|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.13. 21:26 - |
Ashwina Chakori:
A nappaliban ücsürögtem. Előttem az asztalon aprócska illatgyertya égett. Figyeltem ahogy vidám kis lángja táncol és közben kikapcsoltam az agyam. Szerettem így "meditálni". Mindig sikerült elterelnem a gondolataim a jelenről. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Lamia Banya
Bejöttem és leültem a kanapéra.Vagy arra a puha izére ami ott volt.Vajon most észre fog venni valaki?Kit érdekel,hogy észrevesznek-e!Mióta gondolkozok én azon,hogy mi lesz akkor!És kit érdekel,ha utálnak!Hát engem nem! Az asztalon volt egy pohár és egy kancsó.A pohár tisztának tűnt a kancsóban meg limonádé volt.biztos valaki kikészítette,de nem ivott belőle és elment.Vagy valaki kikészítette az asztalra.Kit érdekel!Iszok belőle és kész!Megfogtam a kancsót öntöttem a pohárba a limonádéból és megittam.Elég savanyú volt.Nekem ízlett. Figyeltem az ajtót,hogy mikor nyílik. |
Annie Scott
Láttam a "kérdőjelt" az arcán. - Nem, csak egyszerűen nem engedem, hogy mások befolyásoljanak. - mosolyogtam. Nos... Tényleg nem hittem magam ennyire jónak, sőt. De az tény, hogy nem engedtem volna, hogy ugráltassanak.
- Én is busszal jöttem. Rémes volt. - jutott eszembe szegény, fejreállt gyomrom. - Amúgy de, láttam egy kosárpályát. - mosolyogtam. Meg van medence. - ha gondolod, kimehetünk, csak egyszer felcuccolok. - mondtam, azzal el is húztam, fel a lépcsőn. Miután mehajítottam a pakkomat azon az ajtón, amelyikre a szobakulcsom száma volt, visszasiettem. |
Chanast Tyoise
- Érdekes - én is leültem a kanapéra, mellé. Bólintottam megint és kinyújtóztam. - Egészen elzsibbadtak a busz út közben, te mivel jöttél? - Jó lett volna megmozgatni valahogy őket, úgy igazán. A lány ennyire jó lenne? - Nem láttál valami..sport eszközt az udvaron? Én nem igazán figyeltem az udvart. |
Annie Scott
-Nos... TÉnyleg nem volt képzésem. De szerintem, ha elkezdtek volna képezni, mind kinyiffantak volna. - vigyorogtam. - És ja, ez az első munkám. Más hivatalos munkám nem is volt.
Nos igen, ez vagyok én. Annie Scott az első napján bemutatkozik. Mindegy, többet úgysem mondok. Majd egyszer.
|
Chanast Tyoise
- Tényleg? - Én majd meghaltam az erőnléti edzéseken a képzés közben. Szörnyű volt, mégha az egyik testőr kiképzőt lehetett bámulni mindig. Eszméletlen képe volt, de a hangja valami fülrepesztő. - Hű...és...- nem tudtam mit kérdezzek. - Gondolom ez az első ilyen munkád... |
Annie Ascott
- Mindjárt megnézem - húztam jó széles vigyorra a számat.
- Nos... Lett volna beleszólásom, de... az én helyzetemben inkább nem kontráztam. Amúgy... Én egyáltalán nem kaptam képzést, egyszerűen csak belekerültem. Lassan én se tudom, hogy hogy. - gondolkoztam el. - De ez van, és szerintem pont jó lesz nekem itt. - vigyorogtam, és ugrálni kezdtem a kanapén. Persze finoman, nehogy kijöjjön a rudó, sé a házbeliek már első nap megalkossák rólam a véleményt. |
Chanast Tyoise
- Én nem tudok róla, hogy ide osztottak. Ide jelentkeztem, én azt hiszem magán testőrnek számítok vagy mi. Mármint én nem részesültem kiképzésen, az alapon igen, de után magam képeztem ki magam. Nem ment egy könnyen. Persze, benne vagyok valamilyen rendszerben, gondolom az itt dolgozó testőrök nevét láttad. Vagy nem tudom, szóval ide osztottak? Csak úgy vaktában elküldtek valahova és neked nem volt beleszólásod? - Ezt az egészet körülbelül egy levegővel mondtam el. - Nagyon pöpec hely. Látnád az emeletet! |
Annie Scott
- Áá... A végén úgyis visszajöttem volna, és megmondtam volna, hogy csak viccelek. - mosolyogtam. Amikor kérdő pillantást vetett rám, nem tudtam, hova tenni.
