamat és felsóhajtottam. Egyszerűen kitoltam a konyhából a lépcső felé véve az irány.
Folyt. köv. Régi könyvtár |
Annie Scott
Hopsz... Azt hiszem, egy kicsit felszálltam a fellegekbe. Se a tüzet, de még csak a meleget sem észleltem, még a hideg zuhanyt sem. Hát na... Kicsit elkalandoztam.
- Ööö... Lemaradtam valamiről? - nevettem észrevéve, hogy esik az eső. Aztán elállt később. - Gondolom, neked valami tűzzel kapcsolatos képességed lehet. - vigyorogtam. Még mindig jött, hogy nevessek. - Tulajdonképpen milyen fajhoz is tartozol? |
Chanast Tyoise
Teljesen eláztam, csöpögött a víz rólam, látszólag Annie-t nem zavarta. - Nekem igazából mindegy - nevetek fel. - Akkor könyvtár, csak előtte valaki állítsa meg a tűzjelzőt. - Sercegve eloltom a lábastüzet, amit valószínűleg izgatottságomban gyújtottam. Kifújom a levegőt, majd mélyen beszívom. Semmi se történt szerencsére. - Bocs, kicsit elszaladt velem az előbb a ló. - Kinyitom az ablakot és felkapom a könyvet. Szerencsére nem az gyulladt meg! |
Annie Scott
- Szerintem támadjuk le őket! - és nagy lelkesedéssel felemeltem ökölbe szorított kezemet. Hurrá! Éljen a csapatszellem.
- Na jó, inkább ne molesztáljuk a népet, hanem menjünk fel a könyvtárba. Hátha kapunk valami ABC- vagy jelmagyarázatszerűt. Deee...! Attól még zaklathatjuk egy kicsit azt, aki az utnkba kerül. - vigyorogtam elvetemülten. - Hihii, csak kapunk valakit, aki régen itt van már... |
Chanast Tyoise
- Akkor hogy kezdjük? Várunk a szobáiknál és rájuk támadunk, vagy felmenjünk a könyvtárba. Hátha írnak róla valamit érthető nyelven - nagy valószínűséggel lesz még ilyen könyv fönt. De hogy találjuk meg? Mélyen elmerültem a gondolataimban, izgalommal eltelve és a következő, amit éreztem, az a füst szag volt. Azonnal bekapcsolt a tűzjelző és a plafonról megindult a vízfolyás. Nagy szemekkel meredtem az egyik lábasra, ami kigyulladt. Pedig el se kezdtem főzni! |
Annie Scott
- Nos... Aznap költöztem ide, amikor te. - vigyorogtam rá. - Szóval nem nagyon vagyok még tisztában itt a dolgokkal. Főleg nem azzal, hogy ki van itt a legrégebb. Viszooont... Az engem is érdekelne! - kuncogtam. - Amúgy, természetesen, időm, mint a tenger. Parancsolj velem. - kezdtem el színészkedni, és meghajoltam, úgy, ahogy általában a középkorban vagy reneszánszban hajoltak meg a szolgák, mikro szolgálat készen voltak. Természetesen ezután elnevettem magam.
- De akkor derítsük ki, ki van itt a legrégebb, hátha tud valamit! - javasoltam hevesen bólogatva. |
Chanast Tyoise
- A könyvtárban keresgéltem, amikor rábukkantam és kinyitottam tele volt képekkel, azt hittem receptes könyv, mert otthon is ilyenünk volt. Lehet, hogy az, aki legrégebben lakik itt, tudhat valamit róla. Nem tudod ki lenne az? - Néztem reménykedve Annie-re. Én felfedeztem valamit! El is felejtettem közben, hogy éhes vagyok valamennyire, a titok felmerülése már sok energiával megdobott. Izegni-mozogni kezdtem. - Ugye van sok időd? - Mosolyodtam el, igen ördögien és nem is vettem észre, hogy a levegő kezdett felmelegedni körülöttem. |
Annie Scott
Hatalmas, széls vigyor telepedett az arcomra Chanast kuncogásától. Na igen, ha valaki valamin vígad, én sem tudom visszatartani.
- Hááát... Tulajdonképpen nekilükverseltem fejjel a kosárpalánknak... Aszzem valahogy így volt... Aztán Maggie vagy öö... az az illető, akinek nem tudom a nevét, fejen talált a kosárlabdával. Az mindent vitt. Aztán már csak csillagokat láttam. - mondtam visszagondolva. - De amúgy elég jó muri volt. Úgy nézhettem ki, mintha részeg lennék. - nevettem fel.
Mikor alábbhagyott a nevetőgörcsöm, vetettem én is egy pillantást a könyvre.
- Hmm... Már láttam ilyen írást. De soha nem tudtam kiolvasni. - mondtam hatalmasokat pillogtatva. - Sőt... Senki, akit ismerek, nem tudta kiolvasni. Mármint senki, aki értelmes, a tökéletleneknek oda se adtam. - mondtam hatalmas vigyorral visszagondolva egy kb. 100 évvel vagy többel ezelőtt történt eseményre. - Amúgy hol találtad ezt a könyvet? |
Chanast Tyoise
Most, hogy alaposabban rátértem a receptekre megláttam valami furcsát. Hozzávalók elvétve voltak, hosszabb leírások és rajzok töltettek be egész oldalakat. A nyelvezete elég régiesnek tűnt, és elgondolkoztam egy pillanatra. - Hogy ütötted ki magadat...? - Felkuncogtam, mert elképzeltem, hogy eldől, majd mondjuk a szőke Blake, azt hiszem, elkapja karjaival. Tovább lapozgattam a könyvet, majd az első lapot még egyszer megnéztem. - Annie...szerintem nem receptes könyv ez... - pislogtam nagyokat és odafordítottam neki. |
Annie Scott
"Óóóó.... Nem is ijedt meg...!" - gondoltam. - "Na nem baj, majd legközelebb..."