- Hát téged nem a titkos szolgálat küldött? - néztem rá egy kicsit furán. Azt hittem, minden testőrt ők osztanak ki, és minden testőr, illetve a mi értelmünkben testőrt ők navigálnak. Ez érdekes. Pedig biztos, hogy láttam a listán egy Chanast-ot. Lehet, egy másik volt...
De meg sem vártam a válaszát, máris landultam az egyik kanapén. - Fúú, ez tényleg kényelmes! |
Chanast Tyoise
- Aha. - Ennyit tudtam kinyögni, ez a csaj elképesztő. Elvigyorodtam, majd felsóhajtottam. - Oh, oké. Gáz lett volna ha elüldözlek. Bocsi. Milyen titkosszolgálat...? - Kérdeztem és visszamentem a nappaliba. - Tök kényelmesek ezek, próbáld csak ki. - Intettem még vissza Annie-nak. |
Annie Scott
Elröhögtem magam. Majd mikor lassacskán elmúlt a röhögőgörcsöm, végre szóhoz jutottam.
- Gondoltam, hogy lakónak gondolsz. - vigyorogtam rá. - Csak gondoltam, egy kicsit színészkedek. Hmm... Ki tudja, testőrség helyett valami színművészeti munkátt keleltt volna vállalnom. - tettem úgy, mintha gondolkoznék. - De amúgy a testőrök sem kell ennyire kiszolgálják a véencüket. Nyugi, nem kell majd lemagázd, mert kb. olyan korúról van szó, mint te. Egyébként láttam a nevedet a titkos szolgálat listáján. Csak éppen nem tudtam, hogy nézel ki. Tehát még egyszer, nagyon örvendek, és emelném kalapomat, ha lenne. |
Chanast Tyoise
- De hát ez az. Te nem lakó vagy? - Futottam utána és becsaptam előtte az ajtót. - Ez az Outcast House, csak nem én vagyok a fogadó bizottság. Én testőr vagyok, Annie, ugye? Én nekem...fogalmam sem volt, hogy te is testőr vagy, nem néztem ki volna belőled, tényleg! - Ki kellett magam dumálni ebből a kínos helyzetből. |
Annie Ascott
Ráncoltam a homlokomat, úgy néztem arra a szegény lányra, mintha bolond lenne.
- Öö... Rossz helyen járok? Ez nam az Outcast House? Miért magázol? Nee, ne, ne, ne vidd fel. - Kaptam ki a kezéből a sokkilós táskákat. - Asszem tényleg rossz helyen járok. Na, akkor örvendtem. - villantottam rá még egy mosolyt, azzal elindultam kifelé, közben azon morfondíroztam, hogy ez biztos nem az a ház. Vajon számot tévesztettem? A főnök úgy írta le, hogy itt mindenki, mindenkit a testvérének tekint... Fura. |
Chanast Tyoise
Felkeltem a földről és végig mértem a lányt. Vörös hajával elég kis olyan bohónak nézett ki.
- Hello. - Meglepődtem az erős kézszorításán. - Hát één...Chanast. Örvendek, hölgyem. Melyik szobát fogja elfoglalni? Felvigyem a cuccát? - Felkaptam az egyik táskáját a vállamra és vártam. - Biztos fáradt, szóval...majd megkeresem a konyhát, mert én baromira éhes vagyok. Izé..vagyis, éhes na. Mindegy. - Megráztam a fejem. |
Annie Scott
Fúú, végre megérkeztem. Kicsit rázós utam volt, felfordult túle az egész gyomrom, ha meg repültem volna, az túl nagy feltűnést keltett volna, ígyhát inkább magamban oszladoztam. De a lényeg, hogy megérkeztem az Outcast House, az új otthonom bejáratához. A titkos szolgálat rendelt ki ide testőrnek, de még a védencem nevét sem mondták meg. Szóval ez: cool.
Mivel mindkét kezem tele volt, egy j irányzott karate-mozdulattal berúgtam az ajtót, ami hangos csattanással ment a falnak. Valahogy beráncigáltam a csomagjaimat az előszobán keresztül a nappaliba. Ott láttam egy lányt, amint... ugrál az ágyon. Látszólag észre sem vett. Amikor abbahagyta, és a plafont kezdte bámulni, megszólítottam.
- Ömm... Helló. Annie Scott vagyok, nagyon örvendek! - mondtam vigyorgó pofával, és odasettenkedtem a lányhoz, és jó erősen kezetráztam vele. Nos... Én így szoktam bemutatni magam. |
Chanast Tyoise
Miután felcipeltem a két bőröndnyi cuccomat a szobába(remélem, nem valaki máséba tettem be) lejöttem a legtágasabb és legfényesebb helyiségbe, a nappaliba. Kényelmesebbnél kényelmesebb székek és kanapék kipróbálása után(értsd: kicsit kipróbáltam mennyire rúgóznak, szóval ugráltam rajtuk.) leültem a földre neki dőltem az egyik széknek és a plafont kezdtem eltanulmányozni mélyen. |
 |
Flame Candle~
Amikor a lány bejött reflexből köszönni akartam, de látva hogy egy árva hangot sem adva ki lépked a kanapéhoz végül szótlan maradtam. Végülis ő jött be, neki kéne először köszönni, és bár ettől függetlenül megtettem volna helyette,mégis hülyén jött volna ki. Zavartan billegtem alig észrevehetően előre-hátra lábaimon a két, számomra még idegennek ható ember tekintetének kereszttüzében, majd mikor Ian felállva felajánlotta a segítségét, azonnal bólintottam egyet. Nem szerettem volna sem a terhére lenni, sem azt hogy esetleg miattam bolyongjon eredménytelenül a házban, de kétségtelen volt, hogy szívesebben lettem volna társaságban. - Azt nagyon megköszönném - mosolyodtam el halványan, közben máris egy esedékes kijáratot kerestem. |
Ian Bzowski~
- Nem tudom, hogy hol van, de szerintem nem lehet messze - megint csak az jutott eszembe, hogy milyen kicsi, és az esetlent se hagyta el, így sejtettem, hogy nem lepte meg hogy átesett a küszöbön. Ránéztem, mert annak ellenére, hogy kissé nemtörődöm vagyok, és bár nem díjazom a túlzott rendbentartást, ránéztem, nem pedig a falnak beszéltem. Feltűnt, hogy még valaki be jött a szobába, így egy pillanatra odanéztem, hogy ki az, de nem is foglalkoztam vele többet, és az se zavart ha figyel. Mivel jobb ötletem nem volt, ezért felállva a lányra néztem. - Esetleg, ha kell segíthetek megkeresni. |
Emily Kingston
Mivel mindenki csak ugyan azt kérdezgette, hogy ki kinek lesz a testőre, és a neveket. Nekem erről egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni, meg amúgy sem vagyok az a fajta. Emiatt inkább elmentem felderíteni a házat. Végigjártam a konyhát, az étkezőt, majd felmentem az emeletre, ahol megtaláltam a szobákat. Még volt egy emelet, de az már nem érdekelt annyira. Kimentem a ház mellé az udvarra, ahol egy nagyobb medence, egy kosárpálya és egy gyönyörű kert foglalt helyet. Már nem nagyon tudtam hova menni, így visszamentem a nappaliba, ahol addigra már csak két ember volt. Visszaültem az egyik kanapé karfájára és onnan figyeltem a másik két alakot. |
Flame Candle~
Még néhány percig sültem a radiátoron, de mivel már tényleg kicsit kellemetlen volt, az amúgy fűtött házban kabátban álldogállok kimentem az eőszobába hogy levegyem a dzsekim. Kiválasztottam az egyik szabad akasztót, és megjegyeztem hogy melyik az, így elkerülve azt hogy később azt nézegessem minden bejövetelkor hogy hova kéne raknom a kabátom. Visszafelé menet figyeltem a küszöbre, mert nem lett volna különösebben kedvemre ha ismét sikerül pofára esnem. Tekintetem egy-két pillanatig a fal mellett sorakozó könyvespolcokon pihentettem, felmérve a rendelkezésünkre álló köteteteket,bár úgy rémlett hogy említettek valami olyasmit, hogy fennt van két kisebb könyvtárszoba is. Korábbi gondolataimnak hála elhatároztam, hogy mégicsak jó lenne felkeresni a konyhát - sosem árt bebiztosítani magunkat. Az egyetlen akadály az volt, hogy nem tudtam, merre kéne keresnem; random viszont hogy nem indulhatok el, mert akkor egész biztos,hogy eltévedem. Épp ezért a fal helyett most az egyetlen, a szobában tartózkodó személy felé fordultam. - Bocsi..nem tudod, hogy hol van a konyha? - kérdeztem Iantőls, és tényleg igyekeztem hogy ne egy nyuszikáéhoz hasonlítson a hangom. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