- Hát... Én is éppen arra gondoltam, hogy összeütök valamit. - vettem kézbe széles vigyorral a kezembe a könyvet, majd lapozgatni kezdtem. Nos.... Eléggé egzotikus receptek voltak benne. De érdekesek is egyúttal.
- De többieket? Jesszus, szerintem például Robin annyit eszik egyszerre, mint én 3 napig összesen. - mondtam hüledezve. Persze csak vicceltem, még szép, hogy megkínáljuk a többieket is. Nem vagyunk mi annyira gonoszak. - De ha ennyire szeretnééééd... Akkor hagyhatunk nekik is valami maradékot. - vigyorogtam. - Hát... A kosarazásból nem sok lett. Sajnos. Én asszem... asszem... asszem, hogy kiütöttem magam, de aztán helyrejöttem. És szétszéledt a banda. Na de akkor térjünk a lényegre: mi finomat főzünk, válassz te! - mondtam és a kezébe nyomtam a receptes könyvet. |
Chanast Tyoise
- Szia Annie - köszöntettem vigyorogva. Engem megijeszteni? Soha. Maximum a télell. Vagy egy kötött pulcsival, na, attól tuti kiborulnél. - Segítesz valamit összedobni vacsorára? - Emeltem fel a könyvet és a kezébe nyomtam. Sokkal izgalmasabb lesz őt nézni a tűzhelynél, és szimplán segíteni neki. - Megkínálhatnánk majd a többieket is. Ugyanis azt hallottam minden férfi gyomor bármit eltűr, hátha feloldódnak kicsit. Egyébént kosaraztatok vagy...olyan lustáknak tűnnek, nem? |
Annie Scott
Halálosan meguntam már, hogy egyedül gubbaszzak a szobában. Még Robinnals em tudtam tárgyalni, vele aztán nem lehet, kész tehetség kell hozzá. Ezért úgy döntöttem, inkább lesattyogok a konyhába, és elütöm valamivel az időt.
Kinyitottam az ajtót, kiléptem rajta, majd elindultam a folyosón. Páros lábbal lépcsőfokonként leugráltam a lépcsőn, majd benyhén szólva rémes balett mozdulatokkal táncikáltam a konyhába, ahol Chanastot pillantottam meg. Abbahagytam a táncikálást. Odasettenkedtem mögé és...
- BÚ!!! - ijesztettem meg. |
Chanast Tyoise
A kis könyvtár szobában találtam egy jó kis könyvet, amiben valamilyen receptek lapultak és arra vártak, hogy elkészítsük őket. Azonnal lesiettem a konyhába(egyből odataláltam, ami csoda!) és a pultra kirámoltam egy csomó edényt, tojást és egyéb hűtött terméket. Fellapoztam a könyvet és felültem a hűtő tetejére vele. Tíz másodperc után már a földön, később a pulton, a tűzhelyen lapozgattam a könyvet. Nem jó nekem a konyhába forogni! Kinyitottam az ablakot és felsóhajtottam. |
Robin Blake
-Kipróbálok néhány játékot.-vontam meg a vállam, és bevártam az ajtónál. Még mindig nem bíztam meg benne teljesen, de néha voltak normális pillanatai, ezért megkockáztattam volna akár azt is, hogy beengedem a szobába. Fura. -Szóval akkor...elvonulunk kettesben... -vigyorogtam a kicsit félreérthető mondaton.
[Folyt. 3-as szoba??] |
Devin Leah Ellis
- Kettest. Ti a hármast. - Bólogattam. -Én is azt terveztem. Nem akarsz elvonulni kettesben? - Öntöttem megint egy kis kávét. Kezembe kaptam a könyveket. - Szeretek társaságban olvasni, ha nem fogok zavarni. Te mit fogsz csinálni? |
Robin Blake
-Hanyas szobát kaptátok? -kérdeztem meg kicsit később, miközben kifelé indultam a konyhából. -Felkísérlek, ha arra mész. Én most elvonulok kicsit. -A bőröndöm 90%-a még le nem játszott videojátékokat tartalmzot, másra nem is volt szükségem, mindent meg tudtam teremteni magamnak. Csak kaját nem. |
Devin Leah Ellis
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar rájössz...azt hittem, olyan vagy mint a többi. Első kérdésük mikor meglátják őket, hogy bukott vagy? Idegesítő. Nem vagyok madár. - Legyintettem és kiittam a maradékot. - Miért mondod azt, hogy én is? |
Robin Blake
-Te is madárszerű vagy, nem? Nem gondolom, hogy azok angyalszárnyak voltak. Leginkább egy begőzölt pulykára vagy struccra hasonlítottál, ha szabad ilyet mondanom anélkül, hogy letépnéd a fejem. -Én már végeztem a sajátommal, úgyhogy a mosogatóba tettem a szekrényből előhalászott bögrét. -Megtarthatod. És igen, meg tuom védeni magam, a gyertyatartó csak épp kéznél volt. |
Devin Leah Ellis
- Milyen madár? - Belgurítom a kávé nagy részét, a közveszélyes feliratú bögrébe.
- Megtarthatom? - Kérdeztem egy kis idő után. - Azt hiszed, hogy megtudod védeni magad? Mondjuk egy gyertyatartóval? |
Robin Blake
Elkészítettem a sajátomat, majd belekortyoltam. -A hiperaktív. Egész kedves, de sajnos nem tud semmilyen madárrá változni. -válaszoltam tettetett szomorúsággal a hangomban. Ásítottam egyet. Rám fért most a koffein, valószínűleg enélkül fél órán belül bealudtam volna valahol. |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
